Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-29 / 227. szám
1993. szeptember 29., szerda UTAZÁS i-BEKES MEGYEI HÍRLAP „Csak a mi kifinomult, egyetemet végzett orrunk vette észre” Spanyolcsizma, spanyolgallér, spanyolnátha, spanyolviasz — s hogy ne csak ennyit tudjunk Spanyolországról, erről a számunkra felettébb egzotikusnak tűnó' országról, újabban megjelent egy korábban csupán kevesek által használt fogalom a szótárunkban: a spanyol út. Kalandozó eleink e tájékig jutottak, amikor végre leszoktak a kódorgásról. Leszoktatták őket. A mai kalandokat derék magyarjaink más és más módon élik meg. Egy gyulai utazó, dr. Ferencz Péter megkeresett bennünket, hogy egy Oropesa del Mar-ba tett kirándulás általa megélt tapasztalatairól beszámoljon. — Az emberi önbecsülésem megkívánja, hogy beszéljek erről az utazásról — mondta dr. Ferencz Péter. — Negyvenkét éves koromra, hat év után sikerült ismét eljutnom külföldre. Sajnos, a nagy hagyományú utazási irodák is zsákbamacskát kínálnak. Szerintem a gyulai iroda munkatársa sem tudhatta, hogy mit ad el, hiszen az utazási iroda munkatársai előzetesen nem jártak a spanyol út helyszínén. Feleségemnek és nekem együttesen közel 100 ezer’forintunkba került ez az utazás. Az utazási iroda 1 éves buszról beszélt, szerintem úgy 15 éves volt. Persze vállaltuk, hogy oda és vissza két-két éjszakát a buszon töltünk. A busz már Székesfehérvárnál ugrálni kezdett, mint ar szöcske. Egy benzinkútnál javították meg. Külön beszélhetnénk az idetényleg európai színvonalú helyeken fordultunk meg. A harmadik napon megérkeztünk Oropesa del Mar-ba, ebbe a Valenciától 100 kilométerre északra fekvő, tengerparti városba. Akár a csabai piacra is érkezhettünk volna, olyan mocskos utcában álltunk meg. A tenger viszont első osztályú volt, finom parti homokkal. A szálláshely utcájában romos kioszkok álltak. Egy gyerek már ekkor hányt, lehet persze, hogy útközben elronthatta a gyomrát. —Mikorra értek a szállodához? — Reggel kilencre. Az idegenvezető azt mondta, tízkor elfoglalhatjuk a szobákat. Ott álltunk a 42 órás út után fáradtan, s csak négy órakor kaptuk meg a szobánkat. Az idegen- vezető megpróbált intézkedni, de nem sok sikerrel. Közben ülünk, s hazautazunk. Erre Pedro, a szállodás felhozott a hátán egy szekrényt. Takarót, fogast is kértünk. Övék a mennyek országa? — A herendezkedési gondjaik tehát megoldódtak. — Tévénk sem volt, a minimum pedig egy színes tévé, rádió lenne ilyen helyen. Gondolom, ez még dél-európai mércével mérve sery. luxusigény. Szerda délben lencselevest kaptunk. Béla hívta fel a figyelmünket arra, hogy az előző este hurkát ettünk. Lehet, hogy arrafelé ez a szokás, s csak a mi kifinomult, egyetemet végzett orrunk vette észre a dolgot. A pincér a maradékot — másfél méterre a hátunk mögött — külön edényekbe szortírozta. Földesiék jó kedélyű házaspár. Béla vacsoránál észrevette, hogy a déli húst kaptuk. Fordult egyet a gyomrom. Felálltam, s többé be sem tettem a lábam az „étterembe”. Nem állítom, hogy az ételtől, de másnap rosszul voltam. Magas lázzal társult hasmenésem volt. Két napig a cellámban feküdtem. Zsófika, az idegenvezető teát főzetett, piKelet-Spanyolország egyik gyöngyszeme: Oropesa del Mar genvezető szakmai tudásáról: nem elég spanyolul beszélni. Állítólag egyetemista, kubai férje van. Ot egy debreceni utazási irodától kérték kölcsön. A hölgy Olaszországban, kérésemre adta át a valutánkat. Tíz évig ügyész voltam, ismerem a jogot. Márkában kaptuk a költőpénzt, pedig négy országon mentünk át. Ne nekem kelljen útközben átváltani különböző pénznemekre! Tudok franciául, így viszonylag könnyen elintéztem az átváltást. Egyébként nagyon szép volt az út. A sors szobája —Gondolom, volt idejük nézelődni. — Az idegenvezető minimálisát beszélt az érintett országokról. Spanyolországban elhaladtunk egy romvárossorozat mellett, s nem tudta megmondani, hogy mi az. „Itt az útikönyv, nézze meg” — válaszolta kérdésemre. Igaz, háromóránként megálltunk, de hogy hol, azt jobban megválaszthatták volna. A francia— spanyol határon például egy kocsmánál kerti csapról nyert vízzel mosakodtunk, s egy egyszemélyes budi állt rendelkezésünkre. E kivételével megebédeltünk egy étteremben, amit én inkább kocsmának mondanék. Viaszos vászonnal letakart asztalokhoz ültünk. Imádom más nemzetek étkeit, s eleinte minden rendben is volt. Elsőként és mindent megettem, pedig asztaltársam, Béla is jó evő. Az elszállásoláskor kiderült, hogy minket és dr. Földesi Bé- láékat nem tudnak a többiekkel elhelyezni. Egy 9 emeletes épület harmadik emeletére kerültünk. Az udvaron szép uszoda volt. A lakosztály két szobáját javaslatomra kisorsoltuk: Béláéknak kedvezett a szerencse. Csak az ő szobájuk ablaka nézett a tengerre. A konyha szép volt, a nappali is. Az ebből nyíló erkélyes szoba is rendben volt, ám a mienkben nem volt szekrény. E 3x4 méteres alapterületű szoba 30x40 cm-es ablakán rács volt, a födémről világítótest lógott, éjjelilámpát viszont nem találtunk. Két vaságy állt a szobában. A többieknél is ez volt a helyzet, de jó magyar szokás szerint ezzel is megelégedtek. A feleségem sírógörcsöt kapott. Bélával elmentünk szekrényt kérni. Béla azt mondta: ha 10 percen belül nem intézkednek, az utazási iroda költségére vonatra vagy repülőre rítóst süttetett. Előfordult, hogy Pedro az étteremben pattant kerékpárra. Megemlíteném, hogy még ugyancsak odafelé a busz Nizzánál ismét meghibásodott. Programon kívül éppen egy parfümgyárba vittek el bennünket. A gyár előtt száz méterre leállt a busz. Én nem mentem be, hanem követtem a buszt. Egy utas segítségével javították meg a kuplungot. A fiúkat nem hibáztatom: váltással, biztonságosan, nyugodtan vezették le a hosszú utat. Köszönet érte! FIárom hétig a Balatonnál is nyaraltunk, így van összehasonlítási alapunk. Kecskemétiek is utaztak velünk, ők ugyanezeket a hiányosságokat észlelték. Az útitársakról az a véleményem: boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa, s övék ez a Spanyolország, amit kaptak. Akinek nem inge, ne vegye magára! — Nem számoltak azzal, hogy az út ára csak meghatározott körű szolgáltatást biztosíthat? — Előzőleg nem láttuk a most kezemben tartott prospektust sem. De ezen sem szerepel a szálloda melletti építkezés, a vakolatlan falak látványa, a fúrás, faragás zajairól Napfény, kék és tiszta tenger, simogató homok — Tatjanával szólva: kell több? sem tettek említést. Az üdülést már a harmadik naptól ígérték, de a szobát csak négy óra után kaptuk meg. írásban kártérítést kérek ezért az utazási irodától. Más összeget kellett volna kérni a mi szobánkért, s megint mást azért, amely Földesi professzornak jutott. Ezért is kártérítést kérek. Az utazási ajánlaton -— szerintem ez már jövő évi — 26 800 forintos ár szerepel, mi 24 900- ért kaptuk az utat, a kecskemétiek ennél többet fizettek, de voltak, akik a mienknél kevesebbért utaztak. Ez az út volt a legdrágább az általunk ismert ajánlatok közül, de teljes ellátást biztosítottak, ezért esett rá a választásunk. Előételt, levest, főfogást, gyümölcsöt kaptunk. Viszont előfordult, hogy az egyik főfogás megismétlődött ottlétünk alatt egy alkalommal. A tanulság számomra az, hogy nagyon gondolja meg az állampolgár: az ilyen távoli utazás megfelel-e az igényeinek, s beszéljen olyannal, aki már járt a kiszemelt helyen vagy videón nézze meg, mit ígérnek. Dr. Földesi Béla és felesége egyetért azzal, amit elmondtam, s hozzájárulásukat adták nevük megjelenéséhez is. „Amit ígértünk, teljesítettük” A dr. Ferencz Péter által elmondottakról Wenter György- nének, a szóban forgó utazást szervező Békés Tourist ügyvezetőjének a véleményét kértük. — Ferencz úr engem mindeddig nem keresett meg, Földesi úr a napokban berohant, de érdemi megbeszélésre vele sem sikerült sort kerítenem — mondta Wenter Györgyné. —*■ Mindkét házaspár előzetesen a busz legjobb helyeit kapta meg. Földesi úr fotózási szándékát jelentette be, ezért az idegenvezető szokásos helyét is átadtuk részére. Gyulai kolléganőm az iroda nevében, saját kocsiján hozta át Fernczé- ket a Békéscsabáról induló buszhoz. Az utat — az idegen- vezetéssel együtt — egy debreceni utazási irodától vásároltuk, s eleve náluk olcsóbban állapítottuk meg az árainkat. Sőt, a megyei Szuperinfóban meghirdettük: aki augusztus 10—20-a között teljes összegben befizeti a részvételi díjat, annak 10 százalék kedvezményt biztosítunk. Dr. Földesi Béla volt az első, aki élt ezzel a lehetőséggel. A kecskemétiek A városka 800 éves múltra tekinthet vissza útját egy ottani iroda szervezte, az ő árképzésükről semmit sem tudunk. A spanyolul jól beszélő idegenvezető az idén már ötödjére tette meg ezt az utat. A debreceniek egyébként a csoportok indítása előtt megtekintették a helyszínt. Egy békési vállalkozó három éves autóbuszát vettük igénybe — nem emlékszem, hogy bármilyen évjáratút ajánlgattunk volna —, mely mindent „tudott” amit ígértünk: légkondicionált, dönthető üléses, videóval, színes tévével felszerelt volt. Az ilyen hosszú utakon óhatatlanul előforduló hibákat a gépkocsivezetők igyekeztek olyankor kijavítani, amikor az utasok nem voltak ott. Meg kell mondjam, hogy más panaszról is tudunk, ám ebben nem az utazási irodáról, hanem néhány útitárs magatartásáról van szó. — Reggel 9-től délutánig kellett a szobákra várni. — A mi buszunk jó tempóban tette meg az utat, így a tervezettnél hamarébb ért Ora- pesa del Mar-ba. Az üdülési program az ebéddel indult, s az előző csoport — nem a mi hibánkból, hiszen más iroda szervezésében voltak ott — későn hagyta el a szálláshelyet, s csak ezután tudták kitakarítani a szobákat. A valutaellátás utazási irodánk valutakeretéből történt. Csoportos valutakiviteli engedéllyel rendelkeztünk, értelemszerűen csak Magyarország — éjszaka történt — elhagyása után oszthattuk szét a pénzt. Azért német márkában adtuk át a valutát, mert ez valamennyi érintett országban egyszerűen és kedvezően váltható be. Ráadásul: a megmaradt pénz így nehézség nélkül visszaváltható. Ha valaki saját valutakerete terhére is váltott ki pénzt, természetesen rendelkezhetett egyéb valutákkal is. Mindenkinek tudnia kellett már előzetesen is, hogy német márkát adunk, melyért valamennyi országban közvetlenül is lehet vásárolni. Úgy tudom, az is kifogás tárgya volt, hogy néhány utas nem talált WC-t a buszon. Ezt nem is ígértük, s talán a szükségességét illetően is megoszlanak a vélemények: zárt térben, az utasok közvetlen közelségében vitatható a célszerűsége. S az ilyesmi még a legjobb személyautókból is hiányzik... Egyébként megfelelő időközönként, megfelelő helyeken, nem egyszer éppen az említett utasok igényei szerint megállt a busz. A prospektus az út meghirdetésétől kezdve itt feküdt a pulton, bizonyára elkerülte a figyelmüket. Úgy gondolom, hogy a többi spanyolországi nyaralásnál jóval nagyobb távolságot célul tűző, teljes ellátást biztosító utazás, tervezett és terven felüli kirándulásaival örömet, kikapcsolódást szerzett mindazoknak, akik pihenni, élményekben gazdagodni vágytak. Kiss A. János Főfogások, kifogások, melléfogások
