Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
KARÁCSONY 1993. december 24-26., péntek-vasárnap „Tanoda, figyelem! Kérem az utolsó poénnál hosszan kacagni!” ✓ Família-forgatás, túl az Operencián Szép kis meglepetések érik az embert útban a Szép család takaros otthonába! A hajdan jobb napokat látott filmgyár udvarán egy hatalmas, hangárszerű épület a Família Kft. műterme. A barátságtalan hodályban a látvány a filmszakmában járatlan, és csak a szépre számító látogató számára illúzióromboló. Pallókon, vezetékek, kamerák között bukdácsolva lehet bejutni a műterembe. A díszletek mögött kellékek, üvegek, poharak, a tegnapi „vacsora” romjai hevernek. Atlabalva mindezeken egyszer csak ott áll előttünk Szépék felépített díszletotthona. A nappali a kanapéval és a fotelekkel, mögötte a lépcsőfeljáró, jobbra a konyha és az étkező, odébb a mini ABC, balra a háló, ami szükség szerint átalakítható Kriszta, Ádám vagy az ikrek szobájává. Ennyi hát az a néhány négyzetméter, ahol a varázslat történik. Az, amit mi a képernyőn láthatunk, ahol minden a helyén van, minden csillog és elbűvöl, ahol epizódonként 25 percben töményen zajlik az élet. A Szép család mindannyiunk kedves ismerőse Szépné, Ági—Esztergályos Cecília, Kriszta—Xantus Barbara A Família Kft. ma a tévé egyik legnépszerűbb sorozata. Szellemi atyja Gát György producer, aki Szurdi Miklós főrendezővel együtt jó két évvel ezelőtt megteremtette a Szép családot. Előtte is volt több közös munkájuk, a Linda és az Angyalbőrben. Mindkettő közönségsikert aratott, a Família azonban ezeket is felülmúlja. A 110. epizódon jutottak túl, miközben „Eddig vagyok” címmel egy zenés darab ment 52 előadásban az idén a Fővárosi Operettszínházban. A tévével tízéves szerződésük van és az operettben egész évben megy a darab. Az már csak ráadás, amit szilveszterre hoztak össze „SZÉP kis buli volt” címmel a hatvanas évek slágereiből, no meg a Szabó család és a Família vetélkedője az „Ideális család” címért. És az is amolyan ráadás volt, amikor Tunéziában forgattak egy hétig. Ha Tunéziában nem is, de itthon módunk nyílt arra, hogy részt vegyünk egy forgatáson. Az első helyszín Szemere György felvételvezető szobája: akár a haditanácsok helyszíne, csak itt a térképek, frontvonalak és terepasztalok helyett forgatókönyvek, stáblisták, forgatási tervek képezik a díszletet. Perceken belül elérhető minden és mindenki, ha a helyzet úgy kívánja. Az pedig gyakran úgy kívánja. Most éppen egy gitárszólós kazettát köröznek, perceken belül szükséges a felvételhez. Mondani sem kell, a főváros másik végéből időre előkerül. Egy hét programja a következő: két nap próba,, két nap felvétel. Ez reggel 9-kor kezdődik és este 7-ig tart a filmgyár előbb már „lefestett” műtermében. A színészeket szerződés köti a produkcióhoz, tehát nem tagjai más színháznak, de ez nem jelenti azt, hogy — közös megegyezéssel — más munkát nem vállalhatnak. Tizennégy állandó szereplője van a Famíliának: Szépné, Ági — Esztergályos Cecília, Szép Károly — Adám Tamás (kezdetben Nagy Sán- dorTamás), Kriszta—Xantus Barbara, Ádám — Kárász Zénó, Ricsi — Spáh Károly, Misi — Spáh Dávid, nagypapa — Bárány i László, nagymama — BodTeréz, Kövér—Nagy Zoltán, Kövémé — Dzsupin Ibolya, Vili —Juhász Illés, Debbie — Deborah Jávor, Pici — Csonka András, Mónika—Sír Kati. Esztergályos Cecíliát aligha kell bemutatni, a legnépszerűbb magyar színésznők egyike. Több kitüntetés mellett tavaly megkapta a „magyar Oszkárt”, az Érzsébet-dí- jat. Balettozni tanult, évekig játszott a Thália Színházban, aztán a Nemzetiben. Több sikeres tévéjátékban szerepelt, nemrég ismételték meg a főszereplésével készült A hattyú halála és az Ajándék ez a nap című filmjét. Ádám Tamás Győrben, Szolnokon, majd a Radnóti Színpadon játszott, volt Mercutio, Julius Caeser és az Ember tragédiájában Ádám. Nagy Zoltán — eredetileg magyar—történelem szakos tanár — több éven át a Szegedi Nemzeti Színház tagja, játszotta Lőrinc barátot, Rómeót, az István a királyban Astricot és gyerekdarabokkal gyakran szerepelt Békéscsabán. Ma is rendszeresen jár ide, a színészképzőben tart előadásokat. Kárász Zénó Goór Nagy Mária színésztanodájában végzett, az ikrek pedig a sorozat indulásakor kiírt toborzóra jelentkeztek. A főrendező, Szurdi Miklós mellett Kalmár András, Kolos István, Vas-Zoltán Iván rendezi az egyes epizódokat. A forgatókönyveket Neuman Péter, Odze György, Sinkó Péter, Sultz Sándor, Szántó Péter, Vajda Anikó és Vajda Katalin írják felváltva. Profi csapat — egy profi produkcióhoz. S akkor most kezdődjék a forgatás. — Felvételhez felkészülni ! — hangzik a rendező vezényszava. Szereplők, operatőrök, világosítók, technikusok elfoglalják a helyüket. Az udvaron álló televíziós közvetítő kocsi is felkészült, a következő utasítás már innen jön: — Csendet kérek, felvétel indul! Jó hat-nyolc méterre a jelenet helyszínétől ülünk a homályban egy tribünszerű faépítményen. Fodrász, sminkes, műszaki, jelenetre váró színész húzódik fel ide. Mellettünk a nevetőbrigád — igen így hívják —, Goór Nagy Mária színésztanodájának növendékei egy szintetizátorral. A forgatókönyv és a rendező utasításának megfelelően egy- egy poénra felnevetnek. „Tanoda, figyelem! Kérem az utolsó poénnál hosszan kacagni!” — hangzik az intelem. Van úgy, hogy hatszor, nyolcszor nevetnek ugyanazon, ha a jelenetrészt többször meg kell ismételni. Jó viccen is nehéz egymás után ennyiszer nevetni... A rendező „sztereóban” szemléli az eseményeket, látja az élő képet és a monitort. Éz utóbbi azért fontos, mert a néző csak a képernyőt látja, itt kell mindennek a helyén lennie. Ez persze soha nem egyszerű. Két-három perces jelenet olykor órák alatt áll össze. Először elkezdődik a szövegpróba, ezt még nem rögzítik, de a helyszínt már bevilágosítják. Itt gond nélkül lehet ba- ■ kizni, beleszólni, megállítani, újrakezdeni. Ha minden rendben vagy legalábbis annak látszik, kezdődhet a felvétel. Ilyenkor persze mindig történik valami. Az első mondat hibás, a fény nem jó, a képkivágás nem tökéletes — és kezdődik elölről az egész. A színész újra beáll, ismétli a szövegét, az operatőr jobb pozíciót talál és ez így megy egészen addig, amíg minden tökéletes nem lesz. A hamisságnak nincs helye, a néző észreveszi és oda a varázslat. S hogy mit csinálnak a színészek a forgatás szüneteiben vagy fellépésre várva? Mindenfélét. Édsanya, vagyis Esztergályos Cecília körül ilyenkor is ott rohangálnak az ikrek, míg zordan (?) rájuk nem szól: „Mucikáim, irány szöveget tanulni!” Közben maga is végszavazni (partnere szövegének utolsó szavait ismételni) hív valakit. Xantus Barbara a monitoron figyeli társai játékát és jókat derül a poénokon. Baranyi László egy csendes sarokban mormolja maga elé szerepét, Nagy Zoltán pótolja ami az éjszakából kiesett, csendesen szunyókál a franciaágyon, Juhász Illés szendvics után szalad, mígnem újra megszólal a rendező: — Felvételre felkészülni! Természetesen a karácsonyi epizód felvétele folyik, aminek címe: Túr az Operencián. Szövegét Vajda Katalin írta és Kolos István rendezi. Az adás napja december huszonhatodika vasárnap, a Tv2-őn a szokásos időben, 19 órakor. A történet— anélkül, hogy a poént lelőnénk — dióhéjban a következő. Két nappal a szenteste után az egész család elegánsan felöltözve ül a nappaliban. Minden apró neszre felkapják a fejüket, s egyszer csak megszólal a csengő. Izgatottan felpattannak, aztán a vendég láttán — Kövérék érkeztek meg vidékről — csalódottan visszaülnek. Nem őket várták ugyanis, hanem a zongorát, ami épp karácsony előtt romlott el, s szentestére ígérte a mester. Zongora azonban sehol, anélkül pedig Szépéknél nem karácsony a karácsony. Ráadásul az ajándékok is jól összekeveredtek a két nap alatt, már senki nem tudja, melyik kié. A szeretet ünnepén a jó emberek segíteni akarnak, s ha már nincs zongora, legyen más hangszer. Mónika furulyát, Lajos gitárt, Pici dobot hoz, Vili pedig egy xilofonnal esik be. Minden együtt lenne tehát, hogy két nap késéssel végre Szépéknél is szenteste legyen, ám a furulya, a gitár, meg a többi mégsem zongora. S hogy miért ragaszkodnak a zongorához? Azért, mert azt tavalyelőtt karácsonyra kapták Ágoston nagyapától, aki időközben az Operencián túlra költözött és a legenda szerint királlyá választották, mert úgy megnevettette a bennszülötteket, mint mondjuk ez az egész sztori minket. Már-már megoldhatatlannak látszik a helyzet, amikor az ikrek kezükbe veszik a dolgok irányítását, s innentől kezdve... Szóval innen kezdődne a poén, de azt hagyjuk meg holnapután estére. Addig persze mindannyian túl leszünk a szentestén — még Szépék is! —, és bizonyára lesz egy nagy közös karácsonyfájuk a műterem közepén, ahol a reflektorok fényében egymást is köszöntik, és szemükben megcsillan valami, ami ezúttal nem a szerepük, hanem a szívük szerint való. Seleszt Ferenc Kövérék — Nagy Zoltán, Dzsupin Ibolya és Vili—Juhász Illés Szurdi Miklós főrendező A nagypapa — Baranyi László és az ikrek — Spáh Károly, Spáh Dávid
