Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-31 / 202. szám
1993. augusztus 31., kedd HAZAI TÜKÖR /SOROZAT áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az ötvenedik évfordulón a magyarság megmaradásáért Táborban Balatonszárszón ’93-ban 1. Bővül a Telehold Bővebb terjedelemben, színes nyomással, több műsorral és a programokhoz kapcsolódó több információval jelenik meg a Telehold című hetilap szeptember 1-jétől. Az MTI által 5 évvel ezelőtt életre hívott műsorújság — amely jelenleg 95 ezer példányban jut el az olvasókhoz — 23 televíziós csatorna, s emellett szerdától a Magyar Rádió programját közli. A 32 oldalasra bővült—29,50 forintért kapható -— Telehold rendszeresen beszámol a műholdas és kábeles televíziózással, valamint videózással kapcsolatos műszaki újdonságokról. Az „égi” csatornák programjaiban való eligazodást részletes műsorleírással segíti. Ösztöndíjpályázat „A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” Alapítvány ösztöndíjpályázatot hirdet cigány származású nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint gimnazista és szakközépiskolás diákoknak az 1993—94-es tanévre. A pályázathoz iskolalátogatási bizonyítványt, szülői kereseti kimutatást és rövid önéletrajzot kell csatolni. A jelentkezéseket a Gyermekvédő Liga címére (1074. Budapest, Hársfa u. 43.) kell beküldeni szeptember 15- éig. A borítékra kérik ráírni: „Ösztöndíj”. »— Ennek közlésére Urbán László, az alapítvány ügyvezető titkára kérte az MTI-t. A II. Egri Nemzetközi Táncdalfesztivál A H. Egri Nemzetközi Táncdalfesztivál díjkiosztással egybekötött gálaestje szeptember 5- én vasárnap, 19 órakor a Budapest Kongresszusi Központ Pátria Termében lesz. A táncdalfesztivál rendezőjének múlt heti felkérése nyomán a fesztiválgála fővédnöke Zilahy Mariann lett. (OS) Az előzmények Volt egyszer egy Szárszó. 1943 júliusában, a református egyház ijúsági szervezete, a Soli Deo Gloria Balaton-parti telepén. A táborban mintegy hatszázan vettek részt, zömében fiatalok, középiskolások, egyetemisták, munkások, parasztok, tanárok és orvosok. Átlagéletkoruk nem érte el a harminc évet. Az a Szárszó ma már TÖRTÉNELEM. így, nagy betűvel. Püski Sándor avatta történelemmé, aki az idő tájt a népi írók munkáit megjelentető Magyar Élet könyvkiadó tulajdonosa volt. Ő hívta ide előadónak a népi írók színe-javát. Köztük olyanokat, akik szociológiai mélységű ismerettel rendelkeztek a magyar valóságról. A Viharsarok Féja Gézától, A legnagyobb magyar falu Darvas Józseftől ekkor már hat éve a könyvpiacon volt, s megjelentek Erdei Ferenc szociográfiai munkái is. Németh László, Kodolányi János, Veres Péter, Erdei Ferenc, Nagy István, Asztalos István, Somogyi Imre, Darvas József, Szabédi László, Bözödi György, Féja Géza, Szabó Pál és mások személye és gondolata tette naggyá azt a Szárszót. Meg a kor. A sztálingrádi vereség és a doni katasztrófa után vagyunk. A gondolkodó értelmiség számára nem kétséges, hogy a németek elvesztették a háborút. De az sem kétséges, hogy a háború utáni rendezésben fő szerep jut a Szovjetuniónak. Mi lesz hát azután?—vetődött fel a kérdés. „Két pogány közt egy hazáért” — vagyis a még szorító hitlerizmus és a fenyegetően közelgő sztálinizmus réme közt —keresték a választ a bizony tálán jövő kérdéseire. A tábor jelszava: „Új magyar szellemért!” „Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. Mi nem hazudhatunk magunknak. de azt sem engedhetjük meg, hogy nekünk hazudjanak.” —jelentette ki Szárszón Kodolányi János. Németh László az értelmiség felelősségére hívta fel a figyelmet: „sosem volt ilyen szép értelmiségi embernek lenni, mint ma. Csak az értelmiség hivatását ne felejtsék el. (...) ...ma az értelmiség a Noé bárkája. Benne ring mindaz a hagyomány, a küzdés, emlék, amit az izgalomba jött emberiség tán hajlandó volna föláldozni. S benne menti magát a Jövő nagy utópiája is: az osztályok valódi összeölelkezése — egy megtisztult értelmiségi kultúrában.” Veres Péter a magmaradás fontosságát hangoztatta: „Azt kell tennünk, amit minden életrevaló nép tett a történelem folyamán: alkalmazkodni, hogy megmaradhassunk. Ez minden más eszmei vagy világnézeti igazság előtt áll: Megmaradni. Ahogy lehet. S hogy lehet? Úgy, ahogy a nép nagy többsége hiszi, hogy lehet. Mert a hit nagy erő, a történelemben talán a legelső erő. (...) Aki a népet szolgálni akarja, nincs más útja, mint vele menni és vele lenni minden bajában, még akkor is, ha a történelem erői, vagy az indulat rossz útra sodorták volna.” Azt a Szárszót tehát nem csak az ott elhangzott jelentős gondolatok tették naggyá, hanem a gondolatok kifejtői is. A találkozót nem terhelték politikusi ambíciók és jól kitapintható pártérdekek. (Igaz, kevesebb is volt a sértett politikus és a helyét kereső párt az országban, mint mostanság.) Ráadásul akkortájt mindenki tudta és mint körülményt elfogadta, hogy a kultúrában két jól elkülönülő irányzat van, a népi és az urbánus. Leírni is felesleges, Szárszón a népiek jöttek össze. Ma már kevés szó esik róla, de a találkozó megítélésében megoszlott a korabeli sajtó és a pártközvélemény. Legalább annyi támadás érte a szárszóia- kat, mint elismerés. Nem csak az urbánusok tették kritika tárNémeth László az értelmiség felelősségére hívta fel a figyelmet FOTÓ: BÉRCI LÁSZLÓ Veres Péter a megmaradás fontosságát hangsúlyozta FOTÓ: BÉRCI LÁSZLÓ gyává, belülről is bírálat érte. Maga Sinka István mondta még Szárszón: egyetlen sorom többet ér, mint ez a sok fecsegés. Sinka türelmetlenségét — akitől még a leggonoszabb szándékkal sem lehet elvitatni népi- ségét — cáfolta az idő. A sok, üres fecsegésből kikristályosodott és az utókorra hagyomá- nyozódott a lényeg: a magyar értelmiség egy része felelősséggel és aggódással vitatta meg Magyarország háború utáni sorsát 1943 júliusában Balatonszárszón. (Folytatjuk) Arpási Zoltán A táborszervező Püski házaspár fotó: lehoczky péter Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború Uj tulajdonosok a gabonaiparban 17. Akkor már csak tíz hét volt hátra a „döntő évből”. S mikor november 22-én újra Kairóba érkezett az Afrikai Egységszervezet delegációja, nem szállt le Mobutu elegáns legújabb típusú, AIR ZAIRE jelzésű Boeing különgépe, Seng- hor és Gowon mellett a zairei és kameruni elnök képviseletében a külügyminiszterek érkeztek. Ha maradtak az egyiptomiaknak illúzióik, azok most már végleg elszálltak. Az Afrikai Egységszervezet nem támogatta Égyiptomot. Dr. Favzi, aki a diplomácia mesterfogásait még Éaruk király uralkodása alatt sajátította el, s Nasszer idejében tökéletesítette, majd az abban az időben nem egészen alaptalanul az elnök szócsövének tekintett Heikal fogalmazott úgy, hogy a „döntés évéről” van szó, ami persze egészen másképp hangzott, mint a „döntő év”. November 11-én a Népi Gyűlésben elmondott beszédében már Szadat is ezt a formulát használta. Igaz, beszéde harcias volt, de a „döntés éve” ki- ejezés nem utalt közeli fegyveres akció lehetőségére. Az év végére mintha feledésbe merült volna a „döntő év”. Legalábbis senki sem emlegette. „Az én Kissingerem” Amikor Szadat a „döntés évévé” szelídült „döntő év” novemberében kinevezte nemzetbiztonsági tanácsadóvá Hafez Izmail külügyi államminisztert, akit korábban az egyiptomi hadsereg legtehetségesebb fiatal tábornokaként tartottak számon, arra gondolt, hogy ezzel olyan új csatornát nyit, amely biztosítja a bizalmas kapcsolattartást az amerikaiakkal. Addig Sgyszer volt alkalmam találkozni Hafez Iz- maillal a burmai nagykövet vacsoráján, akivel együtt szolgált Párizsban. Akkor azt jegyeztem meg róla, hogy rendkívül fegyelmezett, pontosan fogalmazó, okos ember. Sajnos a vacsora előtt elkezdett beszélgetésünket nem tudtuk befejezni, de amit mondott, így is érdekes volt: „Sokan bírálják az amerikaiakat, pedig azok ismert okok miatt nem tudnak többet tenni a Közel-Keleten. Azt hiszem, én is azok közé tartozom, akik bírálják őket.” Az amerikai álláspont lényegét a következőkben foglalta össze: 1970-ben a tűzszünet azért volt szükséges, mert az izraeliek repülőgépekben súlyos veszteségeket szenvedtek a Szuezi-csatorna fölött, s ha ez tovább folytatódik, megdőlt volna legyőzhetetlenségük nimbusza. Az amerikaiak készek voltak ar- rak, hogy ellássák Izraelt a legújabb fegyverekkel, hogy tekintélyüket helyreállítsák, a kiképzéshez azonban legalább két évre van szükség. Erre az időre akarták meghosszabbítani a tűzszünetet, arra számítva, hogy Nasszer halála után két év alatt változás következik be Egyiptom politikájában. Eddig tartott akkor a beszélgetés. S pontosan nyolc hónap múlva egészen más körülmények között folytatódott. Hafez Izmail december 12-én mint az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója fogadta Fehér Lajos