Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
tüte MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1993. július 19., hétfő O A lökösháziak egészségéért A lökösházi önkormányzat — pályázat alapján — egészségügyi kislaboratóriumot kapott a Szívügy Alapítványtól. A képviselő-testület 250 ezer forintot meghaladó összeget fordított a település egészségügyi ellátásának fejlesztésére. Az egészségházban szeptemberre orvosi ügyeleti és pihenőszobát, valamint fiókgyógyszertárat alakítanak ki. Sertés(piac) vásártér nélkül Mint tudjuk a megyében is felszabadult a sertések adás-vételi lehetősége. Mindenütt áruba bocsátható a jószág, ahol erre alkalmas, az előírásoknak megfelelő piactér van. A gyakorlatban Medgyesegyházán is működhetne az állatpiac — bizonygatták többen is az ön- kormányzati ülésen —, csupán fel kell újítani a régi vásárteret. A településnek érdeke, hogy mihamarabb lehetőség legyen állatvásárlásra a körzetben — mondták, majd ezt követően számba vették a teendőket. Először is be kell keríteni a régi piacteret, ami 240 méter kerítést jelent, azután fel kell építeni egy kisebb épületet, ahol a marhalevelek biztonságos kezelése folyik. Szerény számítások szerint is a kerítés 100 ezer, a minimálisan 20 négyzetméteresre szabott helyiség pedig 800 ezer forintba kerül. Némi vita után végül a testület úgy határozott, hogy az állatvásár beindításához nélkülözhetetlen kerítést még ez évben elkészítik, majd ideiglenesen a területen levő régi épületen belül keresnek megoldást a járlatkezelésre. Új kezelőhelyiség felépítéséről pedig a jövő évi költségvetés tárgyalásakor döntenek. Büféből zöldséges A gyomaendrődi 31-es számú ABC-hez tartozó büfét átalakították. Helyén zöldséges boltot nyitott egy vállalkozó, aki olcsó áraival és friss termékeivel máris közkedvelt lett. Tessék felírni! Battonyán ismét gyakoriak a kerékpárlopások. A tolvajok az esetek többségében szétszerelik vagy átfestik a járműveket. A rendőrség kéri a tulajdonosokat a kerékpárok gyári számának felírására, megőrzésére. Úttársulás Ecsegfalván A falu önkormányzata nem nyert az útépítésre beadott pályázatával, ám nem adták fel, szeptemberben újból megpróbálják, hogy a Kossuth és a Béke utca környékén létrejövő úttársulást ilyen módon is segítsék. Ikaruszban delel a gulyás Czapp Gábor nincs elkeseredve. A gulyásélet is csak élet, fizetése van, és legalább nem „lődörög” munka nélkül az utcán FOTÓ: UNGVÁRI MIHÁLY szakmám, fiatal vagyok, majd csak találok munkát. A beszélgetésnek ezt a szakaszát lezárva a gulyásélet kerül szóba. Hatvannégy marhára három gulyás, egy éjjeli őr meg két kutya (Guszti és Lepke) van beosztva. A gulyások felváltva dolgoznak, a kutyák azonban „nonstop” szolgálatot látnak el. — Reggelenként kihajtjuk a gulyát, éjjel meg betereljük őket a karámba — meséli Gábor. — A gulyás csak irányít, a terelőmunkát a kutyák végzik. Sajnos a sok aszály miatt kiégtek a legelők, egyre nehezebb jó területre találni. A gulyás a pihenőidejét egy kiszuperált autóbuszban tölti. Tulajdonképpen bennünket is ez vonzott ide, amikor az út széléről a puszta közepén megpillantottuk a valamikori tömegközlekedési eszközt. — Nem a legkomfortosabb hely — nevet a fiatal gulyás. — Kánikulában legalább 50 fok van benne. Árnyékot keresne az ember, aztán csak az üvegházhatást érzi... Czapp nagyapa csóválja a fejét, látszik, hogy nincs kibékülve az unoka sorsával, de mert mégiscsak derék dolog ez a helytállás, nem szól többet. A hat unoka közül ez a fiú is legény a talpán, nyugodtan hazabiciklizhet. Magyar Mária Sikeres nyelvvizsgák a TIT-nél Összeomlás előtt a magyar mezőgazdaság? — Megnézem már, milyen hivatalban szolgál az unokám — köszöntött be a marhatelepre a sarkadi Czapp Lajos. A huszonéves Czapp Gábor gulyásnak ritkán van ilyen eseménydús napja. Már 1989 óta őrzi a sarkadi Lenin Tsz (ma: mezőgazda- sági szövetkezet) ezres telepének gulyáját a sarkadkeresztúri határban, és nagyapa teljesen váratlanul éppen azon a napon látogatja meg először, amikor az ugyancsak hívatlan újságírók is beállítanak a munkahelyére. Az „összefutásból” érdekes beszélgetés kovácsolódott. Megtudtuk többek között, hogy az ifjú Czapp eredeti szakmája növénytermesztő gépész, ám az iskola befejezése után csak ez a gulyási állás adódott, hát elvállalta. Aztán megszokta, talán meg is szerette, és itt maradt. — Ej, pedig nem erre neveltük, nem ezért taníttattuk — dohog a nagypapa, majd engedékenyen hozzáteszi: — De az is igaz, hogy nem minden fiatallal lehet ezt megtenni, mint a mi Gáborunkkal. Sokan ki se próbálnák az efféle munkát, inkább csavarognak, kéregetnek, élős- ködnek a szüleik nyakán. Becsületére legyen mondva az unokámnak, hogy ezekben az ínséges időkben saját maga keresi a kenyerét, még ha ilyen körülmények között is... Czapp Gábor láthatóan nincs elkeseredve. Rá is szól a nagypapára: — Hagyja már nagyapa, jó itt nekem. Ha meg véletlenül felszámolják a telepet, van Júniusban ugyanolyan nagyüzem volt a TIT Körösök Vidéke Egyesületének Szent István téri székházában Békéscsabán, mint az ország bármely, vizsgaidőszakát élő oktatási intézményében, hiszen több mint ezer ember tett alap-, közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát. — Mennyire vették komolyan a jelentkezők a vállalásukat? — érdeklődtünk Pelle Ta- másné irodavezető titkártól.-— A vizsgabizottság egyöntetű véleménye alapján örömmel nyugtázhatom, hogy egyre felkészültebben jönnek a vizsgázók. Különösen a középfokú nyelvvizsgák esetében születtek szép eredmények, ők teszik ki a végbizonyítványt szerzők kétharmadát. —Az idegen nyelvek ismerete felértékelődött az utóbbi években. Hogyan próbálják kielégíteni a fokozódó igényeket? — Nyelvtanfolyamaink természetesen igazodnak a szakemberek és az egyéni jelentkezők igényeihez. így tervezünk hagyományos nyelvtanfolyamokat hézköznap délutánonként heti kétszer két órában, illetve szombat délelőttönként négy órában. Folytatjuk a nagy sikernek örvendő hétvégi intenzív nyelvtanfolyamokat is, s minden képzésformában indítunk kezdő és haladó csoportot egyaránt. A munkanélküliek számára külön biztosítani tudunk angol középfokú és német alapfokú nyelvvizsgára való felkészülést a munkaügyi központtól kapott pályázati támogatás alapján. L.M. Régen látott válságban van a magyar mezőgazdaság, s az agrárpolitika napjainkra már közügy. Széles körben nyilvánvalóvá vált az ideologikus indíttatású, a gazdasági racionalizálást nélkülöző, a szak- szerűség hiányát mutató gazdasági kormányzás csaknem teljes csődje: az öngerjesztő leépülés a kormány eddigi konfliktuskezelési gyakorlatával már aligha állítható meg. Mindezen kérdéskörrel nagyon is mélyrehatóan foglalkozik a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége. — Megyénkben a fő profilú mezőgazdasági szövetkezetek száma közelíti a százat. A szövetkezeti közös tulajdonú földek területe zsugorodott, a magyar mezőgazdaság termelése ráfizetéses — kezdi Győrfi Károly, a szövetség Békés megyei titkára. S máris elém teszi az országos statisztikát. Ebből egyértelműen kiolvasható: 1991-ben egy hektár búza termelési költsége 29 ezer 451 forint volt, a hozamok meghaladták az öt tonnát. Az idén a költségek több mint 30 ezer forintot tesznek ki, az átlagtermés 3,3 tonna körül várható. Vannak olyan egyéni gazdálkodók, akik nagyságrendben a háború előtti hozamokat takarítják be, viszik szérűre. Most a búza felvásárlási ára 8100—8200 forint. Ahhoz, hogy a termés a termelés költségeit fedezze 9 ezer forint feletti átvételi árak kellenének. A lényeg: az idei búzatermés költségeket tartalmaz, nyereséget nem. Tavasszal a kenyérgabona vetéséhez a bankok adtak kölcsönt, mely hiteleket októberig illenék vissza is fizetni. A sorozatban évek óta ismétlődő aszály miatt a termésátlagok alatta maradnak a reméltnek. S ez sújtja a szövetkezeteket, a kft.-két, az egyéni gazdálkodókat egyaránt. Az újratermelés lehetősége ezért kizárt. — On szerint ebben a kritikus helyzetben mit lehetne tenni? — A MOSZ májusi közgyűlésén az agrárágazat lehetetlen helyzetbe való kényszerítése miatt felemelte hangját, s amennyiben nem javulnak a termelés feltételei, akkor demonstráció kilátásba helyezése mellett foglalt állást. Ezt követően röviddel úgy tűnt: a kormány két illetékes minisztere átlátta a kérdés lényegét, s tárgyalókészségükről tettek tanúbizonyságot. De a kérdésben semmi előremozdulás nem történt, a parlamentben is a porhintésnek lehetünk tanúi, a szövetkezeti törvényről folyik a kötélhúzás, s nem a tényleges gondok kerülnek napirendre — folytatja Győrfi Károly. Aztán megtudom a MOSZ megyei titkárától: a közelmúltban az agrárágazat gondjait illetően levélváltás történt az országos szövetség vezetői és a kormány között, a szövetség három, egyenként öttagú munkabizottságot hozott létre — egyiknek tagja Győrfi Károly is —, s felvették a kapcsolatot a kormány hasonló munkabizottságával, sőt az elmúlt hét végén az első egyeztető tárgyaláson már túl is jutottak, az elkészült csomagtervet továbbították. — Úgy gondoljuk: ha a jövőről akarunk beszélni, tárgyalni, akkor gyors és hathatós intézkedések kellenek, mert az agrárágazat a tűrési határon túljutott, a totális csőd fenyegeti. Hogy mindezt mire alapozom? A szárazság miatt a nyári és őszi növények nem adnak garanciát a felvett rövid lejáratú termelési hitelek visszafizetésére. Ezért javasoltuk, hogy a kölcsönök visszafizetésére moratórium lépjen életbe, a kamatterheket a kormány vállalja át. Szükség lenne az Agrárrendtartásból fakadóan a hazai mezőgazda- sági termékek védelmére is. — Végül is lesz demonstráció vagy nem? — Kemény tárgyalások, egyeztetések előtt állunk. A magyar parasztember dolgozni, termelni akar, s nem tüntetni, demonstrálni. Addig kellene lépni, amíg van mit megmenteni, mert még mindig olcsóbb lenne a hazai támogatása, mint az import mezőgazda- sági termékek behozatala. —szekeres— Megjelent a megyetérkép is A gyulai székhelyű Humán Ismereteket Szervező Iroda Bt. többek között térképek készítésével is foglalkozik. 1992-ben kezdődött ez a tevékenységük; elsőként Gyula város térképét adták ki. Azóta már megjelent Békéscsaba, Békés, Szarvas, Gyomaendrőd, Sarkad, és a közelmúltban Békés megye térképe is. Elkészítik az ország összes megyetérképét, Békés megyén belül pedig a 10 ezres lélekszám feletti településekét, amennyiben az önkormányzat megrendeli, illetve akad támogatója a kiadásnak Az öngyilkos(jelölt) telefonja — Drága szerkesztő úr, mondja, meddig lehet ezt csinálni? Meddig lehet a népet, ezt az istenadta népet szipolyozni? Én végzek magammal, nem bírom tovább, drága szerkesztő úr, én végzek magammal, most hogy a pótköltségvetést is megszavazták. Ne, kérem ne is próbáljon lebeszélni róla, úgyis a Körösnek megyek, itt vagyok a csabai ifjúsági háznál, látom az Élőyíz-csatomát, én belevetem magam. Drága szerkesztő úr, nem bírom tovább, ezek megszavazták a pótköltségvetést, nem tudok miből megélni, értse meg, kérem, értse meg, oda van minden reményem, a nyugdíjamból nem tudok megélni, a Körösnek... — De uram... — Nincs de uram, értse meg, nem bírom tovább, én így fogok tiltakozni, lesz legalább egy élő, akarom mondani, holt ember, aki bebizonyítja, mit is ér ez az egész, amit itt szabadságnak hívnak. Én kérem az igazi szabadságból, mármint a Szabadság Tsz-ből mentem nyugdíjba, higgye el, én tudom mi a szabadság. — Sajnálom, de... — Drága szerkesztő úr, magának olyan bizalomébresztő hangja van, azért is hívtam magát, kérem értse meg... — Értem, értem... — Dehogy érti, hisz ha értené, nem akarna ennyire lebeszélni, de én akkor is beugrók az Élővíz-csatornába, nem bírom tovább, már el is fogott a zokogás... — Akkor legalább el tudom mondani, hogy van egy javaslatom, jöjjön be hozzánk a szerkesztőségbe és beszéljük meg a dolgot, az Élővíz-csatornában egyébként is sekély a víz... — Sekély, sekély, az már akkor nekem nem számít. De tudja mit, ha tényleg bemehetek a szerkesztőségbe, akkor inkább holnap délelőtt mennék, most este tízkor, nem akarok zavarni. Egyébként is teljesen meg vagyok hatódva... — Tudja mit, ne a maga költségére beszéljünk, visszahívom az ifiházban és folytatjuk. — Jaj, ne tegye, drága^szerkesztő úr, ne tegye! A világért se! Egyébként igaza lehet, nem kell nagyon elkeseredni és kevés is a víz az Élővíz-csatornában. — Akkor találkozzunk a szerkesztőségben, szeretném, ha személyesen beszélhetnénk, csak annyit kérek, hadd hívjam vissza pár perc múlva, hogy az időpontot megmondjam. •— Nem, ne hívjon drága szerkesztő úr, itt zárnak, a világért se hívjon, már itt se vagyok. Talán nem is megyek be magukhoz, már másképp látom a dolgot. Igen, határozottan másképp. Igazán nem kell mindent mellre szívnom. Nincs igazam?... Csak az a pótköltségvetés, csak azt tudnám feledni! S. F.
