Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

1993. augusztus 25., szerda BOTRÁNYKÖVEK Mi ez itt, Amerika? Jobb a biztos a bizonytalannál - A mák nem paradicsom - „Nem vagyunk mi bűnözők!’ / Opiumláz Kunágotán „Kitört az opiumláz Kunágotán” — hallottuk a hírt a napokban a kistermelői mákeladások kap­csán. A történet azzal kezdődött, hogy a Tiszavas- vári Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt. szerződést kö­tött Kunágotán a Bercsényi Mezőgazdasági Szol­gáltató és Értékesítő Szövetkezettel A—1-es jelű, ópiumtartalmú mák termesztésére. A kistermelők a mákgubók leszedése után a termést azonban nem a téesznek — hanem különböző csatornákon ma­gasabb árért — értékesítették. A szerződés nem teljesítése után a gyár feljelentést tett a Békés Me­gyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szol­gálatnál, valamint egy bejelentés alapján a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya is munkához látott. Elsőként a vitatott helyzet kialakulásának okát próbáltuk kideríteni. — A szerződésszegés önma­gában nem lenne érdekes, ha nem egy ópiumtartalmú nö­vényről lenne szó. Ezt a mák­fajtát ugyanis egy 1993-as ren­delet értelmében kizárólag csak az Alkaloida Rt. forgal­mazhatja. Megfelelő techno­lógiai tisztítás nélkül étkezési célra nem alkalmas — mondja Tóth Mátyás, a szövetkezet ag- ronómusa. Kiderül, a község­ben nagy hagyománya van a máktermesztésnek, ezért különösen örültek, hogy év elején kaptak egy biztos szer­ződést. — Termelési tanácskozá­elmondták, hogy minden év­ben a háztáji igénylő lapon je­lölik be, hogy mit szeretnénçk termeszteni, amelyre a téesz vállal kötelezettséget. Mivel eddig jó tapasztalatuk volt a máktermesztésről, így többen is ezt a növényt választották. Az elszórt mennyiség azonban rosszul kelt, mert — mint mondják — gyenge volt a ve­tés, hiányos a megművelése és gazos a földterület. — Velünk külön szerződést nem kötött senki és máskor is bárhova eladhattuk ezt a fajta mákot. Ellenőrzés? Ugyan, dehogy. Senki sem szólt itt egész évben semmit — sorol­ják. — Mi magunktól tudtuk, hogy mikor kell leszedni. Zsá­kot kaptunk, hát nekiláttunk. Kértük, hogy jöjjön ki a gyár képviselője, mert mi jobb pia­cot tudunk. Szerettünk volna egyezségre jutni — állítják. — Személyesen nem beszéltünk senkivel, csak a mi vezetőink­től hallottunk ezt-azt. Jobb a biztos a bizonytalannál — gondoltuk, ezért szinte 3 nap alatt mindenki eladta 180 fo­rintért, azonnali fizetésre. Nem akartunk úgy járni mint a paradicsommal, amelynek árát két éve hiába várjuk. Nem vagyunk mi bűnözők és még- csak megsem fordult a fejünk­ben, hogy kifőzzük vagy mi. Egyébként máskor is ezt ette a család a mákostésztán. Akkor nem volt mérgező? Felszólí­tást kaptunk a tisztiorvosi szol­gálattól, aztán jöttek a rend­őrök, hogy szolgáltassuk be a gubót. Milyen alapon? Miért adjunk termelőnként 50-60 ezer forintokat valakiknek in­gyen a zsebébe? — kérdezik felháborodva. Ez tehát a tényállás, amely­ről kinek-kinek helyzetéhez mérten más az álláspontja. Az A—1-es típusú mák ópium­származék, s talán ezért is került az érdeklődés közép­pontjába az eset. A megyei fő- kapitányságon Patócs Sándor rendőr őrnagy, a gazdaságvé­delmi osztály helyettes veze­tője az alábbiakat mondta a témáról: — Egy bejelentés alapján foglalkoztunk az üggyel, de bűncselekményről szó sem volt. Mivel nem szokványos termékről van szó, köteles­ségünk volt tájékozódni. Egy­szerűen kereskedelmi tévútra terelődött a termék, de mert mérgezést okozhat, fontos az ismeretlen csatornák felderíté­se. A további vizsgálat a tiszti- orvosi szolgálat feladata, ami jelenleg is tart. Mint azt a téesz képviselője is hangsúlyozta: feltételezhetően az embereket egyetlen