Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
O 1993. július 12., hétfő MEGYEIKÖRKÉP Ha a liba (és a gazdája) szomorú Sugárzásmérés a honvédségnél A Magyar Honvédség korszerű sugárfigyelő és jelzőrendszerrel rendelkezik, amelyhez hasonló a környező országokban — Ausztria kivételével — nem létezik. Hulej János ezredes elmondta, hogy az általuk kifejlesztett AMAR—93 korai nukleáris riasztó rendszer az országban 50 állomással működik. A műszerek folyamatosan mérik a háttérsugárzást, amelynek eredményét Budapesten egy számítógép dolgozza fel. A háttérsugárzás az ország területén egyébként normális szinten van. Eldőlt a nézőtéri vita Szegeden Több hónapig tartó huzavona után a szegedi közgyűlés úgy döntött, hogy a hazai Com- pack céget bízza meg a Szegedi Szabadtéri Játékok új nézőterének elkészítésével. A Compack az idén egyszer már megnyerte a pályázatot a svájci Nüssli céggel szemben, majd, miután a Nüssli reklamált, a bíráló bizottság megváltoztatta véleményét. Ezután a Compack lépett, s a nézőtéri vita már-már botrányossá fajult a Tisza-parti városban. A magyar cég terve lényegesen kevesebb pénzből valósítható meg, a svájciak költségterve 154, illetve 185 millió volt a nagyságtól függően. Az önkormányzat 150 milliót szavazott meg e célra. így a jövő nyári évadban már az új, 4000 személyes mobil lelátó fogadja a játékok közönségét. Tízkor bezár a posta A posta napi 6 órára korlátozta magyardombegyházi hivatalának nyitvatartási idejét. A kis település két postai alkalmazottja ezentúl osztott munkaidőben látja el feladatát: délelőtt csak 8 és 10 óra között állnak az ügyfelek rendelkezésére. Sötétbarnára sült asszony áll az egyik sarkadkeresztúri libafarm közepén. Látszik rajta, azt sem tudja mibe fogjon, annyi a teendő a hatalmas udvarban. Fotósunk célba veszi a farmot, benne a több ezer libát. Az asszony észreveszi, közelebb jön. Hamar összeismerkedünk. Huszár Ilona, a farm egyik tulajdonosa szívesen beszél az életéről, amely sajnos egyre nehezebb. — Több mint 5000 libánk van ezen a tanyán—mondja. — A fiammal közösen vállalkoztunk libázásra három évvel ezelőtt. Azt hittük, megéri. Minden pénzünket ^lefektettük az állattartásba, én még a fehér köpenyes munkahelyemet is otthagytam, mert úgy gondoltam, a rendszerváltás végre kedvet ad az embereknek a vállalkozásra. Tavaly még megérte valamennyire, de az idén már csak dolgozunk látástól vakulásig, hasznot meg nem látunk benne. Beszélgetőpartnerünk nem győzi sorolni az érveket, mekkora „bolond” az, aki ma állatA következő évszázad elején Európa lakói közül minden negyedik ember 60 éves vagy annál idősebb lesz. A „vén kontinens” azonban nem áll majd egyedül ezzel a jelenséggel, hiszen a lakosság elöregedése már ma is világjelenség — hangzott el a XV. Gerontológiai Világkongresszus záró napján. A július 4—9. között megrendezett világkongresszuson elsősorban az öregedés biológiájával, orvosi és szociális vonatkozásaival fogtartással szeretné megkeresni a kenyerét. Mint mondta, az első tépés 400-450 forint körül van, a másodiktól már 800-1000 forintot is megadnak ugyan, de mikor egy mázsa táp több mint 2000 forintba kerül, már nevetségessé válnak a fenti összegek. És bizony ha nem eszik a liba, hiába akarja eladni a tollát a gazda. Aztán itt volt az aszály. Kiégett minden fűszál a farm körül, honnan teremtsen zöldet a libának!? De az is gyakran előfordul, hogy a liba szomorú. Ilyenkor felborzolódik a tolla, elbágyad a szeme, vagyis szemmel látható, hogy megbetegedett. A gyógyszerek pedig özön pénz elvisznek. Vagy: nyilván minden termelő szeretné minél jobb áron eladni a tollat, ezért gyakran 5-10 helyen is érdeklődik, hogy veszik a tollat. Csakhogy ezeket a holt kilométereket senki sem fizeti meg. És akkor még a sok cipekedésről, egész napi talpalásról nem is beszélt! Meg aztán jó lenne művelődni is, hiszen a dolgokhoz lalkozott az 55 országból érkezett csaknem 3000 résztvevő. A tudományos tanácskozáson megállapították: az idősek lakosságon belüli számarányának folyamatos növekedése egyre nehezebb probléma elé állítja a világ kormányait. Különösen nagy gondot okoz, hogy sok idős ember szorul az állam gondoskodására, s nemcsak anyagi szempontból. A jóléti társadalmakban elsősorban a család hiánya, az idősek egyedül maradása okozza a jobban értve eredményesebb lehet a termelés. Csakhogy a nonstop munka közben kinek van arra energiája, hogy még művelődjék is?-— A fiam jelenleg állategészségügyi főiskolára jár Vásárhelyre — mondja —, így abban reménykedem, hogy talán ő felkészültebben folytatja majd a munkát. Ha egyáltalán érdemes lesz még folytami. Az utóbbi években mindig csak azt halljuk az országot vezető politikusoktól, hogy „már csak ez az év lesz nehéz”. De meddig mondják még ezt? Tíz évig? Húszig? Addig belefásulunk, belerokkanunk a termelésbe, a fiatalok meg már bele se fognak. Vajon mi lesz az országgal, ha tele lesz egy csomó kedvét vesztett, csalódott emberrel? Már régen elhagytuk a farmot, mikor még mindig a fülemben csengett ez utóbbi kérdés, de annál jobb válasz, hogy „majd 20 év múlva megtudjuk”, nem jutott eszembe. Magyar Mária gondot. A szegénység és a nyomor miatt ugyanis sokuk szorul, szorulna tartós kórházi kezelésre, szociális otthoni elhelyezésre. Ha azonban a kormányok erre költenek, nyilvánvalóan kevesebb jut nyugdíjra, szociális juttatásokra. A megbeszélések legfontosabb célja az volt, hogy minél több ponton megvilágítsák: mit tehet a tudomány az egészséges öregedésért. A statisztikai adatok ismeretében ugyanis a tudósok számára immár egyértelmű: a társadalmak elöregedése szinte visszafordíthatatlan jelenség. „Azt már látjuk, a libázás nem kifizetődő, de ha abbahagyjuk, vajon mibe fogjunk, ami becsületes, és amiből meg lehet élni?” — teszi fel a kérdést tanácstalanul a keresztúri libafarm egy*k gazdája fotó: ungvári mihály Gerontológiai világkongresszus Takarékosság vagy valami más? Földárverések hiányos tájékoztatással Áltájékoztatás vagy valami más — közpénzen? Az inter- pellációs kérdést dr. Páris András (SZDSZ) tette föl a parlament ülésén. Elmondta, hogy egy ’91-es kormányrendelet úgy intézkedett: a kárpótlási hivatalnak a földárverések kitűzését az árverés előtt 30 nappal a Magyar Közlönyben, egy megyei lapban és egy országos lapban közzé kell tennie. Ez év tavaszán azonban egy módosítás nyomán a felsorolásból a „megyei, lap” kitétel kimaradt. Ráadásul a közzététel fórumának választott orgánum olyan, a kormány által preferált napilap, amelyet — ahogy a képviselő ironikusan fogalmazott — példányszáma alapján merészség országosnak minősíteni. A válaszadó igazságügyi államtitkár, dr. Isépy Tamás a rendeletmódosítást takarékossági okokkal magyarázta: a hirdetmények megyei sajtóban történő közzétételének mellőzésével 130 milliót spórolt meg a költségvetés. Ugyanakkor az Új Magyarország kedvezményes díjtétellel publikálja e közleményeket, s információ- hiány miatt sehonnan nem érkeztek panaszok. A Ház a választ —116 igen, 83 nem szavazattal és 9 tartózkodással — elfogadta. Dr. Páris Andrást az interpellációs közjáték után az ügy hátteréről és részleteiről kérdeztük: — A lakóhelyem és választókörzetem, Somogy megye legnagyobb példányszámú napilapjában olvasott kis „doho- gás” hívta föl a figyelmemet erre a furcsa ügyre. Mert aligha kell bizonygatni a földárverések iránt érdeklődőknek a Magyar Közlöny nem napi olvasmány, s az Új Magyarország szintén csekély publicitást jelent. De hát a válasz nem is hagyott kétséget afelől, hogy a kormány exkluzív szerződést kötött a lappal, ily módon preferálva azt. Lényegében az történik, hogy az adófizető polgár pénzéből fizetik ezeket a hirdetéseket, s egyben mintegy kötelezik is arra, hogy a saját pénzéért azt az egy lapot olvassa. —Végül is országos napilap az az egy... — E lap példányszámát illetően a Somogy megyei adat áll rendelkezésemre: ebből a napilapból 500 érkezik a megyébe, de hogy mennyi fogy el belőle, nem tudom. Viszont a megyei lapot 50 000 példány-' ban nyomják és majdnem mind elfogy. (Hasonló az arány Békés megyében is — szerk.) A hirdetések elsődleges célja, hogy minél több olvasóhoz eljusson, s nem az, hogy egy bizonyos lapot támogasson. Arról nem is szólva, hogy a megyei lapok összpél- dányszáma jóval meghaladja az 1 milliót. — Azért 19 megyei orgánumban hirdetni drága dolog..’ — Igaz, de vajon megkérdezték-e a vidéki lapokat, hogy hajlandók-e legalább olyan mérsékelt áron közölni a hirdetéseket, mint azt állítólag az Új Magyarország teszi? Azt is korrekt megoldásnak tartottam volna, hogy az illetékesek azt mondják: ennyi pénzünk van e célra, hajlandók vagytok-e közölni ennyiért ezeket a fontos, közérdekű közleményeket. Biztos, hogy minden lap örömmel vállalta volna... De nem ez történt. Ha kicsit is gyanakvó vagyok, arra is gondolhatok: a választások előtt ez az akció nem egyéb, mint kemény pénzek elmentése. S ennek elíenkezőjéről sajnos Isépy államtitkár úr nem győzött meg. (K.T.) Ferenczy Europress % Olvasóink írják ■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A visszhang visszhangja A csíksomlyói búcsúról Tisztelt lelkész úr! Megdöbbenve olvastam levelét a Békés Megyei Hírlap hasábjain. Szerintem Ön, mint lelkész a megértés és megbocsátás híve kell legyen, és nem értem, miért vállalta magára a vádaskodó és rágalmazó szerepét, de ezúton szeretném Önnek a figyelmét a következőkre felhívni. Szívesen látjuk, ha jó szándékkal a pontatlan történelmi dátumokat és eseményeket kijavítja, de a történelem mindig olyan volt és lesz, hogy bizonyos eseményeket vagy eltörpít, vagy felnagyít, vagy eltorzít. Mivel van szerencsém Góg Imre bácsit személyesen ismerni, közölnöm kell Önnel, habár a cikk megírásához nem tudom, milyen forrásokat használt, de egy biztos, hogy semmilyen hátsó szándéka nem volt, csak egy eseményről írt úgy, ahogy azt őott látta. Ezek után kérem Önt, hogy ,,Mi, erdélyiek" nevében ne beszéljen, csak a saját nevében, mert nem minden erdélyi vállalja magára