Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-11 / 289. szám
CSALÁD - OTTHON 1993. december 11., szombat Plisszírozott angyalka, lepke alufóliából Ötletes, szép fenyődíszek házilag Gombakalauz VI. Rozsdasárga tölcsérpereszke Néhány egyszerű, olcsón beszerezhető „alapanyag”, kevés kézügyesség és némi türelem — ennyi a titka a karácsonyfa-díszek házilagos elkészítésének. A fő kellék: alufólia vagy ezüst színű öntapadós papír. A fóliát előzetesen ajánlatos kartonlapra ragasztani, hogy jó tartása legyen; az öntapadósból pedig két-két lapot ragasszunk össze még a figurák kivágása előtt, hogy mindkét oldal ezüstös legyen. Elsőként a I. rajz alapján pauszpapírra rajzoljuk föl az ábrát a megadott méretben, s utána másoljuk át az eredetire. Az I./l-es rajz: hold, körformába komponálva, természetesen kétoldalasán. A hold ezüst, az alap sötétkék vagy lila. Az I./2-es rajz: csillag, amiből készíthetünk több különböző méretűt; a fán lehetőleg a hold körül helyezzük el. Az I./3-as rajz: lepke, amelynek közepe fehér szívószál, a feje pedig egy teklagyöngy. Az I./4 angyalka készülhet alufóliából vagy krepp-papírból. Ruháját teljes körből kell szabni, amelynek átmérője 16 cm, az ujja félkör formájú, átmérője pedig 8 cm. Mindkettő úgynevezett szolej (nap) plisszé; vagyis az anyagot a középponttól elkezdjük hajtogatni arányosan (1/2-re, 1/4- re, 1/8-ra stb.) s végeredményként szép, plisszírozott angyalruhát kapunk. Fölül egy szem — a fejet jelképező — gyönggyel fogjuk össze. Ennél a figuránál az alufóliát nem kell papírra ragasztani, mert úgy szép, ha könnyed, „repülős”. A fenyőfán jól mutat a — fenyőfa; ezt készítsük kétoldalasra. Középre, a két lap közé szívószál-törzset tegyünk. A figurákat lehetőleg zöld hímzőfonallal függesszük fel a karácsonyfa ágaira. Záhonyi Lujza FEB (Folytatjuk) Gazdaképzés a ísiub -ban 46/a Sorozatunk a Tv2 vasárnapi gazdaképző műsorának anyaga (ismétlés szombat reggelenként), melynek szakmai felelőse és előadója dr. Böő István békéscsabai állatorvos. A ló szaporítása A kanca ivari ciklusát bonyolult idegi és hormonális hatások szabályozzák. Ezeknek az élettani folyamatoknak most csak a gyakorlati vonatkozásairól beszélünk, azokról, amelyeket minden lótartó gazdának figyelembe kell vennie ahhoz, hogy kancájától megfelelő számú, jó minőségű utódot nyerjen. Mindenekelőtt különbséget kell tenni a nőivarú csikó ivarérettsége és tenyészérettsége között. Az ivarérett csikó már képes a megtermékenyülésre, de a vehem károsodás nélküli kihordására még nem. Az első ivari ciklus általában 16—18 hónapos korban jelentkezik. 20 hónapos korban már lehetséges ugyan zavartalan vem- hesség, mégis jó, ha a tenyésztésbevételt későbbi időre ha- lasztjuk: pónilovaknál, hidegvérű lovaknál kétéves korra, melegvérűeknél hároméves korra, de az arab és a lipicai csikókat csak négyéves korukban vegyük tenyésztésbe! A tenyésztésbevétel idejét nemcsak a fajta, de a használati mód is befolyásolja: a sportcélú kancacsikókat hároméves korban vemhesítik, de ellés után 5—10 évig még sportolnak, az angol telivérek 3. életévükig versenyeznek, csak ez után fedeztetik őket, az ügetőkancák 4—6 éves korukban kerülnek tenyésztésbe. A sportlovaknál figyelembe kell venni a versenykondícióból tenyészkondícióba történő átmenet idejét, ez gyakran csak néhány hónap, de akár egy év is lehet. A túl korai tenyésztésbevétel a nemiszervekben maradandó elváltozásokat okozhat, melynek meddőség lehet a következménye. A vadlovak szaporodásáról nincsenek adatok, de valószínű, hogy a ma már csekély létszámban, természetes viszonyok között élő lovakhoz hasonlóan évente egyszer, a mérsékelt égövben nyár elején volt a tenyészidény. A háziasított ló az esztendő nagy részében szexuálisan aktív, rendszeresen ivarzó, de az ivarzás (sáriás) nagyjából szezonális: február-áprilistól augusztusnovemberig