Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
Szeghalom díszévé váltak az új „olajos” szolgálati lakások Az oldalt szerkesztette: Gila Károly Telefon: (66) 371-139 Kis hírek Kulturális ajánlat Füzesgyarmat. — A művelődési központ szervezésében július első hetében gyermek rajztábor lesz Szántó János festőművész vezetésével, mintegy 25—30 iskolással. Szeghalom. — Városi Művelődési Központ, július másodikén este fél hétkor „Régi pesti kabaré” címmel színházi előadás lesz Mikó István, Szom- bathy Gyula, Csákányi Eszter és Simorjai Emese fellépésével. Videomozi Körösújfalu. — A település önkormányzata pályázatot írt ki a tulajdonát képező vetítőberendezés üzemeltetésére. A három jelentkező közül a testület Petricz János pályázatát találta a legjobbnak, így Ötéves üzemeltetési szerződést kötött vele. Ez egyben azt is jelenti, hogy a videomo- zizás ingyenes a falu lakói számára. Tovább nőtt a munkanélküliség Körösnagyharsány.—Az eltelt időben tovább nőtt a munkanélküliség aránya a faluban, jelenleg 34 százalék körül van. A közhasznú munkavégzés csak alig enyhíti a nyomasztó gondokat. Új pályázat Biharugra. — A helyi önkormányzat ismét megpályáztatja az iskolaigazgatói beosztást, mivel az előző kiírás nem hozott eredmény, hiszen nem volt egyetlen jelölt sem. Útépítés saját pénzből Okány. — Sikertelenül pályázott központi pénzre a helyi önkormányzat, mégis folytatják az idén az útépítést a Turzó és a Rákóczi utcában. A mintegy kétmillió forintos beruházás 10 százalékos lakossági hozzájárulást is feltételez. Beindul a Vidra-diszkó Szeghalom. — Festői környezetben, a fokközi híd lábánál lévő Vidratanyán ezentúl minden pénteken este kilenctől nagyszabású diszkó lesz, melynek házigazdája Molnár László. Az oldal fotóit Czebe Sándorné készítette —---------------------------------------------------1 SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE ----------/ T alpon marad az Okányi Afész Az elmúlt évben lett önálló az Okányi Afész, amikor a tagság akaratából kiváltak a nagyon nehéz helyzetbe került Vésztői Áfészből. A válás nem volt problémamentes, hiszen a veszteségből is át kellett venni. így azután az 1992-es évet 500 ezer forintos veszteséggel zárták és nem tudtak fizetni osztalékot sem. Most mi a helyzet? — erről beszélgetünk Fekete Zoltán elnökkel. — Az előző évhez képest helyzetünk javult, pillanatnyilag nincsenek pénzügyi gondjaink. A tavalyi átszervezés után bevételeink három fő forrásból származnak: mintegy 50%-a a faüzemből, 30%-a a vas-műszaki boltból és 20%-a a bérleti díjakból tevődik össze. A vasas boltot kivéve minden egységet bérbeadással hasznosítunk. Elég nagy vihart kavart az a döntésünk, hogy a bérleti díjakat csökkentettük, ám az a cél vezetett bennünket, hogy inkább legyen kevesebb, de befizethető díj a bérleti összeg, mint a korábbi években, amikor irreálisan magas volt a bérleti díj. Számításunk bejött, eddig ebben az évben a díjak rendben befizetésre kerültek. Saját egységeink közül az egyébként jól működő műszaki boltot tartottuk meg, ám ennek forgalma a legutóbbi időben lényegesen lecsökkent, a négymilliós készlethez 90 napos forgási sebesség társul. Ennek oka egyrészt az, hogy a piacokon sok tisztázatlan eredetű, a boltban csak drágábban kapható termék van jelen, de azt is meg kell mondani, hogy Okány egyre jobban elszegényedő faluvá válik, lényegesen csökkent a fizetőképes kereslet. Faüzemünk május végéig a nyílászárók előállításával igen jól ment, most azonban kezd telítődni a piac, csak raktárra tudnánk termelni, ami nem gazdaságos. így áttértünk a mezőgazdasági szerszámok nyeleinek gyártására, készül nálunk