Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám

írékés megyei hírlap KÖRKÉP 1993. november 17., szerda Emléktábla-avatás a szimpóziumon Gyulán ma zárul az a háromnapos szakmai szimpózium, melynek a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a házigazdája. Az országos méretű rendezvény keretében a tizenkét hazai vízügyi igazgatóság és azok felettes szerveinek vízkár­elhárítási szakemberei árvízvédelmi és vízren­dezési értekezleten vitatták meg az aktuális hazai gondokat és feladatokat. A program részeként tegnap délután a KÖ- VIZIG székházának falán halálának 150. évfor­dulója alkalmából a szimpózium résztvevőinek jelenlétében felavatták Huszár Mátyásnak, a reformkor neves vízügyi szakemberének az emléktábláját, melyet emlékülés követett. Pá­linkás Lajos, a KÖVIZIG igazgatóhelyettes főmérnöke avató beszédében kiemelte: Huszár Mátyás 1818 májusában kapta a feladatot a Körös-vidék feltérképezésére, s Gyuláról irá­nyítva kezdődtek a munkák. De nemcsak beindí­totta a geodéziai méréseket, hanem abban tevőle­gesen részt is vállalt, s aktív munkájával hetven nagyméretű térképet készítettek, minden korábbi hazai munkát felülmúló pontossággal. A Paszt György szobrászművész által készített emléktáb­la alá a kései utódok képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit. —sz— Huszár Mátyás emléktáblája alá a kései utódok helyezték el a megemlékezés ko­szorúit FOTÓ: FAZEKAS FERENC A boldog szupernagyi A magyar népmesékről Az Ipoly Arnold Főiskola újabb érdekes programra várja hallgatóit. A sorozat követke­ző estjén, csütörtökön 18 órá­tól két előadást hallgathatnak meg az újkígyósi plébánia hit­tantermében. Először Koszecz Sándor a magyar népmesék elemzéséről tart előadást. Majd Pap Gábor művészettör­ténész a mesekutatásról és Ko­szecz munkásságáról beszél az érdeklődőknek. Ki nyer ma? Békéscsabán A rádió népszerű zenei vetélke­dőjét, a Ki nyer ma? tíz percét a játék és muzsika jegyében Bé­késcsabáról, a megyei könyvtár zenei könyvtárából közvetítik november 19-én pénteken, 12.30 órai kezdettel. A játékra 12 órától várják a jelentkezőket a helyszínen. Változás útlevélügyben December 1-jén több változás lép hatályba az útlevelek ügyin­tézésében. A rendelet megszün­teti azt a lehetőséget, hogy az állampolgárok kérésére a köz- társasági megbízotti hivatalok sürgős esetben kézzel kiállított útlevelet adjanak ki. Január 1-jétől ném lehet ki­utazni az országból kézzel ki­állított útlevéllel. Ezeket az útiokmányokat az állampol­gárok az utazás bejegyzését követő 8 munkanapon belül kötelesek leadni a Belügymi­nisztériumnak vagy az útlevél iránti kérelem átvételére jogo­sult egyéb szervnek. Leadott kézi kiállítású útiokmányok helyett a Belügyminisztérium újabb illeték megfizetése nélkül kiállítja az öt évre érvé­nyes útlevelet. Ezen túl az út­levél iránti igény benyújtásá­nál ideiglenes személyi iga­zolványt nem fogadnak el. Az asztalon kávé és mindenféle finomság, amivel tegnap dél­után lapunk képviselőit várták Baloghék Mezőkovácsházán, Deák utcai otthonukban. Mi­közben kiszabadítottuk dobo­zából az ajándékba hozott szí­nes tévét, a család apraja-nagyja megilletődve hallgatta Leszkó György kollégánk gratulációit, amely ezúttal Balogh Imrémé­nek, a szupemagyinak szólt. A Békés Megyei Hírlapban ko­rábban meghirdetett szupema- gyi pályázatnak ugyanis Ba- loghné lett a győztese, s mint azt tapasztalhattuk, e cím és az ajándék a legjobb kezekbe került. — Kezdetek óta járatjuk a Békés Megyei Hírlapot, mert a család minden tagja talál benne érdekességet—kezdi