Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-11 / 134. szám

a 1993. június 11., péntek HAZAI TŰKOR/SOROZAT Szeretet és színvonal A Napsugár Bábegyüttes Hüvelyk Matyi bemutatójáról Matyi beváltotta ígéretét: visszaszerezte Apónak és Anyónak a csodálatos búzaszemet fotó: kovács Erzsébet Aszálykárok országszerte Magyarország Politikai Évkönyve A Demokrácia Kutatások Ma­gyar Központja Alapítvány megjelentette a Magyarország Politikai Évkönyve legújabb, ötödik kötetét. A mintegy 800 oldalas kötet — amely 3500 példányban látott napvilágot — ismert társadalomkutatók tanulmányai alapján mutatja be a tavalyi legfontosabb poli­tikai, gazdasági folyamatokat és eseményeket, valamint az intézményrendszerben végbe­ment változásokat. A könyv tartalmaz belpolitikai krono­lógiát, a legfontosabb törvé­nyek rövid bemutatását, doku­mentumokat — köztük Csurka István nagy vihart kiváltó ta­nulmányát — és a közjogi in­tézményekben bekövetkezett személyi változásokat. A kötet válogatást közöl több hazai közvélemény-kutató intézet politikai tárgyú vizsgálataiból és a legjelentősebb pártok do­kumentumaiból. Lejtő után csúcs- kárpótlási jegyek A múlt heti zuhanás után ezen a héten meredeken emelkedett a kárpótlási jegyek árfolyama a Budapesti Értéktőzsdén. Az elmúlt héten, egyes szakértők már a 400 forintos ár elérését sem tartották lehetet­lennek. Hétfőn még 510 forin­tért cseréltek gazdát az 1000 forint címértékű kárpótlási je­gyek a tőzsdén, az áruk azon­ban csütörtökre a 610 forintot is elérte. Ezzel együtt a napi forgalom is jelentősen emel­kedett, s meghaladták a 40 millió forintot is. Az emelke­dés igazolni látszik azokat a véleményeket, amelyek sze­rint az irreálisan alacsony ár­folyam a spekulációs várako­zások eredménye volt. Ezen kívül kétségtelenül hatással lehetett az árfolyamra, hogy az utóbbi napokban több infor­máció is napvilágot látott a kárpótlásijegy-részvény cse­rék várható új lehetőségeiről június folyamán. A békéscsabai Napsugár Báb­együttes gyermeknapi Hüvelyk Matyi bemutatójá­hoz igazán együtt volt minden, ami szükséges a sikeres premi­erhez. Profi csapat, színvona­las produkció, jól ismert, ked­ves történet, ízléses bábfigu­rák, remek zene, látvány és hangulat, tartalmas, szép (és kétnyelvű!) műsorfüzet. S még valami: az ifjúsági ház­ban megtartott előadás kezde­tétől mindvégig sugárzott a színpadról az a szeretet, amellyel alkotói megálmod­ták, megformázták és életre keltették a mesét. A gyermeknapi programzu- hatag élményei közül biztos Debreczeni Tibor—Somlai Pál bábmusicalje lesz a legma­radandóbb sok kis nézőnek, de még a kicsiket elkísérő szülők, felnőttek is nagyszerűen szó­rakoztak. Felüdülésként és fel- töltődésként hatott a sok silány képregény, buta mese, erőszak és otrombaság világában ez a szép ajándék. Itt érdemes volt segíteni, törődni egymással, emberségesnek lenni, itt a jó győzött. Legalább itt, a mesé­ben. Vrbovszki Zoltán—Ki­rály Péter és Vitéz Zoltán hol lírai, hol kemény rockos zené­jét, Lenkefi Péter dalszövege­it, a hangjátékot és a zenét szerencsésen fogta egybe Len­kefi Konrád rendezése. Az 1949-ben Gellért Erzsé­bet által alapított és 1961 óta Lenkefi Konrád vezette Nap­sugár Bábegyüttes városunk kimagasló kulturális értékei­nek egyike, olyan hagyomány és színfolt, amely segített az országban és határainkon túl is megismertetni és becsülni a Békéscsaba nevet, a magyar kultúra és bábművészet rang­ját. A Napsugár magas mércét és népszerűséget jelent, a tár­sulat nem szorul rá az olcsó reklámozásra; vagy ha mégis, az nem rajtuk múlik, hanem ezen a fura világon, amely képtelen méltóképp bánni ér­tékeivel, amelyben a művé­szet gyakran arra kényszerül, hogy megalázkodjon, koldul­jon, a túlélésért esdekeljen. A gyermekközönség min­derről szerencsére nem tud, ők ma is önfeledten fújják, hogy „Hüvelyk Matyi, kinek feje te­le furfanggal, szíve tele jóság­gal...” A bábosok — pedagó­gusok, munkások, tanulók — elhivatottságát és tehetségét dicséri, hogy a napi gondokon felül tudnak emelkedni, hogy hisznek abban, amit művel­nek, arról nem kell, nem sza­bad lemondani. Amikor az előadás végén, végre kilépnek a feketeségből, kár, hogy báb­jaikat nem tartják a kezükben. Szívesen megtudnánk, ki ki­csoda! A Napsugár-bábokat — amióta emlékszem rájuk — megjelenésükben is a szeretet, a jó ízlés jellemezte. A Hüvelyk Matyi főszereplőin kívül nagyon kedvesek voltak a „revüben” fellépő békák, a sünök, a mókusok, a teknősök, igen látványosak a koboldok, a Háromfejű Sárkány. Mivel Matyi termete adott, nem lehet könnyű feladat a többi szerep­lő „méretezése”. A kicsi figu­rák oly szépek, kedvesek, hogy gyakran úgy éreztük, többet, jobban kellene látnunk őket. Általában a nagyobb bá­bok hatásosabbak. Úgy tűnt, talán élénkebb színekkel, amelyek nem vesznek úgy el a fekete háttérben, vagy erősebb megvilágítással még jobban ki lehetne emelni a kedves kis hősöket, állatkákat. Igazán megérdemelnék! A tervek szerint Matyit leg­közelebb június 26-án láthatja a közönség a X. Nemzetközi Bábfesztivál nyitóünnepségén Békéscsabán, a Jókai Színház­ban. Niedzielsky Katalin Májusban hónap utolsó napjá­ig az ország területén lévő 120 mérőhely közül csupán 32 he­lyen nem volt csapadék. To­vábbi 42 helyen a csapadék mennyisége nem érte el a 10 millimétert sem. Az utolsó né­hány napban viharos szél, ho­mokvihar és jégeső okozott károkat. Egynémely vihar­gócban jelentősebb mennyi­ségű eső is hullott, ám ez az általános csapadékhiányon nem változtatott. A magas hőmérséklet miatt erősödött a növények párolog­tatóképessége, még gyorsab­ban fogy a talaj vízkészlete, és megkezdődött az alsóbb ta­lajrétegek erőteljes kiszáradá­sa is. A Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaságot (MÓL Rt.), illetőleg a Mineralimpex Magyar Olaj- és Gáz Rész­vénytársaságot egyelőre nem érinti az orosz energetikai mi­nisztérium legutóbbi intézke­dése, miszerint június hónapra leállítják az orosz olajiparban alakult vegyes vállalatok ex­portját. „Lehetnek olyan cégek, A jövő év elején holland katona­tisztek érkeznek Magyaror­szágra, hogy segítsenek a ma­gyar békefenntartó erők kikép­zésében —jelentette be Für La­jos honvédelmi miniszter. A ké­sőbbiekben esetleg kisebb, al­egység szintű közös magyar— holland békefenntartó hadgya­korlat is elképzelhető. Ter Beek holland védelmi miniszter 1 millió gulden (50 millió forint) anyagi támogatást ajánlott fel a Magyar Honvédség környezet­védelmi feladatainak ellátásá­hoz. Ezen kívül évente 2x3 hó­nap időtartamra 8-8 magyar Az őszi vetésű kalászos ga­bonák kalászhányása és virág­zása a szokásosnál korábban kezdődött. A kalász rövid, az úgynevezett sarjkalász pedig nem is fejlődött ki. így korai aratásra, valamint gyenge ter­méseredményre kell számíta­ni a szakemberek szerint. A cukorrépa részint a csapadék- hiány, részint a tömődött talaj miatt hiányosan kelt, az újra- vetések pedig általában nem keltek ki. A termőterület vár­hatóan 20-30 százalékkal ki­sebb lesz az előirányzottnál. A napraforgó viszonylag jobban tűri a szárazságot, ám ennek növekedése is lelassult. A lu­cernánál és a borsónál gyenge termés várható. amelyek barter kereskedelem keretében élelmiszerért, ille­tőleg más magyar fogyasztási cikkért olajhoz jutnak, és el­képzelhető, hogy a jövőben a MÓL éppen e körből vásárol­na olajat, ám arról egyelőre semmilyen információ nincs, hogy a tradicionális eladók kö­zött is lenne érintett” — mon­dotta József Gábor, a MÓL ügyvezető igazgatója. tiszt vehet részt angol nyelvtan- folyamon Hollandiában. Für Lajos szólt arról is, hogy a holland védelmi minisztérium kész átadni tapasztalatait a ma­gyar haderő átszervezéséhez. A Magyar Honvédségnél egyet­len fővel sem csökkenthető a 22 ezer hivatásos katona száma, ugyanakkor a 24 ezer polgári alkalmazott létszámát talán csökkenteni lehetne. A sorállo­mánynál a kilencvenes évek második felében a demográfiai hullám miatt már-már a harc- készültséget veszélyezteti a várható létszámcsökkenés. A magyar olajipart nem érinti az orosz olajkiviteli stop Holland kiképzőtisztek hazánkban Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban Második fejezet—Az apa története 2. Bosszantott a dolog. Kimen­nek vendégeskedni és a végén ahelyett, hogy megfogadnák Sanyi tanácsát, elkószálnak. Nincs velük így is elég baj, még tesznek rá egy lapáttal... Felhívtam a nejemet. Meg­nyugtattam. Kértem, hogy vár­jon türelemmel, biztosan elér­tették egymást. Sanyi jóindula­táról nem nagyon sikerült meg­győznöm. Hogy őszinte legyek, ezt a jóindulatot kezdtem én is olyannak látni, mint a mai szo­ciális hálót — tele szakadások­kal. Nyugtattam magam és vár­tam a fejleményeket. Nem hi­ányzott ez a zűrzavar. Bizonytalan, kellemetlen időszakot élünk, jó lenne, ha szűkebb körben ezt a bizonyta­lanságot feloldaná a család belső harmóniája, feledtetve a kapaszkodó nélküli holnapot. Ehelyett pont az ellenkezője történik. Á fiammal a csirké­ket vártam. Ez most a főfoglal­kozásunk. Szép karriert si­került befutnom harminc év alatt. Szerelő, oktató, műveze­tő, műhelyvezető, főosztály- vezető, magánfuvarozó és most „csirkefogó”. Nem vol­tam még szendvicsember és utcaseprő. Bizakodó vagyok, ami késik, nem múlik. Nehéz napok váltják egymást. Olyan érzése van az embernek, mint­ha a mai elit nem gyűlölte, hanem irigyelte volna a régit. Nem megszüntetni akarta az elitet, hanem a helyébe lépni. Nem a változásért harcolt, ha­nem a volt elit helyeiért. És mennyi hős, egyik napról a másikra. Családmentők, ér­tékmentők, országmentők. Csak most derül ki, mennyi üldözött volt ebben az ország­ban, akik mind a szabadságért harcoltak. Csendes harc lehe­tett. Hát igen, ez is kezd hason­lítani a partizánok sorsára. Új­békásnak is ki kellett állítania két partizánt, akiket a megyei összejövetelen a település a magáénak mondhatott. Parti­zánt itt, az Alföldön? Kész agyrém. De hiába, a második világháborúnak velejárója volt, és ebből ki kellett vennünk nekünk is a részün­ket. Végül sikerült két idős MSZMP-tagot meggyőzni, hogy vállalják a szerepet. Ké­sőbb annyira belejöttek, hogy már saját partizánélményük is volt. Igazi ellenállókká váltak az ünneplések, beszélgetések, iszogatások közepette. Összes ellenálló múltjuk annyi volt, nem akartak belépni a téesz- be. Sem azelőtt, sem azóta nem álltak ellent semminek és senkinek. Félő, hogy a mai hősök is egy kicsit ilye­nek. Nem szerencsés ennyire be­lebonyolódni tudom, de hát az embert a kilátástalanság inger­lékennyé és indulatossá teszi. Értelmetlen dühöngés való­ságalappal, megoldás nélkül. Nyugtalanítanak ezek a te­lefonálgatások. Nem tudom összerakni a képet. Ahhoz, hogy tisztán lássak, kevés a mozaik. Próbálom magam le­kötni, de minden kifordul a kezemből. Kedv nélkül semmi sem megy. Egész nap nem szó­lunk egymáshoz a fiammal, de biztosan egyre gondolunk, mi lehet odakinn valójában? Késő délután ismét megszólal a tele­fon. — Tessék, Szántó lakás. —Én vagyok Apu, Sanyitól beszélek. — Miért ilyen későn hívtál, tudod, hogy nyugtalan va­gyok. — Néni jött össze hama­rabb. Képzeld, Margóék még mindig nincsenek. — Hogy lehet az? Sanyi mit mond? — Holnap elmegyünk együtt Margóékhoz. — Miért vagy ilyen kimért, valami baj van? — Nem tudom, félek... megszakadt. — Halló, halló. — Szervusz, itt Sanyi. Nincs semmi gond. Holnap egy órára beszéltem meg Mar- góékkal, hogy találkozunk. Viszem Idát is, nem kell meg­ijedni, jó helyen vannak. — Remélem is! — Tudod, itt nem lehet a munkahelyen csak úgy jönni- menni. Holnap megmutatom Idának, hol dolgoznak Margó­ék. — Idának hogy rendeződött a szállása? — Elhoztam a szállodából, félreértés volt. Most itt lesz nálam, amíg haza nem utazik. Már megvettem a vonatjegyet, holnap indul. —Rendben van. Add vissza Idát, légy szíves. Szervusz. — Halló, te vagy? Figyelj rám. Amíg Margóékról nem tudsz biztosat, ne hagyd ott őket. Ha baj van, telefonálj. —Jól van. Szervusz. Biztos voltam benne, hogy valami baj van. Ez a beszélge­tés ahelyett, hogy megnyugta­tott volna, méginkább gondol­kodóba ejtett. Ez a félbesza­kadt mondat, Sanyi erőszakos magyarázkodása, Ida gyors visszautazása. De mi lehet a háttérben? Ez a szolid visszafogottság nem jellemző Idára. Valamit elhallgat. Újra és újra felidéz­tem a beszélgetést, hátha rá­bukkanok valamire a szavak mögött. Nem jutottam előbb­re. Fárasztóbb volt ez a nap minden korábbinál. Nem tud­tam figyelni, nem kötött le a tévé, nehezen viseltem kis- unokám, Babi kérdezősködé- sét. Minél kurtább válaszokat adtam, annál inkább ostro­molt, kérdezett és megállapí­tott. Máskor biztosan nagyon jól elszórakoztatott volna, de most nagyon vártam az estét. Reméltem, hogy a másnap megoldást hoz. Nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Mindegy, jó vagy rossz, csak látnám tisztán az eseménye­ket. Teljesen kikészülök. Bár nem akarom, mégis mindig rosszra gondolok. Fekszem az ágyban, hulla fá­radtan, mégsem tudok elaludni. Jó lenne pedig pihenni, jobban letisztulnának a gondolataim, s talán közelebb jutnék a megol­dáshoz. Korán ébredtem, de szokásommal ellentétben nem keltem fel. Hátha sikerül még egy kicsit aludnom. Forgolód­tam egy darabig, végül felad­tam. Nem megy. Lassan, mód­szeresen osztottam be a reggeli munkámat. Legyen kitöltve minden percem. Áz idő így job­ban telik, és egy kicsit elvonja a figyelmemet az örökös kérdé­sektől. Tíz óra, tizenegy, tizen­kettő, semmi. Már délután két óra és még mindig néma a tele­fon. Ha mindig ilyen lassan tel­ne az idő, simán élnék vagy száz évet. Három óra. Végre megcsör- ren a készülék. — Halló, Újbékás? Szántó urat keresem — szól hozzám egy idegen férfihang a telefon­ból. Csak nem a rendőrség vagy a kórház? Biztosan baleset tör­tént. — Igen, az vagyok — mondtam kiszáradt torokkal. A hangom oly idegenül hang­zott, mintha kívülről érkezett volna hozzám. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom