Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
IRÉKÉS MEGYEI HlRLAPVÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. július 2., péntek £ \ 0 Wzest vezető táncosai fegyelmezett, min den mozdulatukban átgondolt koreográfi át táncoltak A balett műfája nem újdonság az ódon vár falain belül, bár ritka vendégnek számít. Az elmúlt hétvégén a Kolozsvári Állami Magyar Opera balettkara mutatkozott be a gyulai közönségnek Adante Allegro című táncjátékával. A több tételes előadás kitűnő alkalmat adott a fiatal, de már egységes balettkar önálló bemutatkozására. A Vangelis zenéjére koreografált előadásnak tulajdonképpen nincs cselekménye. „A zenére egy olyan koreográfiát alkottunk, amely a humanista szellem szabadságeszményébe próbál beilleszkedni, felhasználva a kortárs művészetekre jellemző sokszínűséget” — fogalmazta meg Valkay Ferenc koreográfus a táncjáték lényegét. A látvány — az álom és a valóság képeivel bontakozik ki előttünk. A féri és a nő kapcsolata, és ezen keresztül az élet, egy új nemzedék megjelenése elevenedik meg a színpadon. A tiszta emberi érzelem és a ruhátlan, lecsupaszított test kiszolgáltatott küzdelme világunkban az életért, a fennmaradásért nemegyszer szimbolikus megfogalmazásában igen nagy szerepet játszik Vangelis zenéje. A szerelem szertartásossága — hála Valkay Ferencnek — nem jut el a közönségesség határáig, s nem látunk érzéki túlkapásokat a színpadon, így a téma líraisága, romantikája megmarad, s ránk, nézőkre bízza pontos értelmezését, átélését. Valkay jó érzékkel választotta vezető táncosait, akik fegyelmezett, minden mozdulatukban átgondolt koreográfiát táncoltak. A klasszikus balett helyett inkább a modem, olykor a jazzba- lettbe hajló elemeket választotta, mely így tudott igazán harmonizálni a zenével. A vár patinás falai ellenére kitűnő lehetőséAz ötletes jelmezek ügyesen egészítették ki a tánc líraiságát, romantikáját get adott a fény és a látványelemek ötvözésére, melyet a rendező rutinusan ki is használt. A jelmezek egyszerűségükkel, de ugyanakkor pontos kifejezőerővel szolgálták a táncosokat. M.K. A játékot komolyan kell venni Ez a dal olyan, mint egy nemzeti imádság - mondja Molnár János Bánk bán és Brankovics György. Két opera, két külön világ. Szinte csak az az egyetlen közös vonásuk, hogy mindkét zeneművet Erkel Ferenc írta. Sokáig úgy volt, hogy a Kolozsvári Magyar Opera várszínházi vendégjátéka során mindkét darab címszerepét Molnár János énekli. Zenetörténeti ritkaság lett volna ez a teljesítmény. — Szívesen lemondtam erről a dicsőségről, mert úgy érzem, az előadás minősége megsínylette volna a hirtelen váltást — mondja Molnár János. — Színházamban én tenorista vagyok, sorra énekelem a nagy tenor főszerepeket, így a Bánk bán címszerepét is. Brankovics György miatt egyszer már le kellett mélyíteni a hangom, hiszen a bassz-bariton szerep más zengést, nagyobb hangerőt kíván. Gyulán legalább egy hét kellett volna a két előadás között, hogy ismét tenorként adjak teljes értékű produkciót. Őrülök, hogy Kiss B. Attila kollegám elvállalhatta a Bánk bán előadásán a címszerepet, így elmaradt az izgalmasabbnak tűnő, de nem veszélytelen kísérlet. Amikor hozzákezdtünk a Brankovics György című darab próbáihoz, sajnos egyfajta előítélettel néztük a művet. Ez egy ritkábban játszott opera, s a köztudatban is az ragadt meg, hogy Erkel két remekművet alkotott, a Hunyadi Lászlót és a Bánk bánt, s a többiek csak kevéssé sikerült alkotások. A munka során jöttünk rá, mennyire tévedtünk. Bár sokféle hatás érződik a művön, Puccinitől Wagnerig, többféle zenei stílus jelen van, de ezeket Erkel a saját világába építette, zseniálisan szép. Szép áriák, kettősök, gyönyörű kórusjelenetek vannak benne. Boldog vagyok, hogy részt vehettem a bemutatásán. Tavaly a Bánk bán címszerepét énekeltem Gyulán. Erkel szülővárosában különösen szép feladat megszólaltatni a nagy zeneköltő műveit. Hazám, hazám, te mindenem — ez a gondolat számomra már nem is csupán egy színpadi mű része, hanem olyan nemzeti imádság, mint a Himnusz. Erdélyben vagy az Alföldön, Kolozsvárott vagy Gyulán hangzik el, mindenütt egy kicsit más az akusztikája, mégis azonos érzéseket kelt, azt, hogy magyarok vagyunk, s e szent hazáért élni, halni kell. Emlékszem, gyerekkoromban gyakran hallottam a felnőttektől, hogy akár a templomi imádságot, énekelték ezt a dalt. Együtt dobbantak a szívek, ha a rádióban hallottuk, Si- mándy József csodálatos tolmácsolásában. Nagy szellemi elődömnek, példaképemnek tartom őt. Máramarosszigeten születtem, ötven éves vagyok. Úgy érzem, dolgom van e világban, sok feladat vár még rám. így aztán nem is veszem észre az eltelt évtizedek súlyát, csak erő legyen, egészség és töretlen hit. Ahogy Petur bán énekli: nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett... Ötven éves korra más férfiember nyugodtan élvezheti az életet, különösen nyáron, ha módja van rá. Nekem minden nap a tanulás, az újabb feladatokra való felkészül az osztályrészem. Sokszor arra gondolok, hogy már nem is embernek való, ahogy élek, annyira vigyázok arra, hogy a tőlem telhető legjobbat produkáljam. Nem panaszként mondom, hiszen az életem így, ahogy van, számomra örökös csoda. Leányom kérdezi néha, miért kell azért a szerepért annyira izgulni? Azért — válaszolom, mert ha elkezdődik az előadás, csak önmagámra számíthatok, senki nem segíthet rajtam. A játékot nagyon komolyan kell venni, s a játékban számtalan, előre nem látható helyzet adódik. Csak a biztos tudás, a tiszta fej segíthet ilyenkor. Semmit se lehet a szerencsére bízni, nem szabad fenegyerekeskedni. Teljes-embert kíván a művészet és én erre adtam az életem. Andódy Tibor Erkel ott él a szívünkben Marton Melinda: „Minden lemondásért kárpótol a taps” Jólesik a hideg üdítő a Gyulai Park Hotel árnyas teraszán. Az embernek szinte vágya támad, hogy megmártózzék a csábítóan kék vízben vagy egy jó korsó sörrel csillapítsa a nyár hevét. Ám a művésznőnek se strand, se sör. A szálló pincérei is tudják, hogy Marton Melindának az üdítőt is szobahőmérsékleten kell felszolgálni. — Este Melinda szerepét éneklem a Bánk bán című operában, ezért eszembe se jut, hogy egy korty hideg itallal is kockáztassam a hangom — mondja Marton Melinda. — Persze egyáltalán nem panaszkodom, hiszen ez jó várakozás, és minden lemondásért kárpótol a taps, a közönség elismerése. Négy estén át fellépni, s a Bánk bán és a Brankovics György című operák női főszerepeit elénekelni, embert próbáló feladat. És hallatlan felelősség is, hiszen Erkel szülővárosában vagyunk, őt szolgáljuk, zenéjét tolmácsoljuk. Ámikor először jártam Gyulán, elmentem az Er- kel-múzeumba, végigjártam a termeket, és bizony kibuggyant a könny a szememből, amikor megláttam a hajdani Mélinda-jelmezeket. Ma „Álmodni se mertem volna, hogy a jóslat valóra válik...” Melinda a cselszövés áldozata, és ebbe beleőrül. A háttérben Bánk bán, kisfiúk és Tiborc. (Kiss B. Attila, Cseh Attila és Merk István) is beleborzongok, ha arra gondolok, hogy én is ezt a szerepet énekelhetem. — Erkel ott él mindnyájunk szívében, ezért szóban el se lehet mondani, milyen sokat jelent számunkra, ha a Kolozsvári Magyar Opera rendszeresen mutathat.be Gyulán Erkel- darabokat. Nagy szerencsém, hogy az eddigi trilógia, a Hunyadi László, a Bánk bán és a Brankovics György című zeneművek női főszerepeit énekelhettem. Pontosan építkező, kitűnően megkomponált, nemes érzelmektől dús szerepeket, s aki megformálhatja őket, önmaga is gazdagodik általa. Remélem, a közönség sem csalódott bennünk, a zene tol- mácsolóiban. — Keresztanyámnak köszönhetem a Melinda nevet. Büszke vagyok rá, örömmel viselem. Szinte az operaházban nőttem fel, édesapám a kórusban dolgozott. Talán négyéves lehettem, amikor az igazgató megsimogatta a fejem, és viccesen azt mondta: Melinda, az lesz majd a szép idő, ha te énekled Melinda szerepét. Álmodni se mertem volna, hogy ez a jóslata valóra válik. Pedig mindig a színházról álmodtam. Ötéves korom óta tanultam zongorázni, később zenei líceumba jártam. Boldog voltam, amikor korrepetitor lettem, az pedig maga a csoda, hogy a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese vagyok. Nagyon szeretem ezt a színházat, ahol sok gyönyörű feladatom van. — Néhány évvel ezelőtt egy olaszországi énekversenyen felfigyelt rám Várnai Péter zeneesztéta, aki azóta sajnos elhunyt. Akkor ő beajánlott a budapesti Operába, s azóta minden évadban meghívtak két-három vendégszereplésre. Úgy hallom, most ismét felújítják a Bánk bán című operát, és Marton Éva énekli Gertrudis szerepét. Valahol, vágyaim mélyén él bennem a remény, hogy egyszer talán egy színpadon léphetek fel vele. Óriási élmény lenne számomra! Addig persze olyan, csöppet se hétköznapi vágyaim vannak, hogy itt, Gyulán sikerrel szerepeljek, utána pedig egy hangversenykörúton veszek részt. Számomra majd csak később kezdődik a nyári vakáció, amikor pihenek, és emlékezem majd a gyulai szép napokra. A. T. A Gyulai Várszínház ’93 oldalt Niedzielsky Katalin szerkesztette, a fotókat Kovács Erzsébet készítette. „Úgy érzem, dolgom van e világban...”
