Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

t§B!

ÍKÉS MEGYEI HÍRLA

—

RECENZIÓ / HIRDETÉS

1993. szeptember 1., szerda

Elhervadt forradalom

Részlet a szerző fenti címmel a Püski Kiadónál a közeli napokban megjelenő' kötetének bevezető' tanulmányából. A kötet Bíró Zoltánnak az utóbbi három év alatt megjelent jegyzeteit és nyilatkozatait fogja össze. Az összegyűjtött írásokhoz írt bevezetőjében a szerző' áttekinti a népi értelmiség útkeresését a pártállamban, a politikai szervezkedést, a demokrata fórum megalakulásának előzményeit, a saját elnökségének és lemondásának történetét, jellemzi a kormányzópárttá vált mozgalom további sorsát, s rövid elemzést ad a mai helyzetről is. Az olvasók az áttekintő' tanulmányból először juthatnak olyan új és fontos információkhoz, amelyek az utóbbi fél-egy évtized történelmi átalakulása egyik fontos részvevőjének saját kútfőjéből, hiteles forrásból származnak.

Szükségesnek és elkerülhetetlennek látom most részben újra, de minden eddiginél határozottabban elmondani: senkinek sem volt joga, hogy az MDF- programban is rögzített politikájával szemben, egy zavaros arculatú keresztény-, kisgazda-, liberális jobboldali pártot keverjen ki belőle, ahelyett a kiegyensúlyozott magyar középpárt helyett, amivé két esztendőn át formáltuk, s amivel a választásokat ez a párt megnyerte. Ahhoz sem volt felhatalmazása senkinek, hogy a közös döntéseken és munkálkodáson alapuló pártirányítást egy végzetes és értelmetlen hatalomkoncentrációval egyszemélyes és családi jellegű politikai hatalommá gyúrja. Ahhoz pedig a legkevésbé, hogy két világháború közötti stiláris nosztalgiákkal, gőggel és pökhendiség- gel hátat fordítson annak a magyar társadalomnak és annak a magyar népnek, amiért az egész egyáltalán létrejött.

Nem tudhatom, hogy a jobb sorsra érdemes MDF és a még mindig sok tisztességes emberből álló tagság politikai értelemben túléli-e első parlamenti ciklusát. Jó volna, a jövendő magyar politika színképe érdekében is kívánatos volna, ha túlélné és a következő parlamenti ciklusban már megújulva, a dilettáns hatalmi mániától megszabadulva vehetne részt.

A rendszerváltás folyamatának legnagyobb tehertétele, nemcsak Magyarországon, hanem az egész térségben, a gazdasági és technológiai elmaradottság; a gazdasági élet föllendítésében a forráshiány; a nemzetiségi-nemzeti ellentétek fellángolása; a második világháborút követő békediktátumok és nagyhatalmi paktumok súlyos visszaütése; a világgazdaság recessziós válságai; az alapvető erkölcsi normák hiánya, illetve fellazulása. Mindehhez járul e térségben az újonnan született pártok éretlensége vagy éppen koravénsége; a rendszerváltás során, legalábbis átmenetileg érvényesülő személyi kontraszelekció; az intézmények szétesése-szétverése anélkül, hogy lenne erő párhuzamosan felépíteni az új intézményeket.

A térség népei úgy mentek bele az átalakulásba, hogy nem volt—és azóta sem született— közösen vállalható és elfogadható kép arról a jövendő társadalomról, amely felé szinte ön- tudatlanul megyünk vagy jobb esetben menni szeretnénk. A több évtizedes szocializmusnak nevezett keményebb vagy lá- gyabb diktatúra nyomán, nem voltunk és nem vagyunk felkészülve mindmáig a többpártrendszer működtetésére „nem jóléti” társadalmi viszonyok között. Végül pedig ezek a tárBíró Zoltán: A tanulságokat végig kell gondolni

sadalmak szükségképpen készületlenek annak a ténynek a fogadására és kezelésére, hogy az adminisztratív-katonai-ál- lampárti irányítást és diktátumot az új helyzetben a pénz diktátuma, a tőke, a tőzsde, a milliomosok irányítása veszi át, s hogy egy aránytalanul gyorsan és teljesítmények nélkül meggazdagodó, viszonylag szűk réteg tartja kézben a tényleges hatalmat országokon belül, kívülről pedig a multinacionális tőke dönt. Ezt a helyzetet ezek a népek lelkileg-erkölcsileg nem tudják feldolgozni egyelőre, de fellépni se tudnak ellene, s különösen nem a további elszegényedés vagy éppen elnyomoro- dás körülményei között. Mindezeken túl, most már a magyar átalakulási folyamatra visszatérve, én az alábbiakban látom a legsúlyosabb hibákat, melyekért már eddig is nagy árat kellett fizetnünk, s kell még a jövőben is. Ezek felsorolása szemrehányásként már teljesen felesleges volna, tanulságként azonban érdemes és kötelesség is újra végiggondolni.

1. Az alkotmányozó nemzetgyűlés elmaradásával elmaradt az a lehetőség, hogy a demokrácia ne javarészt botcsinálta politikusok kisebb vagy nagyobb paktumaival induljon, hanem széleskörű társadalmi ellenőrzéssel, a nyilvánosság előtt, jogilag korrekt és minden tekintetben tisztázott keretek között.

2. Az úgynevezett „négyige- nes” népszavazás kierőltetésével a kezdeményezők becsapták az országot, hiszen a négyből három kérdés akkor már eldőlt, nem volt mit szavazni róla. A negyedik kérdés volt a lényeges, ennek viszont az volt a célja, hogy az ellenzék megakadályozza Pozsgay Imre köztársasági elnökké választását. Amit azonban elért, az ennél jóval több volt: rávette a népet, hogy mondjon igent arra, hogy ne ő válassza meg leendő köztársasági elnökét, hanem azt majd mások jelöljék ki a számára. Ezzel meglehetősen rosszul kezdődött a demokrácia Magyarországon.

3. Mindez folytatódott az MDF—SZDSZ-paktummal, mely kész helyzetet teremtett az MDF számára, a kormánykoalíció számára, s végül az egész parlamentnek. Ez a paktum voltaképpen néhány ember és egykét család hatalmi osztozkodásának a része volt, előzetes és megfelelő felhatalmazás nélkül. Ez a paktum, sok hibája mellett elsősorban erkölcsi értelemben rombolt, súlyos politikai következményekkel.

4. Az új parlament és kormány megalakulásakor egész Európa és Amerika ugrásra készen állt a lényegében elsőként rendszerváltó Magyarország támogatására. A kormány ahelyett, hogy az első pillanatokat kihasználva törekedett volna az előző rendszer által csinált államadósságtól különféle engedményekkel, törléssel vagy más kompenzációval megszabadulni és megszabadítani az országot ettől a fojtogató tehertől, fennen meghirdette, hogy

fizetni fog, minden áron. Ezzel a törlesztéssel, kamatfizetési kötelezettséggel azután nem tudott mást kezdeni, csak ráhárítani — sokszoros adóztatással s egyebekkel az ország népére és a magyar gazdaságra, a vállalkozókra. A kormány ezzel elmulasztott egy soha vissza nem térő pillanatot, örökül hagyva a külföldi adósság teljes gondját az utódokra.

5. A parlament és a kormányzat belegabalyodott a közjogi kérdések, a hatalmi taktikák és a törvénykezés halmazába és közben háttérbe szorultak a legégetőbb gazdasági kérdések. Amelyek előtérbe kerültek, azok is jórészt politikai-hatalmi szempontok és politikai pre- koncekcipók áldozatául estek. A kárpótlás, a privatizáció és a reprivatizáció így sem a kárpótoltakat, sem a jogelveket nem elégítette ki megfelelően, ugyanakkor súlyos és helyenként jóvátehetetlen károkat okozott az országnak és a senki által sem kárpótolt népnek. Ez szétzilálta és lezüllesztette a gazdaságot, elsőként éppen a legéletképesebb ágát, a mező- gazdaságot.

6. Nagyrészt a megfontolatlan, s már a Németh Miklós- kormány idején rosszul indított privatizáció következményeként, de a hatalomban lévők mohósága és felelőtlensége következtében is rohamosan úrrá lett a korrupció és a szabad rablás az országon. Nem hozták meg a parlamenti és a kormányzati tisztségviselőkre, illetve képviselőkre érvényes összeférhetetlenségi törvényt, s ezáltal éppen a legfelsőbb körökből nyújtottak rossz mintát a társadalomnak.

7. Jórészt a bizalmatlanság és a koncepció hiánya okán, túlnövesztették az államigazgatási apparátust, s a szegényedő országban a szükségesnél költségesebbé tették azt.

8. Mindezek és sok más tényező következtében, a hatalmi

intézmények elszakadtak a társadalomtól és gyakorlatilag elveszítették annak támasztékát.

Az 1994-re tervezett új választásokra új politikai erők belépésére van szükség ahhoz, hogy a megrendült bizalom némiképpen helyre álljon, s hogy az új parlament, az új kormányzat megfelelő bizalmi háttérrel és legitimitással kezdhessen munkához. Új választékot is kell tehát teremteni 1994-re. A félrecsúszott rendszerváltás folytatásában történelmi korrekcióra van szükség, ehhez pedig nemzeti pragmatizmusra a politika minden ágazatában. Miután én az MDF-től váltam meg, Pozsgay Imre pedig az MSZP-ből lépett ki, a fentieket is megfontolva indítottunk 1991 májusában új mozgalmat, s szerveztük azt párttá a Nemzeti Demokrata Szövetség formájában. Azóta létrejöttek más új politikai szervezetek is. Bízni talán abban lehet, hogy a politikai szervezetek szaporodása nem a szétaprózódáshoz, hanem végül is új szövetségek, új koalíciók megszületéséhez és egy természetesebb és kiegyensúlyozottabb politikai szerkezet kialakulásához vezet. Kell egy évtized ahhoz, hogy a társadalom tényleges igényeinek megfelelő pártstruktúra az országban kialakuljon, de addig is végbe kell mennie annak a folyamatnak, hogy az egymás mellé való politikai erők valóban egymás mellé kerüljenek, az egymástól eltérőek pedig egymástól elszakadva átrendeződjenek. A demokratikus nemzeti erőknek kell középen, akár jobbról, akár balról indulva létrehozniuk azt a nemzeti erőközpontot, amely az elkövetkező, a jelenleginél is nehezebb, mert lelkileg eleve rosszabb helyzetben képes lesz tovább vinni a rendszerváltást és valóban megteremteni azt a magyar demokráciát, amire ez a nemzet már közel két évszázada törekszik. 1993. július

A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat

i Mm i «I É i

a vállalat állami tulajdonban lévő ingatlanai megvásárlására kiírt

pályázatánah eredményét:

1. Az alábbi egységei decentralizáltan kerülnek értékesítésre:

— Kevermes: raktár és tárház, nyertese Hevesi és Társai Bt.

Kevermes, Lenin u. 33. sz.

— Békés: Táncsics u. 5. sz. alatti raktár, nyertese Horváth László,

Békés, Zrínyi u. 3. sz.

— Kondoros: raktár és tápbolt, nyertese dr. Kalhammer Mátyás,

Kondoros, Szénási u. 10. sz.

— Gyula: raktár a Csabai úton, nyertese Rónaszéki János,

Biharugra, Rákóczi u. 4. sz., '

Dr. Szántó Péter,

Mezőkovácsháza, Fáy u. 24.

— Csorvás: terménytároló, nyertese Domokos Tibor,

Csanádapáca, Széchenyi u. 20. sz.

A nyertes pályázókkal a vállalat adásvételi szerződést köt, amelynek

érvényességéhez az ÁVÜ jóváhagyása szükséges.

2. A következő üzemekre benyújtott pályázatok érvénytelenítésre kerülnek:

— Orosháza: tápbolt, Orosháza, Veres J. u. 2. sz.

— Békés: ipartelep, tárház.

— Battonya: tárház és tápbojt, Battonya, Béke u. 2.

— Tótkomlós: külterületi raktár.

— Gyomaendrőd: raktár és tápbolt, Gyomaendrőd, Hősök tere 1.

— Tótkomlós: malom, Tótkomlós, Széchenyi u. 33. sz.

— Nagyszénás: raktár és tápbolt, Nagyszénás, Béke u.

— Békés: kukoricamalom, Békés, Kossuth L. u. 29. sz.

— Kunágota: tápbolt, Kunágota, Bocskai u. 73. sz.

3. Nem érkezett be pályázat a következő - meghirdetett - ingatlanokra:

— Gyomaendrőd: raktár, Gyomaendrőd, Fő u. 114. sz.

— Mezőberény: telephely, Mezőberény, Vasút u. 38.

— Sarkad: tápbolt, Sarkad, Piac tér 2.

— Okány: raktár és tápbolt, Okány, Állomás u. 1. sz.

— Vésztő: malom, tápbolt és raktár, Vésztő, Zsebengő u. 5. sz.

— Vésztő: raktár és tápbolt, Vésztő, Vásártér u.

— Magyarbánhegyes: tápbolt és raktár, Magyarbánhegyes, Kossuth u. 67.

A FENTIEKET AZ ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG IGAZGATÓTANÁCSA 1993. AUGUSZTUS 4-EI ÜLÉSÉN

E-33/22/ÁVÜ/93. SZ. HATÁROZATÁVAL JÓVÁHAGYTA.

A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ezúton is megköszöni a pályázók érdeklődését.