Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02-03 / 230. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. október 2-3., szombat-vasárnap Békés az ostromlott Budapesthez képest csöndes sziget volt... Háromszor fogadta be Fája Gézát „Nekünk zenészeknek kellene kutatnunk és megtalálnunk annak a módját, hogy miképpen tegyünk másokat is azon titkok részesévé, amelyeket hivatásunk révén nap mint nap szemlélhetünk és átélhetünk.” fotó: lehoczky péter A lilára hás zongoraművésznő ajándéka Békéscsabának „A zene a legmélységesebb imádság” Féja Géza író halálának 15. évfordulója alkalmából az orosházi Szántó Kovács János Múzeum, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Békés Megyei Tagozata és a Tevan Kiadó emlékkiállítást rendezett Orosházán, amelyen az íróról fia, Endre emlékezett meg. Ez alkalommal beszélgettünk az író viharsarki élményeiről Féja Endrével. —A nagy vihart kavart szociográfia, a Viharsarok szerzője, Féja Géza számára nem volt ismeretlen ez a vidék. Mégis úgy írja a Magyar Irodalomtörténet, hogy éppen emiatt száműzték e tájra... — Szó sincs róla. Püski Sándor, a neves könyvkiadó 1945 tavaszán menteni akarta két íróját, Németh Lászlót és Féja Gézát, nehogy Pesten valami atrocitás érje őket. Levitte mindkettőt Békésbe—kezdi az emlékezést Féja Endre. — A két család a Nyugati pályaudvar éttermének a pincéjében talán két napot is várakozott, míg elindult a vonat Békésre. —Ön akkor hány éves \’olt? — Tizennégy. Beszálltunk egy fülkébe, Németh László, a felesége és lányai, valamint édesapám és én. A vonat úgy megtelt, se ki, se be, és így várakoztunk egy napot. Na, végre ledöcögött a vonat, és Püski Sándor Nyeste vaskereskedőnél helyezte el Némethé- ket, és számunkra bérelt egy szobát. Az ostromlott BudaA nyári szezon legnagyobb ukrán kulturális eseménye nem valamiféle várva-várt szabadtéri koncert volt, mégcsak nem is nyugati sztárok vendégszereplése. Csak egy rövid hír: ismét hallatott magáról az opera balettstúdiója. Nagy szó ez, amikor a pénzszűke a kultúrában is rendet vág. A stúdiót éppen száz évvel ezelőtt hozták létre, a lengyel Sztanyiszlav Lencsevszki vezetésével. A moszkvai és a péter- vári után a kor harmadik legjelentősebb, igaz az előző kettőnél szerényebb körülmények között dolgozó társulata volt a kijevi az orosz birodalomban. Mindössze négy táncospár alkotta az együttest, amely az első hónapokban egyfelvonásosopesthez képest egy csöndes szigetre kerültünk. Mindaddig, amíg mint meggondolatlan fiatalok nem kezdtünk bele rophatok gyártásába. Kit is fogtak volna le, mint a két idegent. Erről egyébként Németh László Homályból homályba című Féja Endrével Orosházán beszélgettünk könyvében írt is. Elvitték apámat és Németh Lászlót, falhoz is állították őket A rendőrparancsnok üzent Békéscsabára, hogy elfogtak egy „német” írót és Féja Gézát. A válasz az volt, Németh Lászlót el kell engedni, Féját meg be kell szállítani Csabára. Apámat többször kihallgatták, addig én Békésen maradtam egy igencsak kipucolt szobában, mert elvitték apám írógépét, kéziratait. Akkor éppen Kossuth Lajos című könyvén dolgozott. Ez idő alatt egy békési gazdag parasztnál dolgoztam, hogy megéljek. kát adott elő. így működtek 12 évig, amikor Lencsevszki visszautazott Lengyelországba. Pénz és vezető híján csak 1914- ben kezdhettek ismét munkához. Nikola Liszenko „Noktürn” című művét Anton Romanovszkij állította színpadra. Az igazi felvirágzást a húszas évek hozta meg, amikor a pétervári sztár-balerina, Bro- nyiszlava Nyizsinszkaja és testvére, Vaclava Kijevbe települt egy időre. Segített nekik Mihail Mordvin moszkvai rendező és mecénás is, aki a társulat ügyesbajos dolgait is magára vállalta. Leonyid Zsukov, moszkvai szólótáncos 1926-ban, az ukrán nemzeti opera hivatalos megalapításakor már kész csapatot vehetett át. A ’30-as, ’40-es Mikor kiengedték apámat, elrendelték számára, hogy nem hagyhatja el Békéscsabát. Engem is átvitt, s így kezdődött meg az a tizennégy év, ami száműzetésnek indult, de egyben meg is védte apámat, akit háromszor fogadott be a Viharsarok. Egyszer 1935- ’36- ’37- ben, amikor írta a Viharsarok című könyvét. Anyaggyűjtéskor mindenki segítette, óvta, kocsit küldtek elé, a csendőrök elől rejtekutakon vitték el a falvakból. Befogadta 1945 után is, és most harmadszor, amikor most Orosházán emlékszoba nyílt a számára. De ő is szívébe fogadta minden városát. Orosháza számára Darvas Józsefet, a most Spanyolországban élő fotóművészt, Müller Miklóst is jelentette. A tizennégy év, ami voltaképpen száműzetésnek indult, nagyon színes élet lett. Mert apámnak ez volt a legtermékenyebb írói korszaka. Mikor hazajött a könyvtárból, ahol 1945-től 1956 őszéig dolgozott, írt hajnali egyig, kettőig. Mindemellett rengeteg barátja volt, akikkel hajnalokig kalandozott a csabai éjszakában. Ez egy olyan világ volt, amelyre mindig szívesen emlékezett vissza. Versek, novellák, regénytémák születtek itt. Csabán írta meg az Egy hívő naplóját, s egy kötetnyi irodalmi tanulmányt Európa emlékezete címmel. — Úgy hírlik, eddig meg nem jelent Féja, novellákat olvashatunk hamarosan. — A Te van Kiadó Léleklátó kutya címmel szándékozik apám egykor Békéscsabán írott és itt játszódó, többnyire publikálatlan novelláit megjelentetni. — Miért kellett ezzel ilyen sokáig várni? — Sokminden maradt apám hagyatékában. Ehhez tudni kell, hogy hosszú hallgatás után 1957-ben kapott részleges publikálási lehetőséget. A kétévenkénti egy megjelenés miatt azt adatta ki, ami frissen izgatta, így legalább hat-hét kötetre való munkát hagyott az íróasztalfiókokban. — Ón Budapesten a Toldy Gimnáziumban tanított mint magyar—történelem szakos tanár. Nyugdíjazása óta a piaristáknál oktat. Féja Endrének mit jelent Békéscsaba? — Csaba nekem az ifjúságot jelentette. Itt végeztem az utolsó öt gimnáziumot, és itt érettségiztem 1949-ben. Emlékeim, a barátaim és a fiatalságom városa az a Békéscsaba, ami még megmaradt a régiből. A Köröspart, a főtér. De szívszorító érzés volt, mikor két évvel ezelőtt itt töltöttem két hetet, és már egyetlen ismerőssel sem találkoztam. .. B. Sajti Emese években a „szovjetizálás” kellős közepén nem volt szükség önálló ukrán részlegre, így a stúdiót egyszerűen megszüntették. Anatolij Mokrenko, a nemzeti opera igazgatója így beszélt a stúdió jelenlegi munkájáról: nem szeretnénk felhagyni az évtizedek alatt kialakult hagyományokkal, vagyis azzal, hogy ötvözzük a klasszikus balettet az ukrán elemekkel. Tanítunk itt jazz-balettet, modem táncokat, kóruséneklést és francia nyelvet is. Szoros kapcsolatot tartunk fenn több nyugat-európai társulattal is. A stúdióba 5-6 éves korban kerülhetnek a növendékek, a kísérleti osztályokba pedig 12-14 éveseket veszünk fel — mondta. Erkel Eszter békéscsabai, a megyei könyvtárban tartott zongoraestje előtt böngészgettük a lemezborítókat. Budapesten született, 16 évesen a Mozart- zongoraverseny első helyezettje, 1956-ban Kanadába megy, ott is zongoraversenyt nyer, Torontóban szerzi meg koncertművészi diplomáját. 1966 óta Zürichben él. A nem mindennapi nevet viselő művésznő koncertje előtt adott interjút lapunknak. —Erkel Ferenc szülőföldjén adódik a kérdés: a zeneszerző leszármazottja ? — Nem, a férjem az, Erkel Lajos. Inkább Erkel Tibor nevével hoznak kapcsolatba, aki kiváló muzsikus, most a minisztériumban dolgozik. —Miért épp Zürichben él? — Kalandos körülmények között ismerkedtem meg a férjemmel. Miután Kanadából Bécsbe jöttem tanulmányaimat folytatni, egy alkalommal Budapestre látogattam. Itt ismertem meg a férjemet. Később jött ki utánam, hogy összeházasodjunk. Nem terveztük, hogy Zürichben telepszünk le, de ott kaptunk munkát. Különösen a férjemre vonatkozik ez, aki közgazdász és biztosításokkal foglalkozott nyugdíjazásáig. —És zeneiskolát alapítottak. — A Kodály Zeneiskolát, 22 éve. Legfőbb célja, hogy tanárokat képezzünk a Kodály- módszer tanítására. Eszerint tanulnak az intézetben a svájci gyerekek is. —Mennyire ismert Svájcban ez a módszer? — Nem nagyon. Tudomásom szerint a miénk a legaktívabb zeneiskola, az egész országból jönnek hozzánk. — Visszatérve Erkel Ferenchez: ismerik-e külföldön? — Meglepően sokan! Különösen a zenetörténetben jártas, jól képzett muzsikusok. Mivel azonban kizárólag magyar zenét írt, nem terjedhetett el művészete annyira, mint például Verdié. Az olasz kultúra világszerte ismert. — Lát lehetőséget arra, hogy Erkel nemzeti operái is megszólaljanak az európai színpadokon? — Lehetséges ilyen operaelőadásokat rendezni, de arra a kérdésre mit feleljek, hogy milyen nyelven? — Sok magyar művész dolgozik külföldön. Ennyivel tehetségesebbek, mint más országok muzsikusai? — Intenzívebb zenészek, mint sok külföldi — általában. Magyarországon nagyon jó a zenei nevelés, alapos és sokoldalú. A magyar temperamentum is hozzájárul, hogy az ember nagyobb szívvel játszik. — Van-e kapcsolata magyarországi művészekkel? — Fischer Annie jó barátnőm, külföldi koncertjein mindig beszélgetünk. Sok évvel ezelőtt Kocsis Zoltán is meghallgatta tanítványaimat. A főiskolán zongoraművésznek nevelte volna őket, ha eljöhetnek Magyarországra... — Martonvásári mesterkurzusa új fejezet? — Az idén volt először, nagyon jól éreztük magunkat: a gyerekek és magam is. A legfiatalabb növendékem éppen csabai volt... Tervezzük, hogy ezentúl minden év júliusában, a Martonvásári Napok alatt megtartjuk a tíznapos kurzust. Valószínűleg arra törekszünk, hogy öneltartók legyünk. —Koncertjére térve, honnan a meditativ est gondolata? — Kevésbé volt gondolat, inkább véletlen szülte körülmény. A svájci Engadiner Kollégiumban, egy kongresszuson játszottam. Többek között teológiai, filozófiai, pszichológiai témájú előadások hangzottak el. A rendezők megkértek, mondjak játékom előtt ebben a szellemben néhány szót. Akkor jöttem rá, ha az ember szavakkal gondolkodik a zenéről, milyen mélyre lehet jutni a lélekben és mennyire nem számít már végül a zene. Hanem az, milyen szolgálatot tesz. —Rendhagyó zongoraestjeivel mi a szándéka? —A zene és a szó az embereket először a szétszórtságból belső csendhez vezeti. Ezután összeszedettség következik, majdnem magától. Utána a megtisztulás jön, majd a fölfigyelés a nagyon finom mozzanatokra. Végül áttétele annak az óriási szeretetnek, amely minden igaz zenében benne van. —Sokfelé lépfel Európában: meditativ koncertjét értik mindenütt? — Februárban még a Fülöp- szigeteken is voltam angol nyelvű meditációt tartani. Nagy közönségem volt... Gyakran előfordul, emberek ezrei jönnek a templomokba. Ez az egész ugyanis erősen összefügg a vallással — részemről. Nem egyformán értik, hiszen minden ember más, és a különböző kultúrák is más viszonyulást hoznak ki. De mondhatom, mindenütt szeretettel, megértéssel fogadtak. Kíváncsian vártuk a koncertet. A könytár játszóterme megtelt, a közönség érdeklődő tisztelettel hallgatta a lila ruhás zongoraművész szavait, finom, szelíden vezető játékát. Bach, Mozart, Beethoven és Copin szólt hozzánk, Erkel Eszter sajátos vallomásában. „A zene számomra a legmélységesebb imádság”, mondta, miközben követni próbáltuk az ő szellemi rendjét. Szőke Margit A Művészetek—Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti Féja Géza 1978 augusztusában hunyt el fotó: balogh ferentz Százéves a kijevi balettstúdió A rend és a szeretet teremt igazi harmóniát — vallja Erkel Eszter
