Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. július 21., szerda Sztárszereposztás élő díszlettel Avagy: A Cigánybáró, a Strauss-muzsika és a romantika sikerének titka A legkönnyebb lenne lényegbe vágóan és tömören annyival méltatni a Gyulai Várszínház Cigánybáró előadását, hogy a rendkívül parádés szereposztás megtette a magáét. Szinetár Miklós rendező minden főszerepre a legjobb művészeket válogatta és hozta el Budapestről és Szegedről. A kiváló operaénekesek láthatóan jól érezték magukat a könnyedebb, de egyáltalán nem könnyebb, inkább sokoldalú alakítást igénylő operettben, örömteli és színvonalas játékukkal bebizonyították: a népszerű, divatos színpadi műfajt is lehet, érdemes művészi fokon megvalósítani. A siker, a népszerűség „dramaturgiája” azonban összetett, bonyolult dolog, és különösen a zenés-táncos produkció esetében, ezért igazságtalan lenne mindent a sztárszereposztás javára írni. Nézzük tehát sorjában! Az életműirodalomból, a zenetörténetből, a filmsorozatból tudhatjuk, hogy Johann Strauss általában nem bánta meg, ha okos, céltudatos feleségére hallgatott — már amíg hallgatott rá! 1883-ban szerencsére így tett, és már ünnepelt zeneszerzőként éppen új librettót keresve a bölcs asszony tanácsára Jókai Mórhoz fordult. A magyar író komolyan vette a felkérést, és Szaffi című novelláját hamarosan dramatizálta. A komponista a még mindig túl epikus mű átdolgozásával — ugyanS a végén „happy end”: Saffi és Barinkay (Vámossy Éva és Berkes János) csak a felesége javaslatára — Ignaz Schnitzer magyar származású, osztrák újságírót, műfordítót bízta meg. A Theater an der Wien közönségének persze nagyon tetszett a romantikus történet, a cigánynépség mesébe illő, kalandos élete, a kincskeresés és a szerelmi história, de legfőképpen Strauss csodálatos muzsikája nyűgözte le a bécsieket. Az 1885. október 24-ei ősbemutató emelkedettségét csak fokozta, hogy az éppen a zeneszerző hatvanadik születésnapjának előestéjére esett. Nem sokat váratott magára a pesti premier, és a szerzők neve egyúttal garancia volt a sikerre. A Cigánybáró Bécsben Szimfonikus Zenekar nagyszerű előadásában, Sebők Károly vezényletével és a Debreceni Csokonai Színház Énekkarának közreműködésével élvezhetjük. A parádés szereposztás élére kívánkozik Melis György. Zsupán dalait legkiválóbb operaművészünktől hallani már önmagában óriási és felejthetetlen élmény, csakhogy ez a rendkívüli művészegyéniség nem „csupán” énekel, hanem minden hangjával és rezzenésével játszik, szívvel-lé- lekkel komédiázik, egyszerűen magával ragadja az embert. A hetvenéves Melis György bámulatos erejével, lendületével a kapzsi és korlátolt diszArzénát megrendíti a hír, hogy Barinkay Saffinál talált vigasztalást (Vajda Júlia, balra Kőváry Csaba) A disznókirály Melis György jóvoltából rokonszenves figurává vált kovács Erzsébet felvételei és Pesten színháztörténeti hagyományt teremtett, hosszú időre meghatározta az operettírást, így Kálmán Imre és Lehár Ferenc munkásságára is nagy hatást gyakorolt. Szinetár Miklós a Strauss- muzsikának és a gyulai környezetnek abszolút főszerepet osztott, ezek méltó társai egymásnak, mindkettőhöz egyforma alázattal és elfogultsággal közelítve rendezte az előadást szép kompozícióvá. A gyönyörű zenét a Békéscsabai nókirályból rokonszenves figurát, egy kedves, jópofa kis- öreget varázsol, és mindezt oly könnyedén, természetesen, szívből fakadóan. Vámossy Éva törékeny Saffijának erőteljes, szép szopránja betölti az egész vár környékét, ebbe a hangba beleremegnek az évszázados történelmi falak. Kedves, bájos egyénisége remekül illik az egyszerű, őszinte cigánylány szerepéhez. Ennek a Saffinak azonnal elhittük, hogy ellenállhatatlan a férfinép számára, hogy rögtön meghódítja Barinkayt. Vámossy Éva is az az operaművész, aki „nemcsak” énekli (bár ilyen színvonalon már az is teljesítmény!), hanem valóban játssza, éli a szerepét. A Cigánybáró, azaz Barinkay kettős szereposztásban látható Gyulán, Leblanc Győzővel és Berkes Jánossal. A premieren és az első négy előadáson Leblanc-nal, a többi estén, mától már Berkessel. Leblanc Győző szép hangjával, elegánZsupán szerepében a hetvenénes Melis György remekelt deztet meg bennünket igényes játékával, szép hangjával. Kőváry Csaba mint Camera humoros alakításával járni hozzá nagyban az előadás sikeréhez. A természet, az élő díszlet főszerepben. A kicsi tószínpadon nem sokan fémek el egyszerre, és a szükségből erény kovácsolódik, amikor a színpad kibővül, a tér megnő, és sikerül „bejátszani” a tavat, a víztől a várig az egész környezetet. Az öreg fák és a várfal megvilágítva külön szerephez jut, életre kel. Jókai sem álmodhatott volna ideálisabb környezetről, hitelesebb díszletről. A megvilágított kishíd, a színes cigánykórus és a fekete-fehér zenekar tükörképe a tavon mind-mind szép látvány, filmet varázsol a színházba. A cigánykórus jelenetei — énekük és táncuk — ízlésesen illeszkednek az előadásba, igen mutatós a huszárok toborzója, hatásos jelenet a lovasok elvonulása fenn az egykori várfalon. Mintha történelmi film peregne a szemünk előtt. A kavalkád szerencsés ellenpólusa Saffi és Barinkay lírai kettőse vagy a kincskeresés a falnál. Magas színvonalú, látványos, emlékezetes szabadtéri előadást hozott létre Szinetár Miklós válogatott csapatával, kitűnő művészekkel, zenészekkel és táncosokkal. A Strauss- zene és az operett szerelmeseiben bizonyára erősítette a szenvedélyt, s alighanem új „vevőket” is meghódított a műfajnak. Niedzielsky Katalin Saffi és Barinkay egyik lírai kettőse (Vámossy Éva és Berkes János) Mirabella, a cigányasszony, minden titkok ismerője, leányával, Saffival (Számadó Gabriella jobbra és Vámossy Éva) san, mesterien énekelte, játszotta a címszerepet a premier estéjén. Láthatóan kedvére való volt ez a szerep, otthonosan mozgott benne, szeretettel bánt vele. Ugyancsak feltűnt, hogy nemcsak a szerep, hanem a szereplő gárda is kedvére való, örömmel játszik együtt a kitűnő művésztársakkal. Saffi anyja, Mirabella szerepében Számadó Gabriella nyújt szép alakítást, különösen a kincskeresés pergő jelenetében és amikor Saffi származásáról kimondja az igazságot. Zsupán leánya, Arzénaként Vajda Júlia operaénekes örven
