Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-09 / 158. szám

GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. július 9., péntek £ * Hej, azok a szép gyulai nyarak! Fülöp Zsigmonddal, a 27. várszínházi évadján nái, és nem is szűnt meg az áldás. Már átöltöztem civilbe, amikor jön Iglódi Pista, a fő­szereplő, és mondja, hogy az emberek a vár előtt állnak, nem mozdulnak. Úgy ahogy vagyunk, játsszuk el a máso­dik részt. Felejthetetlen él­mény számomra, hogy kö­nyökünk a nézőkhöz ért, de játszottunk, s az emberek hálá­san kitartottak. Gyulán az is szokatlan volt, hogy a próbák során meg-megállnak az ép­pen arra sétálók és figyelik a munkát. Mint egy szülés, olyan fájdalmasan nehéz egy- egy színházi próba, de itt an­nak is van közönsége, néha talán jobban élvezik, mint az előadást. És azok a szép gyulai barát­ságok! Focimeccs az orvosok ellen, nagy főzések, hajnalig tartó vigasságok. Minden fát, minden padot ismerek, a strand valamennyi zeg-zuga a szívemhez nőtt. Hej, micsoda idők voltak! Elszaladtak az évek, ma már le se mernék vetkőzni a strandon. Finoman szólva, mondhatnám, hogy bölcsebb lettem... Valójában pedig megöregedtem. De ha ismét ifjú volnék, és alkalmam lenne Gyulára jönni, szívesen töltenék itt újra 27 nyarat. Ta­lán egy pár még most is előt­tem van. Babonás vagyok, nem szíve­sen beszélek arról a munkáról, amit éppen csinálok. Sütő And­rás darabjában nagyon szép, de irgalmatlanul nehéz feladatom van. Egész a bemutató végéig roppant feszültségben élek. Ér­dekes, hogy utána is vannak elő­adások, ott is vannak nézők, de akkor már sokkal nyugodtab- ban játszom. A bemutató izgal­ma talán éveket vesz el az éle­temből. De ha jól végeztem a feladatom, ezekért a évekért kárpótol a siker. Idén nyáron még a Hamletben játszom a szí­nészkirály szerepét. Ma úgy ér­zem, hogy az könnyebb munka lesz. Persze, majd a Hamlet- bemutató előtt éppen így izgu­lok. Sőt, ha el kellene monda­nom az Anyám tyúkját, akkor se lennék higgadt. És ez így megy, itt Gyulán, 27 év óta. Csak sose legyen rosszabb. Andódy Tibor „Itt mindig jó arányban volt a komoly munka és a pihenés.” szőnöm, hogy meg is szerettem a gyulai nyarakat. Itt mindig jó arányban volt a komoly munka és a pihenés. Ha valaki néhány évig nem járt Gyulán, azt hihetné, hogy eltévedt, annyi minden épült, tokát is, amelyek másutt nem találtak volna rám. Szép élmé­nyeim vannak. Egyszer példá­ul, a Véres farsang előadásán hatalmas eső zúdult ránk. Az első felvonás még lement, de utána eleredtek az ég csator­Mielőtt megszólalnak a vár­színházi fanfárok, az ügyelő alighanem körülnéz, hogy Fülöp Zsigmond jelen van-e? Nélküle ugyanis szinte elkép­zelhetetlen a gyulai nyár. — 27 éve játszom a Gyulai Várszínházban, ez bizony egy egész emberöltő — mondja Fülöp Zsigmond. — Calderon Huncut kísértet című vígjátéká­nak főszerepét osztották rám először, és olyan partnerekkel játszottam, mint Őze Lajos, Szentirmay Éva, Szersén Gyu­la, Pákozdy János és Szoboszlai Sándor. Miszlay Istvánnak kö­szönhetem, hogy megismertem Gyulát, a várszínházi munká­nak s a városnak pedig azt kö­csinosodott errefelé. Főként a Várszínház! Három évtized során életképes maradt, sok­szor nehéz körülmények kö­zött is meg tudott újulni, mert volt okos szervező erő, sok hit és főként megszállottság, amely minden évadban tudott jelentős értéket teremteni. Szí­nes forgatag, a kultúra örökös ünnepe. Engem Avignonra emlékeztet. Már nem csak Eu­rópába jutott el a hírünk, de a világ minden táján számon tartják a Gyulai Várszínházát. Nagy öröm számomra, hogy részese lehetek ennek a mun­kának. Sok jó szerepet kaptam itt az évtizedek során, olyan felada­Színészjelöltek fesztiválja A színészhallgatók találkozóján mutatkoztak be a gyulai közönség eló'tt a Nemzeti Színház akadémistái Katona József színművével, Az ember tragédiájával A hazai ízeket érzem minden szóban Ferenczy Csongor és Sütő András első színpadi találkozása Próba volt délelőtt és próba dél­után. Erős tempóban folytak az előkészületek az elmúlt hetek­ben a Gyulai Várszínházban, ahol Sütő András Az ugató ma­dár című darabját tegnap este mutatták be. Ferenczy Cson­gort, a játék egyik klucsfiguráját sem volt könnyű szólásra bírni, hiszen most a közelgő bemutató körüljártak a gondolatai. — Bő évtizede már, hogy minden nyaram Gyulán töltöm — mondta Ferenczy Csongor. —Különös varázsa van ennek a városnak. Nekünk, színészek­nek, általában rohanással telik az életünk, jóformán arra sincs időnk, hogy észrevegyük egy­mást. Itt, Gyulán, pedig testvéri szeretetben élünk. Ugyanazok az emberek, akik az évad során csak önmagukkal törődnek, a várszínházi légkörben, szinte varázsütésre megváltoznak. Nagy összetartó ereje van ennek a városnak. Számomra az is jól­eső érzés, hogy itt ismeretlen emberek is köszöntik egymást. Mintha otthon, Erdélyben len­nénk, ahol nem mentünk el egy­más mellett köszöntés nélkül: adjon Isten, fogadj Isten. 1980-ban jöttem át Marosvá­sárhelyről Magyarországra. Nagy elhatározás volt! Azóta Budapesten élek, de álmodni még ma is Erdélyről álmodom. Visszaút nincs, a gyökereimet elvágtam, s ennek súlyát egész életemben viselnem kell. Most ahhoz a mesteremberhez ha­sonlítom magam, aki ismeri a szakmáját, a legjobb tudásával végzi a dolgát, és a munkájának ára van. Erdélyi színész korom­ban csak az volt fontos, hogy vigyük a magyar szót, telje­sítsük a hivatásunkat. István bá­tyám ma is a marosvásárhelyi társulat tagja, ő nem jött el, ne­hezebben mozduló ember. Ta­lán neki van igaza. Első éves színinövendék ko­romban ismerkedtem meg Sütő Andrással. Hamarosan jó barát­ságba keveredtünk. Később is gyakran voltunk együtt író-ol­vasó találkozókon. Mindig büszke voltam arra, hogy olyan barátaim vannak, akiktől sokat tanulhattam. Isten kegyelméből barátaimnak tudhatom az erdé­lyi magyar irodalom jeles kép­viselőit, festőket, zenészeket, akikkel sülve-főve együtt vol­„Budapesten élek, de még mindig Erdélyről álmodom...” tunk. Amikor a marosvásárhe­lyi színházban nem játszhattuk Sütő András darabjait, Andris szomorúan mondta: milyen kár, pedig a Csillag a mágly án-t nek­tek írtam, Ferenczyeknek. A mai napig úgy hozta a végzet, hogy sosem játszottam a darab­jaiban. Most Gyulán lesz az első színpadi találkozásunk. Nagy öröm számomra ez a feladat, hiszen a hazai ízeket, Hangula­tokat érzem a dráma minden szavában. Még azt is meg tud­nám mondani, hogy kiről for­málta a figurákat. Sütő András írja valahol, hogy a haza nem csak úgy álta­lában él bennünk, hanem való­ságos személyek, főként édes­anyánk által. Családunkban is édesanyám volt az összetartó erő. Édesapámnak pedig volt egy rádiója, amelyet beállított a Kossuth adó hullámhosszára. Akár be is rozsdásodhatott vol­na a keresőgomb, sose nyúlt hozzá, csak a magyar adást hall­gatta. Semmi más nem érdekel­te, csak a magyarországi esemé­nyek. Búsult, ha aszály volt, bosszantotta a jégverés. Számá­ra nem volt más világ, csak Ma­gyarország. Szinte biztatott, hogy jöjjek át szerencsét pró­bálni, Isten nyugosztalja! Hát, a nevem az külön törté­net. Gyergyói vagyok. 1939- ben születtem, akkor is román világ volt nálunk. Édesapám el­ment a jegyzőhöz, bediktálni a nevem. Mondja: Béla s erre mindjárt le is fordították: Adal­bert. No, várjunk csak, még gondolkodom, mondta édes­apám. Hazament, törte a fejét másik néven, amit nem lehet elrománosítani. Meglátta a Vö- rösmarty-kötetet és a homloká­ra csapott. Megy vissza a jegy­zőhöz, s mondja neki, no, le­gyen még Csongor, ezt fordítsa le. Hivatalos papírjaimon ma is mint Béla szerepelek, a Cson­gor névnek a színpadon próbál­tam ismertséget szerezni, ami sikerült, ha sikerült... Édesanyámnak gyógyszere­ket, a rokonságnak esetleg szap­pant vihettem haza. Éreztem, ennél többet kell adnom, ezért összeállítottam egy erdélyi iro­dalmi műsort, azzal jártam az országot. Itt, a gyulai könyvtár­ban is szerepeltem, szegény Ha­vasi Pista felesége hívott meg. Kemény, keserű szavakkal si­rattam Érdélyt, s hogy a feszült­ség oldódjon, a székely humor gyöngyszemeiből is tettem hoz­zá egy füzérre valót. Most pe­dig, amikor Sütő András gondo­latait tolmácsoljuk, ismét teljes valómmal odahaza járok. Drá­gajó szüleim meghaltak, nekik már nem vihetek orvosságot. De van egy olyan világ, ahol nincs se fájdalom, se betegség, s ha a színpadon fellépek, most oda is szól az üzenet: élünk, s igyekszünk tisztességgel csele­kedni. Ahogy illik a sokat szen­vedett nép fiainak. A.T. A Gyulai Várszínház ’93 oldalt Niedzielsky Katalin szerkesztette, a fotókat Kovács Erzsébet készítette. „Hivatalos” vendég és látványosság Tóbiás és Rubold Immár évek óta hivatalos vendégnek számít Tóbiás, Götz Anna—Rubold Ödön színészházaspár kutyája. Mindkettőjüket jól ismerheti a gyulai közönség is, a tavalyi évadban Anna a Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban játszott főszerepet, párja a Páskándi- drámában az egyik koldust formálta. Az idei évben a közönség ugyan nem találkozhat a színpadon egyikőjükkel sem, Anna filmet forgat, Dönci (ahogy a kollégák, ismerősök hívják) pedig ezúttal a színpad másik oldaláról vesz részt az előadásban, játékmester. Tóbiás hűséggel kíséri már évek óta őket ide Gyulára, a kutyakedvelő kollégák nem kis örömére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom