Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
1993. július 2., péntek HÁLÓ MKÉS MEGYEI HÍRLAP A Békés megyei ANTSZ-labor kutatási eredményeiből A dohányzók sejtkárosodása A szabad gyökök az emberi szervezetben elektromos szikrához hasonló — enzirfiek által nem szabályozott — elektronátmeneteket gerjesztenek, melyek a sejtek miliőjében villámcsapásként hatnak, roncsolva, károsítva a sejtek, szövetek alkotóit. így nagy szerepet játszanak a legsúlyosabb, legelterjedtebb megbetegedések kialakulásában, mint amilyen az érelmeszesedés, infarktus, rák (legutóbbi Hálónkban erről részletesen írtunk). Laboratóriumunkban több olyan vizsgálati módszert dolgoztunk ki, melyekkel a szabad gyökök sejt- és szövetkárosító hatása nyomon követhető. Ez évi szűrővizsgálataink során 40 erősen dohányzó (napi 20—40 cigaretta) és 40 azonos korú, nemdohányzó férfi vérében határoztuk meg a szabad gyökök számát a sejtek szabadgyök-káro- sításakor felszabaduló jellegzetes anyagok mennyisége alapján. Vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy míg az egészséges középkorú férfi egy sejtjében a normál anyagcsere következtében 10 ezer szabad- gyök-villámcsapás gerjesztődik naponta, addig a dohányzók egy sejtjében 18 ezer villámcsapás károsít, erősen megközelítve ezzel az infarktusos betegek állapotát, akiknek egy sejtjében 22 ezer a napi szabadgyök-vil- lámcsapások száma. Kísérleti eredményeink érthetővé teszik, miért gyakoribb a fent megnevezett megbetegedések előfordulása dohányzók körében. Dr. Hotya János, A MEGYEI ÁNTSZ-LABOR OSZTÁLYVEZETŐJE Még nem késó' a dohányzás egészségkárosító hatását visszaszorítani. Ha Ön nem dohányzik, akkor ne is kezdje el. Másokat is győzzön meg, lehet a dohányzásról lemondani. Ön már erős dohányos? Akkor gondolja végig a következőket: ha Ön nő, 19 évvel, ha férfi, 14 évvel rövidíti meg az életét a nemdohányzókhoz képest. Erős akarattal, kitartással fogjon a dohányzás mérsékléséhez, a leszokáshoz. Kímélje környze- tét a dohányfüsttől! Az oldalpárt szerkesztette: Bede Zsóka. A gyerekeket nem tanítani, hanem tanulni kell A kismamaklub nemcsak a tapasztalatcsere színhelye, hanem a bezártság érzésének kialakulásától is megmenti a kisgyermekes anyukákat fotó: lehoczky péter A napokban három alkalommal Baba-mama napokat tartottak Békéscsabán, a Lencsé- si Közösségi Házban. A gazdag programsorozat egyik legkedvesebb vendége Szabó Éva volt, a Magyar Rádió „Gyermekekről felnőtteknek” műsorának főszerkesztője. Az elméleti tudás mellett gazdag anyai és nagymamái tapasztalatokkal rendelkező szakember nem előadást tartott, hanem néhány hasznos tudnivalóra hívta fel a kismamák figyelmét. A kisgyermekek számára vásárolt játékok kiválasztásának legfőbb szempontjául a képzeletfejlesztést javasolta mindaddig, amíg a gyerekek nem tudnak beszélni. G. Beke Margit pszichológust idézve — „A gyerekeket nem tanítani, hanem tanulni kell” — hangsúlyozta, hogy minden gyermek más karakter, éppen ezért nincs szabály arra, hogy mikor mit kell már tudni a babának. Az anyuka feladata gyermeke fejlődésének, reakcióinak a figyelése, s az önmagához mért fejlődése lehet a mérték, nem egy másik gyermekhez való hasonlítás. A gyermek fejlődése nagyban függ a vele való foglalkozástól. Amelyik gyerekhez korán kezdenek beszélni — esetleg már a terhesség időszakában —, az gyorsan és egyre gazdagabb szókinccsel fog megszólalni. Szabó Éva kiemelte, hogy ne sajnálják az édesanyák a babákra fordított időt, mert később olyan felnőttek lesznek a gyermekek, amilyen indíttatást kapnak szüleiktől. A legfőbb feladat: a belső harmónia kialakításához minél előbb megkezdeni az építkezést, hogy a külső világban magabiztosan tudjanak majd élni a gyerekek. A bevezető gondolatokat beszélgetés követte, ahol szóba került, hogy a jelenlegi korosztály már nem tiltakozik annyira a főfoglalkozású ma- maság ellen, mint elődeik, talán éppen azért, mert ők sokat nélkülözték a szüleiket. A három generáció együttélésével kapcsolatban feltett kérdésre a vendég elmondta: ma azért él nehezen egymás mellett több nemzedék, mert nagyon kemény a generációváltás. Régen ez lassúbb volt, azért alakult ki kevesebb ellentét, mert a következő generáció több szokást, hagyományt vett át elődeitől, mint a mai fiatalok. Az idősebbek azért fogadják el nehezen az új dolgokat, mert nincs idejük megszokni azokat. A kismama klub foglalkozásának gazdag tartalma mellett érdemes szólnunk a formájáról is. A teremben leterített szőnyegeken az előadást hallgató, a beszélgetésben résztvevő édesanyák mellett mindvégig ott játszadoztak gyermekeik is. így a mamák nyugodtak voltak, ráértek, s ismeretekben is gyarapodtak. L. M. Támad a baktérium / Uj nemibetegség a láthatáron? Világszerte egyre többet beszélnek egy újfajta — nemi úton terjedő—megbetegedésről, mely növekvő gyakoriságát illetően akár népbetegséggé is fejlődhet. — Valóban valami eddig ismeretlen kór ütötte fel a fejét? — kérdeztük a téma kiváló ismerőjét, dr. Széli Andrást, a SOTE Bőr- és Nemikórtani Klinika tudományos munkatársát, a diagnosztikai laboratórium vezetőjét. — Olyan fertőzésről van szó, melynek kórokozója régóta ismert, de széleskörű terjedése mindenképpen figyelmet érdemel. A WHO (az egészségügyi világszervezet) is erre ösztönzi az egészségügyi propagandát. Az USA-ban 3—10 millió olyan beteget diagnosztizáltak a közelmúltban, akik a chlamidia trachomatis nevű baktérium áldozatai. A legveszélyeztetettebb a fiatal 17— 23 éves korosztály, kik a nemi életet éppenhogy elkezdték. Igen sokan fertőzöttek Magyarországon is és nekünk erre mindenképpen fel kell figyelnünk. Annál is inkább, mert bár a kórokozó régóta ismert, a diagnosztikai lehetőségek meglehetősen újak, melyek révén ez a betegség nagy biztonsággal kimutatható. — Milyen tüneteket okoz ez a betegség? — A baj az, hogy ez a fertőzés nem, vagy csak kis mértékben jár együtt betegségtudattal. Különösebb problémát az első szakaszban nem okoz, kivált a nőknél nem, de a kezdeti kisebb figyelmeztető fájdalmak, vizeléskor jelentkező csípős fájdalomérzés esetén indokolt szakember felkeresése. A későbbi következmények főként nőgyógyászati és urológiai jellegűek, szövődményei gyakran okoznak meddőséget vagy méhen kívüli terhességet. Ez a betegség normális párkapcsolatban, házasságban is „beszerezhető”. A világszervezet adatai szerint a 17—23 évesek egy- harmada egyszer vagy többször átesett a fertőzésen. Persze nem csak a nőkre nézve veszélyes, a férfiaknál is okozhat meddőséget, mert a mellékherét támadja meg és a nemzőképesség elveszhet. — Tehát mára népegészségügyi probléma lett ez a betegség? — Igen, bár nem tartozik a klasszikus értelemben vett nemi betegségek sorába, de főleg nemi úton terjed. Ugyanez a baktérium uszodában gyakran okoz szemfertőzést, az újszülöttek körében pedig szem- vagy tüdőgyulladást. Két skandináv államban már hivatalosan is nemi betegségnek könyvelik el a chlamidiu- mos fertőzést. —Gyógyítható a baj? — Antibiotikummal jól kezelhető és annál eredményesebben, minél korábban kezdik el. Ma még igen költséges a diagnosztizálása és kezelése is, nem sok helyen foglalkoznak vele és „sima” nőgyógyászati vizsgálattal nem is mutatható ki. Megelőzése és szűrése sokkal olcsóbb lenne, mint kezelése. Gyors és széleskörű terjedése miatt a Népjóléti Minisztérium programot dolgoz ki a fertőzöttek mielőbbi kiszűrésére és gyógyítására. A SOTE Bőr- és Nemikórtani klinikáján teljes bizonyosággal meg tudjuk állapítani a fertőzést és gyógyítjuk is, valamint kontrolláljuk a gyógyult beteget, természetesen teljes diszkréció mellett. Szegeden is ez a helyzet és kialakulóban vannak a pécsi és debreceni egyetemi klinikán is a regionális centrumok. (MTI-Press) L. Gy. Lelenc-és cselédsors Hányatott élet Balázs Jánosné nyugdíjas ház- felügyelő Békéscsabán, 75 éves, 5 gyermeket nevelt föl, 10 éve özvegy. Beteg, bottal biceg, de olyan tisztaság van nála, hogy az egészséges is megirigyelheti. Most is éppen a folyosó, előszoba, konyha felmosását fejezte be. Nem sok ez egy kicsit? — kérdem. — Nem hagyhatom el magam, mi lenne akkor? — De hisz nemsokára házat ni kell a lábát... — Igen, a kórház után itthon is kezelni kell. A munkát is csinálni kell valakinek. Én meg kicsi koromtól hozzászoktam. — Egészen kiskorától fogva? —Igen. Nem is jó rágondolni, min mentem keszesztül. Kezdem ott, hogy 1918-ban születtem Nagyváradon, hat hetesen kerültem lelencbe, mert édesanyám meghalt. Hamar kihelyeztek Kötegyánba egy családhoz és amikor Trianon beütött, én ott maradtam, apám és három testvérem meg a határon túl. — És úgy nőtt föl, hogy nem is tudott róluk? — Úgy! És hányt, vetett az élet egyik helyről a másikra. Voltam olyan szegény családnál, ahol a bácsi a korhadt fakereszteket hordta haza a temetőből, hogy meg ne fagyjunk. De ennél sokkal rosszabb dolgom is volt másutt, ahol a beteg, kiütéses, sebes testem az asszony petróleummal kente. Mint egy őrült ordítottam a szörnyű fájdalomtól. Az egyik szomszéd szólt a telepfelügyelőnek, s vöröskeresztes kocsin vittek el Gyulára, mint tífu- szost, teljesen leromlott állapotban. Mikor jobban lettem, Gyopároson följavítottak. — Hány éves volt ekkor? — Második osztályos. Akkor aztán a gyulai menhelyről Dévaványára, majd Köröstar- csára kerültem és ott voltam 15 éves koromig. Sokszor akár egy béres, úgy dolgoztam. Aztán 1935-ben levette rólam a kezét az állam, s magamra maradtam teljesen. Bolyongásom során jöttem Békéscsabára, s a Hunyadi téri cselédpiacra mentem, de senki se fogadott fel, mert olyan sovány, vézna lányka voltam. — S ott állt egyszál magában? —Ültem. Bánatomban leültem egy padra és sírtam. Az öreg Vizsnyiczainé szólított meg, és segített rajtam, hogy ne az utcán maradjak. Pár napig náluk voltam és közben sikerült helyet találnom és elkezdtem a cseléd41etet. —Ezzel valahogy megoldódott a gondja... — Ügy ahogy, mert.sok rosszban volt részem. Sose felejtem el azt a gonosz asszonyt, akinél három tehenet fejtem, gondoztam, többek közt és ki is hordtam házakhoz a tejet. S amikor végeztem, az edényekből kiöblögetett tejjel készült kávét adott reggelire, ebédre meg a tányérokból a maradékot. Három hónapnál nem bírtam tovább. — Mindenütt csak nem volt rossz? — Isten ments, abba bele is haltam volna! Jó helyem volt egy malmosnál, egy péknél és a Krajcsovics családnál. És Stem Árminéknál, ahol négy évet szolgáltam. Ott ért az Erdély visszacsatolása és az nekem... nekem... — Nyugodjon meg, ne sírjon... — Kimondhatatlanul vágytam arra, hogy nekem is legyen családom, mint másoknak. Az asszonyom találta ki, hogy írjunk a rádiónak, hogy keressem őket. Le is adták a levelem, Váradon is meghallották, s valaki szólt apámnak. — S aztán már fölgyorsultak az események? —Semmi jele nem volt, hisz erről én nem tudtam. Arról sem, hogy egyszercsak elindult apám gyalog Kötegyánba, majd megint csak gyalog Csabára. S mit ad Isten, a gabonapiacon abban kocsmában érdeklődött Stemék után, ahova én szódavízért és borért jártam. A kocsmáros szaladt értem, de még az asszonyomnak se mondta meg, miért visz magával. Nekem se, hiába kérleltem, csak viccelődöt velem, így aztán a teli kocsma bámulatára tudtam meg, hogy ott áll előttem a sosem látott apám. Összeestem, elájultam. —Nem csoda, hisz úgy érte, mint a villámcsapás. — Igazán örülni, felfogni, hogy mi is történt, csak akkor tudtam, amikor később Váradon összejött a nagy család és ötvenketten ültünk az asztalnál. Vass Márta FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER