Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám

t&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP------------------­M unkatár(s) HALO 1993. szeptember 10., péntek / Átképzések, továbbképzések nem dolgozóknak Bővebb tájékoztatást a munkaügyi kirendeltségeken Bár a kozmetikus szakma igen népszerű, kevés esély van a képzésbe kerüléshez FOTÓ: FAZEKAS FERENC (ARCHÍV) Korábbi lapszámainkban hivatkoztunk már arra, hogy a me­gyei munkaügyi központ különböző képzéseket, átképzéseket szervez a 16. életévüket betöltött, a területileg illetékes kiren­deltségeken regisztrált munkanélkülieknek, függetlenül attól, hogy részesülnek-e vagy sem munkanélküli-ellátásban. A rész­letekről a megyei munkaügyi központban, azaz a területi kiren­deltségeken érdeklődhetnek. Információinkkal szeretnénk mi is olvasóink tájékoztatásához hozzájárulni. Az alábbiakban közöljük a Békés Megyei Munkaügyi Központ ál­lásajánlatait kirendeltségenként: Békéscsaba: gépjárműszereló 3, elektronikai műszerész 1, laka­tos (Mezőberény) 22, autófénye­ző 1, hegesztő 4, telefonközpont­szerelő 1, kőműves (Békéscsaba, Szabadkígyós, Mezőberény) 19, festő-mázoló 1, épületasztalos 3, bútorasztalos 1, ács-állványozó (Szabadkígyós) 1, molnár 1, pék (Békéscsaba, Köröstarcsa) 4, sza­kács (Békéscsaba, Kétsoprony) 6, felszolgáló (Békéscsaba, Kétsop­rony) 9, ruházati eladó, pénztáros 1, egyéb bolti eladó 4, virágkötő, díszcsomagoló 1, varrónő (beta­nított is — Békéscsaba, Szabad- kígyós, Telekgerendás) 35, szűcs 1, általános ápoló 1, segédápoló 4, mérlegképes könyvelő 1, ff. műszaki vezető (Telekgerendás) 1, építészmérnök 1, épületgépész (Mezőberény) 1, vasútgépész 1, villamosmérnök 2, mélyépítő technikus 1, gyengeáramú üzem­mérnök 1, vegyésztechnikus 1, külkereskedő (ff. angol nyelv­vizsga) 1, élelmiszer-ipari üzem­mérnök 1, belkereskedő 1, nyelv­tanár 5, matematika—kémia sza­kos tanár (Telekgerendás) 1, ne­velőtanár 2, óvónő (Újkígyós) 1, üzletkötő 13. Békés: kosárfonó (bedolgozó is) 19, tehergépkocsi-vezető l,ser- tésfiaztató (nő) 1, textilkonfekcio­náló 10, kőműves 3, festő-mázoló 1, bolti eladó 2, felszolgáló 2, sza­kács 2, pultos (nő) 1, ruhaipari technikus 1, áruforgalmi értékesí­tési fogl. 1, biztosítási ügynök 5, piackutató 10, szeszfőzde-vezető 1, általános ápoló, asszisztens 1, masszőr 1, műszaki ügyintéző (Bélmegyer) 1, angol—matema­tika vagy fizika szakos tanár (Bél­megyer) 1, napközis nevelő (bár­mely szakos) 1, óvónő (Tarhos) 2, védőnő (Tarhos) 1, körzeti orvos (Bélmegyer) 1. Gyula: láncoló-ketliző 3, gépi varró 2, varrónő (megváltozott munkaképességű) 6, nagyüzemi szabász 1, cukrász 1, általános asztalos (Elek) 1, épületasztalos 1, bútorasztalos 4, ács-állványo­zó (Elek) 2, felnőtt szakápoló 1, idegpszich. szakápoló 1, alkat­részbolti eladó (német nyelvis­meret, gk. ismeret, csak nő) 1, autóbusz-vezető 5, belsőellenőr csoportvezető (ff. KÁLÁSZ) 1, számviteli csoportvezető (ff. KA­LÁSZ) 1, útlevélkezelő (Gyula, Kötegyán, Méhkerék) 6, kontíro­zó könyvelő 1, könyvelő (keres­kedelmi könyvelésben jártas) 1, számítógépkezelő (adóismeret) 1, védőnő (Sarkad) 1, konfekció­üzem-vezető (technikus) 1, jo­gász 1, élelmezésvezető (dieteti­kus) 1, vegyészmérnök 1, vízépí­tő mérnök 1, bérszámfejtő cso­portvezető (pü. számv. főiskola, Orosháza) 1, gyermekorvos (Sar­kad) 1, nyilvánosságszervező 1. Orosháza: varrónő 29, varró­nő (Tótkomlós) 21, varrónő (Csa- nádapáca) 25, pék (Kaszaper) 1, ofszetgépmester 1, nyomdai fo­tós 5, autóbusz-vezető (Puszta- földvár vagy Csanádapáca és Tót­komlós) 2, vasbeton-szerelő 8, szakács 3, vámügyintéző (gya­korlott) 1, védőnő 1, dietetikus 1, fordító (középfokú angol nyelv­vizsga) 1, ügynök (gépkocsival) 25, titkárnő (kf. angol nyelvvizs­ga) 1, textilipari technikus (Tót­komlós) 1, közegészségügyi felügyelő 1, adóügyi csoportve­zető (Tótkomlós) 1, bér- és lét­számgazdálkodó (kf. munkaügyi tanf. — Kardoskút) 1, irodalmi muzeológus 1. Szarvas: gépkocsivezető (E kát.) 3, gépkocsivezető (ADR jog.) 1, takarítónő 1, asztalos (Csabacsűd) 1, autószerelő 3, bol­ti eladó 2, felszolgáló 2, fodrász 10, kazánhegesztő 1, kárpitos 1, lakatos—lánghegesztő 1, szakács 1, ügynök 10, üzletkötő 10, víz-, gázvezeték-, központifűtés-sze­relő 1, üvegező 1, műszakicikk- eladó 1. Mezőkovácsháza: varrónő, betanított varrónő (Kunágota, Mezőhegyes, Csanádapáca) 50, ruhaipari technikus (Kunágota) 1, autófényező (Medgyesegyháza, gyakorlattal) 1, pék (kaszaperi) 1, felszolgáló (nő) 3, ügynök 30, óvónő (Nagykamarás, Magyar- bánhegyes) 1-1, tanító (Battonya, Kunágota, Mezőkovácsháza) 1- 1, magyar—könyvtár szakos ta­nár (Dombiratos) 1, magyar— angol vagy német szakos tanár 1, kémia—bármely szakos tanár (Kunágota, Mezőkovácsháza) 1- 1, német—ének vagy bármely szakos tanár 1, földrajz vagy bio­lógia—testnevelés szakos tanár 1, történelem—bármely szakos tanár (Battonya) 1, német— bármely szakos tanár (Battonya, Kunágota) 1-1, testnevelés— bármely szakos tanár (Battonya) 1, matematika, testnevelés, rajz, angol szakos tanár (Dombegy­ház) 3, napközis tanár (bármely szakos, vagy tanító, Magyarbán- hegyes) 1, angol—bármely vagy német—bármely szakos tanár (Mezőhegyes) 1, földrajz- biológia szakos tanár (Nagyka­marás) 1, gyógypedagógus (Ma- gyarbánhegyes, Mezőkovácshá­za) 1-1, népművelő (Mezőhe­gyes) 1, könyvtáros (Mezőhe­gyes) 1, igazgatási főelőadó (jogi végzettség, Mezőhegyes) 1, pszi­chológus (Mezőhegyes) 1. Gyomaendrőd: vasaló (Kisúj­szállás) 4, szárítómunkás (Déva- ványa) 7, varrónő (Kisújszállás) 80, varrónő (bedolgozásra) 30, szabász (Kisújszállás) 4, üzletkötő 8, óvónő (Hunya) 1, matematika— fizika szakos tanár (Hunya) 1. Szeghalom: textilkonfekcio­náló betanított _ munkás Bihar- nagybajomba 16, Körösújfaluba 1, Tátra darukezelő (8 t, Füzes­gyarmat) 1, vendéglátóipari el­adó (Füzesgyarmat) 1, takarítónő 2, portás 1, textilipari formázó 1, autóvillamossági szerelő 2, gép­járműszerelő 1, villanyszerelő 1, elektroműszerész 1, textilkon­fekcionáló (Vésztő) 1, biztosítási üzletkötő 16, gépi könyvelő (Füzesgyarmat) 1, ápolónő (Vésztő) 1, vegyésztechnikus 1, védőnő (Füzesgyarmat) 1, óvónő (Vésztő) 2, magasépítő mérnök, üzemmérnök 1, közgazdász (jo­gász) 1, számítógéphálózat-szer- vező, karbantartó (Füzesgyar­mat) 1. Érdeklődni személyesen a ki- rendeltségeken lehet. A képzés, átképzés kiválasztá­sánál igen lényeges szempont a jelentkező iskolai végzettsé­ge, egészségügyi alkalmassá­ga is. A középiskolát végzett fiatalok részére iskolarendsze­rű szakmatanulási lehetősége­ket biztosítanak nappali tago­zaton 1-2 éves kiegészítő kép­zéssel. A munkaügyi központban lehet jelentkezni a különböző végzettségűeknek többek kö­zött textil- és ruhaipari varró­munkás, női ruhakészítő, me­zőgazdasági vállalkozó (alap- és középfokú), vendéglátói el­adó, ezüstkalászos gazdakép­ző, süteménykészítő vállalko­zó, felsőfokú külkereskedelmi üzletkötő, kereskedelmi me­nedzser, reklámügyintéző, vál­lalkozói (alap- és felsőfokú, va­lamint komplex), forgácsoló gépkezelő, elektroműszerész, gyermekfelügyeleti, idősgon­dozói, személyi számítógép szoftwerüzemeltető, gyors és gépíró (német nyelvtudással pá­rosított), titkárnői továbbképző tanfolyamokra. Szerveznek még pénzügyi ügyintézői szakirányú, modulrendszerű, kisvállalkozói gazdasági ügyin­tézői, menedzserasszisztensi, állami nyelvvizsgára felkészítő angol, német nyelvű képzést. B.Zs. Széchenyi is dislexiás volt? A könyvek jövője — meg az embereké Az UNESCO által 1965. szep­tember 8-án Teheránban össze- hívött világkongresszus úgy döntött, hogy e napot minden esztendőben az írástudatlanság elleni küzdelemnek szenteli. A világkongresszus ráirányította a figyelmet az írástudatlanság felszámolására folytatott harc fontosságára, hiszen az analfa­bétizmus akadálya lehet a gaz­dasági élet, a nemzeti kultúra fejlesztésének. A konferencia rövid és hosszabb lejáratú terve­ket dolgozott ki céljainak eléré­se érdekében. Amikor a nálunk még új ren­delkezés — miszerint minden kereskedő köteles blokkot mel­lékelni eladott árujához, lett lé­gyen az három tojás, mázsa bur­gonya vagy strucctollas báli tüll kalap — óriási felzúdulást kel­tett az elárusítók körében, rög­tön gyanú ébredt bennem: pol­gártársaink nemcsak az adó el­len berzenkednek, hanem az írás ellen is. Mivelhogy hadilá­bon állnak vele. Magam is sok­szor tapasztaltam, hogy még diplomás emberek is úgy írnak meg egy levelet, mintha a fogu­kat húznák. Az alacsonyabb képzettségűeknél ez még gya­koribb, olykor úgy merednek rá a kezükben lévő irományra, mint más az egyiptomi hierogli­fákra. Bizony, baj van az írástudás körül! Hogy mekkora baj, az leginkább a gyerekeknél látszik meg, hiszen ők még nem is lep­lezik. csak éppen nem szeretnek olvasni. Tudnak pedig, csak nem annyira, hogy az olvasás ne fáradtságot, hanem gyönyörű­séget jelentsen számukra. Széchenyi is szenvedett tőle Miért? És miért több és egyre több a dislexiás gyermek? Em­beröltővel ennek előtte még fe­hérhollószámba ment, s ha elő­fordult, a pedagógus pedig vitá­zott a diagnózist adó pszicholó­gussal: ugyan kérem, dislexia nincs is, csak lusta a lelkem... Pedig volt. Hermann Alice írja Az első tíz év c. könyvében, hogy a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is dislexi- ában szenvedett, olyannyira, hogy a kétségbeesett házitaní­tók csak tízéves korában tudták megtanítani a betűvetésre. (Esete persze fényesen bizo­nyítja, hogy a dislexia független az értelmi képességektől.) Egyelőre még titokzatos jelen­ség, de bizonyára összefügg a gyermeki idegrendszer túlter­helésével. A kezdet a hang, a fül kora volt. Homérosz és a rhapszodo- szok meséltek a végtelen idők hosszán, s a történetek szájról szájra jártak. És bár a régiek memóriája a mienknél sokkal jobb volt, ki tudja, mennyi érték veszett el, mert nem volt írás megörökítésére... Aztán jött a kép: a régi templomok falait azért festették tele, hogy a lát­vány tudatosítsa és emlékezet­be vésse a bibliai ismereteket. Az írott betű és annak tudója mérhetetlenül értékes lett, akár papirusztekercsen, akár ékes kódexek lapjain szólalt meg a szöveg. A kincs keveseké volt, és nem véletlen, hogy a tudomá­nyos munka színtere a kolostor: kéziratos könyvet másolni, kéz­iratos könyvben búvárkodni, egyáltalán sok könyvet együtt találni csak ott lehetett, és csak olyan embernek, aki egész éle­tét erre szánta. A könyvnyomtatás hozta Gutenberg-galakszis demokra­tizálta az olvasás ügyét. Szük­ség volt rá: a reformáció kora ez, a bibliaolvasás a hívő kötelessé­ge lett. A könyvkultúra pedig közügy, a tudás hatalom, a tár­sadalmi fejlődés, a polgároso­dás, a gazdasági haladás mind ennek folyománya. A kép uralma? Aztán jött a mozgó kép. (Ba­lázs Béla korunk „népművé­szetének” mondja.) És mióta a tévé segítségével beköltözött az otthonokba, sajnos sokszor kiveri a kényelmesebb kezek­ből a könyvet. Nem azért, mert rabolja az időt, hanem mert lustaságra, szellemi restségre veszi rá azt, akit lehet. Nem mindenkit, hiszen a képessé­gek, a szellemi erők sem egy­formák, de olyan nyugtalanító élmények, információk soka­ságával árasztja el már kora gyermekkorban a nézőket, amelyek bénítóan hatnak a szellemi erők kibontakozásá­ra. Nem véletlenül sorolják egyes pszichológusok a tévét a narkotikumok közé, minden­esetre adagolni kell, mint az orvosságot. Hiszen ma is találkozunk még öreg falusi emberekkel, akik szenvedélyes olvasók, bölcs gondolkodók, holott haj­danában nyolcvanad maguk­kal ültek az osztatlan iskola egyetlen tantermében! És ma, sokkal kedvezőbb körülmé­nyek között mégis kevesebb eredményt érnénk el? Valószí­nű, hogy az ingerszegény kör­nyezetnél csak a túl „inger­dús” környezet a veszedelme­sebb... A világ forog. Lehet, hogy újra a kép uralma felé megyünk, amikor a könyv, a fogalmi gondolkodás ismét csak nagyon kevesek kincse lesz. Szeptember nyolcadikán, az írástudatlanság elleni küz­delem világnapján tegyük fél­re a baljós sejtelmeket. Küzde- * ni csak reménykedve lehet. Már pedig küzdeni kell! Bozoky Éva (MTI-Press) Mesterséges táplálási kongresszus A mesterséges táplálás szerepe a da­ganatos betegségek gyógyításában, az alkoholbetegek kezelésében és a természetes védekezés serkentésé­ben. Ezek lesznek a fő témái az Euró­pai Mesterséges Táplálási Társaság, az ESPEN 15. kongresszusának, amelyet szeptember 12—16. között tartanak Budapesten — hangzott el a szervezők sajtótájékoztatóján. A Magyar Mesterséges Táplálási Társaság elnöke, Varga Péter el­mondta: a tudósok és az orvosok már évszázadokkal ezelőtt igyekeztek megoldást találni arra, hogyan lehet segíteni a természetes úton táplálkoz­ni képtelen betegeken. A problémát azonban csak e században sikerült megoldani, amikor a tudomány és a technika fejlődésével olyan anyago­kat tudtak létrehozni, amelyeket nem taszít ki magából az emberi szerve­zet. Ma már mesterséges úton vala­mennyi életfontosságú természetes tápanyag a szervezetbe juttatható, ezáltal az emberek tízezrei menthe­tők meg. Varga Péter hangsúlyozta: a mesterséges táplálás alapvetően fontos olyan egyéneknél, akik vala­milyen betegség folytán alultáplált­ságban szenvednek. Magyarorszá­gon például a kórházban ápolt bete­gek csaknem 20 százaléka alultáp­lált, ám közülük sokan mégsem ré­szesülnek mesterséges táplálásban. Ennek egyik oka minden bizonnyal az ismeretek hiánya, de kétségtelen — mondta —, hogy a mesterséges táplálás költséges volta is szerepet játszik. Egy teljes egészében mester­séges táplálásra szoruló beteg ugyan­is naponta 1500 forintjába kerül a kórháznak. A kongresszus szervezői remélik, hogy e nagyszabású nemzet­közi konferenciával sikerül ráirányí­tani a figyelmet a mesterséges táplá­lás jelentőségére. A konferencia té­mái minden gyakorló orvos számára érdekesek és tanulságosak lehetnek, hiszen a fő témákon kívül szó esik még a génmanipuláció lehetőségei­ről, a hasnyálmirigy-betegek mester­séges táplálásáról, az állatkísérletek kiváltásának lehetőségéről, valamint a világ számos országában már si­kerrel alkalmazott házi mesterséges táplálási szolgálatról szerzett tapasz­talatokról. (MTI) Ő már nyolcéves korában kitűnően írt és olvasott (Archív kép)

Next

/
Oldalképek
Tartalom