Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
1993. szeptember 28., kedd ] MEGYEI KÖRKÉP tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A tragédia után új otthonban Krisztiánnak (balról Krisztián, Peti és a mama) már csak nagyon ritkán jut eszébe az a borzasztó nap... a szerző felvétele Június 11-én jelent meg lapunkban egy írás, amely egy tragédiáról szólt. Arról, hogy Hrabovszki Mátyás kilátástalan helyzetéből a halálba menekült, önkezével vetett véget életének. A halott férfit kisfia a fürdőszobában találta meg. Emlékszem — érthető' módon —, az édesanya szerette volna, ha elkerülnek a lakásból, pontosan azért, hogy a három gyereke elfelejthesse ezt a borzalmat. Arra is jól emlékszem, hogy a cikk megjelenésének reggelén csengett a telefon és dr. Szekeres István, az OTP Rt. megyei igazgatója a részletekről kérdezett. Megígérte, hogy megpróbál segíteni. Ismerve ó't, tudtam, hogy erre az ígéretre mérget vehetek. Eltelt azóta egy pár hét és a napokban Hrabovszki Mátyásné keresett fel. Arra kért, látogassam meg az új otthonukban. Visszhang Nem az ukránokon múlott Gázcsőfektetés Szeghalmon —fekete munkával című cikküket a teljesség kedvéért és nem a helyreigazítás szándékával az alábbiakkal szeretném kiegészíteni: A feketemunkának Magyarországon van egy rossz értelmezése. Hallottunk már külföldön szervezett olcsó munkásokról, akiket rabszolgaként robotol tatnak, akiket embertelen körülmények között tartanak, szabad mozgásában korlátoznak. Jelen esetben nem erről van szó. Társaságunk tagja az ukrán gázszolgáltató vállalat, mely a szeghalmi gázvezeték-építésre szerződés szerint biztosított dolgozókat részben munkavégzésre, részben azért, hogy a náluk fejlettebb magyar polietilén csőfektetési technológiát elsajátítsák. Ezek az emberek normális élet- és munkakörülmények között, megfelelő díjazás mellett dolgoztak, melyet az ukrán fél ellenőrzött és elfogadott. Munkájuk méltán keltett elismerést a szeghalmi emberekben is. A hibát a társaságunk követte el akkor, amikor magára vállalta a magyar munkavállalási engedély megszerzését és annak nem tett eleget. Ugyan késve elkezdtük az engedély beszerzését, de ezt az eljáró hatóságok nem méltányolták. Azért tartottam szükségesnek a fentieket leírni, mert nem lenne szerencsés, ha azok az emberek kerülnének rossz megvilágításba, akik becsületesen tették a dolgukat. Egyébként a társaság azon tagjával szemben, aki a mulasztást elkövette, a törvényes keretek között elfogunk járni. Tisztelt szerkesztőség! Mint fent leírtam, nem helyreigazítást kérünk, mert a megjelent cikkük tartalmában igaz volt. Hollósi Gyula ügyvezető Egy nyugdíjasbúcsúztató apropóján... Mivel szeptember első hetében volt a nyugdíjasbúcsúztatóm, szinte minden mozzanatára emlékszem és úgy érzem, nekem kell a Békés Megyei Hírlapban 1993. szeptember 21-én A balettmester ,,magánszáma” című cikkre reagálnom. Én is, mint annak idején Kabódi Sándorné, a megyei művelődési központtól mentem nyugdíjba. Intézményünkre szokták mondani, hogy a többi munkahelyhez viszonyítva ez egy egészen más világ, hiszen itt népművelők dolgoznak. Ez való igaz. Ezért itt más minden, és más a nyugdíjasbúcsúztatás is. Az én esetemben az intézmény vezetői és a kollégák elhalmoztak virággal, értékes és szép ajándékokkal, szakmai megbecsüléssel, irántam való szere- tetükkel, és nem utolsósorban egy műsorral, ahol a tükörképemmel nézhettem szembe, mely a népművelők ragyogó kreativitásáról tett tanúbizonyságot. Gondolom, ehhez nem kell kommentár, mert nálunk ilyen szokott lenni a nyugdíjasbúcsúztató. Miért írtam meg mindezt? Mert Kabódi Sándornénak az a kifejezése, hogy „elzavartak", és hogy „el sem búcsúztattak 33 év után” nem helytálló, hiszen jól emlékszem munkatársaimmal arra a szép napra, amikor hasonló melegséggel, szeretettel, Born Miklós kollégánk üdvözlő szavai kíséretében műsorral, virággal, ajándékkal kedveskedve búcsúztattuk el őt is nyugdíjkorhatárához elérve. Dr. Oláry Gyuláné, megyei művelődési központ Pályázat Sikeresen pályáztak a hunyai- ak a tankönyvvásárlásra meghirdetett központi támogatásra. így ebből a pénzből segítséget tudnak nyújtani tankönyv- és tanszervásárláshoz. Testületi ülés Az óvodák és iskolák átvilágításáról készült beszámolót ismerhetik meg a gyomaendrődi önkormányzat tagjai és az érdeklődők szeptember 28-án a városháza nagytermében tartandó testületi ülésen. Névcsere Az elmúlt héten adtunk hírt egy mezőkovácsházi magánvállal- kozású autósbolt sikeres működéséről. Mint a megjelenéskor kiderült, a szövegben sajnálatos névelírás történt. A vállalkozót egy véletlen folytán „elkereszteltük” Lásztó helyett Istvánra, amelyért a cikk Írója ezúton kér elnézést. A mezőkovácsházi autósbolt vezetője helyesen leírva Sárközi László. / Étkezési hozzájárulás Körösnagyharsányban A helyi önkormányzat legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy az általános iskolás gyerekek étkezési térítési díjának a felét — egyenlőre az év végéig — magára vállalja. Folytatjuk a fényképek közlését. Minden jelöltnek van esélye: az első tíz, legtöbb szavazatot kapott nagymama mellett további tíz, sorsolás útján kiválasztott nagyi kapja meg a Szu- pemagyi címet, hozzá szupernagyihoz illő jutalmat és lehetőséget a lapban való bemutatkozásra. A szavazás módja: a lapból kivágott, a nevet is tartalmazó képet levelezőlapra ragasztva vagy borítékba téve be kell küldeni szerkesztőségünk címére. A szavazatokat legkésőbb a megjelenést követő hetedik napon, tehát egy héten belül adják postára. A sorsoláson mindenki részt vesz, aki legalább egy szavazatot kapott. Kérjük, ne feledjék el feltüntetni nevüket a borítékon, levelezőlapon, mert a szavazatot beküldők között is jutalmat sorsolunk ki. Ajánló sorok Egy kis történet is tartozik özv. Gál Istvánné fényképéhez: kétségbeesett hangú levelet kaptunk a napokban „Gál Robi, Gál Pisti, Gál Zsolti és a többi unoka” aláírással, amelyben azt kérdezik, mi történhetett az ő augusztus elején feladott első levelükkel, vajon miért nem jelent meg a nagyszénásiak között a nagymama fotója? Keresni kezdtük hát a borítékot, s végtére kiderült: az okozta a galibát, hogy a fényképen a lakhely helyett a nagymama születési helye szerepelt, így Nagyszénás helyett oda soroltuk őt be. Elnézést, hogy szomorúságot okoztunk, most természeteA negyedik emeleti lakás a Gábor Áron utcában tíz négyzetméterrel nagyobb a korábbinál. Hrabovszkiné magához öleli két otthon lévő csemetéjét mielőtt a történetbe fog. — A cikk megjelenése utáni napon kaptam egy levelet az OTP-tői, hogy keressem meg sen kiigazítjuk a dolgot. A két levélből az derül ki, hogy özv. Gál Istvánné nagyszerű ember, méltó az unokák megbecsülésé, re. „Mi húszán vagyunk unokák és négy dédunoka, minékünk, főleg hármunknak ő a legnagyobb kincsünk. Neki köszönhetjük, megértük a 13 évet, Zsoltika, a legkisebb pedig a kilencet. Mi neki köszönhetjük, hogy családban nevelkedhettünk és nem az intézetben. O, aki hét gyermeket nevelt, nem engedte, hogy minket, unokákat menhelyre vigyenek, mivel a szüleim betegek. Amikor a nevelésünket elvállalta, már 60 éves volt, most 73, elég rosszul lát, de még a kedvenc ennivalónkat elkészíti a hétvégén. Igaz, mi szegények vagyunk, nekünk nincsen magnónk, nincs televíziónk. De nagymamánk összetartásával lelkűnkben gazdag a szeretet egymás iránt, és ha baj van a családban, mindig mindenben segít. O még soha nem volt üdülni, nem vágyik szórakozni. Tizenhárom esztendeje özvegy, de a boldogságot csak közöttünk keresi. Buzgón imádkozom, hogy még sokáig tartsa őt nékünk az Isten.” Kádár Istvánné fotóját a ki- sunoka, Kádár Öcsike postázta. Szerinte a nagyi a családban a második anyuka, aki a három unokát egyformán szereti. A nagymama őszinte szókimondását dicséri unokája, aki Balog Imréné fényképét eljuttatta hozzánk Mezőkovácshá- záról. A mama szeret az unokáival foglalkozni, viszi őket mindenfelé, együtt járnak a piacra, a boltba. őket. Megkérdezték milyen lakást szeretnék, és hol. Nagyon jólesett az OTP reagálása a szerencsétlen helyzetemre. Alig telt el pár hét és már meg is nézhettem ezt a lakást. A Len- csési-lakótelepi otthonunkon volt még 120 ezer forint, ezt már tehermentesen kaptuk meg, Galgóczi Istvánné a három unoka, Szabó Istvánka, Gáborka és Galgóczi Ibolyka nevében írt levelet, és postázta édesanyja, Czeglédi Pálné fényképét: „Tudjuk, hogy mindenkinek a saját márnájává legszuperebb, nekünk azért Ő, mert a mi mamánk, játszik velünk, főz, mos, takarít, de soha nem hanyagol el bennünket a házimunkája mellett, pedig dolgozni is jár.” Somogyi Józsefnéről a legkisebb unoka, Somogyi Anita írt sok szépet és jót: „O szupernagyi, mert az unokáiért mindent megtesz, mert felnevelt engem is, a legkisebb unokáját. Már 52 éve házasok, jóban- rosszban együtt vannak Papival. Igaz, már 73 éves, de jól bírja magát, van hét unokája és egy dédunokája. Nehéz sorsa volt fiatal korában, de az én nagyim azt is kibírta. Sokat szokott velem játszani, nem tudok olyat kérdezni, amire ne tudna válaszolni. Finomakat főz, szakács volt húsz évig. Nagyon szereti és tiszteli mindenki. Két éve volt az aranylakodalma és olyan boldognak látszott!” Aradszki Szilvia és Katalin küldte be özv. Aradszki Mátyásné fényképét. A két unoka szerint egészen egyszerűen „a mi nagyink a legdrágább a világon. Egész életét a családjának, az unokáinak szenteli. Kicsi korunk óta vigyáz ránk, és még mindig félt minket.” Komár Pálnét hasonlóképpen röviden, szeretettel jellemzi unokája, Csicsely Annamária, aki szerint a nagyi mindenben „szuper”, megértő, kedves, szeretetreméltó. mert beszámították a szociálpolitikai kedvezményt. A gyámügynél nem volt teljesen zökkenőmentes az adminisztráció, húzódott a pecsét rátétele a papírokra, de végül megoldódott minden. Nagyon sok segítséget kaptam dr. Domoki Iréntől, aki ingyen vállalta el a gyerekek jogi képviseletét. — A munkahelye most kissé távolabb van... — Otthagytam, és eljöttem hivatásos anyának. Úgy gondoltam, hogy a fiúknak nagyobb szüksége van rám. így az özvegyi nyugdíjból, az árvasági ellátmányból és a családi pótlékból nem nagy lábon, de tisztességgel meg tudunk élni. Mindenkinek köszönöm. B. V. Özv. Gál Istvánné, Nagyszénás Czeglédi Pálné, Mezőkovácsháza Komár Pálné, Békéscsaba Tímea, Anita, Adriennn és Gabi írta alá azt a levélkét, amely Ambrus Györgyné fényképével érkezett. „Nagyon nagy áldozatot hoz értünk a mama, négyünkre vigyáz egyszerre, mindannyiunk kedvére sütKádár Istvánné, Mezőkovácsháza Somogyi Józsefné, Körösladány Ambrus Györgyné, Békéscsaba főz, mos, takarít ránk, és a játszóra is eljön velünk. Sok fagyit, csokit kapunk tőle.” — íiják az unokák. Olyan, mint egy tyúkanyó— mutatják be unokái; Suhajda Gábor és Zsuzsanna, valamint Balog Imréné, Mezőkovácsháza Özv. Aradszki Mátyásné, Békéscsaba Suhajda Pálné, Békéscsaba Tóth János és Mariann Békéscsabáról Suhajda Pálnét. — A kiscsibéit; unokáit ő mindig maga körül szereti. Ha éhesek, eteti őket, ha betegek, ápolja őkét, és akkor igazán boldog, ha a családja, az unokái körülveszik. Szupernagyik kerestetnek
