Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
O Régi-új vezetők kinevezése Doboz. — A művelődési ház és a helyi könyvtár élére nevezett ki vezetőket a nagyközség képviselő-testülete legutóbbi ülésén. Mindkét intézmény élére egy-egy pályázó készítette el munkáját (egyébként ők töltötték be eddig is a vezetői tisztségeket). A testület mindkét pályázatot elfogadta, így szeptember 1-jétől 1998. augusztus 31-éig —jelenlegi munkabére meghagyása mellett — a művelődési ház igazgatói feladatait Komlósi Mátyás látja el, a könyvtár vezetője pedig Móroczné Bányai Magdolna lesz. Indul a kábeltévé Doboz. — A napokban megállapodott az önkormányzat és a békéscsabai SAT Elektronik a helyi kábeltévé létesítésében. A tervek szerint a munkálatok a napokban megkezdődnek. Az önkormányzat fizeti a tervezési, engedélyeztetési költségeket; összesen 400 ezer forintot fordít a beruházásra. A vállalkozó lakásonként 12 ezer 500 forintért végzi el a bekötést. A szerződés szerint ezt az összeget három részletben is fizethetik a megrendelők. Ezután havi 140 forintba kerül a kábeltelevízió a községben. A stúdiót a tervek szerint a művelődési házban rendezik be. A helybéliek várhatóan a falu életéről — az ön- kormányzati ülésekről egyenes adásban — is tájékozódhatnak, s ezen kívül 9 program közül választhatnak a kábeltévén keresztül. Bűnügyi krónika Békéscsaba.- Feltehetően álkulccsal jutottak be a helybeli vállalkozó, V. M. lakásába augusztus 22-én 16 és 23 óra között. A trezorból 77 ezer forint készpénzt vittek el. Augusztus 26-án, 14 óra tájban az Andrássy út 4. szám alatti üzletből tett feljelentést a tulajdonos, P. A. Az ismeretlen tettesek egyike lekötötte az eladó figyelmét, társai addig négy női selyemruhával távoztak. Értékük 12 ezer forint. Ezen a napon 23 óra körül az Alsó Körös sor 20/1. szám előtt parkoló, DIN 358 forgalmi rendszámú személygépkocsi pillangóablakát feszítették fel. Az utastérből az autórádió két hangfalát vitték el, 5 ezer forint kárt okozva V. M. S.- nek. Az oldalt írták: László Erzsébet, Lenthár Márta és SzóTe Margit, a felvételeket Kovács Erzsébet és Le- hoczky Péter készítette. Szerkesztette: Lenthár Márta BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE ENSZ-kiküldöttként Bangladesben Húsz évvel ezelőtt még nem gondolta a békéscsabai származású Futaki Károly vízgazdálkodási kutatómérnök, hogy az akkor még újdonságnak minősülő számítógépes ismeretek számára a szakmai sikerek mellett meghozzák a nagyvilág megismerésének lehetőségét is. Az elmúlt napokban szabadságra jött haza feleségével együtt szüleihez, ekkor faggattuk a Bangladesig vezető útról. — A nagyon színvonalas békéscsabai vízügyi technikumból indultam el a hatvanas évek közepén a műegyetemre, melynek elvégzése után a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet munkatársa lettem, s ma is a Vituki dolgozója vagyok, csak jelenleg fizetés nélküli szabadságon három éven át az ENSZ megbízásából műszaki tanácsadóként Bangladesben dolgozom. A magyar vízügyi szakemberek világviszonylatban elismertek —Úgy tudom, hogy mielőtt Ázsiát megismerte volna, éveket töltött Afrikában is. — Stelczer Károly, aki odakerülésemkor a Vituki igazgatója volt, fontosnak tartotta, hogy legyenek nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező munkatársai, ezért amikor Algériából vízügyi szakembereket kértek Magyarországtól hidrológiai szolgálatukhoz, szervezett egy csoportot, melynek számítógépes szakértőjeként hat évig dolgoztam Algériában. Visszatértemkor a Vitukiban is a számítógépes adatfeldolgozás bevezetésével bíztak meg, s ennek kapcsán kerültem ki Genfbe, a Meteorológiai Világszövetség Központjába (WMO), melynek a kutató- intézet többek között az akkor még szokatlan mikroszámítógépek beszerzési lehetőségét köszönhette, magam pedig a nemzetközi kapcsolatokat. Egyre többször kértek fel tanfolyamok tartására különböző országokban vagy bíztak meg jelentős nemzetközi feladatokkal. Közülük egyet említenék: a WMO felszerelt Niger fővárosában, Niamey-ben egy korszerű előrejelző rendszert, de éveken át akadozott a működése. Szerencsére néhány hónap alatt sikerült az okokat feltárnom és kiküszöbölni, amivel dollármilliókat nyert a világszövetség. — Bangladesről vízügyi vonatkozásban egy átlag magyar annyit tud, hogy gyakran van ott hatalmas árvíz. —A Himalájából valóban rengeteg víz zúdul le Bangladesre, amit a folyók nehezen tudnak elvezetni. A mi feladatunk egy vízgazdálkodási információrendszer felállítása, amely alapján el lehet végezni a szükséges munkákat a hatalmas víztömeg kezelésére. —Kivételes az ön nemzetközi szakmai sikere, vagy szeretik általában külföldön a magyar vízügyes szakembereket? — Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Magyarország a szakmában nagyhatalom. Ez egy kényszerhelyzetnek köszönhető: hazánk a Kárpát-medence alján fekszik, s itt már kétszáz évvel ezelőtt létkérdés volt a vizek lecsapolása, egyébként belefulladtunk volna a mocsárba. Persze a magyar szakemberek külföldi megbízásának más oka is van. Míg egy magyar kutató bérének az ENSZ fizetése a tízszerese, addig például egy holland szakemberének csak a fele. Szeretet és megértés Már lassan két éve létezik Békéscsabán egy maroknyi Kris- na-csoport, tagjaik pénteken délutánonként úgynevezett Hari-namát tartanak: a sétálóutcán végighaladva, majd a szökőkútnál leülve hirdetik énekeikben Krisna dicsőségét. Többségében fiatalok veszik őket körül, egyik rendezvényükön azonban egy középkorú házaspárt is láttam, akikről kiderült, hogy két fiuk is csatlakozott Krisna követőihez. —Nekem úgy tűnik, mintha önök megértéssel szemlélnék gyermekeik szokatlan hitét, holott a Krisna tudatú hívőkhöz tartozó fiatalok szülei csak rosszat szoktak mondani erről a közösségről — szólítottam meg Kása Jánost és feleségét. — Eleinte nekünk is furcsa volt az a szokatlan életmód, amelyet követni kezdtek — mondta a két kamasz fiú édesanyja —, de ahogy kezdtük megismerni a forma mögött meghúzódó tartalmat, letisztultak a kezdeti viták. Kezdettől úgy vélekedtünk a férjemmel, hogy akkor is szeretni kell a gyerekeinket, ha másként gondolkoznak. Elmentünk velük a Krisna-fesz- tiválra, meghallgattuk az előadásokat, beszélgettünk a tanítóikkal és meg kellett győződnünk arról, hogy semmi rossz nincs abban, amit csinálnak. —Legtöbbször azzal vádolják a szülők a Krisna-közössé- geket, hogy elszakítják a fiatalokat a családjuktól. — Erről szó sincs — folytatta az anyuka. — Amikor azt hallom, hogy egy gyerek elhagyta a szüleit egy közösségért, akkor biztos vagyok abban, hogy már korábban is szabadulni akart tőlük. A kamaszok ösztönösen keresni kezdik a szülőkről való leválás módjait, s ettől a legtöbb szülő megrémül. Pedig ezt tudomásul kell venni, és hagyni őket a maguk útján járni. A legtöbb szülő éppen a meg nem értésével távolítja el magától a gyermekét. Egyébként az én fiaim a Krisna-csoport- ban tanulták meg tisztelni a felnőtteket, s komoly hangsúlyt helyeznek a családi kapcsolatok megtartására. Nagyon fegyelmezett életvitelt folytatnak, s kimondottan egészséges életet élnek. Korábban velük is sok gond volt, még az iskolából is lógtak. Az eltelt időszak a magatartásuknak kimondottan jót tett. — Nem értek mindennel egyet a dolgaik közül — folytatta az édesapa —, de igyekszem megérteni őket. Valamilyen közösséghez tartozniok kell, s akkor már inkább ide, mint a narkósok közé vagy a csavargókhoz. Nem sajnálom az időt a többórás beszélgetésektől, ismerem gondolataikat, a tannal való birkózásukat, s elfogadom azt, hogy egy más úton járnak. 1993. szeptember 3., péntek Elbizonytalanító másság A többség szokásaitól eltérőket, a másként gondolkodókat mindig hamarabb akarta kirekeszteni magából egy közösség, mint megismerni, megérteni. Az ismeretlen, az idegen félelemmel tölti el a legtöbb embert, mert nem tudja, hogy mire számíthat vele kapcsolatban. Megismerni, megérteni valamit sokkal nehezebb, mint megszüntetni, ezért gyakoribb a harcias fellépés az új eszmék, új hitek ellen, mint türelmes elfogadásuk. Ráadásul minden új a már megszokott, kényelmes életünket, biztonságérzetünket veszélyezteti, s ezfeszültséget vált ki belőlünk. A feszültség kellemetlen, szeretnénk minél előbb megszabadulni tőle, ezért nincs türelmünk lassan megismergetni, inkább gyorsan fellépünk ellene. Okot találni az elhárításra még mindig könnyebb, mint fáradtságos munkával megérteni például, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva. Pedig az üldözéssel mindenki vesztes lesz: az is, akit üldöznek és az is, aki üldöz. Fia nyitottan odafigyelünk az új jelenségekre, színesebbé, gazdagabbá tehetjük az életünket általuk. Még rossz szokásainkra is felhívhatja a figyelmünket, amit hatására módosíthatunk. A történelmi egyházak bölcs papjai ezért nem félnek a hívő emberek egy-két százalékát kitevő kisközösségektől, hanem inkább jelzésnek fogják föl létezésüket: valami hiányzik a munkájukból. A városok szellemiségét pedig csak gazdagítja, ha szaporodik a különböző eszmerendszereket hordozó közösségek száma. Természetesen a türelem, a tisztelet mindig kölcsönösséget kíván, az új eszmék hirdetői sohasem lehetnek olyan gőgösek, hogy fenekestül forgassák fel a régi Hagyományokat. WSllo. Sztojka Józsi, a szépségkirály Alig hittünk a fülünknek, amikor legutóbb Dobozon járva hallottuk, hogy a falunak királya is van. Eltérve az udvari etikettől, nyomban magunkhoz kérettük a felséget. Nos, ami azt illeti, a korona viselője igencsak apró termetű, ám azt senki sem vitathatja, hogy szép. De hiszen ebben rejlik a dolog lényege: a dobozi ifjabb Sztojka József szépségkirály! —Hány éves vagy? — Tizenegy múltam. Most megyek hatodikba. — Ami azt illeti, nem vagy valami nagynövésű! Hol választottak szépségkirállyá? — Szolnokon, a Tisza-parti szabadidőközpontban nyaraltunk, és ott rendeztek egy szépségversenyt. Én lettem az első! —Nekem a szemed tetszik a legjobban. — Ott is azt mondták, hogy a szemem a legszebb. — Hol hagytad a koronádat? — Á, az csak papírból van. — Úgy hallottuk, visszafelé az úton eltört a mécses. — Igen, mert nagyon jól éreztem magam Szolnokon. Ez volt az első nyaralásom, de remélem, nem az utolsó. — Ahhoz, hogy újra elmehess, biztosan az iskolában is meg kell állnod a helyed. Milyen tanuló vagy? — Hát, nem a legjobb. — Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? —Focista! — Isten óvjon felség, és legyen belőled focikirály! Az állam tartozása: több mint 5 millió Amikor szociális kérdésekről tanácskozik a dobozi képviselő-testület, mindahányszor szóba kerül a település „halmozottan hátrányos helyzete”. Mit is jelent ez valójában? — kérdeztük a legutóbbi önkormányzati ülés után Kiss László jegyzőtől. —A faluban 2100 család él, 70—80 százalékuk a mindennapi megélhetési költségeken kívül különböző címeken fizet valamilyen hiteltörlesztést. Lakásépítési, -korszerűsítési kölcsön 450 család jövedelmét terheli, út-, gázközműhitelt 645-en vettek fel. A 60 év felettiek száma 934. A községben 600 munkanélküli él a rendkívül kis összegű járadékból. Szociális feszültséget okoz a rossz körülmények között élő 500 cigány is. Az ön- kormányzat éves normatív támogatása 13,2 millió forint, amihez 1 millió 176 ezer forint pótelőirányzatot kaptunk. A szociális ellátásokra az idén 14 millió 367 ezer forintot fordíthatunk, ám ezzel szemben az ellátandó feladatokra több mint 16 millió forintot kellene költenünk. A különbség 2,5 millió forint! Valószínűleg a fejlesztési, kommunális célokra elkülönített pénzeket kell megkurtítanunk, hogy a hiányzó összeget előteremthessük. A legnagyobb feszültséget sajnos az jelenti, hogy településünknek maga az állam több mint 5 millió forinttal tartozik.