Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06-07 / 259. szám
1993. november 5., péntek MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM „Szerelem volt az első pillantásra” Sophia Loren: Nagyon szomorú a világ nélküle Szomorú fintora a sorsnak, hogy a hosszú ideje betegeskedő Fellini éppen ötvenedik házassági évfordulóján halt meg. A világhírű olasz filmrendező és színésznő felesége, Guilietta Masina azt tervezte, hogy október 30-án egy hatalmas cirkuszi sátorban, bohócok és hófehér paripák társaságában ünnepli meg az aranylakodalmat; az élet azonban közbeszólt. A törékeny, kisírt szemű asszony órákon át térdepelt a halálos ágynál és imádkozott. Fellini két agyvérzést követően, október 17- én komába esett, s többé nem tért magához. Megindító szerelmi történetükről az özvegy vallott az olasz sajtónak. „Szerelem volt az első pillantásra. A rádiónál dolgoztam, és Federico hangjátékaiban működtem közre. Amikor először találkoztunk, tudtam; ez az a férfi, akiért tűzbe mennék. Esküvőről nem beszéltünk, hónapokkal később magától értetődő volt, hogy egybekelünk.” A gyermektelen házaspár teljes harmóniában élt. „Szavakra nem is volt szükség. Elég volt egymás szemébe néznünk.” Guilietta bevallotta, hacsak rápillantott, mindannyiszor hevesebben vert a szíve, akárcsak az első találkán. Fellininek nemcsak a gondoskodó feleséget, hanem a legjobb barátnőt is jelentette, akivel minden problémáját megoszthatta. S bár sok csinos nő megfordult a mester környezetében, Guilietta sosem gondolt arra, hogy házassága válságba kerülhet. „Ha hallottam a pletykákat, sokszor elöntött a méreg, de ösztönösen megéreztem, mit „Csak ha kilépett az ajtón, akkor volt sztár” kell komolyan venni. Ha szeretünk valakit, tudnunk kell várni rá. Biztos voltam benne: a többiek jönnek, mennek, de én maradok.” Masina legmaradandóbb emléke, amikor Fellini az Országúton című filmet készült forgatni. Az ötvenes években a Sophia Loren-típusú filmszínésznők voltak divatban. A producerek először hallani sem akartak a kis növésű, kerek arcú Guiliettáról. A férj azonban addig talpalt, amíg el nem érte, hogy a feleség lehessen a főszereplő. Fellini világát megőrzik filmjei, s most az özvegy vallomásából megtudhatta Olaszország és a világ, milyen volt a férj, az ember. „Csak ha kilépett az ajtón, akkor volt sztár”— mondta Guilietta, aki legszívesebben követné férjét az örökkévalóságba. (Ferenczy Europress) A francia Beaune városban rendezett 3. filmtalálkózó zárónapján 25 ország'film- készítői egyperces néma felállással emlékeztek meg a múlt vasárnap elhunyt olasz rendezőről. A cannes-i film- fesztivál ügyvivő igazgatója, Gilles Jacob szerint Fellini távozásával a 20. századi filmművészet is meghalt egy kicsit. „Halálával az egész világ filmművészete árva lett” — jelentette ki, egyik utolsó humanistaként jellemezve az olasz rendezőt. Országúton, Júlia és a szellemek, Az édes élet, Szélhámosok, Boccaccio, 8 és fél, Saty- ricon, Amarcord, Casanova, A nők városa, A hold hangja — a felejthetetlen Fellini-filmek. A huszadik századi művészet kimagasló alkotásai — többet közülük Oscar-díjjal tüntettek ki, és az idén egész életművéért is megkapta a Mester a rangos elismerést, de ráragyogott a cannes-i szerencsecsillag is. (Az édes életért megkapta a fesztivál fődíját). Szerencsére legtöbb filmjét bemutatták hazánkban is. Gazdag életművet hagyott hátra, pedig nem is akart rendező lenni. Anyja egyházi karrierről álmodott, antiklerikális beállítottságú apja inkább orvosnak, ügyvédnek vagy mérnöknek szánta. O