Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
1993. augusztus 4., szerda BŰNBE(L)ESÉS Lehallgatás: törvényes garanciákkal Válaszol: dr. Komáromi István ezredes, Pest megye rendőr-főkapitánya Pest megyében—egy világváros tőszomszédságában — felkészültek-e a szervezett bűnözés elleni harcra? — Budapest — ahogy mondani szokás — Pest megyében van — mondta tréfálkozva dr. Komáromi István. — Váratlanul nem ért bennünket a szervezett bűnözés megjelenése, voltak jelzéseink. Az a munka, mely titkosszolgálati eszközökhöz kapcsolódik, a rendszerváltással sem állhatott le. Az más kérdés, hogy törvényes garanciákkal körül kell bástyázni. Ezek ellen csak így lehet dolgozni. Volt ügyünk, amikor a budapesti alvilágra kellett lecsapnunk: egyik kisvárosunkban lövöldözés tört ki. A szálak aztán bevittek a budapesti éjszakába. A szervezet, az információs és koordinációs rendszer már kialakult, de a törvényi feltételeket a rendőrségi törvényben mielőbb szabályozni kellene. A rendszerváltás körül sem az volt a gond, hogy lehallgattak telefonokat, hanem az, hogy azt mondtuk: ilyen nincs. Meg kell mondani, hogy mik a garanciák, ki felügyelheti, ki ellenőrizheti. — Ahogy halljuk, bérgyilkosságok is előfordulnak a megyéjükben. — Két és fél éve vagyok e megyében főkapitány. Korábban is előfordulhattak ilyen esetek. Például egy kútban hullát találtunk, meg volt „zsinegelve”. Később kiderült, hogy nem egyszerű gyilkosság volt. Személyi igazolványával sorozatosan hiteleket vettek fel, s azért tették el láb alól, mert már túl sokat tudott. Most is van egy csomó ügyünk folyamatban. Újabban minden emberölési ügyben a gazdasági körülményeket is vizsgáljuk. Előfordult, hogy egy vállalkozóra autóstól rágyújtottak egy szalmakazlat. Évente néhány bérgyilkossági ügyünk akad. — A rendőrségi törvény tervezete területi főkapitányi hatáskörbe adná a telefonlehallgatás és más hasonló módszerek elhatározását. — A bíróságok engedélyeznék ezeket az eljárásokat. A rendőr-főkapitányok hatásköre a halaszthatatlan esetekben való alkalmazás lenne. De három napon belül kötelességünk volna e lépést az illetékes bíróságnak bejelenteni. Ha az nem ért vele egyet: széttépnek mindent. — Ha összetépik is, tudják, amit tudni akartak. — A lehallgatásnak munkaszervezési és törvényességi oldala van. Előbbinél az a jó, ha nem kell az igazságügyminiszter után szaladgálni Dr. Komáromi István rendőr ezredes éjjel-nappal. A gyorsaság pedig fontos. Visszaélésképtelen, de működőképes rendőrségre van szükség. A garanciális elem mellett fel kell tudnunk lépni a bűnözők ellen is. . — A technika — tudtunkkal — a nemzetbiztonsági hivatalnál van. Hogyan hallgathat le akkor a rendőrség? —-Teljesen mindegy, a fontos az, hogy gyorsan és időben valósuljon meg a művelet. — Hallani hangokat, hogy manapság is lehallgatnak embereket. A jelenlegi technikai feltételek mellett egyáltalán észrevehető az ilyesmi? — Az a jó, ha nem észrevehető. De a lényeg az, hogy itt is garanciális elemek vannak. Egy idő után a bűncselekmény miatti eljárás anyagába kerülnek az információk vagy pedig az érintettet tájékoztatni kell arról, hogy lehallgatták. Az én telefonom is kattog olykor, de megette a fene, ha már egy lehallgatás érzékelhető. —- Mi van, ha valamely illetékes úgy akar valakit lehallgatni, hogy elhagyja a törvényes engedélyezést? — Ilyen nem fordulhat elő. K. A. J.