Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

Senna: „Mintha taxival jártam volna körül Monacói” Viták kereszttüzében az aktív felfüggesztés Az időmérés világbajnokai Fontos, hogy pontos Kik ők? A világbajnokság időmérői? Vagy az időmérés világbajnokai? Berger (Ferrari — balra) és Fittipaldi (Minardi) a célegyenesben. Vajon melyikük szerepel jobban augusztus közepén a Magyar Nagydíjon? Frank Williams csapatfőnök (balra) és Patrick Head főkonstruktőr az „ellenzék” vezéralak­jai, a konstruktőrök versenyében vezető Williams csapat szószólói Az utóbbi kérdésre csak azért nemleges a válasz, mert ebben a „sportágban” nem rendeznek világbajnok­ságot. Ám az kétségtelen, hogy aForma-1 világbajnoki futamain ők mérik a szágul­dó volánművészek időit. Mégpedig hallatlan pontos­sággal, ezredmásodpercnyi- re. S hogy kik ők? Nos, két éve még pontosan tudtuk a választ, a Longines cég em­berei és berendezései mű­ködtek a Forma-1 versenye­ken, de tavaly óta a TÁG Heuer emblémái láthatók a műszereken. Rossz nyelvek szerint csak az embléma új... Hogy valóban mi a helyzet, arról Kaspar Arnet tudna me­sélni, de a svájci úr ebben a kérdésben szófukar. Az vi­szont tény, hogy a pontosságá­ról híres Saint-Imier-i céget kérte fel Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiák élet- rehívója is, hogy legyen az 1896. évi első olimpiai játékok időmérője. A Longines márka ettől kezdve összefonódott a sporttal, nem csoda hát, ha Bernie Ecclestone ezt a céget kérte fel a Forma-1 időmérőjé­nek. A bemutatkozás az 1982- es Monaco Grand Prix-n fé­nyesen sikerült. Megszűntek a reklamálások és a gyanú ár­nyéka sem vetődött az időmé­rőkre. Tavaly azonban jött a TAG Heuer, s bár a háttérben bo­nyolult pénzügyi érdekek hú­zódnak meg, azt minden érin­tett világosan látta, hogy árta­na a sportágnak, ha nem lenné­Napjainkban ilyen modern rádióadók vannak a Forma-l-es kocsikban nek korrektek az eredmények. Állítólag a Longines-nek is vannak érdekeltségei az új időmérő cégnél, Ecclestone- nak is, de nem ez a fontos. Hanem az, hogy az időmérés pontos. Hogyan működik a rend­szer? Bonyolultan. A lényeg: két független rendszer műkö­dik, amelyik kölöcsönösen el­lenőrzi egymást. Fotocellás időmérő egységet helyeznek el a célvonal két oldalán, ezek között szakítja meg a fénysu­garat a robogó versenyautó. Az aszfalton pedig mérősáv van. Ez nem más, mint egy rádióvevő rendszer. Az autó­kon elhelyezett rádióadók je­leit fogják, s mivel minden ko­csinak külön jele van, azonosí­tani tudják a célvonalon átha­ladt járműveket. A rendszerhez egy Olivetti komputer, dekóderek, nyom­tatók, videofelvevő és sok-sok monitor tartozik. Az időmérő központból kapják az eredmé­nyeket a versenyzők a boxok- ban, a tévénézők és a sajtó képviselői is. Újabban a pálya egy-két különleges szakaszán mérik az érdekesebb időket és az ott ro­bogó autók sebességét. Ezeket az adatokat hosszú ideig fel­jegyzik a versenyek krónikái. (roóz) FEB Manapság a Forma-l-es autók tengernyi alkatrésze, újszerű technikai megoldása közül az aktív felfüggesztés a központi, mindent megelőző beszéd- és vitatéma. Érdemes tehát egy kicsit közelebbről megismer­kedni azzal: miben különbö­zik ez a passzív felfüggesztés­től, s valójában milyen előnyt is jelent használata? Lényege, hogy a kocsikban nem (vagy nem csak) rugók és lengéscsillapítók vannak, ha­nem egy számítógép-vezérlé­sű hidraulikus rendszer is. A felfüggesztés elemeire ható erőket szenzor érzékeli és a hidraulika a rögzített adatok alapján csillapítja a kerék len­géseit. A Lotus és a Williams rendszere rugók nélkül üze­mel, a McLarené azonban tar­talmaz ilyen elemeket: a rugók csak a kocsi súlyát tartják, a hidraulika a rugók „ellen” dol­gozik. Az aktív felfüggesztésű au­tó egy edzéskörön belül alig gyorsabb, mint társai; előnyeit inkább csak a vezetők érzéke­lik. Mika Häkkinen, a McLa­ren tesztpilótája ezt mondja: „Mész a pályán, látod, hogy jegyzett meg: „Mintha taxin jártam volna körül Mona­cói...” Ez a fajta felfüggesztés nem fokozza a Forma-1 látványos­ságát, „csak” könnyebbé, ké­nyelmesebbé teszi a pilóta dol­gát. S noha a FISÁ ennek a megoldásnak a betiltásával alighanem pontot tesz az aktív felfüggesztés aktív korszaká­nak végére, könnyen lehet, hogy „kiköltözve” a verseny- pályákról, egyszer még az ut­cai autókban új életre támad az embargózott felfüggesztési mód... A szakemberek egyébként állítják: sokkal indokoltabb lenne az elképesztően rövid féktávokat lehetővé tevő szén­szálas fékek betiltása. Ezek­nek t. i. valóban csak verseny- pályán van létjogosultságuk, mert nem azonnal, hanem csak felhevülésük után fognak — akkor viszont roppant erővel. A „közönséges” autós ilyen fékkel egyhamar összetörné kocsiját: vagy ő menne bele az előtte haladóba vagy a mögöt­te haladó futna bele... Tóthmátyás Tibor (FEB) jön egy bukkanó — de csak látod. Úgy haladsz át rajta mintha ott sem lenne.” Riccar- do Patrese: „Száznegyvennel Fiat Pandával is lehet menni, csak félelmetes érzés — a ko­csi a végsebességgel halad. Ugyanez egy 600-as Merce- desben csak döcögés”. Nos, épp ilyen különbséget jelent a fölfüggesztés. Senna, az első — aktív felfüggesztésű — au­tóval aratott győzelme után (1984, Monte Carlo) ennyit Max Mosley, aki meg akarja nyirbálni a konstruktűrök hatalmát Majom is ülhetne a volán mögött? Reformkorszak előtt a Forma-1 világa - ne az autó, hanem a pilóta tudása döntsön! Mióta világ a világ, azaz léte­zik autósport, megfogalmazó­dik a kérdés: az autó vagy a versenyző a fontosabb? Az igazság alighanem valahol kö­zépütt van — a jó eredmény­hez jó versenyző is, jó autó is kell. Csapatsportról van szó. A sikerben részes az ötletekből kifogyhatatlan konstruktőr, az ötletet kivitelező mérnök, ré­szesek a technikusok és a sze­relők — s természetesen a pi­lóták, akik a kocsicsodákkal megnyerik a versenyt. Ennyi a recept, amit azon­ban a gyakorlatban nem könnyű kikeverni. Tény, a konstruktőrök mindig kitalál­nak valami újat, hogy az ő kocsijuk jobb legyen, mint a konkurenciáé. A Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) vezetői úgy látják: a technikai csata mára odáig fajult, hogy elsődlegessé vált az autó tudá­sa, másodlagossá a vezető kvalitása. Ahogy mondják: hovatovább akár egy majmot vagy egy robotot is beültethet­nek a kormány mögé — a szu­perkocsi akkor is nyer... Max Mosley, a FISA új elnö­ke szerint a versenyeken igenis a versenyzőknek kell küzde­niük egymással, nem a techni­kának. Önként természetesen senki nem iktatja ki fegyverei közül a technikai fölényt (már csak azért sem, mert a fejlesz­tésekben milliók fekszenek), így azután a szabályalkotók­nak kell megtalálniuk a módját annak, hogy a Forma-1 autók között minél kisebbek legye­nek a különbségek, és ismét a versenyzőké legyen a fősze­rep. Ennek jegyében már egy sor új szabály született, amelyet jövőre, illetve a ’95-ös évad­ban léptetnek életbe. Megtilta­nak például minden kompute­res segítséget. Tilos az ABS (blokkolásgátló), a kipörgés­gátló, az aktív kerékfelfüg­gesztés, a félautomata sebes­ségváltó, az adatátvitel, de még a rádiózás is a pályán ro­bogó autó és a box között. Je­lenleg a legújabb technikai fo­gásokkal legjobban a Willi­ams—Renault csapat él — nem véletlen, hogy vezet a vi­lágbajnokság pontversenyé­ben. Az sem véletlen, hogy ők a szabályreformok legna­gyobb ellenzői. Max Mosley konyhájában azonban más is fő a fazekak­ban: szeretné csökkenteni a gazdagabb és szegényebb csa­patok lehetőségei közötti különbségeket. Ezért már az idén életbe léptették például azt a szabályt, hogy egy kocsi­hoz egy versenyhétvégen csak hét garnitúra profil nélküli, ún. slick gumit szabad hasz­nálni. Egy csapat csak két au­tót vethet be. Jövőre pedig ver­senyhétvégeken csak egy mo­tort használhatnak egy autó­hoz, az egész szezonban pedig legfeljebb egy tucatot. Mindez nem afféle apró- cseprő szabálykozmetika! Számoljunk csak: a verse­nyen, kerékcserével is számol­va, két garnitúra gumi kell. Az első szabadedzésre új köpe­nyekkel lehet csak kimenni; a két időmérő tréningre is kell egy-egy. Ez eddig 5 garnitúra. S hol van még a többi szabad­edzés vagy a vasárnap reggeli bemelegítő edzés? Arra természetesen nincs biztosíték, hogy a FISA és el­nöke elképzelései beválnak. Változásokat valószínűleg hoznak, de végső soron aligha­nem érvényesül a Forma-1 égett arcú osztrák klasszikusá­nak, Niki Laudának a mondá­sa: „Megint a nagyok lesznek a nagyok, és a kicsik maradnak a kicsik...” Mindenesetre a konstruktőrök már hozzálát­tak új ötletek, a szigorítások nagykapuja melletti kiskapuk kereséséhez. —roóz—

Next

/
Oldalképek
Tartalom