Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-13 / 239. szám
KÖRKÉP 1993. október 13., szerda Faludy György Orosházán A több évtizedes emigráció — Bécs, Párizs, New York, Toronto — után végleg hazatért költővel és műfordítóval, a 83 esztendős Faludy Györggyel találkoztak tisztelői, rajongói hétfőn este Orosházán. A Kulturális Kapcsolatok Egyesülete és a Petőfi Művelődési Központ szervezte az emlékezetes, szép estét, amelyre igen sokan eljöttek. A beszélgetést Dán Judit vezette kedvesen, bájosan; diáklány, aki nagyon szereti Faludy verseit és levelezik a költővel FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Ki volt a gyilkos? Koszta Rozália temetése A 68 éves korában pénteken elhunyt Koszta Rozália Munkácsy- és SZOT-díjas festőművészt Gyula városa saját halottjaként helyezi örök nyugalomba október 15-én, pénteken 13 órakor Gyulán a görögkeleti temetőben. / Uj posta Pusztaottlakán Pusztaottlakán az önkormányzat és a Szegedi Postaigazgatóság együttműködésének eredményeként a közelmúltban nyitották meg az új postaépületet. A „jót könnyű megszokni” — s ez a réginél jóval korszerűbb ottlakai intézményre is igaz. A posta alkalmazottja egyben a hivatal vezetője is, akit az ön- kormányzat részmunkaidőben foglalkoztat. A lakossági igényeket figyelembe véve a képviselő-testület tárgyalásokat folytat a postával a 8 órás nyitva tartás érdekében. Segély a középiskolásoknak Ecsegfalván az önkormányzat valamennyi helybeli középiskolás és szakmunkástanuló, összesen 103 diák részére fejenként ezerötszáz forintos segélyt folyósít, melyek kifizetése a napokban történt meg. Irodalmi est Gyomaendrődön • október 16- án 16 órakor a népházban (Bla- ha u. 21.) Gergely Ágnes költő és Polányi Éva előadóművész irodalmi estet tart. Súlyos baleset Békésen Október 12-én 15.30 körüli időben Békés belterületén a Teleki út és a Fürdősétány kereszteződésében a kerékpárján haladó K. Mihály 76 éves békési lakos nem biztosított elsőbbséget a személygépkocsival közlekedő M. Sándomé békési lakosnak és összeütköztek. A baleset következtében K. Mihály nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. „AZ ÖREGSÉG A TÉVEDÉSEK KORSZAKA, AZ IFJÚSÁG \ CSALÓDÁSOKÉ.” (Scribe) (Folytatás az 1. oldalról) sorsa volt Lengyel Józsefnek. Életében először 17 évesen, 1956-ban állt bíróság előtt, akkor állam elleni fegyveres szervezkedéssel, s ezzel együtt három szovjet katona meggyilkolásával vádolták. „Ez sem volt igaz, mert akkor négy orosz addig vert, amíg alá nem írtam valamit, és kiderült, ebben szerepelt a három katona megölése. Pedig ilyet nem tettem” — emlékezett vissza Lengyel. Mint kiderült, ezt az ítéletet a rendszerváltás után semmissé nyilvánította a bíróság, és 1 millió 342 forint értékű kárpótlási jegyet kapott Lengyel József. Az akkori börtönbüntetése után, 1963-ban rendőri felügyelet kísérte minden lépését, amit most úgy összegzett, hogy állandóan piszkálták. Azért csinált újabb bűncselekményt is, hogy végre ne bántsák. Lopás, betörés és más ügyek követték egymást, még egy 20 forintos esete is volt, amiért szintén le kellett ülnie 30 napot. Aztán 1982-ben vádolták ismét emberöléssel, ennek a büntetését Két érdekes eseményről kaptunk hírt az orosházi határőrségtől. Mint október 8-ai számunkban megírtuk, három marokkói állampolgár lépte át akkor hazánk határát, akiket annak rendje és módja szerint visszaadtak a román szerveknek. Október 12-én délelőtt a sarkadi kapitányság járőre arra lett figyelmes, hogy a kiserdőbe három gyanús ember som- polygott be. Nyomban értesítette a kötegyáni határőrizet töltötte most a szegedi Csillag börtönben. Lengyel József nehezen tudott uralkodni az indulatain, így többször is megjegyezte: 26 évet ült olyan bűncselekményekért, amiket nem követett el, egész életében megalázták, s most is ennek a folyamatnak az áldozata. ,,Megtetszett ez az élet” — hangzott a válasz a bírói kérdésre, amikor dr. Garami Emil arra igyekezett magyarázatot kérni, hogyan is gondolt Lengyel József a szabadsága önkényes meghosszabbítására egy 14 éves börtönbüntetés vége felé. Mert az vitathatatlan, hogy Lengyel igyekezett a rendelkezésére álló szabad idejében minél többet látni; a rokonlátogatást a Tótkomlóson élő húgáéknál kezdte, azután Gyulaváriban és Dénes- majorban kereste fel másik két lánytestvérét. Később Orosházán keresztül Nagyszénásra utazott, hogy felkeresse unokatestvéreit, akiket nem ismert. A szénási napok egyhangúan és csendesen teltek, hosszas beszélgetésekkel, kocsmai iszogatásokkal, biliriadócsoportját, amely körbezárta és elfogta — ugyanazt a három marokkóit, akiket egyszer már visszaadtak. Ezúttal nem egyszerű visszaadás, hanem kiutasítás vár majd rájuk. A másik hír a lopott autók kicsempészésével kapcsolatos. A nagylaki határátkelőnél a közelmúltban egy Mercedes, egy Fiat Crona és egy Lancia típusú autót szerettek volna kicsempészni az országból. A Mercedest olasz állampolgár vezette, árdozásokkal, és Lengyel csak ritkán elegyedett szóba idegenekkel; legfeljebb az unoka- öccs barátjával és azzal az idegennel, aki október elsején beállított a rokonokhoz, vajon megcsinálták-e már a nyelet a két baltájába. A nőügyeibe — mert a szabadság alatt azok is voltak — pedig nemigen kívánta beavatni a bíróságot Lengyel József. Végül haraggal zárult a rokonlátogatás, így október 3-án ajtót mutattak Lengyelnek. Úgy emlékezett, hogy Kondoros felé indult el gyalog, éjszaka egy elhagyott tanyában aludt, és hétfőn az út mellett egy piros ladás megállt, hogy elvigye a faluba. Ott megreggelizett, s tovább indult Gyomára, ám út közben rátalált egy járőrkocsi, és egyenesen Békéscsabára vitték. A hírt, miszerint a szabadságmeghosszabbítás mellett gyilkosság is keveredett az ügybe, Lengyel értetlenül fogadta. Határozottan tagadta azt is, hogy lovasfogaton ült volna és trágyát sem szállított. Nem ismerte a sértettet sem, sőt, azt sem tudja, hol van Gádoros. A Békés Megyei Bíróság a tárgyalást a napokban folytatja. L. E. a határőrizeti szerveknek azonban feltűnt, hogy a forgalmi engedély és a gépjármű adatai nem egyeznek. így is volt, feltehetően Olaszországból lopott autót akartak Romániába juttatni. A Fiatot és a Lanciát románok vezették, akik október 11- én jöttek be Lökösházánál vasúton, este pedig mára nagykanizsai állomás parkolójában három olasztól vették át a két gépkocsit, amelynek kijuttatásáért 200—200 dollár ütötte volna a markukat. Az illetékes szervek valamennyiőjüket feljelentették. A határsértők visszatértek Táncsics az örökzöldek között A jelölt ígér(get) ! (Folytatás az 1. oldalról) — Ha kijelentésemmel — „a különböző intelligenciával megáldott emberek” — bárkit megsértettem, azt ezennel megkövetem. A „különböző” szót — az újságcikk címével ellentétben — nem leminősí- tésnek szántam. Soós Béla főkertész a növényzet pótlásáról tájékoztatta az újságírókat. — Táncsics megfelelő háttérrel rendelkezik, örökzöldek veszik körül. A park többi részében a növényeknek ki kell „szolgálniuk” a művészi alkotást. A kivágott cserjék, fák helyére kétszer annyi úgynevezett várostűrő növényt telepítünk. A sajtónak arra a kérdésére, hogy az idén erre honnan teremtik elő a pénzt, a főkertész még nem tudta a választ. Elmondása szerint ezt a kérdést külön kezelik. Több újság képviselője úgy ítélte meg, erre a beszélgetésre korábban kellett volna sort keríteni. — Az első sajtótájékoztatón — szeptember 19-én, ahol dr. Gulyás Mihály és Fülöp Béla vett részt — is el kellett volna hangozni ezeknek az információknak. Ha későn is, de legalább most tisztázhattuk a dolgokat — mondta végezetül dr. Varga István. Cs. I. Még a jó isten is kedvez a gyerekeknek. Nyárias jó időt zúdított Békéscsabára, hogy a csabai Garabonciás napok résztvevői felhőtlenül jól érezzék magukat. Tegnap késő délután a Jókai Színház előtt felállított dobogón egymás után mutatták be produkcióikat. A „Közgé” diákjai például torna- és aerobic- bemutatót tartottak nagy sikerrel. Őket Hevesi Imre és „csapata” követte gitáron kísért énekével. A belvárosi iskola színjátszó csoportja szintén nagy sikert aratott drámarészletével. Sötétben került sor arra a fórumra, amely a római időket idézte, s arról szólt, miért lesz alkalmas a polgármesteri poszt betöltésére Marcus Köles maximus, alias Köles Márk: — Hogyha tetszem, tapsoljatok — sa szépszámú közönség tapsolt lelkesen. — Városom is szép lesz újra, és rátérünk a helyes útra — mondja az ifjú „ígéreteit”, s eszembe jut, mintha évtizedeken keresztül hasonlókat hallottam volna a felnőttek szájából. De hát kitől is tanul a gyerek? * Az emberek meg jönnek, mennek, a diákok pedig uralmuk idején igazán jól érzik magukat. LA-LI A Im // / •• 1 jovo evünk költségvetése Szabó Iván pénzügyminiszter összevontan tartotta meg expozéját az 1994. évi költségvetésről, a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról, valamint az illetékről szóló törvények módosításáról. Elmondta, hogy az 1994-es gazdaságpolitika három fő célja: a külső és belső egyensúly fenntartása, a gazdasági növekedés megalapozása és a törekvés az infláció féken- tartására. A kormány gazdaság- politikája elé váratlan akadályt emelt a jegybank legutóbbi kamatemelése. Ezt kívánják visszaszorítani a kamatemeléssel. Az inflációnál a fogyasztói árak növekedését 16 és 22 százalék között tartja reálisnak. A kormányzat a gazdaság élénkítése érdekében kiemelten kívánja kezelni az agrárágazatot, így az ideinél 10 milliárd forinttal több jut majd jövőre. Az infrastrukturális beruházásokra az idei összegnek 180 százalékát kívánják fordítani. Az adótörvényekről Szabó Iván elmondta, hogy az ez évi intézkedések után nincs szükség nagyobb változtatásokra. A társasági adó 40-ről 36 százalékra mérséklődik. Ugyanakkor a kormány tervei szerint bevezetésre kerül a minimumadó. A személyi jövedelemadóban egyrészt változnak az adósávok, másrészt az adóalapból kikerül a nyugdíjjárulék. Az illetéktörvény megváltoztatása a vagyonszerzés arányában kívánja megszabni az illetékek összegét. Az Állami Számvevőszék észrevételeit Hagelmayer István, a szervezet elnöke ismertette. Az ÁSZ szakemberei számítási hibát nem találtak az anyagban. A képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalásaiból kitűnt: a kormányzati oldal — ha korrekciókkal is — támogatja a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot, ám az ellenzék teljességgel elfogadhatalannak tartja azt. Â Tisztelt Ház 138 igen szavazattal, 60 ellenében és 13 tartózkodás mellett 1993. december 15-éré módosította a Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges kormányzati cselekvési program Országgyűlés elé terjesztésének határidejét. Ezt követően az Országgyűlés elfogadta a kisajátításról szóló 1976. évi rendeletet módosító törvényjavaslatot. Az Országgyűlés elutasította a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi törvény módosítását, amelyre független képviselők tettek javaslatot. A parlament ezután Keleti Györgynek, az MSZP képviselőjének támogató hozzászólása után elnapolta azt a kárpótlási törvényhez benyújtott módosító javaslatot, amely a II. világháború során a Keleten, illetve Nyugaton fogságba esett hadifoglyok egyenjogú kárpótlását szorgalmazza, mert a jelenlegi szabályozás hátrányosan érinti azokat, akik nyugati hadifogságba estek. Pelcsinszki: a reorganizációs hitel akadozik Még Gergátz Elemér volt a földművelésügyi miniszter és Kupa Mihály a pénzügyminiszter, amikor Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ), a szeghalmi választókörzet képviselője tavaly novemberben interpellált hozzájuk a reorganizációs hitel tárgyában. A Gergátz-választ akkor sem Pelcsinszki, sem a parlament nem fogadta el, így a mező- gazdasági bizottság kezébe került. Tegnap tárgyalta az ügyet ismét a T. Ház. Furcsa helyzetet eredményezett, hogy az interpelláció a tavalyi év gondjaival foglalkozott, míg a mezőgazdasági bizottság majd egy év elteltével elkészült jelentése az idei eredményeket sorolta fel, mondván, hogy képviselőnk kérdései megoldódtak vagy megoldódni látszanak, vagyis minden rendben van. Egy éve Pelcsinszki Boleszláv szorgalmazta, hogy a reorganizációs hitelt terjesszék ki az állami tulajdon megvásárlására is, ez valóban megtörtént, állapította most meg a képviselő. Megnyugtatónak vélte azt is, hogy a mezőgazdasági hitelkonszolidáció keretében mód lesz a szövetkezeti üzletrészeket terhelő hitelek átminősítésére. Változatlanul komoly feszültségforrásnak tartja azonban, hogy a töklet terhelő költségek, így főleg a melioráció kiegyenlítésének támogatására nem gondolt eddig a kormány. A százezres, esetenként milliós nagyságrendű fizetési kötelezettségeket miből tudnák kifizetni az új gazdálkodók? Ha nem a reorganizációs hitelből, akkor más hitelforrást kellene e célra biztosítani. Tavaly alig, az idén már valóban könnyebben hozzá lehetett jutni a reorganizációs hitelhez, azonban most ismét akadozik. Az országosan kiadott 12,6 milliárd forint egy része tudomása szerint csak ígérvény formájában van meg. Súlyos probléma az is, hogy a kamattámogatás csak utólag igényelhető. Összegzésül: a reorganizációs hitel nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, bár a kormányzat jó szándéka nem vitatható. A képviselő nem, de a parlament elfogadta a bizottság jelentését. c Á Sarokba szorítva Ejnye! Hát szabad ezt?! Töredelmesen bevallom: én, a 10 település felelős újságírója az adott helyeken, az adott eseményeken, a kapott, hallott információkat az újságban közzétettem. Bűnömet tetézi, hogy a tárgyilagos tudósításokban a történések hangulatát (és nem a magamét!) is igyekeztem érzékeltetni az olvasóval. Toliamat előre kitervelt, aljas szándékkal vitriolba mártottam—állítják rólam (név és cím a szerkesztőségben). Halmozottan hátrányos megítélést érdemiek)?), mert szubjektív jegyzeteimben le mertem írni véleményemet, ráadásul nem vertem dobra a sokszor nevetséges figurák neveit, csupán általános jelenségként merészeltem írni dilettantizmusról, pökhendi úri gőgről, emberi gyengeségről, hozzá nem értésről. —Ejnye! Hát szabad ezt?!—kérdezte az ominózus cikkek után (név és cím a szerkesztőségben), aki feddő hangon ugyan, de „baráti" beszélgetésre „invitált", majd közölte velem — többek (nevek és címek nincsenek meg szerkesztőségünkben) véleményét és üzenetét tolmácsolva —, hogy ÍGY nem szabad! Hisz demokráciát építünk, az emberek érzékenyek, jómagam egyoldalú vagyok, a közszereplést vállalók pedig (lássam már be végre!) tévedhetetlenek. Mivel nekem nincs se irodám, se hatalmam baráti beszélgetésre való „invitálásra”, ezért ÍGY üzenem üzengetőimnek, hogy gerincem egyenes, tekintetem állja bárki szúrós, kritikus pillantását, nevemmel és véleményemmel pedig továbbra sem bújok mások háta mögé. Csete Ilona
