Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03-04 / 153. szám

1993. július 3-4., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM A mai irodalombarátok a Nyu­gat folyóirat alkotóit már csak az irodalomtörténet lapjain keresik, pedig élnek még né- hányan a negyedik nemzedék tagjai közül, híven őrizve Ba­bits, Kosztolányi és a többiek szellemét. Lakatos István, aki­nek életműsorozatát a békés­csabai Tevan Könyvkiadó in­dította el az idei ünnepi könyv­héten, ugyancsak a Nyugat ha­tása alatt indult azzal a tervvel, hogy példaképéhez, Babits életművéhez hasonlót alkot majd. Minden reménye meg is volt elképzelése megvalósítá­sához, hiszen 1949 januárjá­ban, mindössze 22 évesen már részesült a rangos irodalmi kitüntetésben: Baumgarten­díjat kapott irodalmi lapokban megjelent verseiért. Még ugyanebben az évben megje­lent első kötete, A Pokol torná­cán, majd közbeszólt a kultúr­politika, s ő 23 éven át hallga­tott. Közben fordításokból élt, lefordítva a teljes Vergilius életművet, a Mahábháratát, a Rámájanát, s a világirodalom más nagy elbeszélő költemé­nyeit. 1957-től 1959-ig osz­tályidegenként magánzárká­ban ült a Fő utcai börtönben. 1972-től újra megjelennek sa­játversei, 1983-ban József At- tila-díjjal tüntették ki, 1985- től Déry-díjas, 1992-től aka­démikus. Közben 1986-ban Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel megindítják az Újhold-évkönyvek sorozatát. Sok egyéb elfoglaltsága mel­lett a békéscsabai Tevan Könyvkiadót megalakulása óta támogatja szakmai taná­csaival, lektorálja versesköte­teiket. Az ünnepi könyvhéten Békéscsabán járt, a megyei könyvtárban megtartott író-ol­vasó találkozó után először ar­ról faggattuk, hogy egy szelle­mi pezsgés közepette élő em­Lakatos István a Tevannál A közönség szeretete a legfontosabb Melis György hetvenéves tolom munkájukat azzal a na­gyon szerény hatalommal, amellyel pillanatnyilag ren­delkezem, mint a Magyar Könyv Kuratóriumának egyik kurátora. —- Az ön írói munkásságá­nak legjelentősebb részét a műfordítások teszik ki. A kény­szerhelyzeten kívül miért vál­lalta föl ezt a rengeteg szorgal­mat, kitartást követelő írásfor­mát? — A műfordítás részben a hallgatásra ítéltetésnek köszön­hető, de másnak is. A mi irodal­mi társaságunk, az Újhold alko­tói körének tagjai nemcsak a nyugati nyelveket ismerték, ha­nem azt a kultúrát is, amelyet azok hordoztak. Az úgyneve­zett fordulat éve után a bolsevis­ta kormányzat volt annyira sznob, hogy a világ előtt művelt társadalomként kíyánt mutat­kozni, s ehhez szükség volt a világirodalomban számontar- tott művek kiadására. A saját kádereik a feladatra nyelvtudás hiányában nem voltak alkalma­sak, s fordításra föl tudtak hasz­nálni minket. — Úgy gondolom, hogy ez­után a saját művek létrehozá­sán a sor. — Azt tudja, hogy az első verseskötetem kiadása után 23 évig eredeti könyvem nem je­lenhetett meg, csak fordítás. Én akkor megesküdtem, hogy azt a 23 évet, amit az életem­ből elraboltak, valamikor be fogom hozni. Amikor a bolse- vizmus 1989-ben összeomlott, 62 éves voltam, s úgy gondo­lom, hogy még lesz elég időm, lehetőségem, hogy eredeti munkáimat tető alá hozzam. Ebben igen nagy segítségemre van a Tevan Könyvkiadó, amely Paradicsomkert című kötetemmel útjára indította életműsorozatomat. Lenthár Márta Szinte hihetetlen: az egykori szarvasi diák, az Európa-hírű, többszörös Liszt-díjas, Kos- suth-díjas kiváló művész be­töltötte hetvenedik életévét. Baritonja épp oly tisztán cseng, mint 40 évvel ezelőtt, színpadi játékának elevensé­gét ma is ugyanúgy csodálhat­juk, mint régen. Nyugalom­ban, de tevékenyen él ma is. Sokoldalú művészetéről a kö­zelmúltban adott szarvasi hangversenye után beszél­gettünk. Ennek az interjúnak közöljük néhány részletét. HP HP Hp — 1950-ben végeztem, de már 1949-ben szerződtettek az Operába magánénekesnek. Először kisebb szerepeket kaptam, majd fokozatosan ne­hezedtek feladataim. 1951- ben jött az első nagy szerep: Figaró, Rossini Sevillai bor­bélyában. A Don J’asqualében 25 évig játszottam egy fiatal szerepet, azóta pedig a cím­szerepet játszom. Bartók Kék- szakálljával bejártam a vilá­got. ...Két éven át Kodály Zoltán volt a mesterem, ezért éneke­lek szívesen népdalokat is. Tóth Aladárnak, az Operaház egykori igazgatójának az volt a véleménye, hogy Mozartot mindekinek énekelni kell, mert annál már csak Bach ne­hezebb. Évtizedeken át éne­keltem rendszeresen a Deák téri templomban Bach-passió- kat, a zeneakadémián — Fe- rencsik János és Forrai Miklós vezényletével — Bach-kantá­tákat. A sokak által lebecsült ma­gyar nóták is hozzátartoznak a magyar zenéhez, de ezek kö­A műfordítás részben a hall­gatásra ítéltetésnek köszön­hető FOTÓ: FAZEKAS FERENC bér hogyan látja egy kis vidéki város kulturális, művészeti életét. — Nem látom olyan re­ménytelennek, mint amilyen­nek az itt élők közül sokan tartják. Nagyon komoly kin­cseik vannak, amelyeket ha megőriznek, mindig lesz bázi­sa városukban az igényes szel­lemiségnek. Itt van például ez a könyvtár, ahol most beszél­getünk. Olyan nyugalom, har­mónia van a falai között, hogy ennél ideálisabb helyet alkotó embernek alig tudok elképzel­ni. Vagy említhetném a Kner Nyomdát, amelynek a könyvei mindig gyönyörűségesek vol­tak nemcsak az olvasók és az írók örömére, de* a könyv ínyencei is gyönyörrel lapoz­ták a nemzetközi versenyeken is magas színvonalon megjele­nő kiadványokat. A Tevan Könyvkiadó pedig mindig is olyan tevékenységet folyta­tott, amelyre az egész ország büszke volt. Nagy örömömre szolgál, hogy mostani vezetői a nemes hagyományt ilyen szépen folytatják. Ezért is pár­„Én a hazámat nem hagytam el soha...” zött is vannak gyengébbek és értékesebbek, időtállók. Sza- bocsi Bence, az egyik legna­gyobb zenetudósunk sokszor emlegette a Zeneakadémián ezeket, le is zongorázta eredeti fordulatait. Aztán ott van Dan- kó Pista, akinek a nótái klasszikus daloknak számíta­nak. Ezek megállják helyüket az egész világon. Olyan embe­rek is becsülik ezt a zenét, mint Yehudi Menuhin, de még Liszt Ferenc is érdeklődött iránta. Az operettet könnyű műfajnak nevezik, pedig egyáltalán nem könnyű. Pályám vezérlő elvei voltak a munka, a pontosság és a hű­ség. Ezen a pályán még 40 évi játék után sem lehet rutinból fellépni, minden estém olyan, hogy egy lélegzetvételt sem késhetek. Zenében mindenki csak pontosan hozhatja a saját részét, nem lehet egy nyolcad eltérés sem. Sokfelé jártam a világban, sok előnyös szerződést kínál­tak, de én a hazámat nem hagy­tam el soha, és ezt soha nem bántam meg. A magyar közön­ség mindig nagyon szeretett, és ez számomra mindennél többet jelentett. Kutas Ferenc Európai rangú enteriőrfestő Vidovszky Béla száz éve született A Vidovszkyak tősgyökeres csabaiak, de amikor Vidovszky Ferencet Gyomán választották meg jegyzőnek, akkor a család ideiglenesen oda is költözött, így a házaspár hét gyermekéből a második, Béla már ott látta meg a napvilágot 1883. július 3- án. Vidovszky Ferenc ifjú korá­ban szoros barátságba került Munkácsy Mihállyal, ki akkor Csabán volt asztalosinas. Mind­ketten szerettek rajzolni, s a ba­ráti kör szerint Ferenc volt a tehetségesebb. S milyen az élet? Munkácsy lett világhírű festő, Ferenc tehetségét pedig Béla fia örökölte... Vidovszky Béla diákkorában szépen hegedült, s zenei pályára készült. Ám egy kéztörése miatt módosítania kellett a tervét, s minthogy ügyesen rajzolt, Munkácsyra is gondolva, a fes­tészet felé fordult. Előbb rajzta­nári oklevelet szerzett, majd Fe- renczy Károly vállalta a tehetsé­ges fiatalember továbbképzé­sét. Első két olajfestményét még diákkorában Csabán készí­tette. Egy csabai kislányt örökí­tett meg a vásznán, majd osz­tálytársát — a későbbi tragikus sorsú költőt—Gyóni Gézát. Ez utóbbi képet a csabai múzeum őrzi. Az első tájképe 1905-ben Gyomán készült. Az itthoni tanulmányok be­fejeztével Párizs, majd Mün­chen következett, hová ösztön­díjjal sikerült eljutnia. Hazatér­ve belevetette magát a munká­ba. 1912-ben már olyan jó neve volt, hogy meghívták kitűnő festőink szolnoki művésztele­pére. Ennek lett a törzstagja egy emberöltőn át. Ottani műhelyé­nek köszönhetjük legszebb al­Mosóci enteriőr (1932) földi alkotásait. A tájképek mellett hamarosan kedvet ka­pott az enteriőrfestészethez, s ezt olyan művészi színvonalon művelte, hogy a Vacsora után című, enteriőr elemeket is tar­talmazó zsánerképet Wahr- mann-díjjal tüntették ki, majd 1914-ben a magyar király megvette az Öreg szoba című vásznát. A világháború kettétörhette volna életpályáját, de több ki­váló művésztársával együtt ő is hadifestő kinevezést kapott, így a frontokon folytathatta munkáját. 1920-ban neves művészek megalakították a Szinyei Merse Pál Társaságot, amelynek Vidovszky is tagja lett. A hazai kiállításokon kívül sorra jelentek meg fest­ményei Európa rangos tárlata­in. De nem feledkezik meg di­ákéveinek színhelyéről, Bé­késcsabáról sem, ahol számos emlékezetes kiállítást rendez­tek alkotásaiból. A II. világháború nagy pusztítást vitt végbe Vi­dovszky festményeiben. A művész a főváros bombázásai elől számos vásznát levitte a szolnoki műtermébe. A sors iróniája: budapesti műterme épen maradt, a szolnokit bom­batalálat érte, képei elpusztul­tak. De eltűnt egyetlen oltár­képe is, amit egy szolnoki templom számára festett. A művész a háború után újult erővel látott munkához. Haza­fias lelkülete nem tudta elfo­gadni a kommunista rendszert, de a rendszer se fogadta el őt. Vidovszky 1966-ban meg­kapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Ekkor már 83 éves, de még nem teszi le az ecsetet, még sorra jelennek meg a képei a rangos tárlato­kon. S ahonnan gazdag művé­Önarckép (1952) C" szí pályája elindult, ott is fejez­te be nyilvános szereplését, 1968 novemberében Békés­csabán, a „Csabai festők jubi­leumi kiállítása” című tárla­ton. 1973. február 6-án hunyt el Budapesten. A következő éveket bántó csend követte. Ezt Vidovszky tisztelői nem hagyhatták. À „Vidovszky Béla Baráti Kör” megalapításával és annak ke­retein belül nagy munka kez­dődött a művész alkotásainak felkutatására, számbavételére, valamint életpályájának ala­posabb megismerésére. így mire elérkezett a mester szüle­tésének centenáriuma, megje­lenhetett egy kis Vidovszky- biográfia (a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és a Békés Megyei Tanács VB. művelő­dési osztályának közös kiadá­sában, a gyomaendrődi Kner Nyomda igényes kivitelezésé­ben, 16 színes és 23 fekete­fehér ábrával). A centenárium alkalmából kiállításokra is sor került. Vidovszky nevét elsősor­ban alkotásai őrzik. Kevesen tudják, hogy közülük öt or­szágházunk termeit díszíti. Egykori fővárosi lakóháza fa­lán emléktáblát helyezett el a VI. kerületi tanács. Mi, békés­csabaiak különös tisztelettel emlékezünk megyénk nagy szülöttjére, születésének 110. évfordulóján. Láng Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom