Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
KARÁCSONY Az Erzsébet-szobor és a népszerűségi csúcs Speter Erzsébet Várhelyi György szobrászművészt választotta - és nem bánta meg Az idei Erzsébet-díjkiosztó gálán — Speter Erzsébet vendégeként — az Operaház egyik előkelő páholyában szálfatermetű férfi ült. Különös mosoly villant át az arcán mindahányszor leemeltek az asztalról egy szobrot, hogy átadják a nyertesnek. A mosoly érthető volt azok számára akik ismerték a páholyban ülő férfit, mert ő nem más, mint Várhelyi György szobrászművész, az Erzsébet-szobor alkotója. A történet jó hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor Speter Erzsébet egy szobrászt keresett, aki az általa alapított Er- zsébet-díj szobrát — alias magyar Oscar-díj — elkészítené. Sok ajánlat közül választhatott, végül — Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank akkori alelnöke, Köpeczi Béla, volt művelődésügyi miniszter, kuratóriumi tagok és Takács Ildikó képzőművész javaslatára — Várhelyi Györgyöt választotta. Azt a Várhelyi Györgyöt, aki 1990-től ez év derekáig Szarvason, az óvónőképző főiskola művész-tanára volt. Mint ma is vallja, pályafutásának népszerűségi csúcspontja az Erzsébet-díj szobra. Eddig csaknem 100-an kapták meg és őrzik (ha éppen el nem lopták, mint szegény Mensá- ros Lászlótól vagy Lőrincze Lajos özvegyétől) a remekbe szabott kisplasztikát. Hogyan is találkoztak össze Erzsébet asszonnyal ? _______________ — Hét és fél évvel ezelőtt lelkes tévénézőként figyel tem Speter Erzsébet tiszteletre méltó törekvését, és az akkori Skála Reklámiroda egyik munkatársa, dr. Takács Ildikó közreműködésével jöttem össze Erzsébet asszonnyal. Mondhatnám első látásra kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk és több, akkor divatos név előtt én kaptam a megbízást a szobor el- készítésére. Megtisztelő volt számomra és azóta is büszke vagyok rá. A figura megalko- tásánál klasszikus tör- t é n e t — Erzsébet látoga- t á s a Máriánál — hatott rám, természetesen Speter Er zsébet egyéni ségének jellemzőivel kiegészítve. Az elképzelést lerajzoltam, elvittem neki és elfogadta. A szoborral egy órával az első gála kezdete előtt rohantunk a Vigadóba, készen ekkor látta először. Tetszett neki. Emlékszem, Péchy Blanka, az első életműdíjas, amikor kezébe vette a szobrot, majdnem elejtette, az edeti úly a ugyanis 3,7 k i - 1 o g - ramm. Azóta könnyítettünk rajta, már ‘„csak” 1,2 ki- logram- m o t nyom. Ősi vi- aszveszej- téses eljá- r á s s a 1 készül azóta is a szobor. Ez azt jelenti, hogy minden darabot viaszba öntenek, samottba burkolnak—ez a formázás —, majd ebből kiolvasztják a viaszt és a samott formába öntik bele a bronzot. A könnyítését úgy oldottuk meg, hogy belsejét üregesre képeztük ki. Polí- rozás után szépen csillog, mint a legutóbbi gálán is láthatták. Mondhatom, jó érzés volt nézni, amint ott sorakozott az Operaház színpadán a sok csillogó szobor. Várhelyi György (51) szegedi születésű, a művészettel Kaposváron, a szabadiskolában ismerkedett meg. Első nekirugaszkodásra nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, és ebbéli „sértődöttségében” az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakára jelentkezett, majd annak elvégzése után sikeres sportpszichológiai pálya következett. Eközben szobrász barátainak segédkezett és lassan visszatért a művész pályára. 1978-ban szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. — Köztéri megrendelések hiányában a kisplasztika és az éremkészítés felé fordultam — folytatja. — Sok megbízást kaptam a Művelődésügyi Minisztériumtól, a sporthivataloktól. Hazai és külföldi művésztelepeken töltöttem több nyarat, Barcelonában van egyik legkedvesebb köztéri munkám, a Három királyok (Meditáció), amely krómacélból készült. Szarvasra egyébként egy pályázat alapján került az óvónőképző főiskolára művész1993. december 24-26., péntek-vasárnap tanárnak. Több munkája díszíti a várost, 1992-ben avatták Petőfi- domborművét, Kondoroson a Hősi emléktáblát és számos érmet készített Szarvas város részére. Összesen 15 kiállításon szerepelt és aratott sikert olyan munkáival mint a Magyar rádiózásért, az Utolsó-tanyasi iskola, a Szép magyar könyv vagy a Tessedik születésének 250. évfordulójára készített érem, illetve kisplasztika. Most egy kicsit mégis szomorú, búcsúzik Szarvastól. — Elgondolkodtató, hogy ez a város, amely az Alföld egyik gyöngyszeme lehetne, miért nem tudja megtartani a művészeket Az egyetlen Ruzicskayt leszámítva, aki a nyarakat itt töltötte, senki sem vert gyökeret. Én sem. Néhány tiszteletre méltó embertől eltekintve, nem érzik igazán magukénak a művészetet, a művészeket. Alber- tirsán lehetővé tették, hogy vegyek egy házat, itt lesz a fő műtermem, s közben Almádiban, a Balaton Akadémián oktatok pszichológiát. No és továbbra is keményen sportolok — mondja a jövőt illetően. A 192 cm magas, kemény kötésű művész hajdan válogatott 400 méteres gátfutó volt, ma a senior bajnokságban szeVárhelyi György az Erzsébet-szoborral repel, nemcsak atlétikában, hanem úszásban is. Legutóbb Gyulán az 50 méteres mellúszás győztese volt. Az USA- ban, Oregon államban az 1989-ben rendezett atlétikai senior világbajnokságon döntős volt a 400 méteres gátfutásban és készül a jövő évi athéni Európa-bajnokságra. S mint az amatőr sportolók — saját kedvtelésből, saját költségen. Az idei operaházi Erzsébet- díjkiosztó gálán külön is elhangzott a szobor alkotójának neve. Erzsébet asszony tartotta indokoltnak így is felhívni a figyelmet arra az emberre, aki megálmodta, bronzba öntötte a magyar Oscart, amely azóta az önzetlen művészettámogatás, az Elisabeth és Henry Speter Alapítvány jelképévé vált. Seleszt Ferenc Hó és hideg nélkül a hangulat karneváli A Kanári-szigeteken ilyen „lengén” öltöznek decemberben A hála karácsonyfája — Évekkel ezelőtt volt egy fiatal, 26 éves férfi betegem, V. Z„ >aki hosszúhosszú kórházi és itthoni kezelés után rákban elhalálozott — meséli dr. Sárosi Tibor, aki 30 éve gyógyítja a dombirato- siakat. — Z. a szüleivel élt, nagyon sokáig kijártam hozzájuk. Korábban Z. édesapjától többször is vásároltam fenyőfát karácsonyra. Amikor Z.-t kezeltem, isAfrika szaharai övezetétől nem messze, a Ráktérítő közelében találhatók a Kanári-szigetek, ahol egész évben kiváló lehetőségeket találnak a meleg és a napfény szerelmesei. A hét lakott sziget és a hozzájuk tartozó kisebb szigetek szépsége helyenként egyedülálló (néhol teljesen .„civilizálatlan” és békés). A szigetcsoport keleti részének legnagyobb tengerparti üdülőhelye a mindössze 44 kilométer átmérőjű Gran Canaria. Évente másfél millióan érkeznek ide, a turisták a déli parton Playa del Ingles és Maspalomas „lüktető” üdülőhelyeit keresik fel. Az életteli, vidám hangulatú Playa del Ingles — ez a zsúfolt üdülőváros — az otthona Almási Gabriellának, a magyar turisták idegenvezetőjének. A győri születésű fiatal- asszony a tanári pályát cserélte fel a világjárásra akkor, amikor főállású idegenvezetőként az első közvetlen charterjárattal elutazott a Kanári-szigetekre. A Viajes Hungria ide- genvezetőjeként látott munkához, napjainkban pedig — immár szabadúszóként—az Ultramar Utazási Iroda orosz csoportjait kalauzolja a szigeteken. Négy „intenzív” év, négy kinn töltött karácsony után arra kértük Gabit, meséljen a kanári emberek szokásairól, az ő karácsonyukról. (Mivel a helyszíni riport apróbb akadályokba ütközött, ezért levél, illetve telefax útján jöttek- mentek a kérdések és a válaszok— a Szerző.) — Mint idegenvezető ezt a karácsonyomat is munkával töltöm. Utasaim programjában december 24-én ünnepi vacsora szerepel, ezért ennek az előkészítésével is foglalkoznom kell. Nemrég kezdtem oroszokkal dolgozni, valószínű, hogy az idei szeretet ünnepét az ő körükben töltöm el. A kanári ember számára viszont ez a nap nem jelent mást, mint egy jó vacsorát úgy éjfél tájban. Ilyenkor sültmalac vagy pulyka kerül az asztalukra, de elképzelhetetlen az ünnepi menü a turrón nevű specialitás nélkül. Másnapnem dolgoznak a szigetek lakói, ilyenkor látogatják meg szeretteiket — ajándékozás ekkor még nincs. A Kanári-szigeteken az európai karácsonyok néhány „kelléke” is hiányzik (hiánycikk): nincs hideg, nincs hó, nincs karácsonyfa. Gabi férje belga származású, 15 éve él a szigeteken. Amióta összeházasodtak mindketten katolikusok lévén ■—, az európai szokásoknak megfelelően igyekeznek ünnepelni. S hogyan? — Számunkra a munka után, este 10 óra körül kezdődik a „privát” ünnep, ekkor ajándékozzuk meg egymást a férjemmel. Az asztalra díszes terítő kerül, és az első számú díszítés az a cserepesvirág lesz, amit Mészöly Miklós írótól kaptam egy esztendeje. (Itt ugyanis a mikulásvirág a szenteste szimbóluma.) A becses ajándék azóta igazi bokorrá nőtt. Mi másnap sem pihenhetünk, mert az üdülőtelepen ilyenkor van „csúcsüzem”. A szállodák tulajdonosai a vendégek kedvéért felállítanak egy-egy karácsonyfát, amin csak díszek vannak, a szaloncukor erre nem ismert. Mindenütt harsog a zene, az éttermek becsalogató emberei mikulás jelmezben invitálják a járókelőket. Az utcák is fényárban úsznak, mindenütt lám- pionok világítanak, még a pálmafákat is feldíszítik. A hangulat inkább karneváli, mint karácsonyi. Európai szokás az ajándékozás, ám a kanári ember is meglepi családját, de mikor is? — Január 5-én, vízkereszt előestéjén. Ok a Háromkirályok ünnepének nevezik azt, amit mi szentestének. A lényege viszont ugyanaz a Kanáriszigeteken és Magyarországon is: gondolni azokra, akiket a legjobban szeretünk. Csete Ilona mét közeledett az ünnep, szóltam V. bácsinak, hogy most is vennék tőle egy fenyőt. Az volt a szokás, hogy kiválasztottam a nekem tetszőt, s azután szabályszerűen megalkudtunk rá. Most is választottam egyet, de a szülők közölték, hogy azt az egyet nem kaphatom meg, mert az a fiuké... Mindez még valamikor novemberben történt. Z. állapota közben egyre romlott, kórházba kellett küldenem, karácsony előtt hunyt el. A temetés után felkeresett V. bácsi, és a következőket mondta: „A fiamnak halála előtt az volt a kívánsága, hogy adjuk a doktor úrnak az ő fenyőfáját.” Mi ebben az időben (lévén három kisgyermekünk) mindig 3—4 méteres fákat állítottunk, ez is egy gyönyörű, formás ezüstfenyő volt. így köszöntött ránk az egyik legszebb és legemlékezetesebb karácsonyunk: gyertya- gyújtáskor könnyes szemmel idéztük fel a mindig kedves, mindig derűs, életvidám Z. emlékét... Tavasszal aztán vásároltam egy töves fenyőt, és megkértem V. bácsit, ültesse ki a fia sírjához. „A hála karácsonyfája” — e szavak jutnak eszembe, ha felidézem e megható történetet. Ménesi György Ragyogó napsütés, kellemes meleg jellemzi a szigetek időjárását akkor is, amikor mi idehaza fázunk „Könnyes szemmel emlékeztünk Z.-re” FOTÓ: FAZEKAS FERENC
