Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04-05 / 206. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. szeptember 4-5., szombat-vasárnap A Vigadó A kiegyezéskori Magyarország egyik legelmaradottabb települése volt Békéscsaba elődje, a korábbi jobbágyfalut még az örökváltsági díj sújtotta, a földesúri terhektől végleg 1872-ben szabadult meg. Főleg szegény mezőgazdasági munkások éltek itt. A városiasodás első jelei az 1860-as évektől mutatkoztak: közkórház és szálloda épült, a közlekedésre szolgáló fapallókat kicserélték téglajárdákra. Az Alföldet Fi- umével összekötő vasút megnyitásától, 1870-től jelentős forgalmi csomópont, így a gazdaság és a kereskedelem éledezése végre elindította a kulturális fejlődést is. Fontos állomása a városi- asodásnak, amikor a Fiume Szálló színháztermét állandó kőszínház váltja fel. A színház vagy Vigarda 1877-től 1879-ig épült, Flalmai Andor tervei alapján, eklektikus stílusban. Először 1890- ben alakították át, a század elején kapott villanyvilágítást, 1912-ben Siegel Frigyes és Englert Károly műépítészek tervei szerint, Wágner József építész irányításával folyt a színház korszerűsítése, a következő átalakítás 1961 -ben volt. A Jókai Színház építészetileg redkívül szép Vigadójában évekig díszleteket készítettek és tárolták. Ennek most szerencsére vége, az egykori táncig terem felújítása után is- ®| inét régi pompájában ra- gyog. A színházépület felújítása — állami támogatásból — 3 évre lebontva 320 millió forintba került. A megyei ön- kormányzat által kiírt versenytárgyalást a békéscsabai Nova- Invest nyerte el, a generál kivitelező mellett sok alvállalkozó dolgozott a rekonstrukción. A beruházás lebonyolításával a szintén helybeli Korinthos Kft.-t bízták meg. A látvány az ő munkájukat, valamint a tervező, Nemes Roland Ybl-díjas építész, a belsőépítészeti munkák pedig Szaba- dosné Szászfalvi Ilona munkáját dicsérik. N.K. (Kovács Erzsébet képriportja)
