Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-30 / 176. szám

1993. július 30., péntek HÁLÓ £gjü mm MEGYEI HÍRLAP újabb felfedezéseit az anyatej­ről és a szoptatásról — a szerk.) Komlósi Kálmánné MEGYEI VEZETŐ VÉDŐNŐ, ÁNTSZ Békés Megyei Intézete A szoptatás világnapja ­1991-től emlékezünk meg a szoptató anyákról világszerte, ezzel is hangsúlyozva és elis­merve a szoptatás felbecsülhe­tetlen értékét. A szoptatás je­lentőségével évtizedek óta foglalkoznak szakemberek. A gyermekgyógyászok, védő­nők mindig nagy figyelmet szenteltek a szoptatásnak, a csecsemők anyatejes táplálá­sának. Mindezek ellenére nem lehetünk elégedettek a hazai eredményekkel, a csecsemők három hónapos korában vagy azon túl is szoptatok arányá­val. Sajnos a csecsemők körül­belül 46%-a kap anyatejet, pe­dig az anyák 98%-a tudna szoptatni, ha ő maga és kör­nyezete többet tenne ennek ér­dekében. A szoptatás gyakorisága és az egyes csecsemők szoptatá­sának időtartama koronként, országonként és helyi szoká­sonként széles határok között változik. Hagyományosan az elválasztást féléves korban kezdik és a szoptatás teljes be­fejezéséig egy-két éves korig vagy tovább is eltart. Más kul­túrákban, így nálunk is, az anyatejen kívül más táplálék adását már néhány hetes kor­ban elkezdik (tea, gyümölcs), ezért a szoptatás hamar abba­marad, folytatását 9—12 hó­napos korig javasoljuk. A WHO és az UNICEF (Egészségyügyi Világszerve­zet és az ENSZ Gyermekalap­ja) határozta el, hogy progra­mot indít a szoptatás népszerű­sítése, támogatása és elősegí­tése érdekében. Ezt a progra­mot hazánkban is megkezdtük 1992-ben. A tudomány igazol­ta, hogy az anyatej pótolhatat­lan táplálék a csecsemő szá­mára, mert mindazt tartalmaz­za, ami a gyermek optimális fejlődéséhez szükséges. A szoptatás módszere hozzájárul az ideális anya—gyermek kapcsolat kialakulásához. A tudomány mindezeket — ami­ket már őseink is tudtak, ta­pasztaltak — újra megerősí­tette. Kitűzött célunk, hogy a csecsemőket 4—6 hónapos korukig kizárólagosán szop­tassák, ami azt jelenti, hogy a csecsemő az anyatejen kívül más táplálékot vagy folyadé­kot ne kapjon — csak orvosi utasításra —, gyakran és idő- korlátozás nélkül szoptassák. Sajnos általános az a tapasz­talat, hogy a kórházakban, szülőotthonokban az újszülöt­tek többségét az anyától külön osztályon helyezik el. A szigo­rú menetrend, a kötelezőnek tartott napi többszöri súlymé­rés szinte egyenes következ­ménye a pótlás, folyadék-hoz- zátáplálás, ami gyakran cu­misüvegből történik. Sajnos már néha a szülőintézetekben is megfigyelhető a tápszerek propagálása, ajánlása. Csak a roomingin (anya—újszülött egy szobában van) rendszer­ben lehet a „bababarát” kör­nyezet feltételeit biztosítani, ezzel is ösztönözni a szopta­tást. Szakembereink igyekeznek megismertetni a szoptatás je­lentőségét a várandós anyák­kal, elfogadtatásával a szülé­szetek már nem egy szoptatni akaró kismamával’ találkoz­hatnak, aki mindent megtesz azért, hogy gyermekének a pó­tolhatatlan anyatejet, s mind­kettőjüknek a szoptatás gyö­nyörűségét megadja. (A jövő­ben folyamatosan közreadjuk a tudomány és a gyakorlat leg­Anyatejet a kisbabáknak! Augusztus 6-án, pénteken délután 3 órától szoptatással kapcsolatos beszélgetés, élménybeszámoló „tanács­adás” lesz Békéscsabán, a Lencsési Közösségi Házban. A programot a védó'nők videofilm-vetítéssel teszik szí­nesebbé, és várják a megye minden részéből a felnőtte­ket és a gyerekeket is, akikkel ez idő alatt szakemberek foglalkoznak, játszanak. Nincs impotens férfi...? I. Statisztikai önarckép A nyugdíjak alakulása - emelés után Az életszínvonal csökkenése — a munkanélküli sokgyermekes családok mellett — a nyugdíjasokat, köztük is a kisnyugdíjaso­kat érinti legérzékenyebben. Az természetesen nehezen megha­tározható, hogy milyen értékhatárig tekinthető egy-egy járadék kisnyugdíjnak — az eligazodáshoz azonban jó támpontot adnak a KSH legfrissebb adatai a létminimum alakulásáról. Ezek szerint ez év márciusában — kéttagú közös háztartásra vetítve — városokban fejenként 9740, falun 8770forint volt a nyugdíjasok létminimuma. Az ugyancsak márciusban végrehajtott ez évi első emelést figyelembe véve a sajátjogú nyugdíjasok járadékösszeg szerinti megoszlása a következőképpen alakult: a nyugdíj összege részesülők aránya 7 000 Ft alatt 7 000—9 999 Ft között 10000—12 999 Ft között 13 000—14 999 Ft között 15 000—19 999 Ft között 20 000 Ft fölött Feveléből idézek: „37 éves férfi vagyok, 14 éve leszázalékoltán, két éve mozgáskorlátozottnak minősítve. Vállalkozni szeret­nék, a faluban kötött- és divat­árukereskedést nyitnék. Más­ként veszélyben a megélhe­tésünk. Kérem, aki valamilyen módon segítséget tudna nyúj­9% (emelés előtt: 14%) 35% (47%) 37% (22%) 8% (8%) 8% (7%) 3% (2%) tani nekünk, jelentkezzen a szerkesztőségben meghagyott címünkön. Nem munka nélkül szeretnénk pénzhez jutni, de a bankkölcsönök feltételeinek nem tudunk megfelelni. Bár­milyen segítséget, tanácsot szívesen veszek. Cím a szer­kesztőségben, oda írjanak.” A lelki élet zavarainak hivatá­sos gyógyítói meggyőződéssel állítják, hogy a nemi tehetetlen­ségnek lehetnek ugyan szervi, hormonális okai, de a legtöbb esetben pszichikai tényezők játsszák a főszerepet. Azaz, ugyanaz a görcsös, neurotikus lelki beállítottság felelős az im­potenciáért, ami például a ma­gas vérnyomásért, a szív- és ér­rendszeri panaszokért vagy a gyomorfekélyért és a vesekőért. Ismeretes, hogy a nemi élet agyunk legfejlettebb képződ­ményének, az agykéregnek az uralma alatt áll. Az innen nyert érzéki benyomások, erotikus el­képzelések és hormonhatások váltják ki a nemi izgalmat és indítják meg azokat az élettani folyamatokat, amelyek a férfi számára lehetővé teszik a nemi aktust. Igaz, hogy az idegrendszer sérülékenysége, labilitása ked­vező „táptalaja” a közösülés­képtelenségnek, a lelki problé­máknak azonban sokféle gyökere lehet. Ezek kikuta­tása, feltárása és tudatosítása fon­tos feltétele a meg­billent lelki egyen­súly helyreállítá­sának és a szexuá­lis élet rendbeho­zatalának. Az okok földerítése nélkül tudniillik az impotens férfi nem tud kikerülni a szerelmi tehetet­lenség ördögi kö­réből: megfogyat­kozik nemi ereje, mert feszült, ide­ges, túlhajtott és szorongó — bekö­vetkezik a szex­csőd —, a fiaskó fokozza a félel­met, a szorongást, a kisebbségi érzést, vagyis még neurotiku- sabbá, kiegyensúlyozatlanabbá válik... Olykor a női passzivitás, a hibás magatartás (gúnyos, le­kicsinylő megjegyzés stb.) vagy a túlzott szexuális igény önmagában is kiválthatja a fér­fiúi nemi tehetetlenséget. Ez persze manapság — a szexuá­lis kötöttségek rohamos lazu­lásának korában — viszonylag könnyen kontrollálható: ha más partnemővel is csütörtö­köt mond az illető, akkor „a hiba az ő készülékében van”... Még akkor is, ha — miként a szakmai tapasztala­tok tanúsítják — az impoten­cia nem korlátozódik a férfiak idősebb korosztályaira; „áldo­zatai” között egyre nagyobb számban vannak 20—40 év közöttiek — nős és legényem­berek egyaránt. Dr. T akács Ilona FEB A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a márciusi korrekció valamelyest javított a helyzeten, mert míg korábban a nyugdíjas társadalomnak mintegy 61 százaléka élt létminimum alatt, ez az arány március óta 44 százalékra módosult. A kimutatás azonban — mint föntebb jeleztük — a saját jogú nyugdíjasok átlagos járadékösszegét tünteti föl. Ismeretes azonban, hogy több mint 1 millió 600 000 azok száma, akik rokkantsági nyugdíjból és egyéb jogon szerzett (munkaképtelenségi, özvegyi, mezőgazdasági stb.) járadékból élnek, s e juttatások átlagos összege elmarad a saját jogú nyugdíjaké mögött. A statisztikai önarckép tehát megerősíti azt a feltételezést, hogy a nyugdíjaskorúak több mint két és fél milliós táborának csaknem 80 százaléka a létminimum­hoz közeleső vagy attól elmaradó színvonalon él. Négygyermekes rokkantnyugdíjas segítséget kér Szemben a rákkal Penny Brohn: A szelíd gyógymód Ha az