Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
1 1993. augusztus 26., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Nemzeti minimumot minden pártban Szűrös Mátyás nem lépett ki az MSZP-ből „Egy ország nemcsak pártokból, parlamentből és kormányból áll, hanem van értelmisége, civil társadalmi szervezetei, egyházai, érdekképviseletei” Mindszentyalapítvány Zalaegerszeg székhellyel megkezdte működését a Mindszenty József Hagyományőrző és -ápoló Alapítvány, amelyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a zalai megyeszékhely két plébániája és harmincöt magán- személy hozott létre. Az alapítvány a bíboros hercegprímás emlékének ápolását tűzte ki célul. Beadvánnyal fordultak a zalaegerszegi városi önkormányzathoz egy Mindszenty-szobor felállítása, illetve helykijelölése ügyében. Ezen kívül a bíboros munkásságához kapcsolódó emlékkiállítások, előadások és más hagyományőrző rendezvények szervezését, támogatását vállalja a nyitott, országos jellegű alapítvány kuratóriuma. Horthy admirális „Horthy admirális” címmel Horthy Miklós életútját bemutató háromrészes filmsorozatot vetít a Magyar Televízió szeptember első napjaiban, a kormányzó újratemetéséhez kapcsolódóan. Az osztrák— magyar koprodukcióban készült dokumentumfilm kortársak, rokonok, valamint történészek segítségével idézi fel Horthy életét, a kormányzóságát megelőző és az azt követő éveket is nyomon követve. Szűrös Mátyás parlamenti al- elnök véleménye az, hogy részvételének a szárszói táborban nem szabadna, hogy feszültséget okozzon közte és az MSZP között. Egyébként nincs pártfunkciója. Azt azonban nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Szárszó szellemisége megjelenik majd az MSZP programjában is. — Vannak, akik most teljes bizalmatlanságukat nyilvánítják ki, kirekesztésről beszélnek — mondta Szűrös Mátyás a Somogyi Hírlap kérdésére felelve. — Mások pedig jószándékkal igyekeznek gondolkodni a hogyan továbbról. Elindultunk a jogállamiság, a demokrácia útján. Ha úgy tetszik: ez a mi utunk. De egy ország nemcsak pártokból, parlamentből és kormányból áll, hanem van értlemisége, civil társadalmi szervezetei, egyházai, érdekképviseletei. Az már nagy eredmény, ha sikerül különböző értékrendszerek mentén kialakítani valami közöset. — Vannak, akik nem örülnek a jelenlétének... — Demokráciában jogában áll mindenkinek, hogy ha hívják valahova, akkor elmenjen és kifejtse nézeteit. Most sem teljesen világos, milyen irányba halad az ország. Nem kell nekünk sem keletet, sem nyugatot másolni, a magyar valóság talaján maradva megvizsgálni: jó irányban haladunk-e? Megmaradásunk nem kérdéses ugyan, de a jövőbeni esélyekről szót kell váltanunk. Sok kérdés vár válaszra, s a válaszokat egyeztetni kell. A demokratikus baloldalhoz tartozom, s úgy vélem, a baloldalnak különösen sok köze volt és lesz Szárszóhoz. — Melyek a közös építőkövek? — Az egyik: hogyan lehet többpártrendszerben a nemzeti egységet kialakítani, formálni. Sokan azt mondják, hogy nincs szükség népfrontpolitikára. A pártok felett nem lehet nemzeti egységet építeni, de meg kell kísérelni végiggondolni: hol van a magyar nemzeti centrum. —Szűrös Mátyás szerint hol van? — Egy keresztény nemzeti demokrata tömörülés és egy demokratikus baloldal képezheti a nemzeti centrum tengelyét. Ha az 1943-as Szárszóra gondolunk, akkor ott a baloldaliak túlsúlyban voltak. A jó értelemben vett, nem kirekesztő, dogmatikus baloldalról van szó. Bár már szinte mindenkire ráfogják, hogy lefeküdt a korábbi rendszernek: Erdei Ferencre, Veres Péterre és Illyés Gyulára is. Éppen ma kaptam egy levelet az úgynevezett független liberális párttól: Ok kimutatják, hogy a népieket életben hagyták, a kommunistákat pedig kivégezték ’56 ürügyén. Ez megint csak a népi mozgalom lejáratására irányuló koncepció. — Sok kiváló személyiség, tudós van jelen a táborban... — Én a gyakorlati politika szintjén közelítem meg a kérdéseket, de számomra is a legfontosabb a hogyan tovább kérdése. Meggondolandó, hogy a civil szerveződések, egyházak és érdekképviseletek ne pártokat támogassanak, hanem saját értékrendszerük szerint személyiségeket. A pártok pedig jól körvonalazott programokat dolgozzanak ki. Most ugyanis nehéz különbséget tenni két párt programja között. —A ,,jószándékú” baloldal milyen nyomot hagy Szárszón ? — A demokratikus baloldal ereje nem azon mérhető le, hogy mely pártokból vannak jelen a táborban, hanem azon, hogy kik vannak itt és kit képviselnek. A XX. századi magyar történelemben az értelmiség jó része baloldali orientációjú volt, bár nem tartozott párthoz. Kár, hogy most nem élnek olyanok, mint Nagy László, aki elég bátor volt, de elég csendes is, hogy rá figyeljenek. — A liberálisok is értetlenkednek? — A liberalizmus már benne van az európai civilizációban. A liberális minimum pedig minden pártban. Ha a nemzeti minimum is helyet kap minden pártban, akkor már előre léptünk. — Az egyik lap megszellőztette, hogy Szűrös Mátyás kilépett az MSZP-ből. Igaz a hír? — A lapok manapság annyi mindent írnak... A hír egyébként nem igaz. Lengyel János Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 13. A Csányi utcától Kismegyerig 4. Vissza a természetes állapothoz! A szeméttelepben jelenleg csak a sirályok lelik örömüket, az ezredfordulóra rendezett, fás zöldterület a város egyik pihenőhelye lesz fotó: fazekas ferenc Hat nap telt el, nem volt kivel megbeszélni a delegáció útitervét. Hat nap, ami alatt következmények nélkül le lehetett volna mondani a látogatást. A hatodik napon ezt jegyeztem fel naplómba: „Május 14-én Szadat beszédet mond a televízióban. Kiváló szónoki és színészi teljesítmény. Az a jelenet például, amikor— feltekintve az előre megírt szövegből, a hadügyminiszterhez intézi szavait, s felé-felé, felém, mindenki felé nyújtja vádlóan a mutatóujját: »Ugye, nem hallgattál rám, Éavzi tábornok, és most a lakásodban hallgatsz házi őrizetben!!!« Tehát nemcsak Ali Szabrit váltotta le, hanem a hadügyminisztert is, aki nemrég azt mondta az ASZÚ Közfronti Bizottság üléséről jövet a magyar katonai delegációnak, hogy a politikusok túlságosan sokat beszélnek. Most úgy látszik, ő maga, ha nem is beszélt sokat, a jelek szerint valahova állt, a »rossz oldalra«, ami nem csoda, mert Favzi tábornok a kabinetminiszter Szabi Sharaf rokona. Akkor bizonyára ő is... És biztosan Fajek tájékoztatási miniszter is, aki Ali Szabri rokona. Az elmúlt huszonnégy órában politikai vihar tört ki — mondja Szadat. Tudomására jutott, hogy politikai ellenfelei körülvétették a rádió épületét, hogy megakadályozzák az elnököt beszéde elmondásában. Ez kimeríti az összeesküvés fogalmát. Az elnök mindezért Sharavi Gomaa miniszterelnök-helyettest, belügyminisztert tette felelőssé, s lemondásra szólította fel. Ezt követően további öt miniszter, köztük a hadügyminiszter is benyújtotta lemondását, azzal fenyegetőzve, hogy lemondásukat a rádióban is bejelentik, azt a benyomást keltve az ország népében, hogy rendszerünk válságban van. S mivel ezt megtették, kénytelen voltam az érintett minisztereket házi őrizetbe vétetni.” Az új kormány még akkor este letette az esküt. A látogatás mégis elmarad Másnap este sürgős táviratot kapok: lépjek azonnal érintkezésbe az Arab Szocialista Unió illetékeseivel, lehetőleg személyesen Szadat elnökkel, s közöljem, hogy a delegáció „a közbejött akadályok miatt nem tud az Egyesült Arab Köztársaságba utazni”. A látogatás kérdésére később, megfelelő időben visszatérünk. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Nekem nem hittek, s most csaknem lehetetlenre utasítanak. Az ASZÚ illetékesei? Addigra már kiderült, hogy Szadat parancsára a lemondott miniszterekkel együtt házi őrizetbe vették a Nemzetgyűlés velük együttérző elnökét, vele együtt az ASZÚ Végrehajtó Bizottságának több más tagját, köztük a főtitkárt is. Szadat elnök? Kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a magyar nagykövetet fogadja, amikor éppen az „erőközpontok” felszámolásával van elfoglalva. Mit tehet ilyenkor a nagykövet? Ahhoz fordul a Külügyminisztériumban, akitől a legtöbb segítségre számíthat. Ez ebben az esetben Szaad Afra miniszterhelyettes volt. Nem csalódtam, ahogy bejelentkezem, azonnal fogad. Amikor elmondom neki, milyen utasítást kaptam hazulról, elsápad. Azazhogy sötétszínű arca inkább elszürkül. — S azt kívánja, hogy ezt én közöljem az elnökkel? Ez az ember, aki hivatásos katonatiszt volt, s az 1956-os hármas támadás idején aktívan szervezte az ellenállást a csatornaövezetben, szemmel láthatólag fél. Bizonyára átvillant az agyán, nem lenne jó most felhívni magára az elnök figyelmét. —Nem, szó sincs róla. Csak segítséget kérek. Úgy tudom, már nincsenek a helyükön az Arab Szocialista Unió vezetői. Adjon tanácsot, kivel közölhetném az üzenetet, aki azt továbbíthatná az elnöknek. Az ügy sürgős, a delegációnak három nap múlva kellene érkeznie. Másnap üzenetet kapok, hogy vár dr. Dakruri, aki eddig Szadat elnök személyi titkára volt, s az elnök televíziós beszédét követően ideiglenesen átvette az ASZÚ vezetését. Dr. Dakruri, akivel addig még nem volt alkalmam találkozni (később, mint tartományi kormányzó az Egyiptomi— Magyar Baráti Társaság elnöke lett, s jó személyes kapcsolatba kerültünk), udvariasan fogad Abu Nur, a volt főtitkár még éppencsak kihűlt székében. Abu Nur szemmel láthatólag ideges titkára hozza a delegáció programját, mentegetőzve, hogy az még csak arabul van meg. A program megbeszélése már nem aktuális, mivel elmondom — pontosabban, nehogy valami félreértés legyen, felolvasom — az üzenetet. Dakruri azonnal kész a válasszal: — Amennyiben önöknél valami közbejött, megértjük és javaslatuknak megfelelően készek vagyunk későbbre halasztani a látogatást. Nálunk nem történt semmi. (Folytatjuk) Az előző három beszélgetésben azt igyekeztünk megtudni, hogy miért kell Békéscsabának egy új hulladékkezelő, és miért kerül éppen Kismegyer- re. Befejezésként térjünk vissza a Csányi utcába, mert miközben távol a várostól felépül egy bűzmentes, korszerű hulladékkezelő, ugyanakkor a Lencsési úti lakótelep közvetlen közelében ottmarad egy hatalmas szeméthegy. Domokos László alpolgármestertől, Bánfi Adám városi főmérnöktől és dr. Fórján Mihály környezetvédőtől most a város másik felén élők megnyugtatását kértük. — D. L.: A jelenlegi szeméttelepnek két gyenge pontja van: a csapadékvíz átfolyásából kialakult csurgalékvíz érintkezése a talajvízzel, s a nádaslecsapolón, majd az Élővíz-csatornán át a folyóvizekkel. A másik probléma a keletkező gázok bekerülése a levegőbe. Ebből adódnak a feladatok is: megfelelő szigetelés és egy komoly takaróréteg kialakítása. — F.M:. Az a szerencsénk, hogy jó vastag agyagréteg van a szeméttelep alatt, így csak a vízfolyás irányába kell egy hatékony függőleges szigetelést kialakítani, valamint a takarásról, fásításról, a keletkező gázok elvezetéséről és hasznosításáról gondoskodni. — D. L.: A takarást úgy szándékozunk megoldani, hogy egyben a csapadék beszivárgását is megakadályozzuk. Ezért egy olyan domb kialakításán dolgozunk, amelyről lefolyik majd a víz. A takaráshoz például felhasználjuk az Élővíz—csatorna tisztítása során keletkező kotrási iszapot, így egyik környezetvédelmi folyamattal kiváltjuk a másikat, csökkentve ezzel a költségeket. —Tehát miközben készül az új hulladékkezelő, vele párhuzamosan végzik a régi szeméttelep rekultivációjának, a természetbe való visszaillesztésének előkészítését? — D. L.: Igen, már most folynak azok a vizsgálatok, amelyek a legkedvezőbb technológiai megoldás kialakítását teszik lehetővé. Ugyanakkor megkezdtük a különböző pénzalapok felkutatását is, a környezetvédelmi szakreferens pályázatokat dolgoz ki nemzetközi és hazai források elnyerésére. De a szeméttelepet a rekultiváció után sem lehet magára hagyni, még száz év múlva is figyelni kell a „működését”. Minden óvintézkedés ellenére bekövetkezhet a környéken a víz szennyezése, az öngyulladás veszélyével is számolni kell, készeknek kell lennünk rendkívüli helyzet esetén a beavatkozásra. Terveink szerint az évtized vége előtt elkészül az új hulladékkezelő, s utána rövid időn belül rendezett területté válik a ma még elég szomorú látványt nyújtó szeméttelep. — B. Á:. Sokan nem is tudják, hogy az iskolacentrum vagy a sportcsarnok is szeméttelepen épült fel. Ott is gödrök tátongtak valamikor, 25 évvel ezelőtt zárult a feltöltésük. Azóta ez a terület nemcsak rendezetté vált, de teljesen hozzáilleszkedett a város életéhez. — Milyen formában lehet majd hasznosítani a várhatóan tízméteres magasságra felnövő dombot? — D. L.\ Építkezésre nem lesz alkalmas, de mivel valóban nagyon közel van sűrűn lakott területekhez, ezért már több ötlet is felmerült a hasznosítására. A jelenlegi elképzelésünk szerint ezen a majdani füves, fásított területen egy pihenőkörzet kialakítása lenne a legszerencsésebb megoldás. Itt azután lehetne kutyakiképző, futó-, kerékpár-, cross- vagy gokartpálya, esetleg — ha lesz még akkor hó telente —, síoktatásra is megfelelne. Ötletek kellenek, s a vállalkozók fantáziájától függ, hogy milyen lehetőségekkel gazdagítjuk a várost. —Köszönöm a beszélgetést. L. M.