Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-13 / 291. szám

áSülEKES MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. december 13., hétfő Előkelő helyről várják a tavaszi rajtot az Előre ifik Előrébb lépett a csabai utánpótlás A Békéscsabai Előre FC ifjúsági A és ifjúsági B korcsoportú együttesei előrébb léptek a tavalyi szerepléshez képest. Az idősebbek az 5. helyen tanyáznak az őszi szezon végén, míg a B-sek az előkelő ezüstérmes helyet foglalják el az NB I-es ifjúsági labdarúgó-bajnokság tabelláján. Az elmúlt csaknem tíz évben nem volt ilyen sikeres a békéscsabai utánpótlás. (Az idén elmaradt fordulókat tavasszal játsszák le a csapatok, így a békéscsabaiak a Videoton-Waltham elleni találkozójukat is — A szerk.) A két utánpótlás gárda szakvezetőjével, Marik Lászlóval és Szokolay Sándorral beszélgettünk az idei szerep­lésükről. Mi volt az alapvető cél? Elsőként erre kértünk választ a két szakvezetőtől. Lovász György: „Jó lenne, ha Gyula erőemelő' Európa-bajnokságotrendezhetne!” A második világbajnoki cím története Lovász György, a gyulaiak kiválósága második világbajnoki aranyérmét nyerte Hamilton- ban. A felvételen felhúzás közben a gyulai versenyző A közelmúltban rendezték meg a kanadai Hamiltonban a junior és masters erőemelők világbajnokságát. A viadalon a mesterek között a 110 kg-os súlycsoportban a Gyulai Atlasz kiválósága, Lovász György új országos csúccsal, 837,5 kg-mal élete második világbajnoki aranyérmét nyerte. A juniorok mezőnyében egy másik gyulai sportoló, a 22 éves Ficzere Tamás a 75 kg-osok között a nyolcadik lett 645 kg-os össztelje­sítménnyel. A két erőemelővel beszélgettünk világbajnoki élményeikről, további terveikről. Marik László: — Nem is he­lyezésben voltak meghatároz­va a célok, hanem hogy egyé­nileg és csapatjátékban lépjünk előre. Kondicionáli- san, technikai és taktikai téren is többet tudjunk adni, mint az elmúlt bajnokságban. Úgy ér­zem, ezeken a pontokon fejlő­dést értünk el. Tavaly óta benne van a gárdában Szokolay Sándor: — A célki­tűzés valamelyik dobogós hely elérése volt, hiszen már a tavalyi bajnokságban is lehe­tett érezni, hogy ez benne van a gárdában. Az elmúlt szezon­ban végig a 4—5. helyért küz­döttünk, míg végül gólkülönb­séggel a 7. helyezéssel zártuk a bajnokságot. Aki a csapathoz közel áll, az tudja: ennek a csapatnak a dobogón lenne a helye! Épp ezért nem is lehe­tett más az elvárás, s úgy ér­zem, reális a második helyünk. Persze bármi lehet még a végé­ig... Azt még hozzáteszem, hogy mi neveljük a játékoso­kat a Madách Ütcai Általános Iskolában, s személy szerint én már hat esztendeje viszem a csapatot, míg mások, például az MTK, felvásárolja a válo­gatottakat, s így természetes, hogy jó csapatuk van. — Miben lépett előrébb a csapat, mik a siker összetevői? M. L.: — Azt mondhatom, hogy ténylegesen előrébb léptünk, s hogy „beleöre­gedtünk” egy kissé a mezőny­be, miután idén egységesebb, kiegyenlítettebb a korosztály a csapatoknál. Összehasonlítva magunkat más együttesekkel, nyugodtan kijelenthetem, hogy csak két-három gárda futballozik nálunk jobban a mezőnyben, a többiek eseté­ben azonosak a képességek, s csupán a pillanatnyi forma, egy-egy szituáció dönt egy adott mérkőzésen. A Sopron ugyan kilóg a sorból, de rajta kívül bárki, bárkit, bármikor képes legyőzni. A tavalyi baj­noksághoz viszonyítva: szín­vonalasabb küzdelem jellemzi a találkozókat, sokkal több a jó mérkőzés. Látszik az edzők munkája, sokkal többet pró­bálnak tenni az utánpótlásért, s ezért is fájó, hogy mi csak na- gyon-nagyon kevés pénzből gazdálkodhatunk. Sz. S.: — A csapat minden­képpen sokat fejlődött, nagyot lépett előre; egységesebb és fegyelmezettebb, ugyanakkor jó értelemben véve agresszí­vebb lett, amit az eredmények is igazolnak. Sokkal több gólt rúgtunk és kevesebbet is kap­tunk, ami szintén a fejlődés jele. Állóképességben, gyor­saságban és technikai tudás­ban is a mezőny fölé nőttünk. Hazai pályán sokáig veretle­nek voltunk, s idegenből ki­lenc pontot hoztunk el. Min­dent egybevetve, igazi csapat­munka jellemezte az őszi tel­jesítményt, minden labdarúgó dicséretet érdemel, ugyanak­kor mégis látni kell a hibákat is, amit értékelniük kell ma­gukban a fiúknak is. Örvende­tes, hogy hatan válogatottak az együttesből. Néhány elhullajtott pont fájó — Tudom, hogy néhány pont ,,elhullajtása” különösen fájó, mitöbb, bosszantó volt... — Igen, valóban becsúszott ilyen, mégpedig a Vasas és az MTK elleni hazai találkozók elvesztése nagyon fájó, mert a Vasasnál lényegesen jobb já­tékerőt képviselünk, csak hát az első félidőt „elszórakoz­ták” a gyerekek, az MTK ellen pedig az utolsó percekben ka­pott góllal vesztettünk, ame­lyen a döntetlen lett volna reá­lis. — Kik nyújtották a legjobb teljesítményt a gárdában? M. L.: — Neveket most nem szívesen mondanék, hi­szen kiugró teljesítményt sen­ki nem nyújtott, de kritikán aluli játékot sem produkált senki sem. Tehát éppen azt sem mondhatom, hogy tudá­suk legjavát nyújtották a fiúk. Egy pozitív dolgot azért hadd említsek, mégpedig Nagy Zsolt kapusunknak néhány re­meklése, különösen a Kispest- Honvéd elleni teljesítménye országos szinten is elismerésre méltó volt. Sz. S.: — Én valamivel több örvendetesebbet tudok mon­dani, mint kollégám. Ebben az évben lett válogatott Balog Zoltán, akinek persze még ren­geteget kell fejlődnie techni­kailag, s a gólokkal is adós. Hídvégi hullámzó teljesít­ményt nyújtott, mégis a 1 1 gól­jával elvitathatatlan érdemei vannak. Czipó végig megbíz­hatóan, sokszor kiemelkedő teljesítménnyel rukkolt ki. Önmagához képest Láza fejlő­dött a legtöbbet, aki sok pontot hozott bravúrjaival, s úgy tű­nik, válogatott lesz ő is. Kvasz kombinációs készségben múl­ja felül társait, s fizikailag is utolérte a többieket. Borbola és Zsibrita szintén válogatot­tak, s megállták a helyüket az idősebbek között. Nem vélet­len persze az, hogy osztályzó­könyvemben ők szerepeltek legtöbbször a jók között. Ku­bik nagyon hiányzott, aki so­káig betegség és sérülés miatt nem játszhatott. Egyedül Va­das Attila okozott csalódást, tőle sokkal többet vártam. Január elején folytatás következik — Mikor kezdődik az alapo­zás? M. L.: — Január 10-én kezdjük az alapozást nyolche­tes felkészüléssel. Tíz-tizen- két mérkőzést tervezek, e mel­lett Budapesten részt veszünk egy teremtornán, amelyen raj­tunk kívül még nyolc NB I-es gárda nevezett. A tanítóképző főiskolának köszönhetően ki­lenc alkalommal vezényelhe­tek tornatermi edzést, sőt, az atléták Vandháti úti csarnokát, a futófolyosót is igénybe ve­hetjük, s ez nagyban hozzájá­rulhat a minél jobb fel­készülésünkhöz. A téli idő­szakra pedig mindenki meg­kapta a személyre szóló fel­készülési tervét. Sz. S.: — Egy kissé hosszabbra nyúlik az idei pihe­nő, s éppen ezért én is a már szokásos házi feladatokkal lát­tam el a srácokat abból az el­gondolásból, hogy ne eressze­nek le túlságosan. Előrelátha­tólag mi is január első hete után kezdünk a munkához. Gyurkó Mihály Éjjel egyedül a dobogó tetején — Meséld el, hogyan sikerült megszerezned az 1990-es auszt­ráliai világbajnoki cím mellé a másodikat Kanadában! — A hamiltoni világbajnok­ság az eddigi versenyeim közül a legnépesebb volt, hiszen itt együtt szerepeltek a juniorok és a mesterek. A világbajnoksá­gon 34 ország több mint négy­száz erős embere lépett dobogó­ra — kezdi a beszélgetést a négyszeres Európa-bajnok Lo­vász György. — Régi szoká­som, hogy a megérkezés után azonnal átböngészem a rajtlis­tát. Most is ezt tettem és takti­káztam. Láttam, hogy a 100 kg- ban erősebb a mezőny, így ezút­tal a 110 kg-osok között léptem dobogóra. A mérlegelés előtt vizet ittam és így 100 és fél kilóval kerültem a 12 tagú me­zőnyben a rajtlistára. A legna­gyobb vetélytársam egy holland sportoló volt, akit a korábbi nemzetközi versenyekről már jól ismertem. A guggolásban 320 kg-ot teljesítettem, majd következett egy kritikus pont A mi sportágunkban rendkívül szigorúak az öltözködési szabá­lyok. A fekvenyomásnál a veze­tő bíró kiszúrta, hogy guggolás­ban más volt a ruhám színe és mivel neki más szín volt beírva, nem akarta engedni, hogy elvé­gezzem a gyakorlatot. Tanács­talanul álltam a dobogón, na­gyon egyedül éreztem magam ezekben a percekben és gyenge angol tudásommal próbáltam elmagyarázni, hogy én ezt a színt adtam meg. ami rajtam látható, tehát valami tévedés történhetett Szerencsém volt mert egy versenybíró, aki a né­zőtéren ült emlékezett rá. hogy korábban milyen színt adtam meg. lejött a vezető bíróhoz és közölte, hogy ők hibáztak a be­írásnál. így mintegy ötperces közjáték után folytathattam a gyakorlat végrehajtását A fek- venyomásban a második gya­korlatomat elvették a bírók, így ebben a számban 197 A kg-ig jutottam. A felhúzásban már nem volt gond: 320 kg-ig jutot­tam és így új országos csúccsal, 837.5-el, több mint hetven kg- os előnnyel nyertem az aranyér­met egy amerikai erőemelő előtt A nagy vetélytárs holland fiú csak bronzérmes lett Egyéb­ként az abszolút értékelésben a harmadik lettem. — Mit éreztél a dobogó leg­felsőfokán a Himnusz hangjai­nál? — Érdekes körülmények kö­zött zajlott az eredményhirde­tés. A mi súlycsoportunkban délután befejeződtek a küzdel­mek, majd három női kategória képviselői léptek dobogóra. A verseny az éjszakai órákig eltar­tott, s csak azután rendezték az eredményhirdetésL így fordul­hatott elő, hogy a 110 kg-ban éjjel kettőkor tartották a cere­móniát és csak én álltam egyedül a dobogón, mivel a tár­saim elmentek a szállodába. Nagyon meghatódtam a Him­nusz alatt, bár csak röviden ját­szották a szervezők. A magyar zászló, amit mi vittünk ki, mél­tóságteljesen lengett a rúdon. „Szeretném tovább folytatni*” — Meddig folytatod még? Ho­gyan tovább? — Vállalkozó vagyok, emi­att kevesebbet