—L. E. Négyen fulladtak vízbe júliusban Júliusban három halálos, 29 súlyos és 45 könnyű sérüléses közúti baleset történt megyénkben — kaptuk a tájékoztatást Kárpáti Béla őrnagytól, a megyei rendőr-főkapitányság munkatársától. Az előző év hasonló időszakához képest kedvezőbb a kép, hiszen 113- ról 77-re csökkent a személyi- sérüléses közlekedési balesetek száma. 11 -en okoztak ittasan balesetet, 30 kerékpároselütés volt, 19-szer származott elsőbbség meg nem adásából és 17-szer a sebesség nem megfelelő alkalmazásából baleset. Júliusban négyen fulladtak vízbe, egy kisgyerek halt meg, és három felnőtt, akik tiltott helyen fürdőztek, ital hatása alatt. Balta János alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályvezetője a közlekedésbiztonságról, az új KRESZ-szabályok hatásairól számolt be. A lakott területen kívüli főutakon a nagy többség alkalmazza a tompított világítást, néhányan feledékenység- ből nem kapcsolják fel. Többször találkoznak hibás világítással, de aki a helyszínen ki tudja javítani a hibát, megússza a bírságot. A lakott területen belüli 50 km/óra sebességet is betartja a gépkocsi- vezetők túlnyomó része és a biztonsági öv bekapcsolásánál is javulást tapasztaltak. Ny. L. Hol mér a traffípax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 6.00—14.00 óráig, a második helyszínen 14.00—22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. Augusztus 4.: Orosháza és környéke; Mezőkovácsháza és környéke. Augusztus 5.: Gyula és környéke; Szeghalom és környéke. Augusztus 6.: Békés és környéke; Békéscsaba belterülete. Augusztus 7.: Békéscsaba belterülete; Békéscsaba belterülete. Augusztus 9.: Gyula és környéke; Békéscsaba belterülete. Augusztus 10.: Sarkad és környéke; Mezőberény és környéke. Augusztus 11.: Orosháza és környéke; Szarvas és környéke. Betyár nagyot ütött a rendőr Még jó, hogy nem „lfítték” le! Kanyargós, csendes kis utca Bi- harugrán a Kossuth. Hangulatos kis csatorna szeli ketté. Délidőre jár. Az utcára egy fürdőruhás asszonyka lép ki. Tőle tudom meg, melyik házban keressem Kiss Jánost. Rendes, tiszta a kertes ház és környéke. Látszik, gondos gazda lakja. Vékony, „középsúlyú” férfi jön felém, kezét nyújtja, és hellyel kínál az árnyas fa alatt. Izesbeszédű parasztember Kiss János. Mintha lelkileg is sérült volna, az arcáról mélységes elkeseredés olvasható le. Alig kell kérdeznem, árad belőle a szó... — Július 15-e volt, amikor hazafelé tartottam a szolgálatból. Megállt mellettem egy szép nyugati kocsi. Kiszólt a vezetője, és azt kérdezte: árulnak-e valahol halat Biharugrán? Mondom neki, sehol! Azt viszont tudom, hogy a Papp testvérek szoktak horgászni. El is vitt hozzájuk az úr az autóján, aztán beszéltek, amit beszéltek, engem az nem érdekelt. Rá is szóltam az idegenre, hogy: „Hozzik mán vissza”, a kerékpárom ott maradt ahunnant elindultunk. Na, 16-án jön a két gyerek... —Hány évesek ezek a gyerekek? — Az egyik húsz, a másik egy évvel lehet fiatalabb. Szóval jönnek a fiúk, oszt közlik: baj van, Jani bácsi! Megfogtak a rendőrök. Mondok nekik, erre jó ráb...tok. Mán így hozta ki a szó. 17-én, szombaton délután etettem a disznókat, meg segítettem a feleségemnek. Hátul voltam az udvaron, amikor kiált az asszony, hogy jöjjek előre. Bemegyek, látom ám, hogy ott van az udvarunkon három rendőr, meg egy nyomozó: — Szervusz, Jani bácsi — így az egyik rendőr. — Gyere beviszünk Zsadányba, mert beszélni akarnak a rendőrőrsön veled... Azt hittem azért hívnak, mert megtalálták a kerékpáromat, amit elloptak. Megérkezünk Zsadányba, kérdezi a főhadnagy: — Na, milyen üzleteket bonyolít maga?—Én? Semmilyet! — mondom neki nyugodtan: — Baj van, tudja-e?—így a főhadnagy. Aztán se szó, se beszéd, megbilincseltek és ismét a kocsiba ültettek. —Megbilincselték? Zsadány és Sarkad között? Miért? — Hát honnan tudhatnám? Beértünk Sarkadra, a rendőrségre. Egy őrnagy kezdett kihallgatni. Nem sokat teketóriázott, egyből azt kérdezte ő is: — Na, milyen üzleteket köt maga, mi? Neki se mondhattam mást, mint azt, hogy semmilyeneket. H iába. Az őrnagy csak mondta a magáét, egyre dühödtebben. Mikor már jól felhergelte magát, odanyomott elém egy iratot, ha megteszem, akkor elengednek. Mondom magamban, csak nem vagyok meghülyülve, hogy aláírjak valamit, amikor semmit nem csináltam? — Ne haragudjon, hogy kicsit megállítom. Tényleg soha nem lopott halat? —; Soha. De büntetve sem voltam még szabálysértésért sem. Tessék elgondolni, unokatestvérem a halgazdaság vezetője, hogy szégyenkeznék előtte ilyesmivel? — Rendben! Nem írta alá a jegyzőkönyvet, mi történt azután? — Az őrnagy úr betyárul elkezdett verni. Aztán hogy ne egyedül verjen, a másik két bent lévő rendőr is besegített, ütött-vágott, ahol ért. Úgy vágtak a szekrényhez, hogy a falon lévő virág cserepestől esett a földre. Kiabáltam: ne üssenek, nem vagyok bűnöző, inkább lűjenek le... Közben folyt a vér belőlem, úgy, hogy az egyik rendőr fehér ingjét véletlenül összevéreztem. Bevittek a mosdóba, hogy mossam le magam. Amikor visszamentünk a szobába, minősíthetetlen hangon szidott tovább az őrnagy: Meggondoltad magad a g... k...anyád, és aláírod végre ezt a jegyzőkönyvet? Kérdezem én, milyen jogon tegeznek és vernek agyba-fő- be ezek a hozzám képest fiatalemberek egy 54 éves, munkába belerokkant embert? Csak mondták, hogy írjam már alá, mert letelt a munkaidejük. Nem tehettem mást, mint azt hajtogattam: nem csináltam semmit... Látták, hogy nem boldogulnak velem. Az őrnagy sorolta, hogy kitől vettem és kinek adtam el halat. Mondtam: nem vettem és nem is adtam el. Erre az egyik rendőr betyár nagyot ütött a fejemre. Lekísértek a kultúrterembe és a gázkonvektor csövéhez bilincseltek. Ott hagytak velem egy rendőrt, aki nagyon emberséges volt. Mondtam neki, hogy szédülök és mindjárt össze fogok esni. Alám tett egy széket. Kértem egy pohár vizet. Segített abban is, hogy meg tudjam inni. Aztán egy idő múltán a fiatalabb Papp gyerekkel betettek egy kocsiba és bevittek az orvosi ügyeletre. Az orvos megmérte a vérnyomásomat és semmi mást nem csinált velem. — Látta, hogy össze-vissza van verve? — Kellett, hogy lássa... —Mi történt ezután? — Békéscsabán előzetes letartóztatásba helyeztek. Itt már igazi úriemberek voltak. Kaptam plédet, pokrócot, lepedőt, törülközőt, aztán a fogdában lefeküdtem a priccsre. Beszélgetni kezdtem magamban: — Hova kerültél, te Jani és miért? Kérdezték is másnap a rendőrök, mi történt velem? Nem akartam nekik elmondani, hogy elvertek a kollegáik, mert nem szerettem volna szembekerülni emiatt velük. Aztán addig faggattak, míg elmondtam mindent. Csak nem éreztem jól magam, s így bevittek a kórházba. Kérdezte az orvos is, mi történt? Mondtam, megvertek a rendőrök. Itt alaposan megvizsgáltak. Közölte az orvos, hogy meglazult a fogsorom, ezt meg kell csináltatni. Úgy fájt az egész szájpadlásom, hogy levesen kívül semmit sem tudtam enni. Amikor kijöttem az orvostól, nem tették rám a bilincset. Mondom is, úr isten ! De jó, hát szabad lettem. Hamar örültem, mert visszavittek a fogdába. Egyszer csak hívattak az irodába. Itt már kaptam egy gyulai kirendelt védőt, aki kérte az azonnali szabadonbocsá- tásomat. Mondták is délután, hogy hazaengednek. Örömömben összehajtogattam a plédeket, lepedőt. Aztán olyan fél 9 körül este azt mondták, mégis csak reggel engednek haza. Másnap reggel hazautaztam. — Volt valakinél panaszt tenni? — A fiam volt nagyon felháborodva és bement az őrnagy úrhoz. Felelősségre vonta, hogy milyen jogon verte meg az apját? Az őrnagy arra hivatkozott, hogy röviddel az eset előtt halt meg az édesapja, és ki van borulva idegileg, sajnálja, ami történt. Ezután a fiam a polgármestert kereste fel. Aki szintén felháborodott, bevágta magát a kocsiba és felutazott Budapestre, hogy az Országos Rendőr-főkapitányságon tegyen bejelentést. — Nagyon rendes a polgár- mestertől, hogy meglépte ezt. — Nézze, 1947 óta Biharugrán rendőr nem emelt kezet senkire. Én vagyok a szenvedő alany most közel 50 év után. Azóta jöttek nyomozók kihallgatni. Élmondtam nekik, hogy ezek nem emberek, hanem gengszterek... Azóta a katonai ügyész is meghallgatott. —Volt látlelete is? — Természetesen. * A Sarkadi Rendőrkapitányság ügyeletén bejelentkezem. A kapitány urat, illetve az őrnagy urat kerestem. A nagyon udvarias ügyeletes közölte, hogy a kapitány úr Debrecenben, az őrnagy úr pedig vidéken van. Kértem, hogy a kapitány helyetteséhez jelentsen be. Vártam, mert azt üzente, azonnal jön. Aztán ki tudja miért, meggondolta magát, mert rövid idő után visszaszólt telefonon az ügyeletesnek, hogy mégsem fogad, nem nyilatkozik az ügyben. —Miért, honnan tudja az úr, hogy milyen ügyben keresem— volt a teátrális kérdés a szegény ügyeleteshez, aki nem tudhatta a választ. Mit tehettem? Megkértem az ügyeletest, ha az őrnagy úr megérkezik, hívjon fel a szerkesztőségben. Az őrnagy úr régi ismerősöm. Bevallom karakán, kemény bűnüldözőnek ismertem. Ezért hitetlenkedtem először, amikor meghallottam, hogy róla van szó, mint verőlegényről. Hittem, hogy tisztázni fogja magát... Megmaradtam a hitemben, mert az őrnagy úr csak egyetlen rövid mondatra volt hajlandó: „Az ügyben semmit sem tudok mondani...” Béla Vau Kölcsönadhatjuk külföldinek, de. Méhkeréknél igen, Battonyánál nem A méhkeréki ideiglenes határátkelőt augusztus 6-, 7-, 8-, 9-én ismét megnyitják—válaszolta kérdésünkre Dankó István alezredes, az Orosházi Határőr Igazgatóság rendészeti igazgatóhelyettese. Mind a négy napon reggel 7- tól este 7-ig kelhetnek át csak magyar és román állampolgárok kerékpárral, motorkerékpárral, személygépkocsival, maximum 9 fős kisbusszal, illetve gyalogosan. Battonyánál ugyanakkor a hétvégén nem nyitják meg a határt. Sokan hivatkoznak arra, amikor sebesség jelentős túllépése miatt traffipaxfotót kapnak, hogy az autót külföldi állampolgár vezette. Szűcs Gábor százados, a megyei rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezető-helyettese ezzel kapcsolatban a következőkre hívta fel a figyelmet: — Magyar rendszámmal és forgalmi engedéllyel csak a Magyar Nemzeti Bank devizahatósági engedélyével lehet külföldinek kölcsönadni az autót. Aki ezt elmulasztja devizaszabálysértést vagy -bűncselekményt követel. A százados szólt a közlekedési szabálysértések esetén kirótt, május 15-étől jelentősen megemelt bírságokról is. Eszerint azon szabálysértéseknél, ahol 20, illetve 30 ezer forint lett a maximum, átlagosan 10 ezer forint bírság „jött ki” eddig.