ehhez hasonló könyvek, amik az utóbbi években meg­jelentek, mást se tettek volna, mint a nyűt beszéd úttörését a rákbetegséggel kapcsolatban, pusztán ezzel óriási segítséget nyújtottak a betegeknek. Egy új, és ami fő, őszinte szemléle­tet példáztak, olyat, amely ké­pes szembenézni korunk be­tegségével és egyénileg is fel­venni a küzdelmet ellene. Ez a könyv is ezt a célt szol­gálja, amikor saját életén ke­resztül mutatja meg az író, hogyha buktatókon át is,- az egyén életerejének mozgósí­tására képes, a gyógyulást aka­ró és abban bízó hite hegyeket mozgat meg. Hegyeket igen, mondhatná az olvasó, de orvo­sokat nem, mert rengeteg kel­lemetlenség és megalázó hely­zet után talált csak egyetlent. Olyat, aki nem azonosult ugyan az alternatív rákgyógyí­tással, de érdekelte a téma, s hajlandó volt segíteni. A töb­biek a háziorvosától kezdve a kórháziakig mind, mind a leg­merevebben tiltakoztak a ho­lisztikus, vagyis az ember tel­jes, testi, lelki gyógyítása el­len. Főleg a szokásos gyógy­mód, a műtét, a kemoterápia és a sugarazás, tehát a hivatalos orvoslás" elutasítása miatt. S amikor egész Európában egyetlen orvosprofesszort ta­lált, aki a bajorországi klini­kán az újfajta táplálkozást, a méregtelenítő diétát helyezte a gyógyítás központjába, eny­hén szólva is, semmi jót nem jósoltak neki. Később azonban óriási orvosegyéniségekkel ta­lálkozott, szerte a világban és Angliában. Penny Brohn, a háromgyer­mekes anya, férje szinte hihe­tetlen türelmű segítségével és a maga elszánt akaratával gyó­gyította magát. Aztán az ugyancsak rengeteget segítő barátok közreműködésével és az állandó, sokoldalú tanulás után létrehozták a Bristoli Ráksegély Központot. Először kicsiben, kísérleti jelleggel, majd egyre fejlődtek, saját épületet vásároltak. Kellett is, mert özönlöttek hozzájuk a ta­nácskérő és tanulni vágyó rák­betegek. De még az érdeklődő egészségesek is, mert ők is tisztában akartak lenni azzal, hogy „Pusztán a fizikum keze­lése nem vezethez gyógyulás­hoz, ha közben senki sem törő­dik a tudati, lélektani ténye­zőkkel, a személyiség felbil­lent egyensúlyának helyreállí­tásával.” Vass Márta Olvasónk írta: A bébi, aki nem akar megszületni Prológus: Hallgatjuk a híreket, én és a bébi... A bébi, aki itt csücsül a pocakomban, pedig már négy napja meg kellett volna születnie. Szömyülködve hallgatja az „új világ” híreit. Mi vár reá, ha megszületik? Szinte halljuk a fegyverek ropogását, oly közel a háború. A szomszéd országban embereket ölnek..., persze férfi­ak, kiknek fogalmuk sincs, mit jelent egy ember kihordása és megszülése. S mind e borzalmak hallgatása közben a bébi megírja első versét: Mi vár rám, ha megszületek Egyre szűkebb itt a hely, maholnap megszületek. Áfa törvény-változás? Tej kell nekem, semmi más! A bölcsődéket bezárták. Az ovikat is lebontják? Járhatok majd suliba? Győzi pénzzel apuka? Tankönyv, tanszer, rostiron... Lesz-e nekem olyanom? Lesznek-e majd testvéreim, az ínségben sorstársaim ? És mire jó, ha tanulok, hogyha munkát nem kapok? Munkanélküli-segély? Bűvész, ki abból megél! Olyan drága lesz már minden —és semmit sem adnak ingyen-— Negyven évig dolgozhatok, ha közben infarktust nem kapok, majd nyugdíjasként tengődhetem a „kiérdemelt” éhbéremen. Hát nem szüleiek meg hiába, maradok inkább anyu hasába, s ha majd jön az ígért „jobb kor", akkor leszek én utókor. De addig egy kicsit várok; —Pár évet? Új évszázadot?— mert ez a világ még nem jó, sok benne a buktató. Epilógus: Hát így tanakodik magában az én bébim, és döbbenten nézi, hogy a szülei sugárzó arccal várják az ígért szép jövőt, miközben a legprofibb zsebapasztó — az állam — ravasz vigyorral egyre mélyebben nyúl a zsebünkbe. ...Hallgatjuk a híreket, én és a bébi... A bébi, aki itt csücsül a pocakomban, pedig már négy napja meg kellett volna születnie, de semmi kedve hozzá. Lehet, hogy neki van igaza...? Ötvösné Oláh Szilvia 23 ÉVES, ELSŐ BABÁS KISMAMA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom