Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-12 / 238. szám
a 1 1993. október 12., kedd MEGYEI KÖRKÉP ?<§ „A nagy székely ravatal árnyékában élünk...” Jézusfaragó - fél évszázad után A szobrász rádöbben: csak is a szeretettel, hittel elkészített alkotás képes vigasztalást nyújtani. A Jézusfaragó ember Bartus Gyula Beszéljünk másról! Ezzel a címmel tartott rendhagyó összejövetelt nemrégiben az orosházi Darvas Társaság. A kötetlen beszélgetés célja csupán annyi volt, hogy a társaság tagjai jobban megismerjék egymást. Mindenki arról beszélt, mit csinál szabadidejében, mi érdekli. Az egyik írogat, a másik rajzaival szerepel egy most nyíló kiállításon, a harmadik elmondta, hogy milyen élmény volt — ha rövid időre is — Németh László tanítványának lenni. A beszélgetésekből kiderült, hogy a tagok elégedettek a társasági programokkal, mert hovatovább a Darvas Társaság az egyetlen hely, ahol érdeklődésüknek megfelelő témákról hallhatnak. Szó esett a további programról, amelyben a tervezett előadásokon kívül színházlátogatás is szerepel. Legközelebb október 18-án találkoznak a tagok. Akkor Kamarás István vallasszociológus lesz a vendégük. Gyógyszerismertető A Lilly Hungária, az Eli Lilly and Company magyarországi képviselete és az orosházi Fehér Kígyó Gyógyszertár gyógyszerismertető előadást szervez október 13-án 17 órai kezdettel a Fehér Kígyóban. Táncolni jó! Orosházán az Eötvös Téri Általános Iskolában a diákönkormányzat szervezésében három éve adnak helyet társastánc-tanfolyamnak. Az ott résztvevők — mintegy nyolcvan kezdő és haladó — Antali Zoltán táncpedagógus irányítása alatt sajátítják el e műfaj szépségét, szeretetét. A foglalkozásokon megtanulják a gyerekek az alapvető illemszabályokat, viselkedési formákat, de sok barátra is szert tesznek, hiszen más iskolákból — a II. és a III. Számú Általános Iskolából — is vannak jelentkezők. (Az intézmények közötti kapcsolattartás egyik jó példája ez.) A szervezők remélik, hogy a tanulókban felgyülemlő feszültség a heti kétórás tánccal levezethető. A tanfolyam december közepéig tart, majd táncvizsgával zárul. Popsuli indul Orosházán az ifjúsági házban október 14-én 16 órai kezdettel — zenével, játékkal, laza, kötetlen formában, gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek — a kreativitás szellemében popsulit indítanak. Török és a R. A. B. B. A legendás Mini együttes alapítója, Török Ádám és a R. A. B. B. együttes — Závodi Jánossal, Köves Miklóssal, Zsoldos Tamással, valamint Muck Ferenccel — ad koncertet csütörtökön 21.30 órakor Békéscsabán, a Narancs Klubban. (Folytatás az 1. oldalról) A történelmi viharoktól megtépett, a nagypolitikának kiszolgáltatott kisebbség számára azonban az irodalom mindenkor menedék volt (és az ma is!), önvédelem, a megmaradás záloga. Amit az erdélyi magyarság elveszített a gazdaságban, a hatalom terén, azt valahol pótolni kellett, és a szellem birodalmában lehetett, csak ott! Nyírő József 1889-ben született az Udvarhely megyei Székelyzsomboron, a gyulafehérvári papi szemináriumban tanult, teológiából doktorált, Bécsben szentelték pappá, később kilépett azegyházi rendből. Minden műve, így a Jézusfaragó ember is a székely nép nyomorúságos, keserű életét, jellegzetes észjárását, lelkivilágát mutatja be. A papból lett író, majd lapszerkesztő a második világháború idején Budapesten a jobboldalhoz sodródott, uszító publicisztikájával a háborús politika szószólójává vált. Ezért műveinek több mint fél évszázados elhallgatásával büntette az utókor. A Jézusfaragó embert a harmincas évek végén mutatta be a fővárosi Nemzeti Színház, és azóta sem játszották hazánkban. A mostani békéscsabai premier, Csiszár Imre (Jászai- díjas, érdemes művész) rendezésében majdnem ősbemutató, és mindenképp fontos színház- történeti esemény, a Jókai Színház életében pedig a színvonalas, szépen megkomponált, a legemlékezetesebb bemutatók sorát gyarapítja. A sokszereplős előadást az alaposan kimunkált, fegyelmezett alakítások jellemzik. Ahány figura, annyi tragédia; a végzetes sorsok, istenverte életek, a kegyetlenséget, a gyilkosságot súroló indulatok, a mérhetetlen kiszolgáltatottság és a kilátástalan nyomorúság sűrítménye ez a darab, előadása komoly kihívás a társulat számára. A szűkszavúság, a balla- disztikus tömörség és a mitikus légkör érzékeltetése feszes, erőteljes, határozott játékot követel a szereplőktől, itt minden egyes szónak súlya van. Már a színpadra lépésnek, a legkisebb mozdulatnak is „beszélni” kell. Nyírő József alakjai ízes, különös ritmusú erdélyi tájszólásban szólalnak meg, ami szintén óriási feladatot ró a színészekre. A címszerepben Bartus Gyula fiatal kora ellenére nagy tudással, művészi alázattal, meggyőzően kelti életre a lélekben megrokkant szobrász, a mélyen- érző művészember hamleti vívódását, teljes odaadással átéli, megszenvedi a rendkívül összetett figurát. Szemünk előtt betegszik bele kínlódásába, omlik össze és épül fel ismét, kap szárnyra, hogy a Művet megalkothassa. Nagyszerű az első felvonásnak abban a jelenetében, amikor kiderül, hogy az ijesztő Krisztust nem lehet eladni, a második felvonás elején, amikor a favágást tanulja, vagy az előadás végén, ahogyan rádöbben küldetésére. Illik a szerep Bartusra, játéka igazán szép teljesítmény, elismerésre méltó. Gáspár Tibor Ártó Mihályként nagyszerű alakítást nyújt, a közönség örömére az idei évadra visszaszerződött színművész a szerelem—gyilkossági kísérlet—szeretet bonyolult útját hitelesen, mesterien „hozza”. A bujdosó, a megbánó és a Gyermekjézust megfaragó Ártó jelenetei tetszettek legjobban. Az egyik leghálásabb szerepet kapta és ügyesen formálja Hodu József. Éltes Dávid alakjában — aki családja megmentéséért, hálából kenyeret, munkát ajánl Ajnádinak, majd a sors kegyetlensége, hogy később a szobrász hibája, gyengesége okozza halálát — a legtöbb kedves, szere- tetre méltó, emberi vonást sikerül felcsillantani Hódúnak. S a sok szívszorító, megkönnyezett jelenet közben — érdekes, hogy éppen Éltes haldoklásakor oldódik a színpadon leginkább a drámai feszültség, győzedelmeskedik a humor, ez a második felvonás a legpergőbb, itt még jóízűen nevetünk is. Az erőteljes egyéniségeket felvonultató szereplőgárdában is kimagasló Matus György Üdő Mihálya, az erdők százesztendős atyja, a próféta, aki a havasi favágókat bölcs tanításával mindenkor higgadtságra, türelemre inti. Szép beszédével, légkört teremtő egyéniségével méltóságot hoz a színpadra, bölcsességet, életerőt sugároz. Nevéhez fűződik több nagyon lírai, megható jelenet sikere, így beszélgetése a szökésben lévő Ártóval, vagy Dávid halála után a bosszúvágyó favágók nyuga- lorpra intése. A favágók közül Harkányi János alakítása érdemel kiemelést. Jellegzetesen büszke és indulatos, jószándékú és fanatikus székely. Tóműnek Gábor elegáns könnyedséggel és mély emberséggel oldja fel azt az ellentmondást, amit hit és valóság, a szobrász műve, majd az életében történt fordulat jelent a plébános számára. A feleségek, szomszédasszonyok közül Darkó Éva Anikója méltó elsősorban a dicséretre. Szerencsés fogás, mert biztos siker a színpadon kisgyermekek felvonultatása, ráadásul a Légy jó... óta tudjuk, hogy „hasznos befektetés”. Felejthetetlen az az éjszakai jelenet, amikor a favágók Dávid árvájának játékokat készítenek. Itt már annak a nézőnek is könny szökik a szemébe, aki eddig megúszta sírás nélkül... A székely nép nyomorát az első felvonás kicsi kunyhója érzékelteti, a havasok csodálatos világát, a természet hatalmát, az élet folytonosságát a másik két felvonásban az égig nyúló fenyőfák jelzik. Vaj er Tamás díszlettervezőnek hatásos megoldással sikerült a havasok világát elénk varázsolni, a helyszínhez és a történethez hű jelmezeket Szakács Györgyi tervezte. Niedzielsky Katalin Dávid haldoklik, az erdők atyja megvédi a haláláért vétkes Ajnádit a favágók bosszújától (Kovács Edit, Hodu József, Bartus Gyula és Matus György) fotó: kovács Erzsébet Olvasóink írják ------------------------------------------------■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Múlt - jelen - jövő... 1989-ben pár hét—talán pár nap—alatt a beletörődés világából a remény világába érkeztünk. A beletörődés volt az alapja Európa megosztottságának, amelyet oly borzalmasan szimbolizált a berlini szégyenfal és általában a párbeszéd hiánya egy földrész keleti és nyugati fele között. Hatalmas súly nehezedett a népekre, amelyek földrajzilag és kulturálisan oly közel állnak egymáshoz. A remény tehát visszatért a férfiak és nők millióihoz. Sajnos nem egyformán, és nem mindenkihez. Legyünk óvatosak, ne felejtsük el a Balkán egy részét beborító sötét éjszakát. Azok a szörnyű napok: Berlin 1953, Budapest 1956, Varsó és Prága 1968. Minden fontos kérdés, amely a világ lelkiismeretét felrázta, benne volt ezekben az eseményekben. Most már az eredménye is látható a negyvenévi szembenállásnak a kommunizmussal. A mi felelősségünk ezekben a fontos történelmi időkben a szereplők elszánt határozottsága. Kötelességünk az óvatosság, de nem a határozatlanság, és nincs , jogunk” tévedni, hibázni. Mi most tanúi vagyunk egy világtörténelmi átalakulásnak, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nagy ugrás van a népi demokráciák korlátozott szuverenitása, ami érvényes volt pár évvel ezelőtt, és a között, hogy minden állam járja a saját útját. Ez az, ami igazán számít: Ne nagyon törődjünk a nacionalisták hátsó szándékaival, inkább a mozgás feltételeivel, amelyek objektíve kedvezőek számunkra. Nem tudjuk eltörölni negyven év kommunista rendszerét egy tollvonással. A társadalom átalakítása után is hosszú idő fog eltelni, hogy azoknak az éveknek a nyomai eltűnjenek a lelkiismeretünkből. Politika és gazdaság, hogyan lehet a két „álmot” közelebb hozni egymáshoz. A gazdasági segítség természetesen az elsődleges számunkra. Erősítenünk kell a leszerelés logikáját, de nem lehetünk „közömbösek” földrajzi és stratégiai szerepünk ellenére. Nem kell félnünk egy fejlettebb világtól. Én nem hiszek abban, hogy itt van a „világvége”. Egy olyan időpontban, amikor a kelet—nyugati szembenállás megszűnik, más nemzetközi konfliktusok jelennek meg vallási és kulturális alapokon. Az az igazi kérdés, hogy vissza tudjuk-e tolni a konfliktusok frontjait, tudunk-e egy konfliktusok nélküli világot építeni mi, emberek. Megbékélés — detente — akkor tud fejlődni, ha biztonságban érezzük magunkat. A béke a legfőbb célja és kifejezése a demokráciának! Botyánszki György, az MSZDP—MSZDKSZ országos főtitkára „Csak azt tudnám, minek...?” Csak azt tudnám, minek kell a munkanélkülieknek havonta jelentkezni? Vidékről több száz forintért utazni? Ugyanis a férjem 2 év óta havonta teszi ezt. Legutóbb szerdán, szeptember 22-én volt. Foglalkozása gépkocsivezető. Állás persze nincs. Pénteken viszont, 24-én megjelenik az újságban: 3 főt is keresnek a Békés Megyei Munkaügyi Központnál C + E kategóriás jogosítvánnyal. Minek akkor a számítógép, ha ezt nem mutatja vagy őpont ott jelentkezik, ahol nincs betáplálva? Vagy egyáltalán megnézik, mik a lehetőségek? Sok az állástalan gépkocsivezető, én tudom, de értesítsék őket egy-egy lehetőségről, ne az újságból tudja meg: „na ebből megint kimaradtam” ! Mire mi az újságot megkapjuk, a helyi sajátosságok és nem a posta hibája miatt, már csak hétfőn tudna utazni, akkor pedig már fölösleges. Név és cím a szerkesztőségben ♦ A levelet továbbítottuk a megyei munkaügyi központhoz, ahonnan az alábbi választ kaptuk. „Csak azt tudnám minek...?” című olvasói levélre észrevételeink az alábbiak. A munkanélkülieknek a foglalkoztatási törvényből adódóan, elhelyezkedésük, munkaerőpiaci értékük növelése érdekében együttműködési kötelezettsége van a munkaügyi központokkal. Ez az együttműködés azt jelenti, hogy a munkanélkülieknek havonta rendszeresen fel kell keresni a kirendeltségeket, amiko- ris kiközvetítik őket az aktuális állásokra, tanácsokat adnak részükre az álláskeresésükhöz, a munkáltatókkal folytatott megbeszéléseikhez. A fentieken túlmenően a jelentkezések alkalmával tájékoztatják a munkanélkülieket az átképzési, a közhasznú munkavégzési, a vállalkozási lehetőségekről, jogi, pszichológiai tanácsadásban részesítik őket informáltságuk, tájékozottságuk növelése érdekében. Elmondható, hogy havonta 1500—2000fő munkanélküli elhelyezése oldódik meg a jelentkezések alkalmával, közel 4000 fő átképzése biztosított évente, sokezer főt sikerül bevonni a közhasznú munkavégzésbe és számtalan hasznos információ birtokába jut a munkanélküli. Az 1993. szeptember 22-én kirendeltségünket felkereső csor- vási gépkocsivezető munkanélkülit az elmúlt időszakban jelentkezés alkalmával többször kiközvetítettük álláslehetőségekre. Sajnálatos módon a munkáltató választása nem őrá esett. Az adott időpontban három munkáltató keresett gépkocsivezetőt, de meghatározott feltételekkel, melyekkel a csorvási gépkocsivezető munkanélküli nem.rendelkezett. Ilyen feltételek KCR-re szerzett képesítés és gyakorlat, valamint békéscsabai lakóhely. Bízunk abban, hogy együttműködésünk eredményeként az elkövetkezőkben a levélíró és még nagyon sok munkanélküli helyzete megnyugtatóan rendeződni fog. Dr. Nagy Ágnes, a munkaügyi központ igazgatója