egy köztiszteletben álló ember megbántását, aki nemes szándékkal próbálta felhívni figyelmünket az erdélyi népszokásokra. És szégyen őt a Ceausescu-rezsim rémtetteivel egy lapon emlegetni, mikor ő felemelte szavát Erdélyért, amikor itt nem nézték jó szemmel. Székely László, Gyula Nem vérontáson alapul a csíksomlyói búcsú! Örvendek, hogy megszólalt Góg Imre. Szívesen vitatkoznék vele e búcsú ügyében, de nem tehetem egyetlen oknál fogva. Ez pedig az, hogy ha valaki nem tudja az írott, korabeli dokumentumokat bizonyító erőnek elfogadni, azzal nekem nincs mit tárgyalni. Annál is inkább, mert sem Gianandrea Gromo kapitány, akit a pápai udvar küldött ügynöknek az erdélyi fejedelmi udvarba, sem Ghyrhesi Forgách Ferenc katolikus püspök fejedelmi kancellár nem lehettek elfogultak János Zsigmonddal és udvara történéseivel (főként a vallási ügyekkel!) szemben ; és ha még ők sem írták le azt, hogy vérontásra került sor, akkor nem tudom, hogy kinek kellene hitelt adni ez ügyben. Azoknak semmi esetre sem (sorol belőlük Góg Imre, de könyvtárnyit lehetne e korszakról előhozni!), akik már valamilyen megfontolásból, érdekből színezték ki, hamisították meg a történelmi hitelességet. Már ai Sándor csodálatos gondolatával zárom le ezt az egyoldalú vitát (egy székely soha nem mondja, mondhatja a fehérre, hogy fekete vagy egy írott dokumentumra, hogy az nem a valóság!): ,,A Tudás csak akkor nem az ördög műve, ha nem lesz a hatalom szolgája — de ehhez szükséges, hogy a Tudást a Szeretet áramával töltsék meg az emberek.” Indulatom, sértegetésem nem Góg Imrének szólt és szól ezután sem, hanem a történelmi értékeink meghamisítóinak, sokat szenvedett népünk félrevezetőinek. Ha megkérdez egy katolikus és egy protestáns székelyt bárki, így igaz ez! Balázs László lelkész A csíksomlyói búcsúról folyó vita résztvevői immár két alkalommal is lehetőséget kaptak nézetük kifejtésére. Itt olyan esemény értelmezése körül folyik a vita, amely történelmileg manipulált, s amelynek irodalma igen nagy. Nem vonva kétségbe a vitatkozó felek jóindulatát, a vitát ezennel lezárjuk. Szerkesztőség Olvasóink írják Válasz egy közleményre A Békés Megyei Hírlap 1992. március 6-ai számában a Szarvas- újtemplomi Evangélikus Gyülekezet számvevőszéke egy közleményt jelentetett meg. Azt állítják, hogy megvizsgálták e lap január 25-ei számában a pénztári ügyvitellel kapcsolatos kifogásaimat és közlik: ,,A számvevőszék a hivatalos dokumentumok alapján megállapította, hogy a■ vádaskodás, amely legfőképpen Deme Zoltán lelkész, országgyűlési képviselő ellen irányult, alaptalan." Kérésemre az egyházmegye pénzügyi vizsgálatot végzett, s a megállapításokat 1993. május 7-én jegyzőkönyvbe foglalta. Beigazolódott—többek között—, hogy az adótörvényben előírt kötelezettségeiknek sorozatosan nem tettek eleget. Bizonyítást nyert, hogy valóban volt egy, fekete kassza”, melyről senki, csak éppen a nyilatkozók tudtak! Bizonyos bevételek nem kerültek a hivatalos pénztárkönyvbe, hanem külön kezelték. Ebből fedeztek különböző személyi jellegű kiadásokat. A jegyzőkönyvben foglaltak alapján visszautasítom Deme Zoltán és az újtemplomi számvevőszék szakmai és emberi becsületemet sértő, a közvéleményt, mindenekelőtt az egyházközséget félrevezető valótlan állításait! Józsa Lajos, az újtemplomi egyházközség volt gondnoka
