Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-21 / 168. szám

O 1 1993. július 21., szerda MEGYEI KÖRKÉP J3£j 1 füN BÉKÉS MF.fiVF.1 HÍRLAP Munkával ünnepelt az S. 0. S. Csak az üvegek eladók! A szükségből előnyt csinálni, alighanem ez vezette a körös- nagyharsányi általános iskola vezetőit, amikor a visszavált- hatatlan 3 és 5 literes befőttes üvegeket értékesítésre kínál­ták a falubelieknek. Az akció sikeres volt, mindenki jól járt. Az iskola pénzre tett szert, ráa­dásul ismét van hely a raktár­ban, a vevők olcsóbban jutot­tak hozzá az üvegekhez. Nyári szünet Szarvas képviselőtestülete mozgalmas félévet zárt. A váro­satyák ebben az időszakban 17 fő témát tűztek napirendre és számtalan rendeletet alkottak. A szeptember- 6-ig tartó nyári szünetet követően újra több mint egy tucat nagy jelentőség­gel bíró kérdést tárgyalnak meg. Ezek között talán az egyik leg­fontosabb az EXPO-ra történő felkészülés. A képviselőtestület tagjai felülvizsgálják a már el­készült rendezési tervet, a kör­nyezet és vízgazdálkodás leg­fontosabb teendőit. A munkanélküli-segélyből, valamint a kevés nyugdíjból sok embernek sok mindenre nem telik. A létminimum alatt élők úgyszintén nehéz hely­zetbe kerültek, hiszen a napi bevásárlás után bizony laposo­dik pénztárcájuk. Beírta István Zoltán magánvállakozó, a Bé­kési S. O. S. bolt tulajdonosa — akiről már korábban olvas­hattak — kitartásával, külső támogatás nélkül nagykeres­kedelmi áron beszerezhető áruféleségeket 5—10 száza­lékkal olcsóbban ad azért, hogy a rászorulókon segítsen. — Úgy emlékszem, egy éve már, hogy működik a vállalko­zás? — Igen, június 18-án mun­kával ünnepeltük az évfordu­lót. Azon a napon az alapvető forgalmi cikkeken is voltak ár­engedmények. A szerencsével is játszottunk, hiszen vásárló­im között egy csemegekosarat is kisorsoltunk, amit szemé­lyesen szállítottam ki, és ad­tam át a nyertesnek. Annak idején a Máltai Szeretetszol­gálattól kértem segítséget, ígéretükhöz híven a megadott idpőpontban felkerestek, és meghallgattak, de a választ az­óta is várom. Úgy látszik, hiába. —Mennyiben bővült az áru­készlete? — Végre sikerült eladnom két ingtlanomat, és annak egy bizonyos összegéből hűtő- szekrényeket vásároltam. Ez lehetővé tette a tejtermékek árusítását is. Továbbá kapcso­latba léptem a gyulai Siva Kft.-vel, hogy az alapvető hi­giéniai termékekkel is bővíte­ni tudjam áruválasztékomat. —Elégedettek a vásárlók? — Nemcsak helybéliek, de a környező falvak településé­ből is felkeresnek. A rendsze­resen visszatérők számából ítélve elégedettek az emberek. — Vannak beszerzési gond­jai? — Megoldom. Annyi árut tudok most rendelni, hogy azt IFA-tehergépkocsival kiszál­lítják. —Jut ideje nyaralásra? — Nem. A vásárlókat nem hagyom cserben. BródaIbolya A békési S. O. S boltban 5—10 százalékkal olcsóbban tudnak vásárolni a rászorulók fotó: fazekas ferenc Vákuumpumpák Amerikába (Folytatás az 1. oldalról) I. J.: — Valóban nagyon nehéz feladatokon keresztül sikerült nemzetközi menedzs­ment-kultúrát meghonosítani vállalatunknál, olyan jellem­zőkkel, amely alkalmassá tett bennünket az amerikai beszál­lításra. Kérdésként az merült fel az elején, hogy mekkora munkával és milyen költség­nagyság (ráfordítás) mellett alakítható ki ez a rendszer. — Ma igen sokan szeretné­nek beszállítóvá válni Ma­gyarországon. Mit javasolná­nak azoknak, akik a folyamat elején tartanak? I. J.: — Az a tapasztalatunk, hogy azok a vállalatok, ame­lyek nem építik be stratégiá­jukba a minőségi célokat és követelményeket, a már meg­lévő potenciáljukat sem tudják hatékonyan kiaknázni, mivel a korábbi vezetői helyzetek és elvárások jelentősen megvál­toztak. Az, aki a piacgazdaság körülményei között sikeres vállalatot kíván működtetni, kiemelt kérdésként kell hogy kezelje a menedzsment szem­léletváltásának és attitűdváltá­sának előkészítési folyamatát. Ezért mi elsőként a minőség­gel kapcsolatos ismeretekre, de főleg az állandó minőségja­vítás szemléletét honosítottuk meg és beleplántáltuk a pozi­tív gondolkodásmódot min­den alkalmazottunkba. Ezt a folyamatot, illetve a sikeres vállalattá válásunkat segítette az Euromenedzsertől kapott képzések struktúrája. Cz. T.: — Ami igazi újdon­ságot jelentett együttműkö­désünkben az, hogy a me­nedzsment felkészítési ideje és költsége rendkívül haté­kony volt, így idő- és költség- hatékonyan tudtuk felkészíte­ni a vállalatot a nemzetközi elvárásoknak történő megfele­lésre. Ennek az új módszernek a meghonosításában értettünk mi egyet Ivanics Jánossal. Mi­vel minden felkészítő folya­mat, a cég menedzsmentjének minőségbiztosítási feladatok­ra történő felkészítése csak ak­kor eredményes és hatékony, ha tudjuk, hogy honnan hová kívánunk elérni a folyamat so­rán. — És ez a folyamat hogyan valósult meg az Orosházi Me­zőgép Rt.-nél? Cz. T.: — Együttműkö­désünk alapján mi magunk is komoly felkészülésbe fog­tunk, így közel két éve ameri­kai szakértőkkel közösen olyan tananyagot dolgoztunk ki és saját magunk adaptáltunk orosházi adottságokra, amely erősítette a fent említett idő- és költséghatékonyságot. Ta­pasztalatunk szerint ma Ma­gyarországon a menedzserek dolgát nehezíti az a tény, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan felkészítő anyag, me­lyen keresztül megismerhet­nénk a minőséget, majd azt, hogyan lehet minőségorientál- tan dolgozni a vállalatnál. Erre lehet receptet, gyógyírt találni az Euromenedzser bűvös mű­helyeiben. I. J.: — Az Orosházi Mező­gép Rt., mely volt szocialista vállalatként az egykori Mező­gép Tröszt üzemeként békés­csabai felügyelet mellett, majd önálló vállalatként kiala­kult, örökölt vállalati kultúrá­jának átalakítását támogatta az ilyen fajta megközelítésű képzési filozófia. Vállalatunk előtte a mezőgazdasági gép­gyártás területén vívott ki ma­gának tekintélyt, mint a német Claas, a kanadai Linamar Cor­poration és a francia Idas váll- lalatok gép, alkatrész és részegység beszállítója. Azonban a lezajlott gazdasági változás nehéz helyzetbe hoz­ta vállalatunkat, mely 1991 végén likviditási és pénzügyi gondokkal küszködött. Sze­rencsénkre két kiváló partnert Sikerült találtunk ebben a hely­zetben, tulajdonosként a kana­dai Linamar Corporation je­lentkezett, aki piacot, munkát és tőkét hozott nekünk. A ma­gas színvonalú nemzetközi technológiai kultúra „Yuality one” rendszer vállalati meg­honosításában az angol ta­nácsadók mellett egy korrekt partnerként megismert Euro­menedzser Iskolaközpont tá­mogatta erőfeszítéseinket. A sikeres kezdet után pedig a ter­mékválaszték bővítését és újabb munkahelyek megte­remtését tervezzük, melynek feltétele az elvárt minőségi és szervezettségi szint biztosítá­sa. Ezért tovább erősítjük a megkezdett képzéseket, mivel a jövőben meg kívánjuk szilár­dítani nemzetközi tekin­télyünket, melynek zálogát munkatársainkban és mene­dzseri felkészültségünkben lá­tom. Az orosházi üzem hivatalos beszállítói jogosítványt szerzett az amerikai Fordhoz és a Generál Motorshoz FOTÓ: FAZEKAS FERENC Olvasóink írják ■■■ ' — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. A mentőcsapat előállt A helyzetet reálisan mérlegelőpolitikusok előtt 1992-ben bizonyos­sá vált, hogy az MDF nem számíthat az elégedetlen választópolgá­rok szavazataira a következő választáskor. A gazdaságban nem következhet be olyan gyors és tartós javulás, amely hitelt adna a párt új ígéreteinek. Az MDF vezérkara e veszély elhárítására egyszerű módszert választott. Fétre kell hozni egy új mozgalmat, amely megfelelő programmal és módszerekkel magához vonzza az elége­detleneket, még mielőtt azok más pártok befolyása alá kerülnének. A mozgalom vezérének aligha lehetett volna Csurkánál alkalma­sabb személyt találni. A határtalan becsvágya, szinte beteges sikeréhsége garancia arra, hogy minden erejével, minden lehetősé­get felhasználva küzd a győzelemért. Csut ka számára óriási lehető­séget jelent a vállalkozás. Élete fő műve lehet ez a dráma, amelyben övé a főszerep. Már a dráma expozíciója, a , .Néhány gondolat..." jelezte, hogy nagyívű, eseményekben gazdag mű van készülőben. A .Néhány gondolat...” és folytatásai körül kialakuló heves viták, a kapcsolódó MDF-rendezvények, Antall kezdeti biztató bírálatától az, Antall vagy Csurka” konfliktusig megteremtették Csut ka és az új mozgalom számára az induláshoz szükséges légkört és tekintélyt. A dráma csúcspontja, a „válság” megoldása Antall taktikai, manőverező képességét és Csurka hatásos dramaturgiáját dicséri: az MDF Kónya szerint „újjászületett”. Csurka megdicsőülve távo­zott az MDF-bői, hogy szabad kezet kapjon a vállalt feladat végrehajtásához. Immár nem kötik a kezét az MDF-hez tartozás követelményei, nem tartozik felelősségei senkinek, támogatást meg kellően kap az alapítványi és más csatornákon. „Önátvilágítás” politikai bravúr, mint morális hőst ünnepelhetik hívei. Ez is bizo­nyítja, hogy kitűnő rendező, színész és dramaturg. Elhárult minden akadály. Az új mozgalom, új párt megkezdheti a kidolgozott válasz­tási stratégia szerint az elégedetlenek toborzását. Az MDF, a hatalomgyakorló politikai csoport meg lesz mentve a bukástól. A mentőcsapat „munkára, harcra kész”. (NÉV, CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Te is fiam, Brutus? Hát ez is kiderült. Nagy írónk, a kétszeres József Attila-díjás, a harcos antikommunista, az engesztelhetetlen három évig csend­ben lapított. Nem is az a meglepő ebben az ügyben, hogy Csurka úr is, hanem az, hogy azok is Fáján kárörömmel kommentálják, akik feltehetőle g hasonló cipőben jártak maguk is. Tényleg, nem kellene ezt az ügyet jelentőségén túldimenzionálni. Nem Csurka volt az egyedüli, aki nem tudott ellenállni a nyomásnak és aláírt. És egyáltalán nem kellett ahhoz aláírni, hogy valaki értékes információkat adjon az állambiztonságnak. Szeretném látni azt az egykori állami, gazdasági vezetőt, aki ha felkereste az operatív tiszt, nem énekelt önként mindenről, amit tudott, és tette azt minden karton nélkül, nem írt alá semminek és mégis... Szóval az, hogy nincs karton, az még nem bizonyít semmit. Es azt sem lehet elhinni, hogy valaki azt állítsa, hogy ő nem ártott senkinek. Honnan ilyen biztos ebben? Szakember mondja, hogy a mozaik­elv szerint a legkedélyesebb társalgás során is lehet olyan részinformációhoz jutni, amely a mozaik-kép összerakásakor értékes lehet. És azt sem lehet ép ésszel elhinni, hogy valaki éveken át az orránál fogva vezesse az elhárítást, hogy nem mondott érdemlegeset. Annyira nem volt hülye az elhárítás, hogy ezt a maszlagot bevegye. Ezzel az egész III/III-as hisztériával csak a volt MSZMP-tagok ázsióját növelik, mert őket tilos volt beszervezni és értelme sem volt. Azért ha meggondolom a történelemben még nem volt állam, amely lemondott volna az információszerzés ilyen formájáról. Nyilvánosságra került, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal is al­kalmaz ilyen ügynököket. En már csak arra lennék kíváncsi, hogy ebben az új dalárdában hány régi MSZMP-s kardalos énekel— szintén önként, kényszer nélkül, s ad információkat a hivatal által szélsőségesnek ítélt szervezetekről, személyekről. Metlicsák István, Békéscsaba Száznyolcvan esztendeje született a híres alföldi betyárvezér Pásztorból lett betyár, betyárok fejedelme Rózsa Sándor, aki 180 évvel ezelőtt, 1813. július 16-án látta meg a napvilágot, akitől rettegtek az alföldi urak, de a szegények szerették, s aki melléje szegődött, társa maradt mindhalálig. A betyárvezér egyik kedvenc tartózkodási helye a Szeged környé­ki pusztaság volt. Többször került a hatósággal összeütközésbe állatlopás miatt, ezért pandúrkézre került , de az őrizel alól gyakran megszökött. Hosszan tartó rabságát töltötte a szegedi tömlöcben, mikor amnesztiában részesült, s 1848-ban szabadcsapatával a szerbek ellen harcolt, ám a volt betyárok rablásai miatt feloszlatták a csapatát. 1853-ban tízezer ezüst forint vérdíjat tűztek ki a betyárvezér fejére. 1857-ben el is fogták, s halálra ítélték, de miután már legendás volt, életfogytiglani börtönre változtatták a büntetést. Sok száz tisztelője kérelmére ismét amnesztiával szabadult, majd pandúrnak ajánlkozott, ám elutasították, így visszatért a szegedi tanyavilágba, ahol újból rabolta embereivel a gazdagokat. Végül Ráday Gedeon, a betyárok ellen kiküldött kormánybiztos fogta el. Rózsa Sándor börtönben fejeztette életét 1878. november 22-én. A legendás hírű betyárvezér élettörténetét Tömörkény István Betyárlegendák címűfolklórjából ismerhetjük meg részletesebben. Oláh Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom