Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
Pályázat az egészségért A kunágotai önkormányzat a lakosság jobb egészségügyi ellátása érdekében pályázatot nyújtott be a szakminisztériumhoz. Elsősorban EKG, fizikoterápiás felszerelések és különféle fogorvosi berendezések beszerzéséhez kértek anyagi támogatást. A pályázatban feltüntetett költségek és a valóságos forgalmi érték közötti különbséget a hivatal saját költségvetéséből fedezi. Továbbjutottak A mezőkovácsházi Holiday tánccsoport tagjai 8227 közönségszavazattal jutott be a Ki mit tud? televíziós középdöntőjébe. A csoport fellépésére legközelebb szeptember 11-én, a ül. középdöntőben kerül sor a TV 1 főmusorában. Mint megtudtuk, ez alkalommal a mezőkovácsháziak egy chaleston (cselsz- ton) formációt mutatnak be, amelyet Antali Zoltán tánctanár koreografált és tanított be. Méhkerék az idősekért A tervek szerint szeptember utolsó hetében Méhkeréken harmadik alkalommal rendezik meg a nyugdíjasok napját, amelyen az önkormányzat tájékoztatja a község időskorú lakosságát a település életéről és a települést érintő tervekről. A „házifórumot” ebéd és kultúrműsor kíséri. Kevesen tudják A mezőgazdasági vállalkozók közül kevesen tudják, hogy arra a beruházásra, emelyikre nem jó a reorganizációs hitel és amire nem alkalmazható az E-hitel, ott még mindig szóba jöhet a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap által meghirdetett hitelpályázat. A rendelet (FM 6/1993.) részletesen felsorolja, hogy milyen beruházáshoz, fejlesztéshez lehet igénybe venni. Annyit érdemes megjegyezni, hogy hosszú lejáratú, kamatmentes és olyan is létezik, ahol a kamat felét kell csak a vállalkozónak fizetni. Érdemes pénzintézeteknél utánanézni, mert még nem merült ki a forrás. Épül az óvoda Biharugrán A tervezett ütemben folyik az új óvoda építése Biharugrán. A falak már állnak, a napokban kerül sor a tetőgerendák beemelésére. Az elképzelések szerint még ebben az évben tető alá hozzák az épületet és ameddig a pénzből futja, a belső munkákat is elkezdik. Gyengénlátók küldöttértekezlete Szeptember 9-én délelőtt 10 órától rendezi küldöttértekezletét a Magyar Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Szervezete a békéscsabai Luther utca 13/A. szám alatti székházában. Az elnökségi beszámolót követően várják a tagság véleményét. A szervezet énekkara is bemutatkozik műsorával, köszönti a 75 éves szövetséget. kedd MEGYEIKÖRKÉP áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Zsúfolt, de zökkenőmentes tanévkezdés az RFG-ben Kissé szűkös körülmények kőIdegen bolygókon kóborol „Kértem az Urat, adja másnak ezt a nagy tudományt, mértén egyszerű ember vagyok...” fotó: lehoczky péter zött, de még a régi épületben kezdte meg a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium majd hétszáz diákja 21 osztályban az új tanévet. A jelenről és a jövőről az intézmény igazgatójával, Komáromi Istvánnal beszélgettünk. — A körülményekhez képest megnyugtatóan kezdődik a tanév. Ennek oka, hogy bizonyos dolgok eldőltek. Nevezetesen: megkezdte működését a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium dr. Nánai László igazgatása alatt. Vele sikerült kölcsönös bizalmon alapuló, jó kapcsolatot kialakítani. Gondot okoz viszont a zsúfoltság, ugyanis 24 osztályt kellett elhelyezni. Minden osztálynak van saját terme, de jó néhány tantárgyat mindkét iskola csoportbontásban oktat, s ez bonyolítja az elhelyezést. A másik komoly gond a tornateremmel van. Bízom benne, október közepéig konszolidálódnak a viszonyok. A másik, ami miatt viszonylag zökkenőmentes volt a tanévkezdet, az annak köszönhető, hogy a tantestület összeKőszeg-hegyalján festői környezetben bújik meg az alig 330 lakosú Velem. A vasi üdülőfalu nevezetességein túl népművészeti táborairól is híres. Minden nyárutón népművészek dolgoznak itt a Velemi Népművészeti Stúdió vendégeiként. Jönnek ide az ország minden szegletéből. Békésből a mezőberényi Tóth Sándor népi iparművész és a Gyulán lakó Kovács Géza, a népművészet ifjú mestere, s vendégként a Körösi Csorna Sándor Főiskola végzős hallgatója, Fekete Andrea töltött két hetet munkával Velemben. — Nyolc éve rendszeresen dolgozom a velemi nyári alkotótáborban. Tóth Sanyi barátom révén jutottam először ide — kezdi Kovács Géza, majd megtoldja: — A Körösmenti Fafaragó Stúdió tagjai is hasonló szellemiségben alkotnak, mint a velemi tábor lakói. Minden évben van egy nagyobb közös munkánk, ami az alkotótábor fenntartását, bővítételében érdemben nem történt változás. Két kollega ment át az evangélikus gimnáziumba, ketten ugyanott óraadást vállaltak. A harmadik, ami segítette az indulást, hogy az iskola relatív anyagi helyzete jó, működőképessége biztosított. — Beszéljünk a jövőről. Ilyen zsúfoltságban a két intézmény képtelen lesz működni, akár már jövőre is. Mikor kap új épületet az RFG? Illetve nem terveznek névváltoztatást? — Az utóbbi kérdésére könnyebb felelni. Míg ebben az épületben vagyunk, nem döntünk a névváltoztatás kérdéséről. A költözést illetően a kérdést én is fel szoktam tenni az önkormányzatnak. Meggyőződésem, illetve remélem, már senki nem szándékozik megkérdőjelezni az RFG létét. A jövőt alapvetően befolyásolja hogy hol és mikortól fog másutt működni az intézmény. Ha jövőre is ebben az épületben leszünk, már megvan az elképzelésünk az együttélésre. A zsúfoltságot nem lehet tovább növelni, tetését szolgálja. Az idelátogatók közöl mindenki valamivel hozzájárul az alkotótábor gazdagításához. — Jól felszerelt műhelyekben, ideális körülmények között, gondtalanul, távol a világ zajától 2-3 hetet dolgozhatunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Sándor. — Két esztendeje láttunk hozzá egy vízi gatter készítéséhez, melyet az idén befejeztünk. Csak a vízügyi munkák maradtak őszre — folytatja. Aztán megtudom még: a tábor önellátó, a résztvételért senkinek sem kell fizetnie, az viszont íratlan törvény: ami az alkotótáborban készül, az ott is marad — fizetségül. A Velemi Népművészeti Stúdió létrejöttéről a most 66 éves, idős Palatkás József fafaragóval, a népművészet mesterével beszélgetünk. — Tizenkilenc esztendeje hatan alapítottuk a stúdiót, akik közül ketten még élünk. Azóta az országban megishát nem indítjuk a nyolcosztályos gimnáziumi osztályunkat, erre tantestületi döntés van. Ezt az időt arra használjuk fel, hogy kidolgozzuk a nyolcosztályos kísérlet tantervét, mert jelenleg a szegedi Radnóti tervei alapján dolgozunk. — Ezzel elérkeztünk a szakmai jövőhöz... — Úgy tervezzük, megvárjuk a Nemzeti Alaptanterv elkészültét, és erre építve dolgozzuk ki két év alatt a nyolc- osztályos képzés saját kísérleti tantervét. A másik: az új Közoktatási Törvény szellemében a gimnázium is indíthat ötéves képzést. Bár nem jelent meg a végrehajtási utasítás, de azt tudjuk, hogy diákjaink egy- harmadát első nekifutásra felveszik a felsőfokú intézményekbe, kétharmadát pedig két-három éven belül. Ez utóbbiak számára nyújtanánk szakmailag magas szintű felkészítést a továbbtanuláshoz, valamint a szakközépiskolák nem szakirányban továbbtanulni szándékozó érettségizettjei számára. mertek bennünket, s szívesen jönnek hozzánk dolgozni — emlékszik vissza. Megtudom tőle, hogy családjával Erdélyből települt át Magyarországra, 1951-től az Őrségben él, s 43 évet a kereskedelemben dolgozott. — Honnan a fa szeretete, a népművészet iránti vonzalma? — Dédapám és nagyapám is asztalos volt, édesapám pedig a hegyekben erdészként kereste a kenyerét. Kisgyerek koromban ott lábatlankodtam a műhelyben, fúrtam, faragtam, ellestem a fogásokat, megtanítottak a szép szeretetére, az értékek becsülésére. Az elmúlt hetekben 38-an — fafaragók, fazekasok, kosárfonók, szövők, hímzők, kovácsok és bőrdíszművesek — éltek a velemi alkotótábor által felkínált lehetőséggel. Valamennyien ki is használták az időt, senki sem lazsált. Szekeres András (Folytatás azl. oldalról) — Amúgy mivel foglalkozik? — A családot nevelem... Gyerekkoromban már kísértettek engem. Például 12 éves koromban megnyílt az ajtó — noha nem nyílt ki valójában — és bejött valaki hozzám. Betakargatott és háromszor megcsókolta az arcom. A homlokomon jeleket látok, de mások is, ahogy fénylenek. Észrevettem, nagy tudomány birtokában vagyok. Több nyelvet beszélek egy folyamatban. A gyerekeim először azt mondták, ez nem anyu, csak a hasonmása. Féltek tőlem, hogy valami csere történt. Két hónapja, éjszaka a lábam ujjába egy nagy tűvel beleszúrt valaki. Két fény jött a sarokból, a tű megfordult bennem, a karomban. Mondtam a valakiknek, még nem akarlak látni benneteket! Később egy gömbből gyönyörű férfi szállt ki, az, akit a másik énem ismer és elvisz. — Elmondaná, milyen iskolába járt és mit olvas? — Nyolc általánost végeztem, utána mezőgazdasági szakközépiskolába jártam. Férjhez mentem, jöttek a gyerekek... Azóta (egy éve — a szerk.) minden tudomány foglalkoztat. Azt vettem észre, amit olvasok, rég bennem van. Az orvosi eredményeket gondolatátvitellel adom, ugyanúgy kapom a földre. —Kiktől? — Az ufonautáktól, de nem is ez a jó kifejezés. Úgy adták át a tudatalattiban, hogy ők Isten alárendeltjei. — Mire akarja használni mindezt? — Szeretném figyelmeztetni az embereket. Titkokat mondok. Farkas Helga ügyében is léptem, de valahogy sikertelenül jött össze, mert az anya a helyszínre ment. Először Komáromban, a vár alatt volt a lány. Ezt transzba esve mondtam ki, addig arra soha nem jártam, mégis tudtam az utat. Helga szüleit kértem, pontosan csináljanak mindent. —Farkas Helga azóta sincs meg. — Nem merek már az ügyön dolgozni, mert akkor nagyon köröztek a házam körül olyan kommandós-féle emberek... Nemrég egy hölgynek megmondtam, augusztus 20-án baleset éri. Megtörtént, előtte egy nappal. — Akik a rendőrségen jelentkeztek, azt mondták, nem tudott rajtuk segíteni, de pénzüket, értékeiket elvette. — Egy eset a következőképpen történt. Fodrásznő hozta hozzám az 54 éves nőt, akin szellemileg és testileg látszott, 90 évesnek felel meg. Elkezdett sírni, hogy a férjének egy 44 éves nővel van kapcsolata, gyermekük is született. Nem akarja, hogy a gyermek éljen: egyedül az ő fiáé maradjon az örökség. Mondtam, megcsinálom, hogy visszajöjjön a férj, de a gyermek nem fog meghalni. Ha elvennék életet, akkor a Gonosszal lennék terítve. Az asszony azt mondta, ha visszajön a férje, fölöttébb nagy dolgokat ad nekem. Én erre, hogy annyit ad, amennyit szán. A negyedik-ötödik napon jött, nem hisz a dologban. Valaki mondta ugyanis neki, hogy a férje boldogan él azzal a nővel. Mire én: az ember körül mindig minden teljesen megváltozhat. Ingerülten követelte, hogy az anya egyedül se nevelje gyermekét, hanem vegyem el az életét. Aranyakat mondott rám, pedig én azt nem szerettem soha! A fodrásznő is jött, adjam vissza az aranyat meg a pénzt! Mire én: te láttad, hogy adott nekem? Mert ahogy láttad, ugyanúgy láttam én is! Nem félek, mert az igazság győzedelmeskedik... Hozták nekem az újságot, csak azt gondoltam: lám, milyen az ember! Ha az egyiknek az Isten ad valami tudást, a másik megalázza vele. Olyanokat mondanak, hogy a macska háromszor döglött meg és fél lábon kellett állni? Ilyen nincs ebben a tudományban! — Most fogadott el pénzt, vagy sem? — Soha nem kértem. Ingyen gyógyítok, de ha valaki letesz egy húszast, egy százast, akkor hiába mondom, tegye el! Azt válaszolják, nekik megérte. Reumát gyógyítok és ideges embereket. A rendkívüli asszony határozottan rendkívülinek tartja magát. Szemem láttára kommunikál (?) az őt mindig kísérő lényekkel. Angol, német, olykor magyar szavakat hallok, de főként egy számomra ismeretlen nyelvet. Olyasmit, hogy nem jó a tudomány, mert ősidők óta magas fokú rend van. Kérdésemre, hogy volt-e valamilyen betegséggel kórházban, lassan visszatérünk az érthető magyarra. Az asztmával még mindig küszködik, s mióta sok „energiája” van, magas a vérnyomása. A kórházban, ahol kezelték, beszélt ezekről a dolgokról. Állítja, megvizsgálták, teljesen normális. Amit csinál, tudománynak nevezi és nem csalásnak... Őszintén hisz abban, amit csinál. Hogy meggyőzzön, jeleket, hegeket mutat a testén: pici köröket, de valahogy nem látom különlegesnek ezeket. A fény felé fordít, energiát összpontosít a kezébe és virágillatot küld felém. Lehet, nem sikerült eléggé lazítanom, mert mindketten erőlködünk. Azért, mintha éreznék valamit, de csak mintha... Már elgondolkoztatóbb, hogy néhány alapvető jellemvonásomat pontosan megnevezi. Abban maradunk, ha képes lesz adottságait számomra nyilvánvalóvá tenni, újra találkozunk. És egy apróság: azt mondta, nem szereti az ékszereket. Valóban nem láttam rajta, csak a bokáin láncokat. Nem tűntek aranynak, de voltak. Szőke Margit B.S.E. Népművészek között a velemi alkotótáborban
