Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-18 / 192. szám

«feilifo MEGYEI HÍRLAP Az oldal anyagait Vass Márta írta, szerkesztette: Béla Vali Öt jó tanács időseknek A szakemberek úgy vélik: öt egyszerű tanács megszívlelé- sével csökkenthető az öregek lakáson belüli veszélyeztetett­sége. 1. Minden helyiséget jól kell megvilágítani. 2. Az ágy és a fürdőszoba közötti útvonalon szereljünk föl kis éjjeli lámpákat. 3. Ha a lakáson belül van lépcső, mindkét oldalon le­gyen korlát, s a fokok kapjanak világos borítást. 4. A tussolónál és a fürdő­kádnál legyen kapaszkodó fo­gantyú, a kádban pedig jól ta­padó kis gumiszőnyeg. 5. A tévékábeleket és a hosszabbító zsinórokat a padló helyett a falon vezessék el. Gyógyító brokkoli A balmore-i Jonh Hopkins or­vosi intézetben kimutatták a brokkoli, más néven spárgakel kedvező hatását a daganatos betegségekre. A káposztafé­lék, de különösen a brokkoli olyan anyagot tartalmaznak, amely a daganatos sejteket gátló enzimek termelését fo­kozzák. E felismerés nyilvá­nossá tétele előtt már közked­velt volt a brokkoli az USA- ban. Az utóbbi két évtizedben nyolcszorosára nőtt a fogyasz­tása. Addig is, míg a benne lévő kéntartalmú hatóanyagot gyógyszerként forgalomba hozzák, a kutatócsoport a fő­zelék bőséges fogyasztását ajánlja mindenkinek. Magasabb kor — kevesebb alvás? Az ideális alvási időtartamra nincsenek hiteles normák, mert az alvás mélységétől függ a szervezetnek szükséges pihenőidő. Jelentős befolyáso­ló tényező az életkor is. A cse­csemő szinte egész nap alszik; az iskolásoknak 10—12, a fia­taloknak 9—10, a felnőttek­nek 8, az idősebbeknek pedig 7 óra az alvásigényük. Mindez nem cáfolja azt a régi mondást, hogy hat órai alvás fiatalnak, öregnek egyaránt elég. A „bio­órák” járásának titkait teljesen nem ismerjük. Nem tudjuk például, mi az oka annak, hogy egyeseknek rövid, felületes szendergés is elég, másoknak meg a hosszú, mély alvás is kevés a regenerálódáshoz. Az viszont bizonyos, hogy alvás szempontjából két fő tí­pus van. Az egyikbe a „pacsir­ták” tartoznak, akik gyorsan elalusznak és korán kelnek s frissen, pihenten látnak mun­kához. A másik típus a „ba­goly”, aki nehezen és későn alszik el, s kínszenvedés szá­mára a korai kelés. NYUGDÍJASOKNAK 1993. augusztus 18., szerda Alig várták, hogy beköltözhessenek A Vass házaspár: 42 év jóban-rosszban Nagy híre volt már jó előre a sarkadi gondozóháznak, a leg­kényesebb igényt is kielégítő, modem szociális otthonnak, ahol a beköltözés hetének vé­gén jártam. — Mi tényleg nagyon vágy­tunk ide, sokszor jöttünk meg­nézni az építkezést, hogy jól halad-e a munka —, mondja Vass Mihályné, s a férje moso­lyogva bólint. Másokkal egyetemben ők is a szép környezet, a jó ellátás és gondozás biztonságát válasz­tották idős napjaikra. Gyer­mekük nincs, nem is volt. Azonnal otthon érezték magu­kat, hiszen a megszokott búto­rokból hozhattak be magukkal jó párat. — Van itt minden —, szól a másik szobában elgondolkoz­va Szabó Sándomé, akivel a nagy franciaablak előtti erké­lyen nézzük a jövendő virágos kertet. Miközben Kenéz néni, a szobatárs buzgón keresi az egyik kulcsát. O a saját tévéjét is behozta, pedig van három a házban, de kényelmesebb ne­ki, ha a szobában nézheti. Az átadás utáni hétfővel kezdődött meg a beköltözés, de már vasárnap este itt voltak, ám az izgalomtól alig tudtak aludni. Másnap jobban, har­madnap éjjel már reggelig. Az otthon legnagyobb szo­bája négyszemélyes, szellős, kényelmes, zsúfoltságnak nyoma sincs. Egy külön gard­rób tartozik hozzá a fürdőszo­bán kívül, a ruhaneműeknek. Két ekkora lakrész van, a leg­több kétszemélyes és az is összkomfortos. Hol itt, hol ott találkozni a nővérekkel, akik mind szak­képzettek, s mint az igazgató, Raj ki Tóth László és Nagy Ká- rolyné főnővér mondják: jó csapat. Lehet is, 180 jelentke­ző közül választották ki az al­kalmazottakat. Egyikük Sár­közi Zsuzsa, a 20 személyes napközi otthon klubvezetője, akivel most is jó kedvvel szó­rakoznak a klubszobában a be­járó idősek. A ház minden zugában érez­ni az újdonság örömét, a beil­leszkedés kezdeti kis izgalmá­val együtt. Mindkét érzés ért­hető, hisz nagy esemény tör­tént minden bentlakó életé­ben, mondhatni új fejezetet nyitottak a beköltözései. Az egyedüllét bizonytalanságát, veszélyét hagyták maguk mö­gött a teljes körű gondozásért egy új életforma keretében. De már az első hét végén érezni az otthonias légkör kialakulását. A nap eseménye délután lesz: a nővérek eskütétele. Ez is meg lesz örökítve, mint a házavatás, a beköltözés és évek óta az idősek karácsonya Sarkadon. Mindezeket a vi­deofelvételeket Seres Károly tévészerelő készíti az idős em­berek örömére. A kétsopronyi Balázséknál A templomnál, ahol a buszfor­duló van, egy lapostetős ház látszik ki a fák közül. Ott lakik Balázs János rokkantnyugdí­jas buszvezető és pedagógus felesége, aki az idén búcsúzott el a tanítástól. Nehéz szívvel ment nyugdíjba, de mégis az­zal az érzéssel, hogy így többet tud foglalkozni a férjével, aki­nek az egészsége nincs rend­ben. — Ötödik éve már, hogy abbahagytam a távolsági busz­vezetést, mert leszázalékol­tak. Békéscsaba és Budapest között jártam az utat — mond­ja a férj és hozzáteszi: egy ke­veset azért nyugdíjasán is dol­goztam még. A sofőrök munkájáról be­szélgetünk, amelyben bizony Posta Tisztelt Szerkesztőség! A szo­ciálpolitikai kérdések tárgyalá­sakor rendszerint külön foglal­koznak a gyermeküket egyedül nevelő szülők gondjával, bajá­val. De mikor esik szó az unoká­jukat egyedül nevelő nyugdíjas nagymamákról, akiknek egész­ségük egyre romlik, hasonlóan a nyugdíjuk értékéhez. Pedig erejükön felül dolgoznak és nagy felelősséggel meg szere­tettel nevelik az árvaság vagy más okból rájuk bízott gyeme- keket, akik között nem kevés lelkileg sérült akad. Két ilyen nagymamát isme­rek. Az egyikhez olyan állapot­ban került az unokája hatéves korában egy kórház idegosztá­lyáról, hogy mindenkitől félt és újra kellett beszélni tanítani. Mára kitűnő bizonyítványt szerzett szakmunkás lett belőle, aki jelenleg is tanul egy újabb szakmát és az esti középiskolát végzi. Az asszony egyszer kért segélyt 1992-ben, amikor a fiú ballagott, de hosszas huzavona után sem kapott, csak két hó­napra tejjegyet. Hát ebből se ruha, se cipő nem lett. Kuzsel Linda Nikoletta egy­éves korában akad feszültség is, majd az is­kolabusz súlyos szerencsét­lenségéről esik szó. — Gyenge nálunk a közle­kedési morál, a legtöbb bajt ez okozza. Bizonyítja az is, hogy a nagy karambol után sem lett A másik nagymamára bízott kislánnyal egy csomó zűrös ügy merült fel a hagyatéki tárgyalás és az árvaellátás körül, mely utóbbi nyolc hónap után is „irat­kérési” állapotban van. Segélyt — bár rászorulna —, nem kér, mert röstell. Nyugdíja és a csa­ládi pótlék együttes összege 13 500 forint. Jó lenne, hogy ahol kiskorú árva marad, ott kötelezően készüljön hagyatéki leltár és a gyermeknek is joga legyen az ingóságok ráeső részére. To­vábbá, hogy segélykérés esetén az egy főre eső jövedelmet néz­zék, ne a nyugdíj összegét, amely talán több valamivel a létminimumnál. S ezek az uno­kák legalább évente egyszer kapjanak tanszer- és téliruhase- gélyt. Második szakma tanulá­sakor pedig tandíjtámogatást, főleg ha nem tudtak az elsővel elhelyezkedni. Molnár Lajosné,Békéscsaba U.i.: A SZUPERNAGYI pá­lyázat nem tudja a fentieket pó­tolni, mert lehet, hogy ezeknek a nagymamáknak nem is jár új­ság, mert nem telik rá nekik. És fénykép is talán csak húsz évvel ezelőtt készült róluk, az is a személyi igazolványukba. kevesebb a közút és vasút ke­reszteződésénél a baleset. A napokban olvastam, hogy 7 hónap alatt 72 ütközés volt, és 68 esetben a közúti járművek vezetői voltak a hibásak. Szo­morú, de elhiszem. — A férjem egész pályafu­tása a vezetéssel telt el — foly­tatja a feleség —, hosszú évti­zedeken keresztül sokat volt távol itthonról, s én bár tud­tam, hogy jól és figyelmesen vezet, mégis mennyit izgul­tam. Hisz számtalan esetben a vétlenen csattan az ostor az országúton. Ennek az izgalomnak már vége, de van helyette másik: a betegség. De még ezt is beara­nyozza a kétéves Linda Niko­lett. A kisunoka. Itália: több nyugdíjas, mint kereső A pár nappal ezelőtt közzétett felmérés szerint Olaszország­ban ugyan e pillanatban még a keresők száma néhány tized­százalékkal magasabb, ám a tendenciák egyértelművé te­szik: az év második felében az arány megfordul. Az 57 millió lakosú országban húsz és fél millió öregségi és rokkant- nyugdíjast, szociális ellátottat és más címen nyugellátásban részesülőt tártnak számon. A foglalkoztatottak pedig hiva­talosan 21 millióan vannak. A nyugdíjba vonulók száma mind abszolút értékben, mind pedig számszerűen évről évre nő. 1991-ben mintegy 750 ez­ren, míg egy évvel később már 850 ezren jelentkeztek nyugellátásért a társadalom- biztosításnál. Eközben a gazdasági visszaesés miatt megállítha­tatlanul csökken a munkahe­lyek száma. Az elmúlt két év­ben több mint egymillió szűnt meg. • • Önvédelem Ne szívja mellre, mondták a rossz, kel­lemetlen dolgok miatti búsuláskor a férfiaknak az emberek boldogult ifjú­ságom idején. A nőknek meg: kár sírni a tejbe, van abban víz éppen elég. A vigasz használt vagy nem, valamit azonban bizonyít. Először is, hogy akkor még főleg a férfiak dohányoztak és nem a gyengébb nem, viszont náluk tört el hamar a mécses. Továbbá, hogy a tejet régen is vizezték. De leginkább az szűrhető le az egészből, hogy gond, baj, bánat és más hasonló rossz mindig volt bőviben. De a két szlogen önvédelmi jellege az igazán figyelemre méltó, ugyanis azt sugallja: kis ügyből ne csinálj nagyot, mikor a nagyért sem érdemes búsulni. Tedd magad túl rajta, különben ráfizetsz, tönkre mennek az idegeid, s azt előbb-utóbb megsínyli a szervezet. Ha pedig oda az egész­ség, az már aztán komoly baj, ki tudja mi lesz belőle. Épp ezért derűvel űzd el a borút. Ez aktuális volt akkor, azelőtt, most és ezután is az lesz. Persze könnyű ezt mondani, pláne prédikálni, annál nehezebb megtenni, mikor a düh vagy felháborodás fojto­gat valakit, hogy vágjon jó arcot hozzá. Felejtse el. Van, aki inkább kikiabálja vagy kisírja magából azt, ami na­gyon bántja, és egyik sem rossz módszer, mert meg­könnyebbülés követi. De a bagatellizálás, az ügy, az eset, a helyzet szinte semmibe vevése is megfelelő önvédelmi eszköz. Öntudattal, önbizalommal párosulva különösen. Csak ne lenne mindez annyira nehéz. Vass Marta Hová lettek az eszperantisták? Úgy tűnik, a valaha volt moz­galmas eszperantó életnek nyo­ma sincs máma. A világnyelv lelkes terjesztőiről nem hallani, holott a mi megyénk híres volt erről, szinte a kezdetektől fog­va. Gyula, Orosháza, Békéscsa­ba különösen. Megtudni, hogy mi is a helyzet, dr. Palovits Gyu- láné nyugdíjas gyógyszerész­hez fordultam. — Az egész országban érez­ni a viszaesést, hisz aki csak teheti, most angolul tanul. Vagyis minden idegen nyelv iránt érdeklődő, mivel a boldo­gulás is ezt kívánja. Az már más lapra tartozik, hogy nem egy olyan angol, skót, ír isme­rősöm van, akivel az eszperan­tó által ismerkedtem meg, és ezen a nyelven tartjuk most is a kapcsolatot. — Régebben sok nyugdíjas tagja, vezetője volt az egyesüle­teknek. — Nemcsak a nagy öregje­ink, mint az orosházi Dumitrás Mihály és a csabai Sztaniszláv Dani bácsi, de sokan mások is már csak az égi mezőkön társa­lognak eszperantóul. És alig van utánpótlás. A fiatalok és középkorúak minden energiáját leköti a kenyérkereset. —Remény sincs a tanulásra ? — Remény mindig van és nem is alaptalanul. Sarkadon a gimnáziumban fakultatív tan­tárgy volt, s Flender György tanár csoportja az idén végzett. Re­mélem újak lépnek a helyükbe. — Milyen rendezvényen vett részt mostanában ? — Tavaly voltam Bécsben a kongresszuson. Nagyon jól si­került, az osztrák főváros kitett magáért, azzal is, hogy az Euro­pa Centert adták nekünk át egy hétre. Sok régi ismerőssel talál­koztam itt a világ minden részé­ről és örültünk egymásnak. Énekeltem a 60 tagú nemzetkö­zi kórusban egy bolgár karmes­ter vezényletével, többek közt a Kék Duna keringőt is a bécsiek tiszteletére. Óriási siker volt. S teli sok, nagyszerű élménnyel jöttem haza az eszperantó világ- kongresszusról. A kép jobb oldalán Palovitsné, mellette a skót dr. Albert Goodheir író és Hailé, az etióp fiú archív felvétel Natúrkozmetika A duzzadt szemhéjakra helye­zett uborka vagy burgonyaszele­tek hűsítő, nyugatató hatásúak. Tápláló hajsampon a tojás sárgája. Rövid hajhoz egyet, hosszabbhoz kettőt keverjünk el és a hajat, fejbőrt jól dörzsöljük át vele. Kitartó használat után akár meg is duplázódhat a haj. A citromlével fölvert tojásfe­hérje 15 percig arcpakolásnak alkalmazva a bőrt feszessé és rugalmassá teszi. Uborkaléhez pár csepp olívaolajat keverve, kíméletes, de mégis hatásos tisztítótejet kapunk, ugyanis az uborka nyugtatja és méregtele- níti bőrt. Hetenként egynapi böjt, ki­zárólag ásványvíz vagy cukor nélküli gyümölcs- és zöldségle- vek fogyasztása mellett, salak- talanítja és méregteleníti a szer­vezetet. Vele együtt a bőrt is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom