Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
HÁLÓ 1993. június 3., csütörtök ,Csalhatatlan jelek” önmagunkon A képzelt betegségek kórokozói, vírusai Hatvanöt éve ollók és borotvák között Derűs nyugalommal szemléli a világot és dolgozik még a nyolcvanesztendó's fodrászmester Újkígyóson fotó: b. v. Nemcsak a valódi, hanem a képzelt betegek száma is érzékelhetően emelkedőben van — tanúsítják a szakorvosi rendelések adatai. Erre az évszázadok óta ismert különös kórra, kialakulásának okaira és kezelésére tehát ugyanúgy figyelmet kell fordítani, mint más „igazi” megbetegedésekre. Tagadjuk vagy bevalljuk: hipochondriára mindannyian hajlamosak vagyunk. Jól ismertjelenség, hogy például az orvostanhallgatók gyakran önmagukon is fölfedezni vélik azokat a betegségeket, amelyekről éppen tanulnak. Az ilyen „beleélés” — ha nem túlhajtott és állandósuló érzés — voltaképp hasznos és normális: az egészségi állapotunkkal való törődést jelzi. A képzelt betegek esetében azonban nem a szokványos és érthető aggályoskodásról, hanem túlzott, meg-megújuló féAz Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója többek között ezt kérte a május 31-ei dohányzásmentes világnap alkalmából: „Az EVSZ tudatában van annak, hogy az egészségügyi rendszer nem javasolhatja a dohányzás abbalelemről, rettegésbe is átcsapó állapotról van szó. Ne le- gyintsünk rá: a betegségektől való beteges félsz ártalmas vírus, amely az önszuggeszció révén fertőz és terjed. Nem ritka, hogy a felfokozott félelem nyomán a képzelt beteg addig győzködi önmagát ilyen-olyan bajáról, míg a baj tünetei csakugyan megjelennek. Megfigyelhető, hogy a hi- pochondereket általában az éppen aktuális betegségek „támadják meg”. A családban, a baráti, munkahelyi környezetben előforduló nyavalyáknak sokszor már a híre is elég, hogy azok „csalhatatlan jeleit” önmagukon is fölfedezzék. Ha pedig sűrűn szó esik valamilyen járványos vagy egyéb kórról, szinte bizonyos, hogy a képzelt betegek napokon belül „áldozatává” válnak. A hipochondria vírusainak sajnos napjainkban kedveznek a körülmények. Az idegeskehagyását, ha nem mutat jó példát. Ezért fordul a szervezet az 1993. évi dohányzásmentes világnap alkalmából az egészségügyi szolgálatokhoz és azok valamennyi dolgozójához, hogy mutassanak példát és világítsák meg az utat az dés, a stressz eleve jó lelki táptalaja a baljós képzelgésnek. Az egyébként roppant fontos és hasznos egészség- ügyi felvilágosító propaganda esetleges túltengése szintén a hipochondria malmára hajtja a vizet. A felnőttek beszélgetéseinek gyakori témái a betegségek, az azokkal járó megpróbáltatások — ez pedig a gyerekekben ültethet el állandósuló ijedelmeket. A képzelt betegség legfőbb kórokozója tehát a félelem, a fenyegetettség, a valóban létező veszélyek felnagyítása. Képernyőről, rádióból, újságokból záporoznak ránk szűkebb és tá- gabb környezetünk ijesztő jelenségei, s előlük senki nem dughatja fejét a homokba. A realitás-érzék, a józan szó azon- ba sokat segíthet a hipochondria megelőzésében, tényleges ártalmainak enyhítésében. Dr. Takács Ilona, FEB egészséges társadalom irányába, ahol a nemdohányzás társadalmi normává válik.” Az oldalpárt szerkesztette: Szőke Margit János bácsi áll az újkígyósi kis üzlete előtt. Kuncsaftra vár. Mondják, hatvanöt esztendeje már, hogy nyírja, borotválja a férfinépet azok legnagyobb megelégedésére. Nem régen mehetett el egy vendég, mert a padlón pamacsokban fekszik a lenyírt ősz haj. Darida Jánoson a legrosszabb indulattal sem látszik az a közel nyolcvan esztendő, amely a vállait nyomja. Arcán derűs nyugalommal fogadja a hozzálátogatót. — Hogy derűs lennék? Hát tulajdonképpen nincs okom idegeskedésre. Szegény feleségem négy esztendeje, hogy itt hagyott. Ötven esztendeig éltünk együtt, jóban-rosszban. Két leánykánk született. Egyikük fodrász lett, a másik a tanácsházán dolgozik. Mindketten törődnek velem, mint ahogyan a négy unokám, is. —János bácsi miért éppen a férfifodrászatot választotta? — Dehogy választottam. Én bizony ács és kőműves szerettem volna lenni. De a szüleim nem engedtek, féltettek attól a nehéz szakmától. 1928- ban volt, amikor összetalálkoztam Vizi Lajossal. Itt, Újkígyóson volt fodrász. Megállított és azt kérdezte: — Nem akarsz hozzám jönni tanulónak? Hát így történt, hogy fodrász lettem. Volt segédem, voltak tanulóim. Sokat dolgoztam, talán mondanom sem kell. Tudja eleinte házhoz jártunk, aztán nyitottam csak az üzletet. —Nem lenne jó már letenni az ollót, a borotvát és pihenni? — Amíg bírom, szívesen csinálom. De tudja nem csak ezt — mosolyog huncutul a 80 esztendős Darida János —, még jószágot is tartok, hogy segíthessek a gyerekeknek... B. V. A nemdohányzás legyen a norma! „Csak az első lépés a nehéz...” Tanácsadás és családsegítő munka Mezőkovácsházán A több éve működő, jól felkészült szakmai munkát végző Mezőkovácsházi Nevelési Tanácsadó és Családsegítő Intézmény, Szűcs Károly intézményvezető irányítása mellett várja azokat a fiatalokat és felnőtteket, akik megélhetésükhöz, illetve mindennapos problémáikra keresik a megoldást FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET „Élni, míg élünk / Igen: ez a szabály / De mit csináljunk az életünkkel / Ha fáj?” — írja Ady Endre, amely mai valóságunk egyik nehéz kérdése is. Hova fordulhatunk, kitől kérhetünk tanácsot, ha gondunk akad vagy kilátástalannak tűnik helyzetünk? Társadalmunkban az emberi problémák száma növekedett, amit a magánember sokszor képtelen feldolgozni és megoldani. A Mezőkovácsházán működő nevelési tanácsadó családsegítő szolgálata éppen ezen gondok enyhítésére hivatott. Szolgáltatásait egyre többen ismerik és veszik igénybe. A gyermekeket, időseket és nagycsaládosokat segítő akciók, kezdeményezések nemcsak elfogadottá váltak, de kivívták az emberek elismerését. Titoktartással párosuló intézkedéseik pedig megbízhatóságuk záloga. A tanácsadás, mint szükséglet A több éve működő, jól felkészült szakmai munkát végző mezőkovácsházi nevelési tanácsadó — a képviselő- testület határozata alapján — 1992. január 1-jén a családsegítő szolgálattal bővítette az intézmény profilját. Ezzel nemcsak a megszokott szerepköre változott meg, hanem tá- gabb lehetőséget biztosítva a lakosság szociális ellátásához, nagyobb figyelmet körültekintést és felelősséget is jelent. Az elmúlt évek tevékenységére visszatekintve azonban elmondhatjuk: a mezőkovácsháziak „kiállták a próbát”. Az intézmény vezetője, Szűcs Károly kezdettől „élharcosa” a pályaválasztási és nevelési tanácsadó létének, tevékenységének. Személyesen is tapasztalhattuk, hogy még munkájuk szervesen kapcsolódik a városi szociálpolitikához, valamint az iskolai nevelőmunkához, közben egy pillanatra sem szenvedett csorbát az eredetileg vállalt tanácsadói tevékenység. Mindez pedig nem egyszerű feladat. Néhány személycsere után jelenleg hárman dolgoznak a Hősök terén levő irodában, ahol kérésünkre az intézményvezető foglalta össze az eddigi eredményeket. — Munkánkat szervezeti keretek között, az önkormányzat és az alapítványunkon belül a szponzorok támogatásával vé- - gezzük. Pénzügyi hátterünket tekintve nem állunk rosszul, de tudvalevő, hogy a szociálpolitika az a terület, ahol a pénzből sosem elég. Sajnos rengeteg ember szorul(na) közvetlen anyagi támogatásra, amit nemhogy mi, de az önkormányzat sem tud teljeskörűen kielégíteni. E támogatási forma rövid lényege: a gyors, azonnali segítségnyújtás a rászorulóknak készpénzben, gyermekélelmezésben, közétkeztetésben, vásárlási utalványok, valamint kisebb összegű visszatérítendő támogatás formájában. Támogatási rendszerünk úgy érzem humánus, körültekintő és ellenőrizhető volt. A „Gyermekekért, idősekért, nagycsaládosokért” elnevezésű