Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
írékés megyei hírlap KÖRKÉP 1993. november 17., szerda Emléktábla-avatás a szimpóziumon Gyulán ma zárul az a háromnapos szakmai szimpózium, melynek a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a házigazdája. Az országos méretű rendezvény keretében a tizenkét hazai vízügyi igazgatóság és azok felettes szerveinek vízkárelhárítási szakemberei árvízvédelmi és vízrendezési értekezleten vitatták meg az aktuális hazai gondokat és feladatokat. A program részeként tegnap délután a KÖ- VIZIG székházának falán halálának 150. évfordulója alkalmából a szimpózium résztvevőinek jelenlétében felavatták Huszár Mátyásnak, a reformkor neves vízügyi szakemberének az emléktábláját, melyet emlékülés követett. Pálinkás Lajos, a KÖVIZIG igazgatóhelyettes főmérnöke avató beszédében kiemelte: Huszár Mátyás 1818 májusában kapta a feladatot a Körös-vidék feltérképezésére, s Gyuláról irányítva kezdődtek a munkák. De nemcsak beindította a geodéziai méréseket, hanem abban tevőlegesen részt is vállalt, s aktív munkájával hetven nagyméretű térképet készítettek, minden korábbi hazai munkát felülmúló pontossággal. A Paszt György szobrászművész által készített emléktábla alá a kései utódok képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit. —sz— Huszár Mátyás emléktáblája alá a kései utódok helyezték el a megemlékezés koszorúit FOTÓ: FAZEKAS FERENC A boldog szupernagyi A magyar népmesékről Az Ipoly Arnold Főiskola újabb érdekes programra várja hallgatóit. A sorozat következő estjén, csütörtökön 18 órától két előadást hallgathatnak meg az újkígyósi plébánia hittantermében. Először Koszecz Sándor a magyar népmesék elemzéséről tart előadást. Majd Pap Gábor művészettörténész a mesekutatásról és Koszecz munkásságáról beszél az érdeklődőknek. Ki nyer ma? Békéscsabán A rádió népszerű zenei vetélkedőjét, a Ki nyer ma? tíz percét a játék és muzsika jegyében Békéscsabáról, a megyei könyvtár zenei könyvtárából közvetítik november 19-én pénteken, 12.30 órai kezdettel. A játékra 12 órától várják a jelentkezőket a helyszínen. Változás útlevélügyben December 1-jén több változás lép hatályba az útlevelek ügyintézésében. A rendelet megszünteti azt a lehetőséget, hogy az állampolgárok kérésére a köz- társasági megbízotti hivatalok sürgős esetben kézzel kiállított útlevelet adjanak ki. Január 1-jétől ném lehet kiutazni az országból kézzel kiállított útlevéllel. Ezeket az útiokmányokat az állampolgárok az utazás bejegyzését követő 8 munkanapon belül kötelesek leadni a Belügyminisztériumnak vagy az útlevél iránti kérelem átvételére jogosult egyéb szervnek. Leadott kézi kiállítású útiokmányok helyett a Belügyminisztérium újabb illeték megfizetése nélkül kiállítja az öt évre érvényes útlevelet. Ezen túl az útlevél iránti igény benyújtásánál ideiglenes személyi igazolványt nem fogadnak el. Az asztalon kávé és mindenféle finomság, amivel tegnap délután lapunk képviselőit várták Baloghék Mezőkovácsházán, Deák utcai otthonukban. Miközben kiszabadítottuk dobozából az ajándékba hozott színes tévét, a család apraja-nagyja megilletődve hallgatta Leszkó György kollégánk gratulációit, amely ezúttal Balogh Imrémének, a szupemagyinak szólt. A Békés Megyei Hírlapban korábban meghirdetett szupema- gyi pályázatnak ugyanis Ba- loghné lett a győztese, s mint azt tapasztalhattuk, e cím és az ajándék a legjobb kezekbe került. — Kezdetek óta járatjuk a Békés Megyei Hírlapot, mert a család minden tagja talál benne érdekességet—kezdi Icuka néni. — Tudják, én egy víg kedélyű ember vagyok, de a sors nem sok szórakozást engedélyezett, ezért is szeretek olvasni. A családban a menyem és az unokák a rejtvényfejtők. Az ő ötletük volt a pályázat is. Titokban küldték el a fényképemet, pedig mintha sejtettem volna, korábban eldugtam a szekrénybe. így utólag bevallom, azért jólesett. Icuka néni elmondta, hogy tanyán éltek, sok jószágot tartottak, majd a kezdeti napszámos munka után végre sikerült néhány hold földet vásárolni. Az állatok gondozásának eredményeként vehettek később a faluban egy kis házat. A pályázatra visszatérve még elmondták, hogy bár Ica néni el lenezte a dolgot, de a piacon tréfásan így emlegette a barátnőknek: „Meglátjátok, megnyerem a díjat!” Amikor valóban így lett, örömében egy nagyot kiáltott. Mint mondja, azóta is utánafordulnak az utcán: Itt megy a szu- pemagyi! És ő családja körében valóban boldognak érzi magát, s büszkén viseli a címet. Halasi Mária Baloghné büszke a szupernagyi címre fotó: fazekas ferenc Gondoltam: na, most meghalok (Folytatás az I. oldalról) — Mi-fé-le fegyveres rablás?! — néztem rá csodálkozva. Válasz helyett nagy erővel szájon vágott. Megtántorod- tam, elhagyott az erőm. Az asztalba kellett kapaszkodnom, s újra megnéztem magamnak. A jobb kezében valamit tartott, gázspraynek néztem. A jobb csuklójára — emlékezetem szerint — egy hengeres tárgy volt ráerősítve. — Úgy fújjon le, hogy szívbeteg vagyok, belehalhatok — láttam jónak közölni vele. Bal kezében, úgy vettem ki, egy pisztolyt tartott. Mereven ezt bámultam, képtelen voltam levenni róla a szemem. Ma sem értem, miként lehetett, nagy nyugalommal arra gondoltam: na, most meghalok. — Egyedül van? — szegezte nekem most először a kérdést, melyet aztán többször is megismételt. Nem tudnám okát adni, hogy miért, megindultam egy közbeeső irodán át a főnököm szobájába. Követett. Leültem az egyik fotelbe, s mikor felpillantottam, a főnök diplomata táskájának tartalma már előttem hevert a földön. Nem emlékszem, hogyan került oda a bennelevő mindenféle. Kissé hátrafordulva felpillantottam: ott állt az ajtóban, kezében a fegyver. Megint megkérdezte: — Egyedül van? S ekkor tudakolta meg másodjára, hogy hol a pénz. Mutattam: a másik szobában. — Nem fog kiabálni? — kérdezte. — Kinek kiabálnék? Egyedül vagyok, értse meg! — Elhiggyem? — Ragassza be a számat! — vágtam rá, ami hirtelenjében eszembe jutott. — Feküdjön le! — parancsolt rám, s hátra tett kézzel végig kellett dőlnöm a kettős fotelben. Olyan széles, barna szalaggal, amilyenekkel a dobozokat szokás lezárni, beragasztotta a számat. Aztán a hátul összefont kezemre is sor került. — Ne haragudjon, hogy megütöttem, ilyen a világ — fogta ekkor mentegetőzőre. — Majd annyit még hozzátett, hogy a kolléganőmet megtalálom a vécében. Kiment, én meg mozdulatlanul feküdtem. Aztán meghallottam, hogy megnyikordul a külső ajtó. Kenetlen hosszabb ideje. Gondoltam, hogy elment. Meglazítottam kezemen a ragacsos kötést, az egyik máris kiszabadult a hurokból. Az iroda ajtaja be volt csukva. A telefon után nyúltam óvatosan, s felhívtam az igazgató urat. A titkárnője vette fel. Mondtam, hogy kiraboltak, s kértem, siessenek át az utca másik oldalán álló épületünkbe. Elindultam megkeresni a kolléganőmet. A női vécében senkit sem találtam. A férfi vécében egészen hátul, egy vécécsésze és a fűtőtest között, kifliként meghajolva feküdt Mónika. Keze, lába ragasztószalaggal összekötözve, szája leragasztva. Ekkor értek oda a többiek. — Nem álmodik vele? — kérdezem az eseményeket (szemmel láthatóan) ismét átélőfiatalasszonyt. — Nem álmodom, de aznap bármerre mentem, mindenütt arra számítottam, hogy újra elém toppan. Ha megcsörren a telefon, összerezzenek még most is. Félek. Erzsikét vigasztalhatatla- nul bántja a dolog. Hitetlen- kedve hallgatja érveinket, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben a legjobban eljárhatott: sikerült elkerülnie, hogy a hozzá hasonlóan feszült állapotban lévő rabló vérontásba bonyolódjon. S amikor már cselekedhetett, azonnal tette a dolgát. De Erzsiké csak rázza a fejét. Törékenyen, azokra a percekre visszarévedve, éppen csak a fotel szélét „koptatva” ül velem szemben. A tettes, a pénz meglesz, a rendőrök fáradhatatlanok. Vajon a rabló majd bele mer-e nézni Erzsiké most riadt, ám rendesen vidámkék szemeibe? Kiss A. János „...GYAKRAN A HIDEG BÖLCSESSÉG A GAZDAG BUTASÁG ALATT CSELÉD.” (Shakespeare) Minőségi energiát a fogyasztóknak (Folytatás az 7. oldalról) — Elvileg igen. Gyakorlatilag azonban még egy jó ideig nem lesz rá lehetőség. Úgyanis valóban nagyon munkaigényes egy évre visszamenőleg az adatgyűjtés. Nincs rá kapacitás. Leterheltek az itt dolgozók. Ha majd a számlafizetések száma csökken és nem lesz ennyi munkánk, még azt is elérhetjük, hogy különböző tanácsadással álljunk az ügyfelek rendelkezésére. Sajnos ez az idő még kissé távolinak tűnik. —Pontosan hol található az iroda és milyen nyitva tartással fogadják november 20-ától az ügyfeleket? — Naponta reggel 7-től este 6-ig négy munkatársunk áll rendelkezésre, és a pénzbeszedők is, akik nincsenek kint területen, fogadják a fogyasztókat Békéscsabán, a Gábor köz 2-ben. De talán úgy jobban odatalálnak, ha azt mondom, hogy a volt „Felszabadultunk” emlékmű oldalánál. ß y. Tisztelt Olvasóink ü és Előfizetőink! Tegnapi lapszámunkban fontos és részletes tájékoztatót találtak arról: miért határozta el kiadónk és szerkesztőségünk, hogy átalakítja, korszerűsíti, az olvasói igényekhez igazítja a hírlap terjesztését. Kérjük, hogy ennek ismeretében kísérjék figyelemmel a naponként e helyen jelentkező rovatunkat, s ha a kézbesítéssel, a lap tartalmával, az előfizetéssel kapcsolatosan észrevételük, gondjuk, javaslatuk van, azonnal jelezzék levélben vagy telefonon (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4., tel.: 450-450). Lapunkat 1993. december 31-éig a megszokott módon, a posta kézbesítője juttatja el Önökhöz, az előfizetési díjat azonban december elsejétől már saját terjesztőink gyűjtik össze, illetve kiadónk számlájára befizethető. Minderről részletes és folyamatos felvilágosítással szolgálunk a következő napokban. A legfontosabb természetesen, hogy Önök változatlanul időben, pontosan kapják meg ezekben a napokban is a Békés Megyei Hírlapot. Ha nem így történne, tájékoztassák erről kiadónkat vagy a területileg illetékes terjesztési ügynökségünket a Vonalban vagyunk telefonszámán (lapunk híroldalán található), illetve munkanapokon 9 és 19 óra között a 441 -704-es számon. Elfogadták az illetéktörvényt A napirend előtti hozzászólások után a törvényhozás folytatta az úgynevezett ügynök- törvény, azaz az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló előterjesztés általános vitáját. Az általános vitát — lehetőséget adva újabb módosító indítványok beterjesztésére — egyelőre nem zárták le. Az Országgyűlés megszavazta a Magyar Köztársaság és az Üzbég Köztársaság közötti, az államközi kapcsolatok alapjairól szóló szerződés