miniszterelnök-helyettest, akinek tájékoztatást adott az egyiptomi belső és a közel- keleti helyzetről. Leglényegesebb megjegyzése az volt, hogy Egyiptom közelében vagy távolabb olyan események játszódnak le, amelyek megítélésében Egyiptom álláspontja nem mindenben egyezik a Szovjetunióéval és szövetségeseiével. Nevezetesen az akkor zajló indiai— pakisztáni konfliktusra utalt. Figyelembe kell venni, hogy Egyiptomot különleges szálak fűzik az arab országokhoz, az Iszlám országaihoz. Igyekezett megnyugtatni vendégét, hogy ami „belül és kívül” történik, az nem befolyásolhatja a szocialista országokkal korábban kialakított kapcsolatokat. Ez a beszélgetés jut az eszembe, amikor január 13-án Szadat beszédét hallgatom a televízióban. Az elnök feltűnően fáradtnak látszik, s nem túl sok meggyőződéssel bizonygatja — visszatérve az eredeti megnevezéshez —, hogy 1971 azért nem lett „döntő év”, mert közbejött az indiai—pakisztáni háború. S egyébként is — félreérthetetlen célzás a várt amerikai támogatás elmaradására — „köd ült a csatornán”. A másnap reggeli újságok közlik azt is, amiről Szadat a televízióban nem beszélt: átalakította a kormányt. A technokrata dr. Aziz Szidki, addigi ipari miniszter lett a miniszter- elnök, dr. Murad Ghaleb, korábbi moszkvai nagykövet, külügyi államiniszter vette át Mahmúd Riadtól a külügyminiszteri posztot. A legnagyobb meglepetést az keltette, hogy dr. Szajed Maréi, hosszú ideig földművelésügyi miniszter — a legutóbbi időben már miniszterelnök-helyettesi rangban — lett az Arab Szocialista Unió főtitkára. Mivel Gízá- ban, a piramisok közelében mintagazdasága és híres lótenyészete volt, s Egyiptom egyik leggazdagabb embereként tartották számon, mintha nem ok nélkül jegyezte volna meg a szellemes osztrák nagykövet: „Nem kellene ezután az Arab Szocialista Uniót Arab Kapitalista Uniónak nevezni?” (Folytatjuk) A gabonaipar privatizációja — amely idén márciusban kezdődött— az elmúlt félévben óriási viharokat kavart a magyar gazdaságban. Sokan a hazai malomipar kiárusítását, külföldi kézbe adását emlegetik a folyamattal kapcsolatban. A helyzet tisztázása végett az Állami Vagyonügynökség számvetést készített arról, hol tart, illetve hogyan megy végbe az állami vagyon lebontása ezen a területen. Az eredmények a következők: eddig önálló egységként 71 malmot, 36 keverőt és 154 raktárt hirdetett meg az ÁVÜ. A pályázatok elbírálását követően 42 malom, 7 keverő és 47 raktár talált új gazdára. A tulajdonosok között társaságok, szövetkezetek és magánszemélyek egyaránt szerepelnek. Viszont a külföldi érdeklődők, illetve vásárlók aránya — a híresztelésekkel ellentétben — igen alacsonynak bizonyult: négy malomra és egy raktárra nyújtottak be pályázatot, míg keverő iránt egyetlen külföldi sem érdeklődött. A pályázatok elbírálása után csupán egyetlen malom került külföldi tulajdonba, a Osztrák, szlovák, magyar csoport kerékpározza végig a Duna menti kerékpárút nyomvonalát e héten Rajkától Budapestig. A nemzetközi kerékpárút magyar szakasza a Passau és Hainburg között már kiépült út folytatása lenne. A magyarországi bejárást az Országos Ideszentlőrinci, amely 35 millió forintért kelt el. A malmok, raktárak és keve- rők megvásárlásához nem vehettek igénybe Egzisztencia-hitelt a vásárlók. Erről azért döntött így az ÁVÜ Igazgató Tanácsa, mert az értékesítők maguk a gabonaipari vállalatok voltak és a bevételek is a vállalatoknál maradtak. Ezekből a bevételekből fizetik vissza a vállalatok a malmokat, raktárakat, keverőket terhelő adósságokat, hogy tehermentesen adhassák át az új tulajdonosoknak. S ha E- hitelt nem is, de kárpótlási jegyet felhasználhattak fizetőeszközként a pályázók. A gabonaipar privatizációjának első szakasza tehát lezárult. Az első körben el nem kelt üzemeket ősszel újra meghirdetik, immár maguk a vállalatok, illetve az azokból alakult társaságok. A tulajdon- szerzésre tehát még van lehetőség! Összehasonlításként néhány adat: a pécsi villanymalom 45 millió 250 ezer forintért kelt el, a mórahalmi 14 millióért, a sárospataki 2 millióért, míg az apátfalvai raktár 600 ezerért. D.Zs., FEB genforgalmi Hivatal kezdeményezte annak érdekében, hogy a program résztvevői az elgondolás megvalósíthatóságát tanulmányozzák és eközben megismerkedjenek a reménybeli kerékpárút mentén található idegenforgalmi nevezetességekkel.(MTI) Két keréken a Duna mentén
