Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-07 / 234. szám

1993. október 7., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Új taggal bővült A gázolajat ellopták, de a leltár stimmelt A gyógyszertári központok privatizációjáról „Privatizáció” sarkadi módra A téesz fekete-éri telepe, a titokzatos események egyik hely­színe FOTÓ: FAZEKAS FERENC A Magyar Televízió Felügye­lő Bizottsága Piróth Eszter, a TIT Szövetség igazgatója sze­mélyében újabb taggal egé­szült ki kedden. Az MTV Felügyelő Bizott­ságának szerdán kiadott közle­ménye szerint: „a testület tájé­kozódott az MTV gazdálkodá­sa során felmerült gondokról, amelyek veszélyeztetik a tár­sadalom által elvárt közszol­gálati műsorszolgáltatás ma­radéktalan teljesítését. A bi­zottság emiatt aggodalmát fe­jezi ki. A bizottság megalapo­zott és tárgyilagos véleményé­nek kialakításához igényli a különböző társadalmi csopor­tok, szervezetek és a televízió nézőinek észrevételeit, javas­latait, amelyeket a következő címre vár: Magyar Televízió Felügyelő Bizottság, 1810 Bu­dapest, Szabadság tér 17. Dohánytermesztőknek Elkészült és nyilvánosságra került a Nyíregyházi Dohány- fermentáló jövő esztendei fej­lesztési programja, amelyet az Állami Vagyonügynökséggel folytatott tárgyalásai során megígért a nyíregyházi gyár többségi tulajdonosává lett amerikai multinacionális cég, az Universal Leat Tobacco. A hazai cigaretta-alapanyag több mint háromnegyedét elő­állító gyár új tulajdonosa köte­lezettséget vállalt a termelők támogatására: sok egyéb kö­zött az öntözés bővítésére és fejlesztésére vissza nem térí­tendő támogatást, valamint számos műszaki segítséget ad a farmergadaságoknak és a do­hánytermesztő szövetkezetek­nek. Mindezek mellett ala­csony kamattal hosszú lejáratú hitelt is folyósít gépi eszközök beszerzésére. A gyár marke­ting szakemberei az érdeklő­dőknek készségesen szolgál­nak részletes információval a programról. (Folytatás az 1. oldalról) magunknak, hiszen reggelre majdnem biztos, hogy egy sze­met se találnánk belőle. Puskás Lajos ezek után a legutóbbi esetekre tért ki, amelyekre feltehetően az ön­magát megnevezni nem akaró levélíró is utalt: — Legutóbb gázolajlopá­son ért tetten egy alkalmazot­tunkat a rendőrség. A szóban forgó alkalmazott ezer liter gázolajat adott el kívülállók­nak a szövetkezet gázolaj­készletéből. Az ügyben a sar­kadi rendőrkapitányság foly­tatott nyomozást. Mivel tet­tenérésről volt szó, így nem vitás az eset hitelessége. Ter­mészetesen azonnal felmond­óink a „munkatársunknak”. A dolog érdekessége egyébként az, hogy a történtek után azon­nal gyorsleltárt csináltunk, ami ezer liter helyett csupán 18 liter hiányt mutatott. Feltétele­zésünk szerint a készletkezelő roppant „ügyesen” tudta kitöl­teni a keretutalványokat ah­hoz, hogy egy esetleges ellen­őrzés mindent abszolút rend­ben találjon. A „módszert” magától Sz. G.-től, a volt töltőállomás ke­zelőtől szerettük volna halla­ni, ám ő elzárkózott a nyilatko­zat elől. így a sarkadi kapi­tányságon érdeklődtünk to­vább. Az ügyben nyomozást folytató rendőröktől a követ­kezőket tudhattuk meg: — Vallomása szerint Sz. G. már régebben észrevette, hogy a gázolajtartályban mindig több az üzemanyag, mint ahogy annak papír szerint len­nie kellene. Ekkor született meg benne az ötlet, hogy mi lenne, ha a felesleget eladná. Ehhez hamarosan vevőket is talált V. L. és Z. J. személyé­ben, akik igencsak megörültek a 30 forintos gázolajnak. (Hi­vatalosan 60 forint a gázolaj literje! — a szerk.) Mint a ki­hallgatások során kiderült, ez nem az első eset volt, és az említett delikvensek nem az egyetlen vevők voltak Sz. G. „feketepiacán”. A rendőrségen mindemel­lett azt is megtudhattuk, hogy nemcsak a gázolajnak és a ke­nőolajnak kelt már lába a szö­vetkezetben, hanem a takar­mányoknak és a daráknak is. F. J. takarmányos vallomásából például az is kiderül, hogy „Savanyúnak” cserében egy kölcsöntraktorért nyolc zsák szövetkezeti vegyes darával fizetett. Egy rendőrségre befu­tó névtelen telefon szerint a szövetkezet darálójából is rendszeresen tűnik el télé zsák. N. I. darálós azonban minder­ről semmit sem tud — mond­ták a rendőrségen idézve N. I. vallomását. Vajon mit lehet tenni az efé- le „privatizáció” ellen? — ta­lálgattam e szövevényes ügy megismerése közben. Puskás Lajos így válaszolt a kimon­datlan kérdésemre: — Ez a gázolajügy nem az első és feltehetően nem is az utolsó eset a szövetkezet törté­netében. Már két-három év óta tudjuk például, hogy valakik állandóan megdézsmálják a csatorna mellé telepített öntö­zőmotorok üzemanyagkészle­tét. Mezőőrök ide vagy oda, az üzemanyag állandóan meg­csappant. A megoldást az egyéni gazdálkodás elterjedé­sében látom. Ha valaki a saját pénzét invesztálja a gazdálko­dásba, biztos jobban meg­becsüli az eredményt. Persze még akkor is ott a veszély, hogy akinek nem jutott „ubor­kaföld”, a máséról szerzi meg az uborkát. M. M. Halász Péter: Statárium 4. Leértek a rakpartra és a kőlép­csők felé tartottak. Itt leültek, még mindig maguk között tartva Mihályt. Ángyán elővette a füle mögül a cigarettát, rágyújtott. — No, hallgass csak ide... elmondom, mit akarunk és ho­gyan lehet pénzt keresni! Vagy te akarsz beszélni, Jack? Vanyák hanyagul legyin­tett. — Oktasd csak ki a zöldfülűt, Tom! Ángyán elégedetten bólin­tott és beszélni kezdett. — Na figyelj csak ide! Sze­retnél sok pénzt? Mihály értetlenül nézett rá. Sok pénzt? A kérdés furcsa volt. Persze, hogy szeretne sok pénzt. Venne új mosóteknőt és vasalót az anyjának, meg sok mindent az éléskamrába, hogy akkor is legyen mit enni, ami­kor az anyja nem kap munkát. Meg új cipőt is venne magá­nak, mert ez már rongyos és csuromvizes lesz a lába eső­ben. Ránézett Ángyánra. — Sok pénzt? Hát persze... Vanyák közbeszólt. — Mi a sok pénz szerinted? Mihály ajka legörbült. Arra a hét fillérre gondolt, ami a zsebében van és aztán arra a másfél pengőre, amit esetleg megkereshet, ha a két csavar­gó elengedi és dolgozni kezd­het. Tulajdonképpen mindez pénz, ha nem is sok. De kenye­ret lehet venni és húst a ló­húsüzemnél és cigarettára is futja belőle. Sok pénz? — Húsz pengő az sok pénz! —mondta és belebámult a Du­na piszkosszürke hullámaiba. À két csavargó vidáman ha- hotázott. Ángyán megvereget­te a vállát. — Húsz pengő? Nos, Bili... akkor te valóban nem tudod, mi a pénz! Húsz pengő az nem sok pénz. Mi sokszor megke­resünk annyit, persze ügyes­nek kell lenni. Kétszáz pengő az akkor nagyon sok pénz, ugy-e? — nézett Mihályra. A fiú nem felelt. Összehú­zott szemmel nézett Ángyán­ra, nem értette az egészet. Mi az ördögöt akarnak ezek tőle, mit beszélnek pénzről, húsz pengőről és kétszáz pengőről és miért szólítják egymást ide­gen és érthetetlen neveken és őt Bilinek... Nem értette. Bi­zonyos fokig mindig idegen és titokzatos lényeknek sem Is­tentől, sem embertől, de még a rendőrtől sem. Valami külön­leges lényeknek látta őket és most, hogy félt tőlük, azért elömlött benne valami bizarr és egészen érthetetlen fölény­érzés, hogy a két csavargó, Jack és Tom közrefogják és faggatják és a véleményére kí­váncsiak. —- Kétszáz pengő? — mondta majdnem vidáman — az valóban rengeteg pénz. So­ha nem láttam kétszáz pengőt. A két csavargó ismét neve­tett és Vanyák udvariasan tüzet adott Misinek, aki előka­part a zsebéből egy cigarettát és a szájába dugta. — Na — mosolygott vidá­man Vanyák —, ha még nem láttál kétszáz pengőt, fordulj hozzánk, majd akkor lát­hatsz... Mihály várakozva nézett a csavargóra. Akkor sem lepő­dött volna meg túlságosan, ha Vanyák a zsebébe nyúl és elő­vesz egy nagy bankót. Ezeknél a csavargóknál semmi nincs kizárva, mindenre képesek, semmi nem lehetetlen előttük. Vanyák észrevette a vára­kozást, újra röhögött. — Pillanatnyilag nincs ná­lam... de majd lesz nemsokára. És neked is lehet kétszáz pen­gőd, ha okos vagy. Sőt, meg­ígérem, ha segítsz nekünk, kapsz kétszáz pengőt! Mihály azonnal megrémült és felállt. Most már megérezte a veszélyt és átcikázott rajta a jeges szó: betörés! Ha ilyen pénzekről beszélnek, csak ar­ról lehet szó. Valami aljasság­ról. És képzeletében azonnal megjelent két rendőr a szute- rénlakásban, ugyanúgy, mint amikor egyszer Feri bát hozták haza, amikor annyira leitta magát, hogy járni sem tudott. Most őt hoznák a rendőrök vagy őt vinnék el... Megremegett a hangja. — Én nem tudom, hogy... Ángyán megragadta a karját és visszahúzta. — Itt maradsz! Csak nem képzeled, te zöldfülű, hogy most már elengedünk! Kiszed­ted belőlünk a titkunkat és most már meglógnál, mi? Mennél a sheriffhez, te spicli és beadnál mindent! Azt hi­szed, nem ismerjük a magad­fajtát? Ha nem mentél el előbb, akkor most már velünk kell maradnod...! — Én nem szedtem ki sem­miféle titkot — nyöszörögte ijedten a fiú — én nem tudok semmiről és nem megyek se­hová... esküszöm! Én nem akartam veletek maradni, ti jöttetek hozzám a Virág utcá­nál és nem engedtetek dolgoz­ni sem... Most azonban már Vanyák is megfogta a karját és össze­szorított fogakkal sziszegte az arcába. — Itt maradsz, érted!? Ha meglógsz, véresre verünk oda­haza és rátok gyújtjuk az egész házat és az anyád is megke- serüli. Majd megismersz te minket! Ha velünk jöttél, ak­kor ez azt jelenti, hogy csatla­kozol hozzánk és velünk tar­tasz és segíteni fogsz nekünk. És jaj neked, ha ellenszegülni mersz...! Aztán békülékenyebb han­gon hozzátette. — Adj cigarettát és figyelj ide! (Folytatjuk) Nyilatkozat Békés megye képviselő­testülete nevében a gyógyszer­tári központok által kezelt ál­lami vagyon privatizációjával összefüggésben az alábbi nyi­latkozatot tesszük közzé: Békés megye képviselő­testülete legutóbb 1993. szep­tember 24-én foglalkozott a Sanopharma Gyógyszer-ke­reskedelmi Vállalat (koráb­ban: Békés Megyei Gyógy­szertári Központ, továbbiak­ban: vállalat) által kezelt álla­mi vagyon önkormányzati tu­lajdonba kerülésével, ahol át­tekintette a korábban e témá­ban hozott határozatait. A testület a 140/1993. (IX. 24.) KT sz. határozatával meg­erősítette a korábbi határoza­tait: — Vagyoni igényét válto­zatlanul fenntartja a vállalat által kezelt állami vagyon vo­natkozásában, arról önként nem mond le, és a vállalat fe­lett gyakorolt alapítói jogokat nem áll módjában átadni az Állami Vagyonügynökség ré­szére. — A vállalat által kezelt ál­lami vagyon önkormányzati tulajdonba adása a jogszabá­lyok ütközése miatt még nem történt meg. A vagyonvita le­zárásig a képviselő-testület nem ért egyet az Állami Vagyonügy­nökség által bonyolítandó pri­vatizáció elkezdésével. A testület határozatának meghozatalakor tudomással bírt egyrészt arról, hogy a vál­lalat által kezelt állami va­gyon önkormányzati tulaj­donba adásra irányuló eljá­rással összefüggő közigazga­tási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt előter­jesztett keresetet az I. fokon eljáró Gyulai Városi Bíróság elutasította, másrészt arról a tényről is, mely szerint az ÁVÜ igazgatótanácsa határo­zatot hozott a privatizáció megkezdéséről. Önkormányzatunk a gyógyszerészeti konzultatív fórum állásfoglalásának ki­alakításában a képviselő- testület határozatának szelle­mében vett részt, s azzal tejjes mértékben egyetért. Önkormányzatunk üggyel kapcsolatos álláspontját az ÁVÜ külső humánpolitikai igazgatósága által felmentett vállalati igazgató és az ugyancsak az AVÜ külső hu­mánpolitikai igazgatósága ál­tal kijelölt vállalati biztos is megismerte. Önkormányzatunk szüksé­gesnek tartja, hogy a vagyonvi­ta lezárásig és az önkormány­zatok gyógyszerészeti konzul­tatív fóruma által jelzett tár­gyalásig minden olyan intéz­kedés megtételétől tartózkod­janak az érdekelt fe-lek, amely a privatizáció megvalósításá­nak irányába hat. Simon Imre elnök Törlesztés verólegényekkel Pénzbehajtó verőlegényeket vett őrizetbe a Pest megyei rendőrség. Az ügy előzménye: a videokölcsönzéssel foglalkozó Gőz Zoltán váci lakos pénzza­varba került. Anyagi egyensú­lyát kölcsönökkel igyekezett helyrebillenteni, ezért ismerő­seitől 500 ezertől hárommillió forintig terjedő összegeket kért hosszabb-rövidebb visszafize­tési határidővel. Átvételi elis­mervény ellenében jó néhány te­hetősebbhelyi vállalkozó adott isa megbízhatónak tűnő Gőznek, aki a határidő leteltével sem fizetette vissza tartozását Ez év szeptember 25-én este a hárommillió forintot hitelező családhoz beállított három erős izomzatú személy és felszólí­tották a házigazdát, adja vissza a kölcsönről szóló elismervényt, aki a további fenyegetés hatásá­ra a papírt visszaadta. Gőz ha­sonló módszerrel vette vissza másoktól is az elismervényeket. Gőz Zoltán ezt követően egyik szeptember végi este újra hadba küldte „zsoldosait.” Egyik hazafelé tartó adósának kocsiját éjjel az út mellett leállí­tásra kényszerítették, visszavet­ték tőle a kölcsönről szóló elis­mervényt, letépték arany lán­cát, és a póruljárt ember autója eladásáról szóló szerződést is kicsikartak tőle. A sikeren fel- buzdülva még 800 ezer forint készpénz követelésével is meg- toldották a féloldalas üzletet. Az alku fejleményeit Gőz a kö­zelből BMW-je volánja mögül kísérte figyelemmel. Az autós látszólag mindenbe beleegye­zett, a lakására hívta a nehézfiú­kat, kihasználva lankadó éber­ségüket riasztotta a rendőrsé­get. Jelenleg Gőz Zoltán és a há­rom verőlegény előzetes letar­tóztatásban van, további három pénzbehajtót még köröz a rend­őrség: a 18 éves Korák Zsolt, a 21 éves Német József és a 33 éves Lakatos András személyé­ben. A banda nyomásától meg­szabadulva már több károsult is jelentkezett. Az ügyben még tart a rendőrségi vizsgálat. rfcxçiusive FLOWERS TovábbraisfolytatódilT^^^ óriási árengedményes vásárunk! Ovális asztal 140 x 90 cm 4 990 Ft helyett 3 690 Ft Kerek asztal 90 cm 3 380 Ft helyett 2 590 Ft Szuper hintaágy 35 000 Ft helyett 24 900 Ft Különböző műanyag, karfás székek már 590 Ft-tól és még sok más cikk. Szemet kápráztató selyemvirág-választékunkra továbbra is 20—30—50%-os árengedmény! Különleges ajánlatunk: bimbós rózsa még mindig csak nálunk, 20 Ft/db. Irodák, üzlethelyiségek, vendéglátóegységek dekorálását vállaljuk. VÁRJUK RÉGI ÉS ÚJ VÁSÁRLÓINKAT ÉS VISZONTELADÓINKAT! Békéscsaba, Bartók Béla út 46—50. Telefon: (66) 324-788, rádiótelefon: 06 (60) 384-398. NE FELEDJE: ‘Exclusive FLOWERS = minőség, garancia, olcsó áraki

Next

/
Oldalképek
Tartalom