rendszeres, a fo- gamzási képesség május-júniusban a legnagyobb. A kanca szexuálásának időtartama (két petesejtleválás közötti idő) 19—23 nap, a középérték tehát 21 nap, de a fedeztetés szempontjából ez csak támpontként kezelhető, mert ez függ a fajtától, az állat biológiai állapotától (tartás, takarmányozás stb.), sőt még a szezon alatti meteorológiai tényezőktől is, sőt egyedi eltérések is vannak. Az igénybevétel, használat is befolyásolja. (Folytatjuk) A Gombakalauz előző részében a fakósárga tölcsérpereszkét ismertettük, mely júniustól novemberig terem. Ennek a gombának a rozsdasárga rokona általában augusztusban fejleszti ki első termőtesteit és egészen decemberig megtalálható mind a fenyvesekben, mind bármilyen lomboserdőben, még akácosban is. Említettük már, hogy a sárgásbarna színű tölcsérgombák rendkívül hasonlítanak egymásra. így például a rozsdasárga tölcsérgombának nevezett gomba lehet a Lepista inversa és a Clitocybe flacida faj is. (Az előbbi a gyakoribb, ezért is nevezik újabban tölcsérpereszkének.) Ez a gomba talán még gyakoribb, mint a fakósárga rokona és még több szerző véli ehetőnek mint amazt, ezért mi is azt tanácsoljuk, hogy ne hagyják ott az erdőben ezt a különösen illatos tölcsérgombát, ha biztosan felismerték. Ha még tartalmaz is talán egy nagyon kevés muszkarint, nem lehet annyit enni egyszerre belőle, hogy megártson. Számtalan élelmiszerünkben vannak mérgező anyagok, például a burgonyában a szolanin, mégis nagy mennyiségben fogyasztjuk őket, mivel koncentrációjuk nem haladja meg az egészségre ártalmas küszöbértéket. A roszdasárga tölcsérpereszke kalapja 4—8 cm átmérőjű, néha azonban elérheti a 15 cm-t is. Gyorsan tplcséresedik. Felülete sima, vöröses- sárga, roszdasárga, vörösbama, rókavörös. Nedvesen sötétebb, olykor foltos. Lemezei mélyen lefutók, kezdetben fakó na- rancsszínűek, később rókavörösek. Spórapora fehér, spóraszemcséi mikroszkóp alatt érdes felszínűek. Ha kalapját eltörjük, lemezei táblákban leválnak. Tönkje rövid, 3—5 cm-es, micéliuma az Rozsdasárga tölcsérpereszke avart összefogja, ezért ha a gombát kiemeljük, egy csomó száraz levél vagy fenyőtű vele jön. Ha húsára vagy kalapbőrére kálium-hidroxid oldatot csöpögtetünk, élénksárgára színeződik. Talán még nem késtünk el vele, próbáljuk keresni erdeinkben! Arnold József Háziasszonyi furfangok Van még mit (újra)fölfedezni a régiek háztartási tudományából. Bizonyságként álljon itt néhány apró mesterfogás, amelyet hajdan szinte minden tapasztalt háziasszony ismert — manapság viszont a többségnek újdonság. Mostanában ismét divatba jöttek a romantikus gyertyafényes étkezések. Nem árt tehát megjegyezni: az égő gyertyák nem csöpögnek, ha használat előtt hideg sós vízbe áztatjuk, majd gondosan megszárítjuk őket. Élettartamuk pedig tetemesen megnövelhető, ha meggyújtás előtt a sztearint alaposan lehűtjük; a néhány óráig mélyhűtőben tárolt gyertyák egyenletesebben, lassabban égnek, mint a szobahőmérsékletű társaik. Az olvadt, majd megdermedt gyertyacseppektől ka- pargatás, dörzsölgetés nélkül megszabadíthatjuk a gyertyatartót, ha hidegre, azaz körülbelül egy órára mélyhűtőbe tesszük. A fagyott viaszt úgy emelhetjük, húzhatjuk le a tartóról, hogy semmilyen nyom nem marad utána. Mélyhűtő híján ugyanezt az eredményt érjük el, ha a gyertyatartót jó forró vízzel alaposan meglocsoljuk és puha papírkendővel átdörzsöljük. —bóta— Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1993. december 20. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők között 5 darab 500 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, amit postán elküldünk. Az 1993. november 27—28-ai rejtvény megfejtése: „Ebben a sátorban mondta valaki, hogy a tehén büdös.” Nyertesek: Jankov Lászlóné, Orosháza, Jelen Pálné, Szarvas, Karászi Mariann, Tótkomlós, Nagy Lajosné, Pusztaföldvár, Török Gyula, Füzesgyarmat.