kapanyél, ásónyél és más hasonló termékek. Nemrég jöttünk elő két új termékkel, az egyik egy kétméterx ötven centis, fémlábú, összecsukható asztal és a hozzávaló két darab kétméterx25 cm-es pad. Idei terveinkben nyereséget céloztunk meg, ám ha a jelenlegi -t— számunkra kedvezőtlen — tendeciák nem változnak, akkor jó, ha kinullázunk az év végén. Fekete Zoltán elnök (bal oldalt) Szilágyi Sándor és Hőgyes Attila társaságában új termékükkel Szünidei programok Emlékpark és kulturális centrum Szeghalmon, a református parókia és a középiskolás kollégium közötti terület eddig gazda nélküli, elhanyagolt része volt a városnak. Most a helyzet alapvetően megváltozik, erről tájékoztat bennünket Erdei István református lelkész. — A református egyház nemrég kapta meg ezt az üres telket, melyre mi egy szabadidős parkot álmodtunk meg. Ennek központi része a szabadtéri színpad, mellette a tájba illő épületekkel, paticsház- zal, búbos kemencével. A gyerekek részére lenne itt sok fából készült játszóalkalmatosság, míg a parókia park felőli oldalán emléktáblákat helyeznénk el. Ide kerülne a templomból leemelt, megrongálódott nagyharang is. A park az 1848-as szabadság- harc szeghalmi papjának, Bogdán Lajosnak a nevét viseli majd. Természetesen mindezeket az elképzeléseket a református egyház saját pénzéből nem tudná megvalósítani. A város vállalkozóinak egy csoportja munkával, gépekkel és pénzzel is támogatja tervünket. Már elkészült a terep rendezése, befüvesítettük a parkot. Az idén júliusban egy ideiglenesen kialakított színpadon már rendezvényünk is lesz, a dalostalálkozó. Ősszel kerül sor a környéken őshonos fák telepítésére. Mint a legtöbb településen, Szeghalmon is nagy gond a gyerekek nyári szórakoztatása. A Városi Művelődési Központ elkészítette szünidei programját, mely alapján a nyár végéig minden héten három napon át várják a gyerekeket. Kedd délelőttönként sport és játék lesz a kínálat, szerdán délutánonként alkotó foglalkozás, melynek része például a papírhajtogatás, a gyöngyfűzés éppúgy, mint hímzés vagy a makramézás. Csütörtök délelőtt ezentúl mindig két film kerül levetítésre, csak ízelítőül a kínálatból: július elsején Vük és Hugó, a víziló, tizenötödikén a Kék lagúna és a Pomádé. Valamennyi rendezvényre a belépés díjtalan. Már áll a szeghalmi vásárcsarnok vázszerkezete 1993. június 28., hétfő Falusi vendégfogadás Valószínűleg nem véletlen, hogy rövid idó'n belül két olyan tanácskozáson is részt vehettem, amelyik témája a falusi vendéglátás volt. Bevezetőül talán annyit, hogy minden olyan kezdeményezésnek, amelyik vidékünk felemelkedését egy kicsit is elősegítheti, híve vagyok és lehetőség szerint támogatom is. A falusi vendéglátás lehet egy ilyen esély, amellyel kitörhetünk az ismeretlenségből, megmutathatjuk hihetetlen természeti és egyéb értékeinket. Summa summárum, érdekelt ez a lehetőség. Illúzióim természetesen nem voltak, tisztában voltam a kezdés nehézségeivel, hiszen nem könnyű egy ilyen szolgáltatás beindítása ott, ahol ennek nincs hagyománya. Nos, mindkét tanácskozáson szó esett mindezekről, hallhattunk pozitív példákat. A jelen lévő érdeklődők választ kaphattak kérdéseikre, melyek zöme nyilvánvalóan a megindulás körül forgott. Az előadók mindkét fórumon elmondták azt is, hogy a falusi vendéglátás csak hosszabb távon hozhat nyereséget és bizony az induláshoz meg kell teremteni a feltételeket, ami nem is mindig egyszerű dolog. Valami azért nem csak nekem szúrt szemet. Nevezetesen az, hogy az ebből a szempontból szűz terület iránt egyszerre két társaság is érdeklődést mutat. Ez akár biztató is lehetne, de ugyanakkor az elkeserített, hogy a két egymással rivalizáló szervezet közül az egyik olyan gyűlölettel és lekezelően beszélt a konkurens cégről, hogy azon kezdtem el gondolkozni, hogy most tulajdonképpen mi a fontosabb számukra. Az-e, hogy az ő segítségükkel létrejöhessen egy olyan tevékenység, amelynek ember- és településformáló jellegét nem győzték elégszer hangsúlyozni, vagy az, hogy ha velük nem, akkor a másikkal még kevésbé legyen erre lehetőségünk. Ha nagyon drasztikusan akarok fogalmazni, már marják egymást a semmiért, egy bizonytalan esélyért. Nagyon remélem, hogy aggodalmam alaptalannak bizonyul. Még ennél is jobban remélem, hogy ez a tevékenység a régió egyik húzóágazata lesz, része az általános idegenforgalmifellendülésnek. Harmincöt év a zongora mellett Szeghalmon abbahagyta a zongoraoktatást Nodroviczky Tibomé, több nemzedék Ilonka nénije. Beszélgetésünk elején arra kértem, mondja el, milyen is volt az a harmincöt év, amit zongoraórák adásával töltött. Ilonka néni most sem tagadta meg önmagát és távolról sem a sablonos választ adta: — Hát ha azt hiszi, hogy olyan könnyű a zongoraleckéket megtartani, akkor nagyon téved. A gyerekeknek legtöbbször nem sok kedvük van itt ülni és gyakorolni, nehéz lekötni őket. Hogy hogyan kezdődött? Én 1959-ben kezdtem itt az oktatást a Körösla- dányban élő Asztalos Miklós- né kérésére, aki nagyszerű ember és pedagógus volt. Éveken át együtt dolgozhattam vele, majd utána egyedül folytattam a tanítást. Nem minden gyerek volt egyformán tehetséges, de azokat is meg kell tanítani egy bizonyos szintig. Rávenni őket arra, hogy szeresse, akarja ezt csinálni, ez ám a valami ! Ha mással nem, a hiúsággal, a szereplési vággyal lehetett számolni, mint hajtóerővel. Persze ezeket a legrafináltabb szakmai trükkökkel lehetett csak elérni. Azért is hagyom most abba, mert már nincs türelmem a gyerekekhez. Eddig is tudtam, hogy az a beste Ilonka néni szája sarkában ott a huncut mosoly kölyke megint úgy jött el órádra, hogy nem gyakorolt otthon, de úgy csináltam, mintha nem venném észre. Most meg már ott tartok, hogy előre idegesít mindez. Ekkor azt mondtam magamnak, hogy így nem szabad tovább csinálni és abbahagyom. Hogy mi lesz ezután? Égy biztos, minden nap menni fogok, mert nem szabad begu- bózni. Ki kell menni az emberek közé, a friss levegőre. Az aktív zenélést nem tudom művelni, mert fáj a kezem, de hallgatni természetesen fogom. Most valami furcsát fogok mondani: én például nagyon szeretem a magyamótá- kat, noha ez látszólag távol esik az én zenei világomtól. Szóval nem fogok egész nap port törölgetni, mert azt egyébként is utálom. Sok boldogságot, aktív pihenést, hosszú életet kívánok, Ilonka néni! Követendő kezdeményezés Ecsegfalván a helyi önkormányzat döntése alapján kedves meglepetésben részesültek a ballagó óvodások és nyolcadikosok. A kicsik személyenként ötszáz, a nagyok ezer forintot kaptak ballagási ajándékként. Ezen kívül hat kiválóan tanuló, jó magaviseletű kisdiák — osztályfőnöki javaslat alapján — 8 napos ingyenes táborozáson vehet részt a nyáron a káptalanfüredi táborban, míg a többi 35 fő részére a visszautazás költségét vállalta magára az önkormányzat. Erdélyi gyerekek a Balatonnál Okánynak két erdélyi magyar faluval, Nagybaconnal és Szá- razajtával van élő kapcsolata. Ez év áprilisában a szárazajtai- ak kultúrcsoportja adott színvonalas műsort a faluban, melynek bevétele mintegy harmincezer forint volt. Ezt az összeget most nagyon hasznos célra használják fel, június 29- étől július hatodikáig harminc szárazajtai gyermek hetven okányi kisiskolás társaságában nyaral majd a Balaton partján, a káptalanfüredi táborban.
