Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
1993. szeptember L, szerda MEGYEIKÖRKÉP Második félévi adó Mezőkovácsházán az évi szokásos helyi és gépjárműadó fizetésének második félévi esedékessége előtt a polgár- mesteri hivatal közel 4000 adóívet küldött ki lakossági értesítésként. Az adók befizetési határideje szeptember 15-e, amelynek be nem tartása esetén késedelmi pótlékot számolnak fel. Rejtvényklub A békéscsabai ifjúsági házban működő Rejtvényklub szeptember 2-án tartja soron következő foglalkozását. A klub nyitott az új jelentkezők számára is. Könyvbemutató a Kossuth Klubban A Püski Kiadó két újdonságát mutatják be az érdeklődőknek a Nemzeti Demokrata Esték ’93 elnevezésű rendezvénysorozatban, a nyári szüne't utáni első összejövetelen, hétfőn. Pozsgay Imre: 1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban és Bíró Zoltán: Elhervadt forradalom című kötetét Püski Sándor ismerteti. Az esten — amelynek a Kossuth Klub ad otthont — jelen lesznek a szerzők, a Nemzeti Demokrata Szövetség elnöke és társelnöke is. A társa Kaliforniába utazott „Kettőnk helyett dolgozom” A békéscsabai T. T. Divatstúdió egyik vezetője, Tőkés Tímea nem régen huzamosabb időre Amerikába utazott. Ugyanakkor a neves helyi divatvállalkozás mellett egy újabb divatstúdió is készül „kifutóra” lépni. Nem túl sok ez egy kicsit? — kérdeztük Such Sándort, a T. T. cég másik vezetőjét. A manökenből lett divatvállalkozó nem esett kétségbe. — Tímeával eddig is mindent közösen csináltunk — mondta. — Most csak annyi változott, hogy ez a „minden” egymagámra szakadt. Szerencsére nagyon kedvelem ezt a munkát és egyáltalán nem érzem tehernek, hogy most kettőnk helyett kell dolgoznom. Ezenkívül sok volt manöken tanítványunk segít nekem a szervezésekben. A konkurencia? igen, tudok róla, de én bízom magunkban. Úgy gondolom, a helytállásunkat és a kitartásunkat már bebizonyítottuk a stúdió kétéves fennállása alatt. Persze tudom, ez még nagyon kevés. Sok-sok új ötlet kell és energia, hogy versenyben maradjunk. Egyszóval kihívásnak tekintem a konkurenciát. Jó értelemben. Megpróbálunk jobbak lenni náluk. Hátha sikerül... — Meddig kell Tímeát nélkülöznie? — A vállalkozótársam néhány hete ment ki Kaliforniába, és a tervek szerint fél évig marad. Remélhetőleg ez a szakmai tanulmányút is segíteni fogja a további munkánkat. — Az imént említette, hogy sok-sok új ötlet kell ahhoz, hogy a konkurenciával felvegyék a versenyt. Van? — Természetesen. Itt van mindjárt az az augusztus végi divatshow, amit a Fiume előtt rendeztünk. Az ötlet ezúttal nem eredeti, hiszen Budapesten már működik ehhez hasonló szabadtéri divatshow egész nyáron át a Vörösmarty téren, illetve Szegeden a Virág Cukrászda előtt. Ez utóbbi egy hétig tartott. A mienk inkább csak próbajellegű volt és kétnapos, de így is több ezren látták és nagy sikert aratott. Most már látjuk, ezt például folytatnunk kell. Aztán van még egy meglepetésünk a divatot kedvelők számára, amit októberben szeretnénk megvalósítani. De ez csak úgy lesz meglepetés, ha most ennél többet nem mondok róla... Sok-sok új ötlet kell és energia, hogy versenyben maradjunk... — A stúdió eddig minden évben szervezett manökenképző tanfolyamot. Tudomásom szerint most is indítanak egyet... — így van. Szeptember 5-én kezdődik az iskola, és az okleveleket decemberben vagy januárban kapják meg az itt végzett hallgatók. Már túl vagyunk az első felvételi vizsgán, de szeptember 4-én még tartunk egy pótfelvételit a Békési út 15. szám alatt. Reméljük, sok lánynak és fiúnak szerzünk sikerélményt, esetleg munkát is ezzel a tanfolyammal. Az eddig végzettek közül sokakkal találkozhattunk az „Ez a Divat” vagy a megyei hírlap oldalain. Az „Ez a Divat” októberi számában például négy volt tanítványunkat láthatjuk viszont. Hát többek között ilyenekért érdemes csinálni... Magyar Mária Olvasóink írják ; Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Köszönet a segítségért! 1993. augusztusában Békéscsabán a szoptatási világnap alkalmából megemlékezést tartottunk. Kismamákat hívtunk össze, hogy a szoptatásról beszélgessünk, együtt legyünk, kikapcsolódjunk. Meglepően sokan gyűltünk össze. Kis ünnepségünk sikeréhez sokan hozzájárultak, nekik szeretnénk szívből jövő köszönetünket kifejezni. Köszönjük a Lencsési Közösségi Ház vezetőinek, hogy átlátva a rendezvény fontosságát, rendelkezésünkre bocsátották termeiket, segítettek a szervezésben és lebonyolításban (minden térítés nélkül). Köszönjük dr. Szeberé- nyi Zsolt szülész-nőgyógyásznak a hasznos információkat és válaszokat, dr. Szombati Márta gyermekorvos, dr. Vitaszek Lászlóné gyógytornász és Voilent Marianna csecsemősnővér jelenlétét és általa hozott prospektusokat. Köszönjük dr. Fekete István osztályvezető főorvos úrnak a hozzájárulását a forgatáshoz, a videofilm alkotóinak az önzetlen segítséget; a filmen szereplő kismamáknak, Méhes Sándornak, aki a remek felvételeket készítette, Csatári Mihálynak, aki a zenét szerkesztette és komponálta. Köszönjük mindazoknak, akik a plakátragsztást házuk táján megengedték, illetve a reklámozásban részt vettek: Békés Megyei Hírlap, Heti Mérleg, Csaba Tv. És mindenekelőtt nagyon megköszönjük az édesanyáknak, hogy a meleg és zsúfoltság ellenére eltöltötték velünk azt a két órát, hogy megtiszteltek jelenlétükkel és elfogadták meghívásunkat, s hogy elhozták családjukat is. Csak így sikerülhetett ez a program, és ez ad erőt a jövő évi folytatáshoz. Köszönjük! békéscsabai védőnők A bűnmegelőzés buktatói! Az elszegényedés, a munkanélküliség, s a gazdasági romlás függvényében egyre jobban terjed a szervezett bűnözés, romlik a közbiztonság, mely ellen védekeznünk kell! Egyes településeinken egyre-másra alakulnak önkéntes őrző-védő csoportok, melyeknek az lenne a küldetésük, hogy preventív módszerekkel, a hatóságokkal együttműködve segédkezzenek a közrend helyreállításán! Csakhogy ilyen célú csoportosulások, ha hivatalos formában kívánnak működni, oly sok jogi formulán kell hogy átmenjenek, hogy már eleve elveszik a tisztes polgár vállalkozó kedvét ettől a lépéstől. Ilyen formán a Tisztelt Polgár igencsak ki van szolgáltatva a bűnözőknek, akik nem kérdik meg senkitől, hogy jogos vagy nem jogos a védelem, támadásaik során bizony lőnek is, ha kell! S hiába alakulnak meg önkéntes őrző-védő csoportok, amikor korlátozva vannak azáltal, hogy intézkedési joggal nem rendelkeznek, s nem járőrözhetnek, s adó-vevő készülékkel is csak korlátozva vannak ellátva vagy egyáltalán el sincsenek látva, már pedig a gyors felderítés érdekében erre az eszközre nagy szükség lenne! Ily módon csak a kiszolgáltatottság érzete nagyobb, mint a polgár önbizalma, amely bizony már igencsak megrendült. Rákóczi Rudolf S., Békéscsaba Szupernagyik kerestetnek Folytatjuk a fényképek közlését. Minden jelöltnek van esélye: az első tíz, legtöbb szavazatot kapott nagymama mellett további tíz, sorsolás útján kiválasztott nagyi kapja meg a „Szupernagyi” címet, hozzá szupernagyihoz illő jutalmat és lehetőséget a lapban való bemutatkozásra. A szavazás módja: a lapból kivágott, a nevet is tartalmazó képet levelezőlapra ragasztva vagy borítékba téve be kell küldeni szerkesztőségünk címére. A szavazatokat legkésőbb a megjelenést követő hetedik napon, tehát egy héten belül adják postára. A sorsoláson mindenki részt vesz, aki legalább egy szavazatot kapott. Kérjük, ne feledjék el feltüntetni nevüket a borítékon, levelezőlapon, mert a szavazatot beküldők között is jutalmat sorsolunk ki. Ajánló sorok Kiss Istvánné fényképét Orosházáról a négy kisunoka, Orsika, Gyurika, Vikiké és Ar- pika küldte be, ekképpen ajánlva őt: „Minden gyereknek a saját nagyikája a legszu- perebb, így nekünk is O a nagyszerű, a kedves, a drága. A szuper.” Szemenyei Imréné két fiúunokája már 16, illetve 21 éves. Biztatásukra édesanyjuk, Benkő Béláné küldött fotót és néhány sort: „A gyermekeim mondták, hogy én is írjak, mert nekünk ő a legjobb nagyi a világon. Minden bú- val-bánattal hozzá lehet fordulni tanácsért és megértésért. Mindig jut ránk ideje a nagyinak és a papának is. Nagyon finomakat süt-főz. Mindig csak kapunk tőlük a finom sütitől kezdve mindent, de legfőbb a nagy-nagy szeretet.” „Ezt a fényképet találtam csak, hogy ne tudja meg a mama, meglepetés legyen — írja Nagyszénásról Tolnai László, aki Nagy Sándorné arcképét beküldte. — Pár évvel korábbi kép, de még most is ilyen mosolygós, vidám. Nagyon jól tud sütni-főzni és szép pulóvereket kötni, horgolni. A legaranyosabb nagymami.” Héjjas Anita és Béla is elhatározta Orosházán, hogy „benevezik” a nagymamát, Bajor Istvánnét, merthogy ő ezt a nevet nagyon is kiérdemelte. S hogy miért? A két unoka szerint: „A mi nagymamánk kedves, okos, ügyes. Az a fő, hogy mi nagyon szeretjük. Két gyermekét nevelte sok éven át, akik három unokával lepték meg őt, aminek nagyon örült! Az egyik én vagyok, az egy szál lányunokája. így becsület szavamra mondhatom, hogy mindent megtesz az unokáiért és a gyermekeiért.” Mindenekelőtt köszönjük a levélben küldött puszit Edinának, aki négy esztendős, Norbinak — ő kilenc éves — és a tíz esztendős Matrinnak ( reméljük, jól olvastuk a nevét). Hármójuk nevében szomszéd barátjuk fogott tollat, fogalmazta meg a kicsik kívánságát és postázta Skrabák Mártonná fényképét. A „tollbamondott” levél szerint: „Itt küldjük a mi szeretett nagymamánk kicsit sokat nézegetett fényképét azzal a reménnyel, hogy benevezzük a Szupemagyi kerestetik játékba. O ugyanis nem tud róla! Meglepetésnek szánjuk, annál is inkább, mivel augusztus 8-án van a születésnapja. O nagyon szeret minket, fiatalos, temperamentumos, minden csínyben benne van velünk. Ezért nagyon, de nagyon szeretjük.” Mezőkovácsházán élő legfiatalabb unokája, a 18 éves Kása Anikó küldte be özv. Kriska Istvánné fényképét. Levelében ő arról ír, hogy a nagymamájuk lassan egy éve egyedül él, mert a nagypapa tavaly október 1-jén meghalt. A nagyi a 67 éve ellenére sokat dolgozik, még a férfimunkát is elvégzi. „Az a baj, hogy mi nem ott lakunk, de azért elmegyünk hozzá segíteni.” — így ír Anikó. Fórján Orsolya szerint hosszan lehetne írni arról, hogy miben áll a Mami, Vereska Pálné „szupemagyisá- ga”, ám azért igyekezett tömören bemutatni a őt: „Miben áll az ő szupernagyisága? Talán abban, hogy mindig mosolyog? Vagy akkor szuper, amikor a konyhában sürgölődik? Esetleg amikor gyönyörű pulóverek kerülnek ki a keze alól? Ezt így nem lehet meghatározni.Tény, hogy ő a legjobb nagymami, és ezt bátran írhatom mind az öt unokája nevében, akik közül a legkisebb 2 hónapos, a legidősebb 23 éves.” Özv. Fodor Jánosnénak négy unokája van. Szeretné V ereska Pálné, Medgyesegyháza özv. Fodor Jánosné, Medgyesegyháza Szűcs György né, Medgyesegyháza őket jóra tanítani, arra nevelni, hogy minden emberben a jót lássák, hogy legyenek kitartóak, higgyenek, reméljenek és szeressenek. Medgyesegyházáról Cseh Anetta küldte be a nagymama, Szűcs Györgyné fényképét. Az unoka szerint a nagyi sokat dolgozik, „de ő így érzi jólma- gát”, szeret emberek között íenni és beszélgetni. Szereti a gyerekeket, akik viszontszeretik őt. Anetta így zárja sorait: „Mindent megtesz értem, hiszen én vagyok az egyetlen unokája és végtelenül szeretem őt.”