tudtam edzeni az elmúlt időszakban. Míg a többi­ek heti öt-hat alkalommal napi 2—3 órát edzenek, én csak más­fél órás gyakorlásokat iktathat­tam esténként a programba. Hu­szonhárom éves korom óta va­gyok erőemelő. Jelenleg negy­venhat évesen még a jövőmet tervezgetem. Steer Józsi bará­tom már hatvan éves és még mindig eredményesen űzi a sportágat. Szeretném tovább folytatni az erőemelést. Jövőre, ha időm engedi elindulok a nyílt Európa-bajnokságon. ahol a fi­atalabb korosztályok képviselői állnak rajthoz. Mindig az volt a vágyam, hogy ezen a viadalon rajthoz álljak, nos úgy tűnik most sikerül. A masters Eb-t kihagy om 1994-ben és csak az őszi szlovákiai világbajnoksá­gon kívánok indulni. A hamilto­ni kiutazásomat az önkormány­zat. a szövetség és a saját vállal­kozásom, az Adasz GMK támo­gatta.-— Mit jelenthet az a tény, hogy új csarnok épül a Gyulán ? — Éne van még egy titkos tervem: most, hogy új sportcsar­nok épül a városban egyre in­kább megvalósíthatónak lát­szik. Jó lenne, ha Gyula erőeme­lő Európa-bajnokságot rendez­hetne a világkiállítás évében, 1996-ban — mondta befeje­zésül Lovász György. „A sikert nem adják ingyen” A hamiltoni világbajnokságnak volt még egy gyulai indulója, a 22 éves idei felnőtt magyar baj­nok, 75 kg-os Ficzere Tamás, aki a juniorok mezőnyében súlycsoportjában a nyolcadik lett 645 kg-os teljesítménnyel. —Hét éve járok le az edzőte­rembe. Eddig csak két junior Európa-bajnokságon léptem dobogóra, 1992-ben 10. lettem, míg idén sajnos kiestem. Ezért is határoztam el, hogy minden­képpen javítani akarok még az idén és ez a verseny a világbajnok­ság volt Örülök, hogy szponzora­im az önkormányzat, a szövetség, a Gyulai Húskombinát, a Harlem Diszkó, az Mmodell divatáruüz­let, a Kempf és Tsa., Mé- szár&Mészár, az Ibolya Kft., az Atlasz GMK segítségével végül is kijuthattam Kanadába. —Milyen volta verseny? — A viadalt a csabai 2. szá­mú iskola tornacsarnokához ha­sonló teremben rendezték, ahol öt-hatszáz szurkoló buzdította a versenyzőket. Két csoportba osztották 75 kg-ban a 22 tagú mezőnyt a nevezések alapján a szervezők, én az erősebbikben kaptam helyet Szigorú volt a bíráskodás, több gyakorlatot, amit itthon megadnának, elvet­tek a bírák. Nagyon örülök an­nak. hogy fekvenyomásban én lettem a gőztes 160 kg-os ered­ménnyel. Számomra szokatlan volt, hogy fontban adták meg a súlyokat, így ez a bemelegítés­nél zavart. Én a tervezett telje­sítménnyel zártam a vb-t — Még nagyon fiatal vagy. Milyen tervek foglalkoztatnak a jövőt illetően? — A gyakori fogyasztás mi­att feljebb megyek egy súlycso­porttal és a 82 kg-osok között próbálok szerencsét. Jövőre Né­metországban rendezik a junior Eb-t. míg a világbajnokságnak a távoli Indonézia ad otthont. Jó lenne kijutni mindkét viadalra. Egyszer szeretnék dobogóra állni valamely világversenyen. Hetente hatszor gyakorolok, napi 2,5—3 órában. A sikert nem adják ingyen. Példaképem és mesterem Lovász Gyuri, aki­nek sokat köszönhetek—fejez­te be Ficzere Tamás. Verasztó Lajos A májusi Vasas elleni mérkőzésen támadnak a sötétmezes békéscsabai fiatalok a Kórház utcai pályán. F elvételünkön Csepregi lő kapura, a háttérben Kovács P. figyeli az akciót FAZEKAS FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom