Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

KITEKINTÉS Beszélgetés dr. Alexander Amot úrral, Németország búcsúzó nagykövetével 1993. szeptember 15., szerda Magyarország teljes jogú tagja lesz az Európai Közösségnek „A disszertációmban egy rossz király elleni, vagy egy totalitárius elnyomó rendszerrel szembeni politikai, vagy akár fizikai ellenállás jogaival foglalkoztam” Dr. Alexander Amot úr, Németor­szág magyarországi nagykövete négyesztendős eredményes tevé­kenység után új állomáshelyére indul a közeljövőben. Az angolul, franciá­ul, szerb-horvátul és oroszul kiválóan beszélő hivatásos diplomata először Nyugat-Afrikában, az egykori fran­cia gyarmatokon teljesített szolgála­tot, majd két alkalommal Moszkvá­ban, összesen több mint nyolc eszten­deig, s az elmúlt négy évben hazánk­ban dolgozott. Most Ukrajna—Kijev következik. —Nagykövet Úr! Az ön életében az emberi kapcsolatok legkényesebb, talán a legtöbb veszélyt magában hordozó területén zajlik. Mi szüksé­ges a sikeres tevékenységhez? — Már a gimnáziumi évek alatt az a gondolat foglalkoztatott, hogy dip­lomata leszek. Szerencsém volt: 1960-ban felvettek és úgymond azóta minden nap a hobbimnak élhetek. Van egy tulajdonságom, ha úgy tet­szik gyengém, de ez megkönnyíti hi­vatásom: kíváncsi természetű ember vagyok, minden érdekel. Kulturális kötődések — Úgy tudom, már tanulmányai során is így volt... — Jogot tanultam az egyetemen, a jogtudományban gyakorlati képzésen is részt vettem. Dolgozhattam volna bíróként, ügyészként, ügyvédként, al­kotmánybíróként is... A jog mellett azonban nagyon érdekelt a történelem, a filozófiai kérdések és a gazdaságtu­dományok. Az ellenállási jogokról ír­tam doktori disszertációmat: egy rossz király elleni, vagy egy totalitárius el­nyomó rendszerrel szembeni politikai, vagy fizikai ellenállás jogaival foglal­koztam. — Az elmondottakon kívül néhány szót beszélhetnénk talán egy másféle érdeklődésről is. Talán nem tévedek, ha az Angster orgonagyártó család történetéről szóló könyvet szeretném búcsúzóul átadni... — Köszönöm! Valóban különösen érdekel a zene, a Pécsi Dómban voltam hangversenyen, hallottam az Angster orgonát. Szeretem a koncerteket, az operákat és természetesen a festészetet is. —A diplomáciai életben, legalábbis amit érzékelünk a kapcsolatok, mond­juk Budapest és Moszkva között vagy Budapest és Bonn között éltek. Amot úr, tudomásom szerint sokat járt vidé­ken, többször Pécsett, mint említette még hangversenyen is. Két ország kap­csolatában is nagyon fontos, hiszen Magyarország lakóinak négyötöde vi­déki. — Ezt mindenütt szándékosan tet­tem, így viselkedtem Afrikában is. Na­gyon szeretném mindig bevonni az egész országot a kapcsolatokba, és szá­momra fontos, hogy a lakosság minden rétegével találkozzak. Számomra fon­tos az, hogy teljesen ismerjem. Leg­alább 7—8 alkalommal voltam Pécsett és az ország más részét is szisztemati­kusan, tudatosan beutaztam. Ebben nem állok egyedül: a nagykövetség többi munkatársa is sokat utazik, pél­dául a sajtóattasénkra, kulturattasénkra vagy a gazdasági attasénkra, hogy csak három személyt nevezzek meg. Meg­lepődtem azon, hogy Magyarországon a vidék a kívülálló számára milyen nagyon szép képet mutat. Nagyon örül­tem, hogy szép városokat láthattam, az ország nagy részén jól ápolt falvakat. Meg kell jegyeznem, hogy a magyar klasszikus parasztépítészet nagyon megváltozott. Ennek ellenére nagyon gondozottak a falvak mindenütt. Nagy benyomást tett rám az utaknak, utcák­nak, a hidaknak a jó állapota. Ha nem tudnám, hogy Magyarország komoly gazdasági nehézségekkel küzd, akkor az ember azt gondolná, hogy Magyar- ország egy viszonylag jómódú európai ország. — Igazán elismerő vélemény, de az újságszerkesztő tudja, hogy hazánkfiai azért nem ennyire elégedettek például az utak, a hidak, a közművek állapotá­val... Nagykövet Úr! Milyen érzelmekkel, milyen személyes ismeretekkel érkezett Magyarországra ? — Egy nagykövet általános felada­taival jöttem Magyarországra, termé­szetesen, hogy a kapcsolatokat javít­sam. Ez azt jelentette, hogy az együtt­működés minden területével foglal­koznom kellett. Tudtam, hogy Ma­gyarország a KGST-n és a Varsói Szö­vetségen belül is különleges szerepet játszott. Tudtam azt is, hogy Magyar­Dr. Alexander Arnot: „Hála Isten­nek Magyarország sokkal jobb helyzetben van” ország sokkal fejlettebb volt abban az időben, mint bármelyik keleti ország. Tehát azzal a várakozással jöttem ide, hogy könnyebb lesz itt a munkám, és így is volt. A bonni tevékenységemből volt is­meretem Magyarországról, a külügy­minisztériumban dolgoztam, de egyébként személyes tapasztalataim nem voltak. Ott azon az osztályon tevé­kenykedtem, ami Magyarországgal foglalkozott, de egyébként Lengyelor­szágért voltam felelős... Gazdasági kapcsolatok — A magyarországi rendszerváltás közben, Németország egyesülése után teljesített hazánkban szolgálatot. Úgy gondolom érzékelhetően hasznosan látta el feladatát. Ön miként értékeli az elmúlt évek diplomáciai tevékenysé­gét? — Amikor megérkeztem, már na­gyon jól megnyugodtak a gazdasági kapcsolatok. Már 1974 óta létezett egy német—magyar vegyes vállalat a Sie- mens-szel, és az érkezésemig több száz német—magyar vegyes vállalat is lét­rejött. Ezen kívül jó kereskedelmi kap­csolatok is léteztek már, egyébként Nyugat-Németország volt Magyaror­szág első nyugati partnere, de Kelet- Németország és Magyarország között is erős gazdasági együttműködés élt. Kelet-Németország Magyarország el­ső külkereskedelmi partnere volt, a Szovjetunió után a keleti blokkon belül. Az első időben a kollégáim és én nagyon sokat fáradoztunk annak érde­kében, hogy ezek a német—magyar vegyes vállalatok jól működjenek. Ezeknek a cégeknek nagy része van a magyar exportban Németország felé. Ezek a vegyes vállalatok hozzájárultak ahhoz, hogy a munkatársak technikai, ökonómiai tapasztalatokra, ismeretek­re tegyenek szert. Úgy gondolom, hogy ezek a német—magyar vegyes vállala­tok nagymértékben hozzájárultak Ma­gyarország világpiaci közeledéséhez. A nagykövetség és én is gondoskodni tudtunk arról, hogy német vállalatok más vállalatok mellett részt tudjanak venni a privatizációban. Magyaror­szág Németországtól két és fél milliárd márka segítséget kapott, amit Magyar- ország részben már visszafizetett. El­képzelhető, hogy az emberek többre számítottak. Németország az egyetlen olyan állam, aki ilyen kölcsönt adott Magyarországnak. Az utolsó kölcsön, ami éppen a szemem előtt van, az 450 millió márka. Ez a magyar vonatszerel­vények felújítására és Budapest— osztrák határ közti vasútvonalak felújí­tására szolgál. — Nagykövet Úr, előbbi kérdésem második része Németország egyesülé­sére célzott... Hány esztendeje, mikor és hol vetődött önben először fel a történelmi esemény bekövetkezésének lehetősége? —1988 első részében még Moszk­vában voltam. Moszkvában egy szö­vetségi miniszter látogatott el hoz­zám. Annak idején arra gondoltam, hogy ha a peresztrojka tovább folyta­tódik itt, akkor jó lenne fölkészülni arra, hogy a volt NDK-ban is egyfajta peresztrojka létrejöhet, és jó lenne felkészülni a két német állam egyesülésére. Az én elképzelésem akkoriban az volt, hogy egy megvál­tozott NDK együtt tudna növekedni a Német Szövetségi Köztársasággal. Ez az elképzelés nem vált be, hamis volt, mert maga a rendszer nem válto­zott meg egészen a végső időkig. Nem is fordult elő, hogy együtt növe­kedtünk volna, hanem egy egyszerű csatlakozás történt kelet-német rész­ről a Német Szövetségi Köztársaság­hoz... — Az ön következő állomáshelye Kijev lesz. A hazánkban eltöltött évek alatt tudtunk valamiféle útravalót, ta­pasztalatokat, ismereteket adni egy ke­leti, egy rendszerváltást átélt, egy újból önálló országban végzett munkához? — Minden tapasztalat valamilyen módon hasznos, ha másképp nem, indi­rekt módon a későbbiekben az itt szer­zett tapasztalatok is. Hála Istennek, Magyarország sokkal jobb helyzetben van. Ukrajnában sokkal nehezebb problémákkal kell szembenéznem, úgy belpolitikailag, külpolitikailag, mint Magyarországon. Az ukrán— né­met kapcsolatok nem is lehetnek olyan fejlett állapotban, mint amilyen fejlett állapotban a kitűnő magyar—német kapcsolatok vannak. Ukrajnában na­gyon sok újat kell majd megtanulnom, rá kell hangolódnom az ottani helyzet­re... Magyarország jövőjéről — A búcsúzásnál elkerülhetetlen a kérdés: milyen jövő előtt áll hazánk? — Úgy érzem, hogy Magyarorszá­gon a tudományok nagymértékben fejlődni fognak, és erre a magyar politikusok is nagy hangsúlyt kíván­nak fektetni. Különösen az alkalma­zott tudományok fejlődése nagymér­tékben eldönti, hogy Magyarország új, modem árutermékek gyártásában mennyire tud felzárkózni, mennyire tud előbbre lépni. Ez határozza meg, hogy Magyarország milyen sikeresen tud majd fellépni az exportpiacokon. Ha magyar nemzeti érdekekről be­szél az ember, akkor úgy gondolom, nagyon fontos, hogy sikeres legyen Magyarország az exportban, Ma­gyarországnak más európai orszá­gokkal, mint Ausztria, Franciaor­szág, Olaszország, Anglia, hogy csak néhányat említsek. Tudjuk azt is, hogy a közvetlen szomszédos orszá­gokkal a kapcsolatok még nem olyan jók, nem olyan fejlettek. De egy má­sik előrejelzés, hogy ezek a kapcsola­tok a szomszédos országokkal is hosszú távon jól fejlődnek majd. Ma­gyarország teljes jogú, teljes érvényű tagja lesz az Európai Közösségnek és a NATO-nak is. Egy Európai Közös­ségben, Európában méltó helyet foglal el majd Magyarország. — Nagykövet Űr, köszönöm a be­szélgetést! , . Lombosi Jenő A vizek világjáró professzora Új-Zéland vízierőtelepeinek látogatója, az „energia szenvedélyének rabja” Mosonyi Emil professzor be­vallja, hogy káros szenvedély rabja. Nem dohányzik, csak ke­vés alkoholt iszik és sohasem használt kábítószert. A 82 éves világjárónak van egy szokása — a vízi energia. Magyarországon született, életének legnagyobb részét a hidro-elektromos energia ter­melésével kapcsolatos előadá­sokkal és tanácsadásokkal töl­tötte, szerte a világon. Vándorló programjának legutóbbi állo­mása Új-Zéland volt. Az elmúlt héten meglátogatta a Waikato vízierőtelepeket és beszélgetett az Electricity Corporation of New Zealand és más szerveze­tek dolgozóival. „Nem vagyok a nukleáris és a thermál energia ellen, mert vannak országok, amelyikeknek végleg nincs más lehetőségük” — mondta a cso­portnak. „De ha egy ország bő­velkedik vízienergia-források- ban, akkor ennek a országnak a lehetséges utolsó cseppig ki kell használnia azt — ez az eset áll fenn Új-Zélandon.” Mosonyi professzor szerint a környezetvédők a vízierőtele­peket okolják a környezetre gyakorolt káros hatások miatt. „Mára azonban számos olyan intézkedést és eljárást is­mertünk meg, amelyek lehető­vé teszik, hogy a negatív hatáso­kat elkerüljük, egyensúlyba hozzuk vagy elviselhető mér­tékre csökkentsük.” Európában mesterséges szi­getek épültek a kitermelt anya­gokból, amelyek a madarak élő­helyeivé váltak. A környezetvé­dők sok esetben rövid távra te­kintettek előre és csak a helyi érdekekre gondoltak, holott ne­kik a globális megoldásokat kell figyelembe venni. Magyaror­szágon a U. világháború után egy tudós megjósolta, hogy a vízi energia ideje lejárt és lehe­tőség lesz az egész világ atom­energiával való ellátására. Az új „csodaenergia” — a nukleáris energia támogatásával számos országban leállt a vízi erővel kapcsolatos fejlesztés. Szerző: Fiona Barber Waikato vízierőtelepeiről elismerően nyilatkozott a szakértő Mosonyi professzor, aki most Németországban él, úgy nyi­latkozott, hogy Új-Zélandnak, a vízi energia területén nagyon magasan képzett tudósai és mérnökei vannak. Megjegy­zésére, hogy a Waikato-tele- pen néhány helyen felújításra van szükség — az ECNZ-től biztató választ kapott, egy ilyen terv ugyanis már folya­matban van. Mosonyi pro­fesszor, akit a vízi energiával kapcsolatos ügyek bírósági szakértőjének neveznek, ezen a héten repül el országunkból. A hidro-elektromos energia világszerte ismert szakértője elismerően szólt a Waikato- tervekről... Javasolta, Új-Zéland bővít­se vízienergia-rendszerét an­nak érdekében, hogy fel­készüljön a következő évtized után jelentkező növekvő igé­nyekre. Mr. Mosonyi Rotorua- ba és Aucklandba látogat, mie­lőtt visszatérne Németország­ba, ahol tanácsadóként dolgo­zik vízi energiával kapcsola­tos ügyekben. A 82 éves em­bert a világ vezető személyisé­gének tekintik ebben a ügy­ben. Új-zélandi látogatását az Electricity Corporation segí­tette. A Waikato Hydro Group műszaki igazgatója, Giuseppe Griili mondta, hogy Mr. Mo­sonyi szakvéleménye fel­becsülhetetlen értékű segítség Új-Zéland számára... Mosonyi Emil professzor — Egy életen át tartó szenvedély a vízi erő iránt 1934-ben (vagyis korábban, mint ahogy ezen cikk sok olva­sója megszületett volna) kezd­te Mosonyi professzor szak­mai pályafutását Magyaror­szágon építőmérnökként, a vízépítés területén. A vízierő- hasznosítás minden vonatko­zásában (oktatás, előkészítés, tervezés, építés, felújítás stb.) kiemelkedő előadóként, szak- tanácsadóként, hivatalnok­ként és gyakorló mérnökként eltöltött 60 év után. Mosonyi professzor még mindig érin­tetlenül őrzi hatalmas lelkese­dését és tiszta meglátásait a vízienergia-ipar múltjáról, je­lenéről és jövőjéről. 82 éves kora ellenére Moso­nyi professzor szakmailag na­gyon aktív és vendég előadó­ként, konferenciák elnöke­ként, munkaértekezleteken, szemináriumokon a világ min­den táján részt vesz. Az elmúlt hónapban Pakisztánban járt, ahol az ország vízierőmű-fej- lesztésének előmozdítására létrehozott minisztériumi bi­zottságban elnökölt, májusban pedig előadást tartott a Troud- heim Egyetemen Norvégiá­ban. Karizmatikus jellemé­nek, műszaki szakértelmének és példaszerű teljesítményei­nek köszönhetően, a világ bár­mely vízi energiával kapcsola­tos konferenciáján vegyen is részt, azaz inspirációk és új elképzelések forrásává vá­lik... Az országunkban töltött két hét alatt Mosonyi professzor nagyon elfoglalt volt; fórumo­kon és találkozókon vett részt Aucklandban, Wellingtonban és Hamiltonban, meglátogatta a Waikato vízierőtelepet és in­terjúkat adott a tömegkommu­nikáció részére. Mindezen al­kalmakkor a hallgatóságot el­bűvölte Mosonyi professzor erőteljes és másokra is átraga­dó lelkesedése. Az események közül talán az Auckland Egye­temen tartott fórum volt a leg­sikeresebb, amelyet vegyes közönség hallgatott (diákok, egyetemi tanárok, tanácsadók, hivatalnokok, vállalkozók, gépészek). Az előadás végén Mosonyi professzort a hallga­tóság, felállva helyéről, lelkes ünneplésben részesítette, Mosonyi professzor magával ragadta hallgatóságát nemcsak azért, mert azt kap­ták, amit vártak, például: vilá­gos áttekintést a három fő té­mában (a vízi energia jövője, környezetszabályozások, el­sajátított feladatok), hanem azért is, mert nagyon élvezete­sen (szinte szórakoztatóan) mutatta be, hogyan lehet bo­nyolult dolgokat szellemes, egyszerű módon előadni. Mosonyi professzor nem­csak a műszaki tudományok területén kiemelkedő szemé­lyiség, de vannak más figye­lemre méltó vonásai is: ne fe­lejtsük el, hogy a II. világhá­ború utáni magyarországi körülmények között kiállt sza­badgondolkodói elvei mel­lett... G. Grilli A CIKKEKET FORDÍTOTTA: Galbáts Zoltán Dr. Mosonyi Emil emeritus professzornak, az Akadé­mia rendes tagjának a Körös-vidékhez való kötődése jól ismert. O tervezte a békésszentandrási duzzasztót, amely 50 éve épült. A 80-as éveiben járó professzor a közelmúltban bátran vállalkozott egy hosszú útra, amelynek végcélja Új-Zéland volt. Útjának tapasztala­tairól a helybeli sajtóvisszhang alapján állítottuk össze ezt az anyagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom