Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
© 1993. június 7., hétfő RIPORT .BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hölgyeim és uraim! Beszállás, indul a Szerelemhajó! Indulni kellene már — nézi az óráját az „álkapitány”, Mis- kolczi Miklós, a Kiskegyed főszerkesztője. Szemben Bayer József, az Axel Springer magyarországi kiadóvállalatának igazgatója „Drága Barátném, Iluskám!” Nem fogod elhinni, hol vagyok! Na, ülj le és fogódzkodj meg! A Duna közepén ringatózom a Szerelemhajón! Ülök egy asztalnál ötödma- gammal és amíg a többiek egymásnak mesélnek, én megpróbálok hiteles beszámolót írni Neked. Csapongók ám, térben és időben, és nem tudom, hol kezdjem? Az úgy volt, hogy egy szép napon a postás bedobott egy levelet. Majd elájultam, mert a feladó helyén ez állt: Kiskegyed. Tudod, ez egy nőknek való klassz, színes hetilap. Na, mondom, ezek ugyan mit akarnak tőlem, szegény vidéki'kis tanárnőtől? Hát mit találtam a borítékban? Egy részvételi jegyet a Szerelemhajóra, ami június 5-én, délután 16 órakor a Vigadó térről indul... Egy számot írtak rá piros betűvel, a 166-ot. Az az érdekes, hogy előtte való nap olvastam: a Kiskegyedék 200 nőt és ugyanannyi férfit toboroznak, olyanokat, akik társtalanok, magányosok. Titokban gondoltam is rá, hogy elcsallak, de aztán lebeszéltem magam, hiszen neked férjed van. Nem hiszem, hogy díjazta volna az ötletemet. Nézd el nekem, most megszakítom a levelet, mert kicsit fülelek, vajon az asztaltársaságom tagjai kik és honnan érkeztek? Levél, amelyből kiderül, hogy valaki a vízbe ugrott... Képzeld Iluskám! Indulás előtt történt egy kis malőr! Integettem éppen a parton maradottaknak, amikor döbbenten vettem észre, hogy egy nő a Dunába veti magát... Még ilyet? Pont egy hajó feljárójáról volt gusztusa a vízbe ugrani! A hölgy állítólag nem kapott jegyet a bajóra, s így akarta magára felhívni a figyelmet. Kihívták a mentőt hozzá, de semmi komoly. így végre elindulhattunk. Az idő túlontúl is ragyogó, a hangulatot meg remek zenekar próbálja megalapozni. Asztaltársaságomról a következők derültek ki: hárman pedagógusok, harmincasok lehetnek. Az idősebb hölgy pedig egy bankban pénztáros. A két fiatalabbik „jó dilinek” tartja, hogy részt vesz ezen a hajókiránduláson. Elváltak, nyilván ismerkedni szeretnének. Egyikük pesti, a másikuk Pilisszántóról érkezett. Levélírás közben arra riadok, hogy megbillen a hajó! Jézusom, csak nem kaptunk léket — ijedek fel gondolataimból. Kiderül, hogy a hajó összes hölgyutasa arra a helyre rohant, ahol Gergely Róbert énekel. Szó, ami szó, a „fiúnak” nagyon szép hangja van, no, meg ne felejtsük el, jóképű is. Te, llus! Szemezni kezdek egy velem szemben ülő jóképű férfival. Na, mondd már mit veszitek, ha odamegyek hozzá és bemutatkozom? Légy türelmes, folyt. köv... Második levél, amely arról szól, hogy a fiatalok körében is terjed a magány... Hát ilyen az én szerencsém! Laci, akit megszólítottam, pesti! Magas, barna, elegáns, vékony aranykeretes szemüveget visel, szóval olyan „entellektüel”. Társasággal érkezett. Magányos ugyan, de nem azért jött erre az útra, hogy partnert keressen, hanem azért, hogy emberekkel ismerkedjen. Mondom, akkor helyben vagyunk, mert így velem is megismerkedhetett... Amíg én ezzel a Lacival társalogtam, az asztalunkhoz ült az „álkapitány”, alias Miskol- czi Miklós, a Kiskegyed főszerkesztője! (Azért nevezték el álkapitánynak, mert matrózruhában fogadta a vendégeket.) A „lányok” egyből faggatni kezdték. Kinek az ötlete volt, hogy a Legényárverés után egy Szerelemhajót indítsanak? Mennyien jelentkeztek erre az útra? Szóval ilyenekre voltak kíváncsiak az asztalomnál ülők. Hogy ez a Miskolczi milyen aranyos! Olyan türelmesen válaszolgatott, mint amikor a tévések faggatták: — Nos hölgyeim, úgy tűnik, hogy a magány már nem válogat és a fiatalok körében is terjed — mondta. — Képzeljék el, a lap megjelenése utáni napon már 3600 hölgy küldte be az ország minden részéből a jelentkezési lapot. Ezzel szemben csak 310 férfi. Erre a hajóra 200 hölgynek küldtük el a részvételi jegyet és 210 férfinek. Ha már kérdezték, ne vegyék szerénytelenségnek, de az én ötletem volt a Szerelemhajó indítása. S ha két pár összejön ezen a rendezvényen, akkor már érdemes volt... Görcsöt kapott a kezem, pihenek egy kicsit. Látok három manöken szépségű és csinosságú kislányt. Mintha találkoztam volna valaha valahol velük? Miért is ne kérdezném meg, honnan olyan ismerősek? Harmadik levél, amelyből megtudod, hogy Gergely Róbert elhagyja a hajót Iluskám! Itt vagyok, folytatom. Nem is vagyok olyan szenilis. Ez a három kislány abban a városban él, ahol én. Az egyikük szőke, a másik kettő barna. Komolyan mondom, nagyon szépek. Csodálom, hogy egy filmrendező nem hívta meg őket filmezni. S látod, ők is magányosak! A szőke ma ünnepli a születésnapját. Nem árulta el hányadikat, pedig nincs mit titkolnia. A mamája ajándékként fizette be őt és a húgát erre a bulira, ahogyan ő nevezte. A harmadik leányka pedig a barátnője. Három aranyos, kedves gyermek... Nem is magamnak, nekik kívánom, hogy találják meg a párjukat. Szőke, középkorú nő szólított meg. Azt kérdezte, nem találkoztunk mi egy Kanári-szigetekre indult Ibusz-úton? Mondom, bár találkoztunk volna. Egyelőre azonban kis pedagógusi fizetésemből nem futotta a Kanári-szigetekre, még a Margit-szigetet is csak most látom, ahogyan elsuhanunk mellette. Ha már megszólított, én meg arról faggattam; reménykedik talán, hogy itt találja meg a párját? Tiltakozik a feltételezésem ellen. Azt mondja, a papája volt valamikor hajógépész. Meghalt már és ő most nosztalgiából jelentkezett erre az útra. Beszélgetésünk közben kiköt a Táncsics nevét viselő hajónk. Máris fordulnánk vissza? Nem erről van szó. Újpest-Megyeren leszáll Gergely Róbert és vele három ragyogó fiatal hölgy. Hiába. Ok csak dolgozni jöttek. Megint megbillen a vízialkalmatosság, most oldalra. A rajongók búcsút intenek a népszerű énekesnek. Ismét félbehagyom a beszámolót. Éhes vagyok, szomjas vagyok, megkeresem a büfét! Negyedik levél, amely szerint csak „inger- szegény” szendvics volt kapható a hajón... Te llus! Ilyet még nem hallottál. Elindul egy hajó több mint négyszáz emberrel a fedélzetén, és nincs normális ételválaszték. Van fasírt meg szegényes' szendvics. Tessék-lássék vajazták meg a fél szeletet, rádobtak egy vékony szelet gépsonkát és mindezért 80 forintot kértek. Egy üveg Dréherért meg 150 forintot fizettem. És köszönjem meg, hogy egyáltalán jutott abból az • „ingerszegény” szendvicsnek nevezett kenyérkéből... Szerencsére eltereli korgó gyomromról a figyelmemet Korda György és Balázs Klári. Szép, nosztalgikus, nekem való számokat énekelnek. Olyan sikerük van, hogy még a fiataloktól is vastapsot kapnak. A tévések két kislányt kérdeznek. Mint kiderül, egyetemisták és Szegedről érkeztek. Látod, Szeged tele van fiúkkal, mégsem akadt közöttük aki ennek a két csinos kislánynak udvarolna. Hát akkor mit keresek én itt? Apropó, kit keresek? Merthogy nem akar jelentkezni az, aki a jegyet küldte. Bolyongtam a hajón le, s fel, hátha kiderül, ki akarta, hogy itt legyek? Egy fia ismerős férfit sem láttam. Éurcsa! Éülelek és nem hiába. Fiatal rádiós kislány egy jóképű férfit faggat. Nagyon keserűen nyilatkozik: — A menyasszonyommal elhatároztuk, eljövünk erre a hajókirándulásra. Én ajánlottam neki, ő meg — úgy láttam benne van — még mondta is, egy jó kis kaland. Megvettem a jegyeket, mire tegnap rám csapta az ajtót és azt mondta, nem hitte, hogy ilyen gálád vagyok. Gálád? Azért, mert el akartam vele jönni? Szóval megsértődött, mert szerinte más nőkre akarok itt vadászni. Pedig én imádom. Dacból jöttem el, s bár sok itt a ragyogó nő, nekem csak ő kell. Az utolsó levél, amelyben összegzem a történteket... Nem is vettem észre, megfordult a hajó. Rövidesen kikötünk. Gyorsan összefoglalom Neked a történteket, ennek a kirándulásnak a lényegét: A zenekar és az idő remek volt. Négy órára kikapcsolódhattunk a mindennapok gondjaiból. Véletlenül sem hallottam'Csurkáról, Tor- gyánról, a szerbekről, a benzináremelésről, az inflációról, gyilkosságokról, rákról és az AIDS- ről. S hidd el, ez remek volt. Az emberek lassan elfelejtik mit jelent az a szó, hogy szerelem! Miskolczi Miklós megpróbálta a lehetetlent: összehozni a nőket-férfiakat pár órára, hogy jól érezzék magukat, hogy szó essék a szerelemről, barátságról, emberi érzésekről. Amikor elhagytuk a hajót, sokan megköszönték, hogy részt vehettek ezen a kiránduláson. Drága Barátném, Iluska! Azt hittem ironikusan szólhatok a nememről, idős „banyákról”, mint amilyen én is vagyok. S látod, alig volt az idősebb korosztályból résztvevő. Fiatalok voltak, elegánsak, kedvesek és szépek, akik eljöttek erre a kirándulásra. Búcsúzom. Remélem, nem untad a beszámolómat. Eleinte szomorú voltam, mert nem derült ki, kitől kaptam a részvételi jegyet. Aztán rádöbbentem, nem is az a fontos. Inkább az, hogy valaki örömet akart szerezni ezzel a kirándulással. Talán a környezetemből valaki? Aki tudta, hogy június 6-án van a születésnapom és meg akart lepni? Mindegy! A meglepetés sikerült! Jólesett kikapcsolódni. Sok-sok szeretettel ölellek: Mária A levelet közlésre leadta: „ Béla Vali — Mondja, a maga száma nem ugyanaz kékben, mint az enyém pirosban? Aki nem ismer lehetetlent. A hölgy, akinek nem jutott hajókártya, beugrik a vízbe, hogy bekerülhessen a kirándulók közé. Találkoztak! Szerelmesek lettek? FOTÓ: FAZEKAS FERENC