alapítvány segítségével tudjuk pótolni a hiányzó forrásokat. Ennek keretében több száz családnak juttattunk élelmiszert, adtunk támogatást a gyereknapra, cigánysportnapra, több más közösségi megmozdulásra, valamint a rászorulók gyermekeinek kirándulást szerveztünk. Tanácsadásaink során sok szülővel, pedagógussal, hivatali dolgozóval konzultáltunk a gondozás érdekében. Jelentős számban végeztünk képesség- és iskolaérettségi vizsgálatot és a szakértői bizottság elé terjesztett kéréseink — az eddigi ismeretek birtokában — indokoltak voltak és minden esetben helyt adtak a szakvéleményünkben foglaltaknak. Egy-egy tanévben megközelíti a 100-at a rendszeres gondozás alatt álló gyermekek száma, ami állandó készenlétet jelent. A gondozási órák száma meghaladja az elmúlt évi szintet, amely átlagban 1500—1600 óra. — Melyek a tanácsadói munka leggyakoribb esetei? — Öngyilkossági szándék, beilleszkedési- és magatartási zavar, tanulási problémák, teljesítménygátlás, dadogási tünetek, éjszakai bevizelés, devianciák. A profilbővítés után — Milyen problémákkal keresik meg az emberek a családsegítő szolgálatot? — Ez egy rendkívül összetett feladat. Évente 100—150 a szolgáltatásokra jelentkező családok száma. Ezek részben anyagi támogatásért, többsége viszont valamilyen szolgáltatásunk igénybevételére keres fel bennünket. A családok túlnyomó többségét lakásán is meglátogatjuk, igyekezve segítséget nyújtani mindennapi életük „berendezéséhez”. Ezzel kapcsolatban sok-sok ügyintézést végeztünk: alkoholelvonó kúrára való beutalás, napközi otthonos ellátás, életveszélyessé vált épület javíttatása, beszélgető partner közvetítése, nyugdíj, családi pótlék, méltányossági gyes folyósításának ügyintézése, árvaellátás. Közreműködünk lakás adásvételében, valamint adóbevallások, viharkár rendezése, hatósági ügyek lebonyolítása, lakásigénylés, adatlapok kitöltése, rendkívüli, nevelési és szociális segélyek kérése, fogyatékosok ügyeinek intézése, örökösödési eljárásban segítségnyújtás, munka- nélküli járadék igénylése, alkalmi munka közvetítése és még sorolhatnám. Számtalan kérvényt írtunk például ügyfeleink részére, de vannak olyan rendszeres látogatóink is, akik mentálhigiéniás szolgáltatásainkat kívánják igénybe venni. Ők azok, akik szeretnék „meg- és kibeszélni” problémáikat, ami roppant időigényes és nagy türelmet, empátiát igénylő feladat. — Milyenek az intézmény kapcsolatai? Kapnak-e segítséget? — Nagyon jó a kapcsolatunk az egészségügyi hálózat szakembereivel. Segítségkéréseink mindeddig kölcsönös meghallgatásra találtak. Részünkről kiegyensúlyozottnak érezzük az önkormányzati hivatallal való kapcsolatunkat és kifejezetten jónak a szociálpolitikai és gyámügyes kollégákkal. Napi kapcsolatunk van az általános iskolai gondnoksággal, korrekt, segítőkész partnerek. Az oktatási intézmények többsége elfogadja intézményünk tevékenységét és igényli azt. És végül szeretnénk — mint azt már néhány próbálkozásunk is jelzi — kölcsönösségi alapon minél több kapcsolódási pontot találni a lakosság felé, valamint a társ- intézmények irányában. Hogyan tovább? — A terveink? A meglevő feladatok jobb ellátása érdekében további pályázatok benyújtása, amellyel szeretnénk megoldani a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek üdültetését, a családsegítők felkészítését, továbbképzését, nyugdíjasok, nagycsaládosok klubjának támogatását, kismama- és ifjúsági klub létrehozását és még sok olyan feladatot, amely a lakosság ellátását szolgálja. És még valami: szolgáltatásaink ingyenesek és bárkit szívesen fogadunk bármilyen problémával, ha betér hozzánk. Tudjuk, ebben a nehéz helyzetben senki sem szívesen mondja el gondjait, de ezzel együtt érezzük: szükség van ránk. Ahogy mondani szoktuk „csak az első lépés a nehéz!”, a többit segítünk megoldani. Halasi Mária
