Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-28 / 174. szám

1993. július 28., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT r-%.---------------------------------------------------------------------------------------------' PKES MEGYEI HÍRLAP A magyar vadászrepülők sikere Megérkezett a taszári repülő­térre a Magyar Honvédség négy MÍG—21-es típusú va­dászrepülőgépe, amelyek nagy sikerrel szerepeltek az angliai fairfordi légiparádén. Mint ismeretes, vasárnap befejeződött Fairfordban a vi­lág egyik legnagyobb nemzet­közi katonai légiparádéja, amelyet a brit légierő megala­kulása 75. évfordulójának szenteltek. A bemutatón a ma­gyar légierő is részt vett négy MÍG—21 -es típusú vadász- repülőgéppel. Az első napon csökkentett, a második napon már a teljes programot mutat­ták be a magyar repülők. A magyar pilóták látványos be­mutatójukkal kiválóan szere­peltek. Szombaton és vasárnap ran­gos látogatóik voltak a magyar pilótáknak: a két kenti herceg, majd II. Erzsébet királynő fér­je, Fülöp herceg és Husszein, jordániai király is felkereste őket. A Gondolat Könyvkiadó tervei A Gondolat Könyvkiadó bolt­jai pár napra bezárnak a jövő héten, hogy a dolgozók elvé­gezhessék az áfaemelés miatt szükséges árazást — mondta Lendvai Ildikó, a kiadó igaz­gatója. A könyvkiadók közös problémája, hogy az év köze­pén kell leltározniuk. A Gon­dolat Könyvkiadó nagyobb gondja azonban az, hogy a fő­ként értelmiségieknek és diá­koknak szóló — kis példány- számú — kiadványait relatíve jobban megterheli az áreme­lés, mint más kiadók nagy pél­dányszámú könyveit. Emiatt tartani lehet attól, hogy az áfa­emelés következtében a vásár­lóik száma tovább csökken. Ebben az évben még 22 könyv megjelentetését tervezi, töb­bek között Bevan: Képes ana­tómia, Mérei-Binét: Gyer­meklélektan, Zagó: Buddhiz­mus, Oltványi Ambrus: A szellem szenvedélye, O. Nagy Sándor: Magyar szólások és közmondások és Foucault: Az őrültség története. Megkérdeztük a minisztert: Jó üzlet-e a rádiótelefon-hálózat kiépítése? Nem ritka esemény Magyarországon, hogy különböző fejlesztésekre pályázatokat írnak ki, amelyeken magyar és külföldi cégek egyaránt részt vesznek. A zsűriknek általában nincs könnyű dolguk, de az ügyek végül is viszonylag csendben elintéződnek. Miért kivétel a mobil telefonhálózat kiépítésére kiírt pályázat, amely az utóbbi hetekben politikai, szakmai és sajtóber­kekben egyaránt nagy vihart kavart? — Mert nagy üzletről van szó—válaszolta dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Ferenczy Europress főszer­kesztőjének, Pálos Tamásnak adott interjújában. —A hírközlés az európai közösség országaiban a nemzeti jövedelemnek mintegy nyolc százalékát adja, s további gyors fejlődés előtt áll. Magyaror­szágon is nagy szükség van ennek az ágazatnak a nagyarányú fejlesztésére, s ezen belül is a tele­fonhálózat bővítésére. Ezt elsősorban a vezeté­kes összeköttetés kiterjesztésével akarjuk elérni, de nagy az igény a ma még luxusszolgáltatásnak tekinthető hordozható rádiótelefonokra is. Ezért írta ki a minisztérium az úgynevezett digitális mobil rádiótelefon-hálózat fejlesztésére vonat­kozó pályázatot, amelyen öt cég jelezte részvéte­li szándékát. Ezek a vállalatok nyilvánvalóan nemcsak azért pályáztak, mert műszakilag fel­készültnek érzik magukat a feladat megoldására, hanem azért is, mert az üzletből nagy jövedelem­re számítanak. —Akkor apályáztatónak ennek tudatában kell meghatároznia a feltételeket. Nem így történt? — A pályázatot — hogy elkerüljék a mono­polhelyzet kialakulását — két engedély elnyeré­sére hirdették meg. Az első számítások szerint 21 millió dollárban határozták meg az egy-egy kon­cesszióért járó összeget. Később azonban ezt 12 millió dollárra csökkentették, vagyis megfelelő műszaki megoldás esetén 24 millió dollárért lehet elnyerni a magyarországi hálózatépítés jo­gát. Amikor már miniszterként megismerked­tem a pályázat feltételeivel, megütköztem azon, hogy egy ilyen jövedelmező szolgáltatás jogát mindössze 24 millióért értékesítjük. (Görögor­szágban ugyanezen pályázat nyertesei 195 millió dollárt fizettek az államnak.) Ennek ellenére a pályázatot visszavonni nem lehetett, nem is akar­tam, de úgy véltem, hogy az ország érdekében élnem kell az eredeti kiírás azon kitételével, miszerint azonos műszaki megoldások benyújtá­sa esetén fel lehet tenni a kérdést az érdekelt cégeknek: ki ad többet az engedélyekért? — De mindez már az ajánlatok benyújtása után történt. Lehet-e menet közben módosítani a feltételeket? — Ez nem módosítás, hanem a korábban megadott bírálati szempontok, egyéb pénzügyi feltételek változatlansága mellett annak felmé­rése, mit érnek a koncessziók a pályázóknak. — Ennek ellenére elhangzott, hogy ez a kon­cessziós törvény megsértése. Ilyenkor lehet bíró­sághoz, a Gazdasági Kamara mellett működő választott bírósághoz vagy nemzetközi fórumhoz fordulni, de—ahogy tudom—mindezek helyett Egyre nagyobb az igény a ma még luxusszol­gáltatásnak tekinthető hordozható rádióte­lefonokra ARCHÍV FOTÓ egy kormánypárti képviselő fordult szembe Ön­nel, és levelet kapott a parlament illetékes albi­zottságától is. Tehát egy szakmai ügy politikai köntösben jelentkezett. Miért? — Mert így lehetett leplezni a lényeget: szem­betaláltam magam az érdekek szövevényével, áthúztam egyesek számításait, hogy bizonyára igen kifizetődő közreműködésükkel, befolyá­sukkal viszonylag olcsón hozzásegítenek cége­ket a hálózatépítési engedélyekhez. Vagyis amit nem tudnak szakmailag vagy pénzügyileg fel­hozni velem szemben, azt más módon próbálják a rovásomra írni. Teszik ezt annak ellenére, hogy tudják, a kiírás szerint a koncessziót csak olyan külföldi cég nyerheti el, amelynek magyar részt­vevője is van. így hazai cégeket lehet jó üzlethez juttatni, ami a jövedelem, a foglalkoztatottság, a technikai fejlődés szempontjából előnyös lehet. —Mit szóltak a licithez maguk a pályázók? — Mindegyik eljött, ecsetelte ajánlatának elő­nyeit, s fenntartotta a pályázatát. Volt, amelyik képviselőjén keresztül igyekezett nyomást gya­korolni rám. Mindenkit biztosítottam arról, hogy a zsűrizés, a döntés teljesen szakszerű és jogszerű lesz. —Ezzel a licittel Ön belenyúlt a privatizációs darázsfészekbe, jelezve, hogy az állami javak— néhány sajnálatos példától eltérően — olcsón nem eladók. — Én inkább más hasonlattal élnék: az üveggyöngyöket igyekszem konvertibilis valu­tára váltani... Ferenczy Europress Szerelem és halál 9. Levelek az autóban A faluban már csak néhány ember botorkált hazafelé. Ké­ső éjszaka volt. Egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy egy asszony hálóingben, baltával a kezében rohan valahová. Megismerték a nőt: T.-né volt, és mert tőle ezt nagyon szokat­lannak tartották, szóltak a rendőrnek. Hamarosan ki­derült, hová rohant az asszony, miért szaladt, és mi volt az eset hátterében. Egy házaspár élete kanyaro­dott zsákutcába. Azé a házas­páré, amelynek két szép nagy­lánya volt, és a kívülállók úgy sejtették, minden rendben van. Az asszony 27 éves korában ment férjhez a nála hét évvel fiatalabb férfihoz. Úgy nézett ki, jól sikerült a házasság, ki­egyensúlyozottan éltek, ne­velték a lányokat; házat, autót vettek. Egyszer azonban a férj kezdett kimaradozni, s a fele­ség óvatos érdeklődésére kép­telen történeteket adott elő, amikor napok múlva hazatért. Végül, amikor már nem tudott kitalálni semmit, elköltözött otthonról. De mert tartásdíjat nem fi­zetett, az asszony bírósághoz fordult. Amikor ez a férj tudo­mására jutott, hazaköltözött, s első dolga az volt, hogy meg­verte az asszonyt. A feleség eltűrte ezt, mert neki csak az számított, hogy a férje otthon lakjon. Ezután még azért sem szólt, ha napokra eltűnt az au­tóval, mert azért mindig visszajött. Az asszony lelkét azonban furdalta a kíváncsi­ság, hogy hol járhat a férje. Eszébe villant az autó, és egy éjszaka elment a garázshoz (ez az anyósa házánál volt), s a kesztyűtartóban levelekre bukkant, amelyeket pesti lá­nyok, asszonyok írtak a férjé­nek. Néhány nap múlva beadta a válóperi keresetet. Várta, várta a tárgyalásra szóló idézést, de azt nem hozta a postás. Nem bírta tovább, elmondta a férjének a levele­ket, a válópert és azt, hogy megérti, ha nem ragaszkodik hozzá, menjenek szépen külön, mindkettőjüknek jobb lesz, megnyugodnak. Azt vár­ta, hogy a férj is higgadtan válaszol, megértő lesz, de nem ez történt. Óriási lármát csa­pott és alaposan elverte az asszonyt. Mindez este történt. Azután megvacsoráztak, le­feküdtek. A férj elaludt. Az asszony csak erre várt. Felkelt, kiment a konyhába baltáért, óvatosan a kisszobá- ba osont, s az alvó férjét több­ször, nagy erővel fejbe vágta. Úgy tervezte, önmagával is végez. Leült, hogy végrende­letet írjon, amelyben mindent a lányaira hagy: házat, autót, földet. Közben eszébe jutott, hogy a lányai magukra marad­nak, kitéve idegen emberek kénye-kedvének, mit csinál­nak a földdel, a házzal. Velük is végez — döntött a papír fölött. Bement a lányok szobá­jába, de szerencsére az esti iz­galmak miatt ők még nem aludtak el. így az ütésektől az eszméletüket nem vesztették el, hanem elmenekültek, s há­lóingben futottak át a falun. Az anya utánuk eredt, de elvétette őket. Futás közben, baltával a ke­zében villant a feleség agyába, hogy mindennek az autó az oka. Abban a pillanatban úgy hitte, hogy ha nincs a kocsi, a férje nem utazgat a pesti nők­höz, hanem mellette marad. Egy éles kanyarral az anyós háza felé, a garázs irányába fordult, ekkor látták meg a já­rókelők. A baltával nekiesett a kocsinak, törte, zúzta, zoko­gott. Azt nem tudta, hogy a férje már halott, s azt sem gya­níthatta, hogy a járókelők fel­ismerték, szóltak a rendőrnek. A baltát az összetört kocsi mellett hagyta és hazafelé in­dult. Útközben találkozott az érte siető rendőrrel. A férfit eltemették, az asszony előzetes letartóztatás­ban volt. A tárgyaláson a lá­nyok már gyógyultan jelentek meg. Anyjukon látszott, hogy nagyon megviselték az általa elkövetett borzalmak, nem mert lányai szemébe nézni. Csak azt érezte, hogy az élete zsákutcába futott. Mégis valami megnyugvás suhant végig az arcán, amikor meghallotta az ítéletet: tizen­két évi börtönt kapott. A lá­nyok viszont magukra marad­tak, ha nem is örökre, de bi­zony hosszú időre. Gál Sándor (Folytatjuk) Sikeres ásatások Szó'nyben Sikerrel indult az idei ásatási idény Szőnyben: néhány nap­pal a feltárások megkezdése után ugyanis egy, a római kor legértékesebb porcelánjának számító úgynevezett Terra Si- gillita került elő. A szakembe­rek először tavaly nyáron kezdték vallatni a föld mélyét a komáromi városrész azon ré­szén, ahol az egykori római kori település, Brigetio állt, il­letve állhatott. Már akkor is siker koronázta munkájukat, s ezért határozták el az idei tá­bor megszervezését. A mostani munkálatokat Borhy László egyetemi tanár irányítja, segítői pedig az EL­TE régészeti tanszékének hall­gatói, német egyetemisták, va­lamint helyi középiskolások, a feltárás során megtalálták egy lakóház részeit és több beren­dezési tárgyát is; a leletek arról tanúskodnak, hogy egykor jómódú emberek éltek e he­lyen. Nyilatkozat A Kereszténydemokrata Nép­párt és a Szabad Demokraták Szövetsége dr. Surján László és Pető Iván pártelnökök veze­tésével 1993. július 27-én dél­előtt 11 órától megbeszélést folytattak. A megbeszélésen több té­máról elvi szinten ismertették álláspontjaikat, így például gazdasági, ezen belül privati­zációs kérdésekről, szociális kérdésekről, tb-önkormányza- ti vagyon kérdéséről. Ézen kérdésekről a továbbiakban a két párt szakértői szintű tár­gyalásokat tart fontosnak. Foglalkoztak továbbá a vá­lasztási törvény tervezetével, ahol szintén további szakértői szintű egyeztetések szüksége­sek. Nagy hangsúlyt kapott a tár­gyalás folyamán mindkét fél részéről az, hogy a parlament meghatározó erői beszélő vi­szonyban legyenek egymás­sal. Égyetértés volt abban is, hogy mindkét párt a progra­mok ismertetésére helyezi a hangsúlyt, és kerüli a negatív, személyeskedő kampányt. Fentiek szellemében a két párt megállapodott abban, hogy to­vábbi találkozót tart szüksé­gesnek. Közéleti Ki mit tud? Szeptemberben újabb tb-adóslista Szeptember elején újra nyilvá­nosságra hozza legnagyobb adósainak névsorát a társada­lombiztosítás Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Önkor­mányzata. Az adóslista az első félévi állapotot veszi alapul, de azon munkáltatók, akik au­gusztus első harmadában tel­jes egészében rendezik tb- adósságukat, nem szerepelnek majd a kimutatásban — mond­ta Baranyai Géza, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) sajtófőnöke. A jelenleg rendelkezésre ál­ló, május végi adatok szerint már 107,2 milliárd forint kint­lévőség terheli a tb-alapot. A havi, átlagosan 4 százalékos növekedéssel számolva ez az összeg az első félév végére va­lószínűleg meghaladja a 110 milliárd forintot — mondta Baranyai Géza. Hozzátette azonban, hogy a késedelmi pótlékok most is csak a kintlé­vőség-tömeg alig 20 százalé­kát teszik ki. A tb-járulékkal tartozó munkáltatók elsősor­ban az egyéni vállalkozók kö­rében szaporodtak meg az el­múlt időben, ám a legtöbb gon­dot még mindig az állami vál­lalatok tartozása jelenti. Emel­lett szaporodik az átmenetileg fizetni képtelen mezőgazdasá­gi szövetkezetek száma is. A sajtóban megjelenő adós­lista mellett ezúttal is közzéte­szik majd azt a különkiad- ványt, amely alfabetikus sor­rendben tartalmazza vala­mennyi, a tb-nek jelentős összeggel tartozó munkáltató adatait. Ez a kiadvány egyéb­ként az elmúlt időben koránt­sem volt haszontalan, mert például egy magánvállalkozó számára az OTP éppen emiatt tagadta meg a hitelfelvétel le­hetőségét. A sajtófőnök ugyanakkor hangsúlyozta: a tb a lista nyilvánosságra hozatala ellenére továbbra is a meg­egyezés híve, és partner min­den olyan megoldásban, amely mind az adós, mind a társadalombiztosítás számára kedvező.

Next

/
Oldalképek
Tartalom