Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17-18 / 165. szám
1993. július 17-18., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM Szorító Ebben a rohanásban a muzsika megállít... A művész, aki mindent tud a hangszeréről Matuz István a Békés-Tarhosi Zenei Napokon Bizonyára nem véletlen, hogy a keresztény ikonográfiába egyre több világi témát, tárgyat, valóságelemet beölelő reneszánsz templomok művészetébe az elsők között szűrődött be az angyalszárnyaikat levetett, éneklő, muzsikáló gyermekek motívuma. Luca della Robbia 550 évvel ezelőtt készített énekeskarzata a firenzei dómban művészettörténeti jelentőségén túl, egyszerre hirdeti a zene és a gyermeki öröm elválaszthatatlanságá- nak örök érvényét. A márványba faragott kép azóta is naponta elevenedik meg muzsikáló és éneklő gyermekek, fiatalok hangversenyein, s én most azoknak a békéscsabai gyermekeknek a csoportját szeretném belevetíteni, akik a tanév minden péntek délutánján beülnek az ifiház 25-ös termébe, s vezetőik: Fehérvári László, Jármi József és Szűcs Csaba rézfúvóstaná- rok irányításával addig fújják a kürtöt, tubát, trombitát, klarinétot stb., amíg a fémes csillogásé hangzavarból összeáll — a Zene. Zenéjükkel aztán évene többször (főleg karácsony táján, aztán gyermeknapkor, a tanév végén, de alkalmi felkérésre is, például nemrég a X. Nemzetközi Bábszínházi Fesztivál szabadtéri hangversenyén) a nyilvánosság elé lépnek, hpgy ebben a rohanásban megállítsanak. Én többször is megálltam már, s bevallom, nemcsak gyönyörűségből, hanem azért is, mert önfeledt, komoly, tiszta játékukból erőt és ihletést merítek munkámhoz. Sajnos kevesen vagyunk, akiket megállít a Körösparti Junior Fúvósok zenéje, s talán ezért is történhetett, hogy ősztől nem a társadalom tartja el mozgalmukat, hanem alapítványi rendszerben kísérlik meg tevékenységük folytatását — ha az alapítványi tőke összejön. Nem hiszek abban a mítoszban, hogy nincs pénz, mert ez a bibliai erejű és fenyegető kijelentés mindig olyankor merevedik reménytelenné, amikor valóban emberformáló (tehát társadalomformáló) művelődésről van szó. Azok az „atyák”, akik ezeknek a gyermekeknek (akik úgy ölelik magukhoz, úgy kapaszkodnak hangszerükbe, mint a léggömbbel repülni vágyó kicsinyek) a legnemesebb szórakozásától megtagadják a támogatást, nyilván sohasem fújtak még bele teli tüdővel egy kürtbe vagy trombitába. Pedig lett volna módjuk, hiszen a Békés megyei fúvószenekari kultúra „nagy öregjei” (Máté Mátyás, Géczy Gusztáv, Ötvös Nándor és mások), s ez a mostani három fiatal tanárember (akik maguk is hangszereik művészei, bár utóbb sajnos egyre ritkábban lépnek pódiumra kamaraegyüttesként) az elmúlt évtizedekben több száz ifjú embert tettek boldoggá a közös muzsikálás élményének a biztosításával. Szellemi és társadalmi megújulásunk egyik alapvető feltétele az új kisközösségek szerveződése. Márpedig ezek a gyerekek már általános iskolás korukban megtanulják, hogy a hangszertanulás gyötrelmei nemcsak értelmet nyernek, hanem busásan megtérülnek az együttjátszás fegyelmében, az egymásra figyelés felelősségteljes cinkosságában, de legfőképpen az örömszerzésben, a rajtuk kívül állók, a szegény hangszertudatlanok felvillanyozásában — a sikerben. S mire lenne nagyobb szüksége napjaink fiatalságának, mint a sikerélmény minél korábbi megismerésére ahhoz, hogy megtanulja az áldozatvállalást? Persze jól tudom: tőlünk nyugatra, az egyedülléttől és közönytől való elkeseredett menekülésükben már azok fizetnek, akik egyáltalán szeretnének részt venni egy klub vagy művelődési központ énekkarában, gyöngyfűző, sakkozó, színjátszó vagy éppen fúvóskörében. De hát a „magyar útnak” is muszáj átvezetnie az elmagányosodás sivatagán? Banner Zoltán A Békés—Tarhosi Zenei Napok hangversenysorozatának egyik eseménye volt a világhírű fuvolaművész hétfő esti műsora. Amint ez a beköszöntőből kiderült, a fuvola mester- kurzust évek óta tervezik beindítani Békés—Tarhos szervezői. Most sikerült, és e fuvolás munkahét nyitányaként került sor a kurzusvezető Matuz István és Kancsár Bea (zongora) koncertjére. Mondhatnánk, soha jobb kedvcsinálót a jelenlevő ifjú muzsikusoknak! Hiszen a műsor összeállításából sejthető volt, egyes darabokat kifejezetten az ő kedvükért játszik el a művész ezen az estén: a két Bach-szonátát (illetve -részletet), Mozart versenyműtételeit, a Schumann-románcokat, Doppler Magyar fantáziáját. A merészen kísérletező és újító hangszeres helyett itt az alapművek példaértékű előadójára, a tanárra szegeződött jó pár várakozó tekintet. Ami megszólalt azonban nem példaértékű volt, hanem élmény, lenyűgöző. Egy nagy egyéniség muzsikált, végtelenül színesen, érzékenyen és magabiztosan, művész, aki mindent tud hangszeréről és aki a bőség zavarával küszködve válogat eszköztárából. Lehet vitatkozni például barokk interpretációjáról. Elképzelhető egy leve- gősebb, artikuláltabb Bach- tolmácsolás is (é-moll szonáta), bár a zongorista vérbő bil- lentése és árnyalatlan pedálhasználata kétségkívül fokozJátéka élmény és lenyűgöző VOlt FOTÓ: FAZEKAS FERENC ta a hangzás vaskosságát. Matuz későbbi ihletett pillanatait figyelve azonban felvetődött bennem, hogy mennyire másfajta hozzáállással lehet (és kell) egy lemezfelvételre, illetve egy élő hangversenyre kiállni. Ha forog a korong, bizonyára elmarad egy sor leheletfinom piano, pillanatnyi ihlet szülte megállás és újrakezdés, a közönséggel összekacsintó poén. A rögzítettség mértéktartóvá teszi az előadót, és nagyszerű volt, ahogyan most a művész nem volt mértéktartó... Gyenge Enikő A harmadik világhoz érez küldetést Azt hittem jelenést látok, amikor Kárpáti László, az egykori népszerű kétsopronyi plébános lépett be a békéscsabai katolikus plébániahivatal ajtaján a búcsú előtti napokban. Tavaly nyári utolsó beszélgetésünkkor azzal köszönt el, hogy Dél- Amerikába indul missziós munkára. Mint kiderült, valóban elindult, de Írországban kötött ki, s most szabadságra jött haza. Laci atyát nemcsak kétsopronyi hívei ismerik, de Békéscsabán is sokan szeretik, hiszen itt született, a belvárosi templomban szentelték föl és öt évig káplánként szolgált a városban. Ezért arra kértem, meséljen mindennapinak nem nevezhető elhatározásáról. — Missziós küldetéstudatom igen régi. Tíz évvel ezelőtt éreztem először, hogy nekem el kell mennem valahova a harmadik világba utcagyerekekkel foglalkozni. Dél-Amerikában például hétmillió gyerek él elhagyatva, s mivel nincs pénz a napi ellátásukra, a rendőrség ugyanúgy lelövi őket, mint a kóbor kutyákat. Amikor két évvel a fölszentelésem után Békéscsabára kerültem, úgy tűnt, hogy itt van rám szükség, s nem léptem meg a tervezett lépésemet. 1991 októberében láttam a Teréz anyáról készült filmet, s hatására felkerestem az Isteni Ige Társaság kőszegi rendházát, ahol a szükséges információk összegyűjtése után részt vettem egy hivatástisztázó lelkigyakorlaton. Gyulay Endre püspök úr is elfogadta érveimet, és 1992 januárjában megadta az engedélyt a Kétsopronyból való távozásomra, ahol ebben az időben plébános voltam, s szeptemberben bementem a rendházba. — Hogyan került Írországba? — A társaság úgy döntött, hogy nyelvet kell tanulnom, s az Írországban működő nagy kiképzőközpontunkba küldtek. A nyelvtanulást már befejeztem, de fölajánlották, hogy a rendbe való becsatlakozáshoz szükséges újoncévet, a noviciátust is ott töltsem el. Ezért most csak egy rövid szabadságon vagyok itthon, július 11-én repülök vissza Dublinba. —Milyen tervei vannak erre az egy évre? — Miközben missziós tantárgyakat, rendi ismereteket tanulok, szeretetszolgálati munkát fogok végezni annál a segélyszervezetnél, amely a dublini hontalanokkal foglalkozik. Dublinnak vannak például olyan negyedei, ahol 97-98 százalékos a munkanélküliség, melynek következtében nagyon sok gyerek éli az utcán az életét. Ugyanakkor szeretném a Debreceni Kossuth Lajos Tudo- mányegyetemen félbehagyott pszichológiai tanulmányaimat is befejezni. —Magyarországon nem tartozik a közismert katolikus szerzetes rendek közé az Isteni Ige Társasága. — Az ismeretlenségnek valószínűleg 19. századi megalakulása az oka. A német Amold Jansen alapította, de a század- eleji németországi események miatt az anyaház átköltözött Hollandiába. A küldetése benne van a nevében: Isten igéjét nemcsak a templomban hirdeti, haJelenleg Dublinban, az Isteni Ige Társaság kiképző központjában tanulok” FOTÓ: FAZEKAS FERENC nem — a szeretet szolgálata révén — mindenkihez eljuttatja. Ma már megközelítőleg hatvan országban van jelen a világon a rend, s az egyik legnagyobb szerzetesrenddé vált. Nagyon sok magyar él a földkerekség legkülönbözőbb országaiban, a tajvani egyetemünk francia tanszékét például a magyar páter Zsoldos Imre vezeti. Ugyanakkor élnek magyar atyák a Fülöp- szigeteken, Pápua Új-Guineában, Paraguayban, s míg egyesek hazajönnek, mások ugyanakkor kimennek missziós munkára. Magyarországon a fő házunk Kőszegen van, ahol visszakaptuk a volt Bencés rendházat. — Vannak már konkrét elképzelései a noviciátus utáni időszakra? — A noviciátus után három év az úgynevezett ideiglenes fogadalom, letöltését követően teheti le az ember az örök fogadalmat, s ekkor csatlakozik végleg a rendhez, nyilatkozva egyben arról, hogy melyik országba és milyen munkaterületre szeretne menni. A végső döntés Rómában születik meg, de a legteljesebb mértékben figyelembe veszik az ember egyéni adottságait és vágyait. Nem megtört, hanem lelkes emberekre van ugyanis szükség, akik azt csinálják, amihez kedvet és hivatást éreznek. Az igehirdetés különböző formáit kínálja föl a rend: vannak iskoláink, plébániáink, kórházaink, vagy például Olaszországban, Írországban, Amerikában, Angliában olyan kommunikációs iskoláink, ahol a katolikus sajtó, rádió, televízió irányítására képezik ki az embereket. Missziós területen, különösen szigetvilágban ennek óriási a hatékonysága. Ez a terület is foglalkoztat, illetve változatlanul szeretnék egy pár évre kimenni Brazíliába, de tudom, hogy itthon is szükség lenne rám. — Csatlakozott-e Írországban a cserkészekhez, hiszen itthon ön volt az első tiszántúli cserkészcsapat megalapítója. — Kint első dolgom volt, hogy fölkerestem az egyik csapatot, bekapcsolódtam a munkájukba, és karácsony előtt föl is avattak cserkészvezetővé. Írországban a gyerekek ötéves korban kezdik a cserkészéletet, hétéves korukig úgynevezett hó- docskák, majd farkaskölykök, 12-16 éves koruk között cserkészek, azután pedig cserkészvezetők. Már eddig is nagyon sok tapasztalatot szereztem és természetesen folyamatosan adom át az itthoniaknak. — Eredményes írországi munkálkodást kívánok, s engedje meg, hogy így búcsúzzam: viszontlátásra Békéscsabán! Lenthár Márta Százéves a londoni Eros London központjában, a Piccadilly Circus-ön vidám ünnepléssel köszöntötték 100. születésnapja alkalmából a brit főváros egyik turisztikai nevezetességét, az Eros-szob- rot. Joanna Lumley színésznő vágta fel az óriás születésnapi tortát a tarka kosztümökbe öltözött ünneplők — Cockney Pearly Király és Királynő, Sherlock Holmes és Eliza Doolittle — tapsa közepette. Az egy lábon álló szárnyas íjast ábrázoló Eros-szobrot — Alfred Gilbert alkotását — 1893. június 29-én leplezte le Westminster hercege. Jóllehet Eros a szerelem istene a görög mitológiában, de a London egyik legforgalmasabb pontján felállított szobornak „A keresztény könyörületesség angyala” nevet adták. A londoniak azonban kezdettől fogva úgy tekintettek a szoborra, mint a szerelem istenének képmására. A napjainkban London jelképei egyikének számító Erősről — londoniak és turisták kedvenc találkozóhelyéről — nem mindig volt egyértelműen jó a vélemény. G. B. Shaw például úgy vélekedett, hogy a szobor „gyűlöletes, tisztességtelen és nevetséges, és alkotóját a szobor lábánál lévő szökőkút medencéjébe kellene hajítani.” TELEFAX? CcITIOH B200! Tintasugaras, takarékos! (Normál, sima papírral üzemel, általános és speciális funkciókkal! Ára: 129 900 Ft + áfa.) 4- MŰSZERTECHNIKA 'tWJm Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. Szakiizlet: Békéscsaba, Andrássy út 23—27. Telefon/fax: (66) 450-133. , Központ: Békéscsaba, Sallai u. 40—42. Telefon/fax: (66) 328-229, (66) 324-760. A Körösparti Junior Fúvósok térzenéje Békéscsabán, a Jókai Színház előtt