vezérlő elv vezette: a pénz. És hogy a szerződésekért ki milyen mértékben felel, illet­ve a külső felvásárlók hogyan számolnak el áruikkal talán az ANTSZ vizsgálata után kiderül. H.M. A pizzéria teraszán tízéves forma fiú tépkedi piszkos ujja­ival az előtte lévő hatalmas tésztából a szájába kerülő fala­tokat, s közben szünet nélkül veszekszik a barátjával, aki kötekedve nézi falatozását. Amikor szavaik már kevésnek bizonyulnak indulataik kifeje­zésére, akkor ütnek és rúgnak is, ami rendszerint azzal foly­tatódik, hogy egyikőjük fel­ugorva az asztal mellől a me­nekülés útját választja, a má­sik pedig kergeti. Idővel bele­fáradnak a rohangászásba, visszaülnek az asztalhoz, s kezdik elölről. Kiabálásuk nem feltűnő, mert markáns utcazaj közepet­te történik, s a szomszédos asz­talnál helyet foglaló fiatal pár szerelmi csatája legalább olyan hangos, mint a gyerekek civódása. Köztük féltékenysé- gi ütközet dúl, válogatás nélkül vagdosnak egymás fe­jéhez durva rágalmakat, mi­közben lendületesen tömik magukba az olasz konyha spe­cialitását. A terasz legszélső asztalá­nál falatozó fiatalember mel­lett megáll egy idős, borostás, kopott ruhás úr, s hosszan bá­mul a már félig üres tányérba. Éhes vagy nézelődik? A fiatal­embert nem érdekli. Annál in­kább élvezi az emberek reak­cióját az a srác, aki kerékpárjá­val félelmetes közelségben száguld el főleg középkorú és idős gyalogosok mellett. Az ijedtséggel vegyes megdöbbe­néseken jót szórakozik. — Tolvaj, fogják meg! — Elmúlt heti országos körútja egyik állomásaként dr. Habs­burg Ottó Békéscsabára is el­látogatott. Még Orosházán tar­tózkodott, amikor már futó­tűzként kapott lábra a szer­kesztőségben a hír: egy bemu­tatkozni elfelejtő férfihang kö­zölte Béla Vali kolléganőnk­kel, hogy Habsburg Ottó nem hagyja el élve a várost. Dühö­sek és idegesek lettünk egy­szerre. Bíztunk abban, hogy csak egy felelőtlen telefonról van szó, de az aggodalom — kimondva vagy kimondatla­nul — mindnyájunkban eleve­nen élt. A rendőrség értesítése után végeztük a dolgunkat, s mivel engem ért a megtisztelő feladat: tudósítani a Páneuró- pa Unió elnökének programja­iról, átmentem a városházára. Hiába akartam elhessegetni magamtól a félelmet, egész es­te gyorsabban dobogott a szí­vem a kelleténél, s hiába lát­tam, hogy a rangos vendég biz­tonságára ügyelők a helyükön vannak, nem tudtam megnyu­godni. Gyakran felvetődött már bennem a kérdés, hogy a nyolcvanon túli, mozgalmas életet élt idős ember miért nem választja a pihenést a fiatalo­kat is próbára tevő, felelősség- teljes, fárasztó munka helyett, most azonban csak ez járt az eszemben. Hallgattam a város életére vonatkozó őszinte ér­deklődéssel feltett kérdéseit, bölcs tanácsait, amelyek sor­sunk jobbra fordítását kíván­ták segíteni, s minduntalan az járt az eszemben: miközben Európa egyik legnépszerűbb politikusa értünk töri magát, köztünk valakiben az a vágy él, hogy kioltsa az életét. harsogja túl a kusza zsivajt egy dühös férfihang, amelyre egy pillanatra mindenki megáll, elhallgat, s a hang irányába néz. A tömegben csak a két­ségbeesetten futó üldözőt lát­ni, aki egyedül marad szándé­kával, senkinek sem mozdul­nak a rekkenő hőségben futás­ra a lábai. — Mi ez itt, Amerika? — kérdezi a teraszon falatozó srác, majd legyint, s eszik to­vább. A tízéves forma fiú közben egyedül maradt, barátja meg­unta a veszekedést és elment. Piszkos ujjai a paradicsom­mártástól már ragacsosak is, ujjatlan kesztyűje koszossága azonban meghökkentő. — Miért nem veszed le a kesztyűdet? — kérdezi tőle egy magányosan falatozó hölgy, akinek a tekintete már többször is megakadt a szokat­lan látványon. — Ez a BMX-hez kell — mutat a fiú a terasz mellé ledo­bott kerékpárjára. — Amióta megkaptam, azóta hordom a kesztyűt is. — Mindig itt ebédelsz? — kíváncsiskodik tovább a nő. — Nem, amikor főz ma­mám, akkor otthon eszem. Anyukám nincs, ő elment még mikor kicsi voltam. Nem is emlékszem rá. Még lenyel néhány falatot, majd elhúzza a száját és visszaviszi a maradékot. Kö­szönés nélkül felpattan szuper járgányára és elkerekezik. Békéscsaba, 1993 nyara. • —Lenthár— Mi készteti az egyiket és mi a másikat tettére? Miért vette vállára ez az idős ember egész Európa gondját, és miért fo­gant meg az őt megölni szán­dékozóban a gyilkos gondo­lat? Számtalan felelet adható a kérdésekre, az okokat kutatva felvetődött bennem valami, ami közös lehet a két ember sorsában. S ez a közös: a vesz­teség. Habsburg Ottót egy tróntól fosztotta meg a történe­lem, de ő felülemelkedett veszteségén, s azóta is fárad­hatatlanul szolgálja egy or­szág helyett Európa minden népének ügyét. Mi lehet a másik vesztesége? Munkahely, család, soha el nem ért dicsőség, tekintély, siker? Kár találgatni. Biztosan kárpó­tolni kívánt valamit önmaga számára a nem mindennapi tett tervezgetésével. Még egyedül sem utolsó dolog eljátszani egy ilyen gondolattal, hát még have­rok előtt a kocsmában könyö­kölve. Mégsem lehet akárki egy olyan ember, akinek egy Habs­burg élete kioltása forog a fejé­ben. Végül is miért ne köthetné össze hézköznapi életét egy ki­rályi családból származó méltó­ság halálával? Szerencsére a fenyegetés nem lett több morbid gondo­latnál. Habsburg Ottó azonban novemberben ismét Csabára látogat, s újra azért, hogy se­gítsen. Olyan jó lenne, ha nem kellene rettegnünk felelőtlen kocsmagőzös ötletektől, s aki az ő neve mellett szeretné látni a sajátját, róla venne példát, s gyarlóságain felülemelkedve kárpótolná magát mindazért, amitől a sors megfosztotta. L. M. son ismertettük a termesztés­sel kapcsolatos feltételeket és beszéltünk a kötelezettségek­ről is — folytatja. — Az elve­tett 70 hektárból — különféle okok miatt — 20 hektár ma­radt. Ezt osztottuk meg a tagok között a háztáji igénylő lapok alapján. A gyár képviselője év közben többször is járt itt el­lenőrzésen. Egyik kikötés volt, hogy a tokos mákot ve­szik meg az általuk adott szab­ványzsákokban és névvel el­látva. Kedvező volt az is, hogy az 55 forintos árat megemelték 66 forintra. Ennek ellenére a begyűjtéskor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy mindössze 3-an adták le a termést. A gyár képviselőivel folytatott tár­gyalások során közölték a fel­jelentést. Összehívtuk a ter­melőket, majd másnap megje­lent a rendőrség is. Kértük az embereket, hogy legalább a bezúzott mákgubót szolgáltas­sák be. A termelők nevében Balázs Imre, Kutasi Sándor, Kádár István, Márkus Tibor és Ger­gely István nyilatkozott, akik Dilemma ♦ ♦ DÖBBENETES ! Szokatlan kötvénykibocsátás a rövidebb távra befektetőknek! A Merkantil Car Kft. különleges konstrukcióban bocsátja ki közép- és rövid távú befektetőknek szánt 1 + 1 éves futamidejű AUTÓRÉSZLET KÖTVÉNYÉT. A kibocsátó a fix kamatozású értékpapír első évi 20% kamat kifizetésekor a tőkeösszeg 50%-át is visszafizeti, a maradék pedig magasabb, 22%-os kamattal a lejáratkor esedékes. A kötvénykibocsátásért a K&H bankcsoport tagja, a Merkantil Bank vállal garanciát. Másodlagos forgalmazásban a kötvény az aktuális árfolyamon azonnal visszaváltható. A jegyzés névértéken, 10.000 Ft-os címletekben történik 1993. augusztus 23. és szeptember 10-e között. MERKANTIL BANK RT. A IMI BANKCSOPORT TAGJA KREATÍV EMBEREKNEK KREATÍV MEGOLDÁSOK d Jegyzési helyek: Kereskedelmi Bank Rt. Békéscsaba, Dózsa György u. 1. Tel.: (66) 324-844 u. 24. Tel.: 118-2688, 266-3180 Merkantil Bank Rt. Budapest V., József Attila Gyilkosság által VALAKI?

Next

/
Oldalképek
Tartalom