maga fiatal korában újságírónak, szobrásznak, festőnek, szabónak, ügynöknek készült, de rendező sosem akart lenni. „Sohasem gondoltam, hogy rendező leszek, megafonokba ordítozó állatszelídítő. Amikor először láttam, hogy miképpen dolgoznak, nevetséges, szélhámos mesterségnek tekintettem. Fel nem fogtam, hogyan alázhatnak meg oly gyönyörű nőket, akiknek lába elé, én, kandúrként hevered- tem volna. El nem képzeltem, hogy valaha is lenne hangom arra, hogy az akaratomat rá- kényszerítsem másokra. Aztán ez a hang természetes módon tört elő, alighogy a felvevőgép mögé álltam. Es én, aki mindig is ellene voltam az ilyen fennhéjázó megnyilvánulásoknak, tábornoki egyenruhában találtam magamat és az egy kicsit sem tűnt bőnek.” Milyen jó, hogy a sors jól „rendezte meg” az életét! Persze még ifjú korában tervezte azt is, hogy színész lesz vagy bábjátékos, ami már nem áll olyan messze a filmtől. Fellini 1920. január 20-án született Ri- miniben. Iskolái után karikaturistaként dolgozott, majd rádiós hangjátékokat készített. A 30- as évek végén került kapcsolatba a filmmel, forgatókönyveket írt, neves rendezők mellett asszisztensként dolgozott. 1951-től rendezett önállóan. Mi teszi filmjeit jellegzetessé, lebilincselővé, másokéval Összetéveszthetetlenné? Nem is könnyű megmondani. Talán a különös hangulat, amely árad a képsorokból. Talán furcsa szereplői. Talán kedves humora. S az embersége biztosan. Niedzielsky Katalin „Sohasem gondoltam, hogy rendező leszek” Fellini - és nincs vége! Guilietta hiába imádkozott Akit vonzanak a kuriózumok Beszélgetőpartnerünk: Ruszt József, a szemtelen rendező Színház az egész főváros Ruszt József Kossuth díjas rendezőt, a Független Színpad igazgatóját most a fővároshoz köti munkája. Hét napon belül két egymást követő bemutató között beszélgettünk. — Az Avvakum hőse az 16Ö0-as években élt pravoszláv személyiség. A négy színre írt cselekmény egy börtönben játszódik. Szerzője Márton László, akinek zsengéivel az előző évadban találkoztam és megtetszettek. Bagó Bertalant, a Független Színpad fiatal színészét rábeszéltem, hogy ő rendezze, így én csak kibicelek e „rémbohózat” előadásához.-—Mindig vonzották a kuriózumok? — Ehhez van vénám. Igyekszem a klasszikusokat is eredeti módon, valami csavarással színre vinni. — Élete jórészében vidéken rendezett... — Tizenkét évet töltöttem Debrecenben, de párhuzamosan az Egyetemi Színpadon is működtem. Utána következett hét év Kecskeméten, ahol sok klasszikust mutattunk be, egyéni feldolgozásban. Azután Szegeden, majd Zalaegerszegen dolgoztam, persze nem így egymás után, gyakran egy időben két helyen is. —Mi vonzza vidékre? — Az életforma. A szűkebb keresztmetszetek. A zártabb közeg. A fővároshoz nem hasonlítható egymásrautaltság, az, ahogyan a magánélet, az egyéniség feloldódik a munkában. —Meghálálja-e ezt az odaadást a vidéki közönség? — A színház ügyes munkával igyekszik kinevelni a maga közönségét, amire talán Kaposvár a legjobb példa. A társulat saját tradícióira építve immár egyfajta értelmiségi patriotizmust fejlesztett ki. Ez az, amit nagyon becsülök, és ami Pesten soha nem jöhet létre. — Most mégis a fővárost választotta... — Pályám 30 évéből mintegy huszonötöt vidéken töltöttem. Ez a negyedszázad gyönyörű volt, de roppant fárasztó is. Amellett eléggé elfoglal a saját színpadom. Ha ÍO évvel fiatalabb volnék, megint csak vidékre költöznék! Annál is inkább, mert reménytelennek látom a színház pesti helyzetét. Persze drukkolok, hogy itt is létrejöjjön az a két-három műhely, amelyik tartósan is képes jó előadásokat produkálni. Hogy a Katona József Színház tartani tudja magát, hogy a Művész Színház megvesse a lábát... De az igazi kibontakozás szerintem ismét vidéken lesz. — Ott nem annyira nyomasztó a pénztelenség? — Erről nem vagyok meggyőződve. De ha helyben szeretik a színházat, tudnak rá pénzt is teremteni. —Térjünk vissza Budapestre. A másik aktualitás bemutatóra. — Ez Shakespeare II. Ed- wardja. A Budapesti Kamara- színház Károly körúti kisszín- házának előadását rendezem. A darabnak minden mondata aktuális, azzá teszi a hatalmi harc, aminek ezúttal nem For- tinbras, nem Richmond, hanem a 9 éves kisfiú, III. Edward vet véget. A darab üzenete: legyen vége a történetnek, kezdjünk újat, jöjjenek a gyerekek... — További tervek? — Godzi Turandot-ja a Független Színpadon. Nem egy az egyben, az eredeti szövegkönyv szerint, hanem parafrázisként dolgozzuk fel. — Végül egy kérdés: örül-e az idén kapott Kossuth-díjnak? — Bizonyos értelemben igen, de inkább szorongásokat okozott. Az én titkom a folyamatos újrakezdés. Engem még soha nem váltottak le, de én négyszer váltottam le saját magamat. —Melyik volt élete kedvenc produkciója? — Majd egy tucatnyit kellene felsorolnom. Mindenütt volt három-négy előadás, amit nagyon szerettem. De az igazi talán a Karnyóné az Egyetemi Színpadon, amely végigjárta a fél világot. És a Szuzai menyegző, Sütő András egyik legjobb drámája a Nemzeti Színházban. Ez a bemutató a maga idejében, 1980-ban bátpr dolog volt. Sőt, szemtelen. És én mindig szerettem szemte- lenkedni. Lukács Mária (Ferenczy Europress) Az Európai Színházak Uniója fesztiváljának vendégszereplő- jeként a szentpétervári Malij Színház lépett pódiumra a Ma- dáchban november 1-jén és 2- án. Lev Dogyin Gaudeamus című darabját mutatták be. A szerző a volt Szovjetunió különleges hadosztályai közül egynek, az úgynevezett sztrojbat- nak az életét mutatja be. A hatalom ezekbe a valójában kényszermunkatáborokba sorozta be a nem kívánatos,személyeket: a másként gondolkodó értelmiségieket, a disszidenseket, valamint a bűnözőket és a szellemi fogyatékosokat is. Giorgio Strehler világhírű' társulata, a milánói Piccolo Te- atro a Művész Színházban mutatkozott be. Carlo Goldoni A terecske című művét 3-án, 4-én és 5-én játszották. Ez a Strehlerelőadás egy régebbi nagysikerű rendezésének felújítása, új szereposztásban. A londoni Nemzeti társulata a budapesti Nemzeti vendége a hétvégén. A brit együttes Sondheim—Wheeler Sweeney Todd, a Fleet Street ördögi borbélya című horrormusicaljével vendégszerepei a magyar fővárosban. A stockholmi Királyi Drámai Színház Yukio Mishima De Sade márkiné című darabját hozta el a fesztiválra. A háromfelvo- násos mű a márki életének 18 esztendejét dolgozta fel, s ennek eseményeit hat nő—a felesége, az anyósa, a szaretője, a múzsája, a rokona és a szolgálója — beszéli el. A darabot Ingmar Bergman rendezte. A svédek a Katona József Színházban játszanak három estén, 6-án, 7- énés 8-án. Kántor Zsolt: Az első újvers Apám házat épít 69 évesen. Energikus ürge, maga önti ki betonból a. lábazathoz szükséges téglatesteket. Mondja is a szomszéd: masszív ember. Bizony, mi vagyok én hozzá képest? Haszontalan, beteges különc. Here. Apámnak sincs pénze, mégsem siránkozik, szerez bontott anyagot, ajtókat, falazó bakot a volt orosz laktanyából. Az ottani gondnok, ki hinné, nem keres az üzleten, felértékeli a cuccokat és számlát is ad. Apám csak annyit mond, látod, fiam, ezek segítenek nekem. „Ahol szeretik a színházat, tudnak is rá pénzt teremteni.” FOTÓ: ILOVSZKY BÉLA