megerősítéséről rendelkező határozati javaslatot. Elfogadták az illetékekről szóló törvénymódosítási javaslatot. A módosítás az öröklési és az ajándékozási illeték tekintetében az eddigieknél magasabb lineáris elvonási mértékeket határoz meg. Nem változik azonban a lakástulajdon öröklése, illetve ajándékozása után fizetendő illeték mértéke. Az NDSZ a költségvetésről A Nemzeti Demokrata Szövetség szakértői vizsgálódások és társadalmi tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy ez az utolsó költségvetés, amelyet még változatlan szervezeti struktúrában egyáltalán elő' lehetett terjeszteni. Pozsgay Imre szerint nem az iparipiaci gazdaságokra jellemző, általában tapasztalt gazdasági válságról van szó hazánkban, hanem egy rendszer válságának a továbbfolytatásáról. Olyan tartós egyensúlyzavaró folyamatok vannak jelen a magyar nemzetgazdaságban, amelyekre húsz éve nem találtak megoldást, és amelyek az előző rendszer politikai bukásához vezettek. Ezért a speciális helyzet megoldására nem alkalmasak a gazdasági válságok kezelésére egyébként használt eszközök és módszerek. Nem lenne jó, ha az eddig békés természetét megőrző válság átváltana egy nyílt konfliktusos helyzetbe. Még ha népfrontozással vádolják őket, akkor is kimondják, gazdasági növekedést elindító, megfontolt gazdaságpolitikára van szükség, ehhez pedig közmegegyezéses tervet kell készíteni. Széchenyivel szólva: lehetnek a nemzetnek olyan sorsfordulói, amikor a pártok felettiség fontosabb lehet a pártosodásnál. A sajtótájékoztató második felében Varga Zoltán orosházi képviselő ismételte meg a költségvetési vitában elmondott beszédéből a sarokpontokat: önerőből nem tudunk továbblépni, az államadósságot nem tudjuk kifizetni. Kezdeményezni kell tehát egy Marshall-programhoz hasonló segélyprogram kérését vagy az adósságtörlesztés kedvezőbbé alakítását. Elképzelhető lenne az is az NDSZ szerint, hogy fizetnénk a törlesztőrészleteket, de a pénzt a hitelezőinknek kötelező lenne Magyarországon befektetni. S. Á. Sarakba szárítva Hogyan lehet hatni a haknival? A gyulai szépségversenyen a tévéből, rádióból jól ismert Gulyás László műsorvezetése első percei után — megvallom—kezdtem ,,kihegyezni” a toliamat. Magamban zsörtölődtem: a vidékies színpadkép sem ok arra, hogy egy — akár székesfővárosi — műsorvezetőfelkészületlenkedjen. Pedig igyekeztem megértő lenni. Amikor például bejelentette, hogy őnem éppen egy Fred Astaire—sokadmagam- mal— készséggel elhittem neki: sikerült igazán tájékozatlanul kiejtenie egy táncféleség közismert nevét. Aztán nehezményeztem utcai cipőjét, mely—valamennyi ülő- és állóhelyről jól megítélhetően — csöppet sem illett alkalomra szánt öltözékéhez. Halkan pukkanó poénjai pedig eleinte kisebb riadalmat keltettek a közönség soraiban. Aztán úgy változott a véleményem, ahogy Gulyás László végtelen magányossága növekedett. A színpadfény nélküli zugába állított mikrofon mögött, fogyóholdas sötétségben kellett kisilabizálnia a betűket a nem sokkal korábban kezébe nyomott szövegkönyvből. Kínossá vált az a jelenet is, amikor percekig könyörgött a személyzetnek a nyílt színen : ugyan, vigyék már el végre a sorsoláshoz színpadra cipelt asztalokat. (Az is lehet, hogy mindez benne volt a forgatókönyvben, s csak a közönség mulattatására eset- lenkedtek. Nem tudom.) S amikor már végképp semmi sem történt a színpadon, egy olimpiai döntő izgalmával közvetítette a szőnyegek újra felterítését. „Feljött" tehát a végére, felhozták alaposan... Kiss A jÁNOS