Icuka né­ni. — Tudják, én egy víg kedé­lyű ember vagyok, de a sors nem sok szórakozást engedé­lyezett, ezért is szeretek olvas­ni. A családban a menyem és az unokák a rejtvényfejtők. Az ő ötletük volt a pályázat is. Titokban küldték el a fényké­pemet, pedig mintha sejtettem volna, korábban eldugtam a szekrénybe. így utólag beval­lom, azért jólesett. Icuka néni elmondta, hogy tanyán éltek, sok jószágot tar­tottak, majd a kezdeti napszá­mos munka után végre sikerült néhány hold földet vásárolni. Az állatok gondozásának ered­ményeként vehettek később a faluban egy kis házat. A pályá­zatra visszatérve még elmond­ták, hogy bár Ica néni el lenezte a dolgot, de a piacon tréfásan így emlegette a barátnőknek: „Meglátjátok, megnyerem a dí­jat!” Amikor valóban így lett, örömében egy nagyot kiáltott. Mint mondja, azóta is utánafor­dulnak az utcán: Itt megy a szu- pemagyi! És ő családja körében valóban boldognak érzi magát, s büszkén viseli a címet. Halasi Mária Baloghné büszke a szupernagyi címre fotó: fazekas ferenc Gondoltam: na, most meghalok (Folytatás az I. oldalról) — Mi-fé-le fegyveres rab­lás?! — néztem rá csodálkoz­va. Válasz helyett nagy erővel szájon vágott. Megtántorod- tam, elhagyott az erőm. Az asztalba kellett kapaszkod­nom, s újra megnéztem ma­gamnak. A jobb kezében vala­mit tartott, gázspraynek néz­tem. A jobb csuklójára — em­lékezetem szerint — egy hen­geres tárgy volt ráerősítve. — Úgy fújjon le, hogy szív­beteg vagyok, belehalhatok — láttam jónak közölni vele. Bal kezében, úgy vettem ki, egy pisztolyt tartott. Mereven ezt bámultam, képtelen voltam le­venni róla a szemem. Ma sem értem, miként lehetett, nagy nyugalommal arra gondoltam: na, most meghalok. — Egyedül van? — szegez­te nekem most először a kér­dést, melyet aztán többször is megismételt. Nem tudnám okát adni, hogy miért, megin­dultam egy közbeeső irodán át a főnököm szobájába. Köve­tett. Leültem az egyik fotelbe, s mikor felpillantottam, a fő­nök diplomata táskájának tar­talma már előttem hevert a földön. Nem emlékszem, ho­gyan került oda a bennelevő mindenféle. Kissé hátrafor­dulva felpillantottam: ott állt az ajtóban, kezében a fegyver. Megint megkérdezte: — Egyedül van? S ekkor tudakolta meg má­sodjára, hogy hol a pénz. Mu­tattam: a másik szobában. — Nem fog kiabálni? — kérdezte. — Kinek kiabálnék? Egyedül vagyok, értse meg! — Elhiggyem? — Ragassza be a számat! — vágtam rá, ami hirtelenjében eszembe jutott. — Feküdjön le! — paran­csolt rám, s hátra tett kézzel végig kellett dőlnöm a kettős fotelben. Olyan széles, barna szalaggal, amilyenekkel a do­bozokat szokás lezárni, bera­gasztotta a számat. Aztán a hátul összefont kezemre is sor került. — Ne haragudjon, hogy megütöttem, ilyen a világ — fogta ekkor mentegetőzőre. — Majd annyit még hozzátett, hogy a kolléganőmet megtalá­lom a vécében. Kiment, én meg mozdulatlanul feküdtem. Aztán meghallottam, hogy megnyikordul a külső ajtó. Kenetlen hosszabb ideje. Gon­doltam, hogy elment. Megla­zítottam kezemen a ragacsos kötést, az egyik máris kiszaba­dult a hurokból. Az iroda ajtaja be volt csukva. A telefon után nyúltam óvatosan, s felhívtam az igazgató urat. A titkárnője vette fel. Mondtam, hogy kira­boltak, s kértem, siessenek át az utca másik oldalán álló épületünkbe. Elindultam meg­keresni a kolléganőmet. A női vécében senkit sem találtam. A férfi vécében egészen hátul, egy vécécsésze és a fűtőtest között, kifliként meghajolva feküdt Mónika. Keze, lába ra­gasztószalaggal összekötöz­ve, szája leragasztva. Ekkor értek oda a többiek. — Nem álmodik vele? — kérdezem az eseményeket (szemmel láthatóan) ismét át­élőfiatalasszonyt. — Nem álmodom, de aznap bármerre mentem, mindenütt arra számítottam, hogy újra elém toppan. Ha megcsörren a telefon, összerezzenek még most is. Félek. Erzsikét vigasztalhatatla- nul bántja a dolog. Hitetlen- kedve hallgatja érveinket, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben a legjobban eljár­hatott: sikerült elkerülnie, hogy a hozzá hasonlóan feszült állapotban lévő rabló vérontásba bonyolódjon. S amikor már cselekedhetett, azonnal tette a dolgát. De Er­zsiké csak rázza a fejét. Töré­kenyen, azokra a percekre visszarévedve, éppen csak a fotel szélét „koptatva” ül ve­lem szemben. A tettes, a pénz meglesz, a rendőrök fáradha­tatlanok. Vajon a rabló majd bele mer-e nézni Erzsiké most riadt, ám rendesen vidámkék szemeibe? Kiss A. János „...GYAKRAN A HI­DEG BÖLCSESSÉG A GAZDAG BUTASÁG ALATT CSELÉD.” (Shakespeare) Minőségi energiát a fogyasztóknak (Folytatás az 7. oldalról) — Elvileg igen. Gyakorlati­lag azonban még egy jó ideig nem lesz rá lehetőség. Úgyanis valóban nagyon munkaigé­nyes egy évre visszamenőleg az adatgyűjtés. Nincs rá kapa­citás. Leterheltek az itt dolgo­zók. Ha majd a számlafizeté­sek száma csökken és nem lesz ennyi munkánk, még azt is elérhetjük, hogy különböző ta­nácsadással álljunk az ügyfe­lek rendelkezésére. Sajnos ez az idő még kissé távolinak tű­nik. —Pontosan hol található az iroda és milyen nyitva tartás­sal fogadják november 20-ától az ügyfeleket? — Naponta reggel 7-től este 6-ig négy munkatársunk áll rendelkezésre, és a pénzbesze­dők is, akik nincsenek kint területen, fogadják a fogyasz­tókat Békéscsabán, a Gábor köz 2-ben. De talán úgy jobban odatalálnak, ha azt mondom, hogy a volt „Felszabadultunk” emlékmű oldalánál. ß y. Tisztelt Olvasóink ü és Előfizetőink! Tegnapi lapszámunkban fontos és részletes tájékoztatót találtak arról: miért határozta el kiadónk és szerkesztőségünk, hogy átalakítja, korszerűsíti, az olvasói igényekhez igazítja a hírlap ter­jesztését. Kérjük, hogy ennek ismeretében kísérjék figyelemmel a naponként e helyen jelentkező rovatunkat, s ha a kézbesí­téssel, a lap tartalmával, az előfizetéssel kapcsolatosan észrevételük, gondjuk, javaslatuk van, azonnal jelezzék levélben vagy telefonon (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4., tel.: 450-450). Lapunkat 1993. december 31-éig a megszokott módon, a posta kézbesítője juttatja el Önök­höz, az előfizetési díjat azonban december elsejétől már saját terjesztőink gyűjtik össze, illetve kiadónk számlájára befizethető. Minderről részletes és folyamatos felvilágo­sítással szolgálunk a következő napokban. A legfontosabb természetesen, hogy Önök változatlanul időben, pontosan kapják meg ezekben a napokban is a Békés Megyei Hírlapot. Ha nem így történne, tájékoztassák erről kiadón­kat vagy a területileg illetékes terjesztési ügynökségünket a Vonalban vagyunk telefonszámán (lapunk híroldalán található), illetve munkanapokon 9 és 19 óra között a 441 -704-es számon. Elfogadták az illetéktörvényt A napirend előtti hozzászólá­sok után a törvényhozás foly­tatta az úgynevezett ügynök- törvény, azaz az egyes fontos tisztségeket betöltő szemé­lyek ellenőrzéséről szóló elő­terjesztés általános vitáját. Az általános vitát — lehetőséget adva újabb módosító indítvá­nyok beterjesztésére — egye­lőre nem zárták le. Az Országgyűlés megsza­vazta a Magyar Köztársaság és az Üzbég Köztársaság közötti, az államközi kapcsolatok alapjairól szóló szerződés megerősítéséről rendelkező határozati javaslatot. Elfogadták az illetékekről szóló törvénymódosítási javas­latot. A módosítás az öröklési és az ajándékozási illeték tekinte­tében az eddigieknél magasabb lineáris elvonási mértékeket ha­tároz meg. Nem változik azon­ban a lakástulajdon öröklése, il­letve ajándékozása után fize­tendő illeték mértéke. Az NDSZ a költségvetésről A Nemzeti Demokrata Szövetség szakértői vizsgálódások és társadal­mi tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy ez az utolsó költségvetés, amelyet még változatlan szervezeti struktúrában egyáltalán elő' lehetett terjeszteni. Pozsgay Imre szerint nem az ipari­piaci gazdaságokra jellemző, általában tapasztalt gazdasági válságról van szó hazánkban, hanem egy rendszer válságának a továbbfolytatá­sáról. Olyan tartós egyensúlyzavaró folyamatok vannak jelen a ma­gyar nemzetgazdaságban, amelyekre húsz éve nem találtak megoldást, és amelyek az előző rendszer politikai bukásához vezettek. Ezért a speciális helyzet megoldására nem alkalmasak a gazdasági válságok kezelésére egyébként használt eszközök és módszerek. Nem lenne jó, ha az eddig békés természetét megőrző válság átváltana egy nyílt konfliktusos helyzetbe. Még ha népfrontozással vádolják őket, akkor is kimondják, gazdasági növekedést elindító, megfontolt gazdaságpoliti­kára van szükség, ehhez pedig közmegegyezéses tervet kell készíteni. Széchenyivel szólva: lehetnek a nemzetnek olyan sorsfordulói, amikor a pártok felettiség fontosabb lehet a pártosodásnál. A sajtótájékoztató második felében Varga Zoltán orosházi képvise­lő ismételte meg a költségvetési vitában elmondott beszédéből a sarok­pontokat: önerőből nem tudunk továbblépni, az államadósságot nem tudjuk kifizetni. Kezdeményezni kell tehát egy Marshall-programhoz hasonló segélyprogram kérését vagy az adósságtörlesztés kedvezőbbé alakítását. Elképzelhető lenne az is az NDSZ szerint, hogy fizetnénk a törlesztőrészleteket, de a pénzt a hitelezőinknek kötelező lenne Ma­gyarországon befektetni. S. Á. Sarakba szárítva Hogyan lehet hatni a haknival? A gyulai szépségversenyen a tévéből, rádióból jól ismert Gulyás László műsorvezetése első percei után — megval­lom—kezdtem ,,kihegyezni” a toliamat. Magamban zsör­tölődtem: a vidékies színpadkép sem ok arra, hogy egy — akár székesfővárosi — műsorvezetőfelkészületlenkedjen. Pedig igyekeztem megértő lenni. Amikor például bejelen­tette, hogy őnem éppen egy Fred Astaire—sokadmagam- mal— készséggel elhittem neki: sikerült igazán tájékozat­lanul kiejtenie egy táncféleség közismert nevét. Aztán nehezményeztem utcai cipőjét, mely—valamennyi ülő- és állóhelyről jól megítélhetően — csöppet sem illett alka­lomra szánt öltözékéhez. Halkan pukkanó poénjai pedig eleinte kisebb riadalmat keltettek a közönség soraiban. Aztán úgy változott a véleményem, ahogy Gulyás László végtelen magányossága növekedett. A színpadfény nélküli zugába állított mikrofon mögött, fogyóholdas sötétségben kellett kisilabizálnia a betűket a nem sokkal korábban kezébe nyomott szövegkönyvből. Kínossá vált az a jelenet is, amikor percekig könyörgött a személyzetnek a nyílt színen : ugyan, vigyék már el végre a sorsoláshoz színpadra cipelt asztalokat. (Az is lehet, hogy mindez benne volt a forgatókönyvben, s csak a közönség mulattatására eset- lenkedtek. Nem tudom.) S amikor már végképp semmi sem történt a színpadon, egy olimpiai döntő izgalmával közve­títette a szőnyegek újra felterítését. „Feljött" tehát a végére, felhozták alaposan... Kiss A jÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom