Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-26 / 249. szám
1993. október 26., kedd MEGYEI KÖRKÉP REKES MEGYEI HÍRLAP A Reformvártól az embertanig Kamarás István szociológus volt a vendége az orosházi Darvas Társaságnak. A pedagógus- társadalom egy új tantárgy, az embertan megalkotójaként ismeri Kamarást. Jelenleg az ország 40 iskolájában tanítják ezt a sajátos, szintetizáló tantárgyat, amelynek fontosságáról mindenki meg van győződve, aki isméri. „íme, az ember!” című könyvét haszonnal forgathatja pedagógus, orvos, pszichológus, teológus és bárki, aki az Emberről többet szeretne megtudni. Kamarás tanár úr fáradhatatlanul járja az országot, szociográfiai felméréseket végez. Ezek eredményeiből rendszerint egy-egy könyv születik, így például még a rendszerváltás előtt írta Reformvár című művét, amely pozitív, optimista utópiák közül való. Társakat várnak A mezőkovácsházi művelődési központ éves programtervében többféle tanfolyam indítása szerepelt. Nagy részük szeptemberben sikeresen elkezdődött, de néhányra továbbra is várnak résztvevőket, így például a szövő, a virágkötő, a szabás-varrás, a kuktasuli, a tűzzománc és a rap-tánc tanfolyamokra jelentkezhetnek még az érdeklődők. Törekvések Gyula szépítésére és jobbítására Valami megindult Gyulán, a Városház utcában — a legújabb intézkedés szerint — óránként 30 kilométeres sebességgel haladhatnak a járművek fotó: lehoczk y péter Eredetileg csupán arra kerestünk választ, hogy a gyulai városháza mit kíván tenni a Százéves cukrászda előtti, időnként lezárt járdaszakaszt elkerülő, fűrontó csapás felszámolására. A beszélgetés azután érdekes fordulatot vett. — Nehéz lenne parkrongálásnak tekinteni azt, ha a lakosság kényszerűségből kitapos magának egy gyalogutat — mondta Béreslstván, Gyula Város Polgármesteri Hivatala Városfejlesztési és Környezetvédelmi Osztályának vezetője. — A dolog másik oldala: még az ilyen helyzetek sem nagyon jogosítanak fel arra senkit, hogy ott menjen, ahol akar. Sajnos, még ott is előfordul ilyesmi, ahol kertmémökök jelölik ki a parkon átvezető utakat. Gyula központi téregyüttesére készíttettünk egy tanulmánytervet, mely a Petőfi, az Erkel, a Har- ruckem tér, az Árpád, a 48-as, az Esze Tamás utca csatlakozó szakaszának, a Megyeház utca egészének rekonstrukcióját határozza meg. Az összes úttest, járda borzasztó állapotban van arrafelé, a zöldterületek is rendezetlenek. A közvilágítást is rendbe tennénk. Azonban sok pénzre, mai árakon 50-70 millió forintra lenne szükség. Homlokzatfelújítási terv is készült e területre. Ha a költségvetés lehetővé tenné, elkészülhetnének a megvalósítás szakaszait is meghatározó kiviteli tervek. A rekonstrukcióba számos gyulai, Gyula környéki kivitelező, gyártó is bevonható lenne.-—Az említett térségben máris látni változásokat. — Ha kisebb lépésekkel is, de előre kell haladnunk. Ennek nyomai már látszanak: forgalomszervezési munkálatok folynak. Táblákat helyezünk ki, burkolatfestést végzünk. Egyidejűleg több kocsi parkolhat e térségben. A közlekedés szintén rendezettebb, biztonságosabb lesz. A katolikus templomnál jelentős mértékű fagallyazást végzünk, néhányan talán meg is ütköznek rajta. Három- évenként kellene gallyazni, ám erre 15 éve nem került sor. A fák már a kívánatosnál jobban takarták a templomot, s a virágokat befogadó talaj baktériummal fertőzött volt. A földet kicseréltük, s már folyik a virágok beültetése. —Építkeznek is. — À parókia melletti udvarban épül az új trafóház. Karácsonyig elvisszük a Százéves cukrászda elől a doboztranszformátort. E fejlesztéssel javul a belváros villamosenergia-ellá- tása. Jövőre felfrissítjük, kezelésbe vesszük az Erkel és a Petőfi tér fáit is. Az Erkel tér önálló burkolatfelújítására ugyancsak szeretnénk sort keríteni — a gyöngykavics helyett díszburkolatot kapna. Kiss A. János Olvasóink írják ~~ ....■■■-,................................ — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Érdemes volt-e?! Szeptember 19-e óta gondolkodom ezen, ekkor hangzott el ugyanis a Vasárnapi Újságban Bogárdi Zoltán véleménye az agrárdemonstrációról. Kirándulásnak minősítette azt, s vevőkre váró nyugati „vajhegyekkel" riogatta hallgatóit. És hogy van-e alapja a mai elkeseredettségnek a nagyüzemben, a mezőgazdaságban? Bizony van! A sok jogos kritikát sem felejtve — látnunk kell, hogy az 1985—90 közötti években a mezőgazdaság komoly dolgokat produkált! Csak saját térségemből, Orosházáról idézek néhány példát. Itt, Orosházán is a termőföld 90%-án nagyüzemek (közös és háztáji formában) gazdálkodtak. Tény: 34 200 tonna búza (6 tlha), 33 000 tonna kukorica (7,5 tlha) termett. Ezen hízott az értékesített 12 800 tonna (110 ezer darab) sertés! A pontosság kedvéért: ebből 3900 tonna volt a háztáji, s akkor még nem számoltunk a saját vágásokkal. Ugyancsak ebből a takarmányból lett több mint 9 millió liter nagyüzemi tej és 880 tonna vágómarha. (Ebből 150 tonna a háztáji.) És sorolhatnánk tovább a sok más terméket, szolgáltatást, amelyet ezek a gazdaságok nyújtottak! Az állami gazdaság húsboltjaiban például évente 2100 tonna húst értékesítettek, 10%-kal olcsóbb áron, ami másfél-két millió forint megtakarítást jelentett a családoknak. A rendszerváltáskor érdemi változást, megértőbb, ésszerűbb agrárpolitikát, szektorsemlegességet, esélyegyenlő versenylehetőséget, eddigi fáradozásuk tiszteletben tartását remélték. Csalódniuk kellett! Szinte bűnös népségnek nyilváníttattak azok a tíz- és százezrek, akik az ország kenyerét, valutás exportjának jelentős hányadát előteremtették. A földből élők jó része elvesztette eddigi biztos jövedelmét, és kilátástalan jövő elé néz. A még most is létezni képes AGROM Rt.-tői (volt AG) például most vesznek el,,közérdekből” 1800 hektár földet! Hogy miből lesz takarmányozva évi40 000 darab hízósertés, hogy mit eszik az 1600 darab szarvasmarha és mitől ad évi négy és fél millió liter tejet, úgy tűnik, a felelősök közül senkit sem érdekel. És akkor a húsboltok ellátásáról még nem is esett szó! Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ezen az 1800 hektár földön az eddigi nemzeti értékek fele sem lesz meg! Az meg még biztosabb, hogy a Hollandiából érkező vaj nem lesz olcsóbb a gyopárhalminál és a leégett Tóth-malomban nemhogy fél éven belül — mint .ahogy Zsíros úr nyilatkozta —-, de két éven belül sem őrölnek kitűnő orosházi lisztet! S hogy a föltett kérdésre válaszoljak: talán még így is érdemes volt dolgozni és igenis érdemes ezeket az értékeket, ha kell, demonstrációval védeni, a kilátástalan jelen ellen tiltakozni, egy jobbért küzdeni. NÁSZTOR SÁNDOR, Orosháza Szupernagyik kerestetnek Folytatjuk a fényképek közlését. Minden jelöltnek van esélye: az első tíz, legtöbb szavazatot kapott nagymama mellett további tíz, sorsolás útján kiválasztott nagyi kapja meg a Szupemagyi címet, hozzá szu- pemagyihoz illő jutalmat és lehetőséget a lapban Való bemutatkozásra. A szavazás módja: a lapból kivágott, a nevet is tartalmazó képet levelezőlapra ragasztva vagy borítékba téve be kell küldeni szerkesztőségünk címére. A szavazatokat legkésőbb a megjelenést követő hetedik napon, tehát egy héten belül adják postára. A november 9-ei sorsoláson mindenki részt vesz, aki legalább egy szavazatot kapott. Kérjük, ne feledjék el feltüntetni nevüket a borítékon, levelezőlapon, mert a szavazatot beküldők között is jutalmat sorsolunk ki. Ajánló sorok „O a legkedvesebb, a legügyesebb, a mindig segíteni tudó, fáradhatatlan nagyi — írja Bo- tyánszki Pálnéról kilenc unokája és egy dédunokája. — O az, aki a legfinomabb süteményeket süti. Mindig önzetlenül, tettre készen áll a segíteni akarásban. Családösszetartó, békeszerető. Egyedi módon tudja összeállítani és megsütni a túróslepényt és a fasírtot, amit már majdnem az egész falu ismer, mert olyan sokan ettek már főztjéből. Türelmetlenül várjuk a fotó megjelenését, és reméljük, hogy értékes jutalomban fog részesülni a mi nagyink.” Sorsolás: november 9-én A főnyeremény: egy színes TV Szupernagyi versenyünk fődíja egy színes televízió, ameíyet lapunk kiadója ajánlott fel a Szupemagyi cím tulajdonosának. Személyét sorsolással választjuk ki az első tíz helyezett, valamint a szintén sorsolással kiválasztott további tíz szerencsés pályázó közül. Több cég is jelezte, különböző értékű ajándékkal hozzájárni a verseny sikeréhez: Burek pékség, Békéscsaba; Elektroház, Békéscsaba, Exclusive Flowers, Békéscsaba; Färbung Bt., Békéscsaba; „Katica” ki- sáruház, Békéscsaba; Kunság Füszért, Békéscsaba; PIÉRT bolt, Békéscsaba; Magyar király söröző, Békéscsaba. További ajánlatokat szívesen fogadunk! Krisán Timiké azt írja, hogy igazából nem is tudja szavakba foglalni, miért is az ő nagyija, Szilágyiné Gábor Róza a legkedvesebb és a legjobb. Az ajánló sorokból megtudhatjuk, hogy 12 gyermeket nevelt fel szinte egyedül, mert a férje 41 éves korában meghalt. A 22 unoka azonban minden bizonnyal kárpótolja, hiszen „mindent megtesz, hogy nekünk szebb, könnyebb jobb legyen”. Galovicz Györgynét és Ballangó Jánosáét Márk unokája nevében, aki még nem tud írni, édesanyja mutatja be. Ga- loviczné, Kati mama abban különleges, hogy unokáját minden focimeccsre elviszi, ahol az apa focizik. Márk még csak pár hónapos volt, de már a focipályák elmaradhatatlan szurkolója volt. Kati mama sok-sok mondókát és verset tanít unokájának. Ballangó Já- nosné, Manyó mamának van egy másik neve is, amit csak Márk használ, a Brüm-Brüm mama. Ennek a névnek az a története, hogy a nagymama mindig egy piros Babetta motorral jön meglátogatni az unokát, és a motor jellegzetes hangja után keresztelődött el a nagymami. De ez a fiatalos, sportos nagymami gyönyörűen tud hegedülni is. „Nehéz pár sorban jellemezni egy embert — írja a már felnőtt Aranka özv. Krnács Györgynéról, a nagymamáról. — Nagyon kötődünk hozzá. Egész életét a gyerekeknek és az unokáknak szentelte és szenteli most is. Végtelen türelemmel és megértéssel segíti sorsunkat. Nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen. Éles- eszű, gyakorlatias, erős asszony.” Poraszkai Mihálynéról Máté és Nóri, a két unoka egyszerűen csak annyit ír, hogy „a mi mamink a legszuperebb, mert fáradhatatlan és értünk él”. Botyánszki Pálné, Gerendás Ballangó Jánosné, Békéscsaba Bátoriné Molnár Ditta, Békéscsaba Bátoriné Molnár Ditta „tündér mamit” legkisebb lánya mutatja be Martin unoka nevében. Azt írja róla, hogy nagyon «okát dolgozik, mindig siet, ezért a kis Martin, ha a nagyi megjelenik, mindig integet neki. Úgy közlekedik, mint a kámfor, jön-megy fáSzilágyiné Gábor Róza, Doboz özv. Krnács Györgyné, Békéscsaba özv. Csicsely Jánosné, Békéscsaba radhatatlanul. Ha kell mindig segít, tanácsot ad. Nincs hozzá fogható állítja Krisztina, a lánya. „Az én nagyim a legkülönösebb és éppen ezért a legszuperebb az összes nagymama közül. Ez biztos.” —jelenti ki határozottan özv. Csicsely JáGalovicz Györgyné, Békéscsaba Poroszkai Mihályné, Békéscsaba Bacsa Pálné, Békéscsaba nosnéról Adrien unokája. Ő a legérzékenyebb, a legszere- tőbb, a legodaadóbb nagyanyó a világon. És végül az utolsó esélyes nagymama, Bacsa Pálné, akiről két unokája azt írja, hogy ő az, aki a kívánságokat teljesíti, így ő egy szupernagyi.
