Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
1993. június 3., csütörtök MEGYEIKÖRKÉP Kisdiák maroknyi pénzzel Robi még nem találkozott a másik kisfiúval FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Környezetvédelmi rendezvény Június 3—4—5-én a megyei környezetvédő gyermekek találkozójára kerül sor Szeghalom-Várhelyen, a Sebes- Körös partján. A megnyitót június 3-án délután Mórakor Dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke tartja. Nőtt a határforgalom Az Orosházi Határőr Igazgatóságtól kapott határforgalmi adatok szerint májusban Gyulánál 204 ezren, Lökösházánál pedig 72 ezren lépték át a határt. Az előző év hasonló időszakához képest 17, illetve 25 százalékos a növekedés. Anyagi fedezet hiánya, gépjármű műszaki állapota és kereskedelmi árumennyiség miatt 50 ezer személyt utasítottak vissza. Újra két traffipax A megyében lévő két traffipax közül az egyik „sérüléseket” szenvedett, amikor a Békés megyei rendőrök Csongrád- ban segédkeztek kollégáiknak egy razzián. Információink szerint azonban a traffipax „felépült” és hamarosan újra üzembe állítják. Az egyik „angyal” Opel Békés megyében két^segély- gépkocsi, azaz ismertebb nevén „sárga angyal” segít a bajbajutott autósokon. Újdonság, hogy az egyik angyal korszerű Opel Corsa lesz, Westel-tele- fonnal felszerelve. Parkolj és utazz tovább! A tisztább levegőért, a környezetvédelmet szem előtt tartva a MÁV „Parkolj és utazz tovább!” néven indított új kezdeményezést. Eszerint aki érvényes vasúti menetjeggyel rendelkezik és megyénkben a békéscsabai, a gyomaendrődi, a gyulai és a vésztői vasútállomásra érkezik gépkocsival, az a P+R táblával jelölt területen díjmentesen parkolhat. Békéscsabán, a Szarvasi úti általános iskolában Szentpéteri Ilona osztályfőnök igencsak sajnálja, hogy búcsúznia kell osztályától. Ä 4. b szép eredményeket ért el tanulmányaiban, a versenyeken és idejár az a kisfiú is, aki ugyan nem osztályzandó, de az élet során fontos „tantárgyból” kiérdemelte a jelest. Úgy hívják: becsület... Kábái Róbert ezen a hétfői napon is hét óra után néhány perccel indult otthonról kerékpárral az iskolába. Igyekezett, mert óra előtt jó dolog még beszélgetni, viccelődni, olykor a leckét is megbeszélni a többiekkel. A Dugonics utcán járt, amikor az út szélén, a fűben meglátta az összetekert pénzt. Épp egy maroknyi volt: kívül ötezre», belül zöld színű bankók... —Nem bontottam ki, behoztam az iskolába — mondta Robi. — Magamnál tartottam, háthajelentkezik érte valaki... — Terjedt a híre, volt, aki látta, Robi is elmondta a többieknek — egészítette ki a történetet az osztályfőnök. Jelentkezett egy felsős tanuló, hogy az ő anyukája hagyta el. De Robi nem adta oda neki a pénzt, mert a tanuló 15 ezer forintban jelöl te Váratlan helyzet elé állította a sajtó képviselőit a Szarvason vendégeskedő Für Lajos honvédelmi miniszter. A doni áttörés 50. évfordulójára emelt emlékmű avatására érkezett, s az ez alkalommal tartott sajtótájékoztatóján nagyon udvariasan, de nagyon határozottan tért ki az MDF belső válságával kapcsolatos minden kérdés elől, beleértve az alelnöki posztról való lemondását'is. Rövid tanácstalanság után a lassan csörgedező kérések meglehetősen éles kanyarokat vettek, de a miniszter türelmesen és derűsen válaszolgatott. — Mit tesznek a politikusok annak érdekében, hogy Magyarország ne kerüljön kritikus helyzetbe — szólt az egyik kérdés. — Mindent megteszünk ennek érdekében. A „minden” ott kezdődik, hogy a politikában visszafogottan és fegyelmezetten kell mozogni, különösen a külső kapcsolatokat érintő kérdésekben. Ott folytatódik, hogy megpróbálunk másokat is megnyerni annak, hogy Magyarormeg az összeget. A szülő nem is jelentkezett... Robi Szentpéteri tanárnővel számolta meg a pénzt: 22 ezer 500 forint volt. Másnap a Szent László utcai iskola osztályfőnöke, Dányi Lászlóné szólt, elveszett a kirándulásra szánt osztálypénzük. A 6. b tanulójára bízták, anyukája szervezte a kirándulást. A kisfiú nem mert rögtön szólni... Robi becsüleszág ne kerüljön kritikus helyzetbe: legyenek barátaink, támogatóink a világban. Végül: meg kell tennünk katonai síkon is azokat a lépéseket, hogy meglepetés ne érhessen bennünket, s hogy az esetleges kisebb konfliktusokat azonnal el tudjuk hárítani. Sokadszor ismétlem: nagyobb konfliktusoktól nem kell tartanunk. — Van-e realitása az előre hozott választásoknak? —Jelenleg nincs és remélem nem is alakul úgy a politikai élet, hogy erre szükség lenne. Az ország sincs fölkészülve erre. Még az az ellenzék sincs, amelyet a kormányzati munkák nem terhelnek. — Döntött-e már arról mi- ' niszter úr, hogy indul-e majd a választásokon? —Még nem döntöttem.-— Történt-e már hatpárti megegyezés a honvédelmi törvény előkészületei során? — A tárgyalások folynak. Az ellenzék azt kéri, hogy a határőrséget kapcsolják a honvédséghez. Én jobbnak látom azt a megoldást, ha a határőrség tessége révén az összeg visszakerült. Osztályfőnökétől igazságérzetéért dicséretet kapott. Mint a kisdiák mondta, nem jutott eszébe, hogy eltegye magának a pénzt, gazdájának örömére gondolt... Kábái Róbert, aki ötforintosnál nagyobb pénzt még nem talált, valóban megérdemelné, hogy az a másik osztály magával vigye kirándulni. -----------------------------------(Szőke) külön parancsnokság alatt van. Egészen más az akusztikája annak, ha a Jugoszláviában kialakult helyzet következtében esetlegesen kialakuló kisebb helyi konfliktusokat a határőrség oldja meg, mintha azt a magyar honvédség tenné. — Lesz-e honvédelmi törvény e kormányzat ideje alatt? — Nagyon remélem és nagyon szeretném, ha lenne. Úgy vettem észre, van kompromisz- szumkészség a másik oldalon is. Júliusban kezdheti tárgyalni a Parlament, és remélem, szeptemberben el is fogadja. — Korábban nagy volt a titkolózás katonai kérdésekben. Most nyíltan beszélünk arról, melyik országtól, milyen feltételekkel, milyen fegyvereket kapunk. Nem lenne jobb, ha ezeket most is homály fedné? —- Bizonyos szempontból jobb lenne, de úgyis tudják azok, akik e kérdésben fontosak; akár az országon belül, akár a közeli vagy távol országokban. Ezért kezeljük nyíltan a katonapolitikai kérdéseket. Kutas Ferenc Nagyobb konfliktusoktól nem kell tartanunk A csalók élete sem fenékig tejföl / Utszéli lebukás selyemvirággal Ki tudja, milyen titkokra bukkannánk, ha egyszer beleshetnénk a 26 esztendős békési fiatalember, M. L. leikébe. Nem vitás, láthatnánk egy olthatatlan vágyat a jólét, a gazdagság, a pazar élet iránt. És persze miért is tagadnánk, rejtőzik ebben a lélekben egy homályos, kanyargós, ingoványos talajjal megáldott út ama bizonyos vágy eléréséhez. Legyünk prózaibbak: M. L. — amíg megadatott a számára — mindent feláldozott a földi élvezetek oltárán, ami csak a keze ügyébe került. Volt, amikor szállodában élt, játéktermekben ütötte el az idejét, máskor pedig az éhenhalás fenyegette. A rendőrök éppen akkor találtak rá, amikor Balatonalmádin a 71-es út mellett — karján hatalmas csokor selyemvirággal — gyűjtötte be az üres üvegeket, hogy pénzhez jusson. Nos, az előbbiekből is látszik, a mi emberünk olykor-olykor megfeledkezett a törvénytiszteletről. A vállalkozó kedvű fiatalember bérbe vett — de lehet, hogy kölcsön kapott — egy lakókocsiból átalakított büfékocsit, amelyből vidáman árulta Békés belvárosában a finomságokat. Az üzlet persze nem indulhatott be kölcsönök felvétele nélkül, aminek visszafizetése később némi akadályba ütközött. Ugyanez a szindróma jellemezte a megvásárolt áru kifizetését is. M. L. szerette felélni a pénzt az utolsó fillérig. Egyszer meghallotta, hogy valahol olcsón lehet fóliát vásárolni. Nosza, gyorsan össze- toborzott olcsó fóliára vágyó embereket, megmutatta nekik a soha vissza nem térő alkalom színhelyét, majd tétovázás nélkül besöpörte a fejenkénti 80—90 ezer forint előleget. Megegyeztek, hogy az árut mihamarabb tovább adják, s a hasznon osztoznak. A kárvallottakat később villámcsa- pásszerűen érte a hír, miszerint se fólia, se pénz, se ember. M. L. angolosan lelépett. Amilyen élete volt a fiúnak, olyan „gyanús” okiratok kerültek elő a tárcájából. A jogosítványában és a forgalmi engedélyében egy laza mozdulattal átírta az érvényességi dátumot. A személyi igazolványát a tiltó szabályok ellenére zálogba adta. Minden okirata hamisított volt. Amihez nyúlt, nem volt tiszta ügy! Nem csoda, hogy egy idő' után csődbe ment a vállalkozása. Kölcsönöket kért; tíz „jótevőjétől” fejenként 20—200 ezer forint közötti összeget kapott. Később nem győzött bujkálni a hitelezőktől. Állítólag egyszer nem sikerült eltűnnie;- s a bősz hitelezők jól meg- gyomrozták a fizetésképtelen adóst. Pedig lett volna pénze — a büfékocsi berendezését is eladta, másoktól pedig előleget vett fel annak fejében, hogy hamis okmányokat szerez nekik —, de könnyűszerrel felélt minden forintot. Megjátszotta a milliomost, panzióban, szállodában lakott — természetesen itt is hagyott kifizetetlen számlát maga után —, aztán továbbállt. Végül — ilyen a sors — M. L. pénze teljesen elfogyott, kicsúszott alóla a talaj. A balatonalmádi út mentén már a reményvesztett M. L. keresgélte az üres üvegeket, karján a 3 ezer forint értékű selyemvirággal. Az ügyet egyébként az Orosházi Rendőrkapitányság nyomozói derítették fel, a vizsgálatot pedig a békési kapitányság folytatja M. L. ügyében. , F Olvasóink írják----------------- = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. ,yalaki útravált belőlünk” ,,S mégis megkérdtem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" Ki tudja, hányán vagyunk, akiknek fáj, hogy eltűnt ez a tábla? Eltűnt ragyogó-vakító kék-fehér színeivel, bizakodó-merész ígéretével, hogy itt, a Balkán kapujának kikiáltott végeken, ahol a madár se jár, ahová fantazmagóriák ködében úszó, nagyot látni vélő szemek tekintete el nem ér, önjutalmat bőven osztó kezekből lassan baksis se hull, kiragyog valami, valami, ami egyetlen bizodalmunk: a látni tudó, tehetségével nem garasoskodó, méltóságteljes ÉRTELEM és LÉLEK. Eltűnt a nagy bizonyítás lehetősége, a bizonyításé, hogy ITT, Magyarország legarculcsapottabb vidékén, egy parányi helyen is megélhet egy EGYETEM, évszázadok szabad szellemének letéteményese, mert akarják, szeretik és örülnek neki. Menekülni kénytelen egy ember, aki hitte-hiszi, hogy ha valamit, ezt lehet, kell akarni, szeretni, jó szóval, nagy lélekkel, nagylelkűen támogatni. Vele együtt menekülnek, bár csak a lelkűket menekíthetik, már ami megmaradt belőle, akik hite, hozzáértése és embersége miatt szeretik őt és néha (sokszor, mindig) vele együtt, belefehéredve szorítottak, hogy sikerüljün a bizonyítás, a kísérlet. Hogyan lehet elbúcsúzni valamitől, amit élni alig hagytak, ami ITT (bebizonyíthatalanul) törvényesen (lég)üres, befogadó nemközegbe született? Melyik pusztába kiáltsunk? Portöró Rnrr Ünnep ez nekünk 1993. május 18. Ezt a dátumot nem felejtette el a vésztői Szabó Pál Általános Iskola. Ünnep ez! Bár kevesen élnek még e kedves és szép ünneplés lehetőségével, de mi igen. A tanulmányi versenyek legjobbjait, helyezettjeit múzeumi látogatással jutalmaztuk. A reggeli órákban érkeztünk Békéscsabára és a délelőttöt a Munkácsy Mihály Múzeumban, a tájmúzeumban és a szlovák tájházban töltöttük. A maradandó élményt nemcsak a kiállított anyag adta, hanem a tájmúzeumban dolgozó fehér hajú, nagymama-korabeli, bűbájos, vendéget s gyereket egyaránt elbűvölő „nénike” ! De nem kisebb mértékben kell dicsérni a kedves Miska bácsit sem, aki a szlovák tájház házigazdájaként fogadta gyermekcsoportunkat. Az ő előadása, kedvessége példaértékű lehetne a nagyobb múzeumok teremőreinek is. Ezúton mondunk köszönetét a kellemes múzeumi délelőttért. A vésztői általános iskolások nevében: Ökrös Gézáné TANÁR Felejthetetlen majális Felejthetetlen szép majális ünnepségen vettünk részt vasárnap a művelődési házban. Köszönetét mondunk a Rákóczi óvoda óvónőinek, a daduskáknak, de nem utolsó sorban a drága óvodásoknak, kis- és nagycsoportosoknak szereplésükért. S akik ballagtak és búcsúztak az óvodától. Köszönjük! Balogh Erzsébet, Tótkomlós ügy is akarta! Egy nyugdíjas asszony vagyok Csorvásról. Szomorú utam volt május 17-én Békéscsabán. A postánál felszálltam a 19-es buszra 18 órakor. Mivel nem tudtam, hogy a hátsó ajtón nem lehet felszállni, előre mentem a jegyet lekezelni. Mondom a buszvezetőnek, hogy odacsukta a kezem, még jó, hogy el tudtam húzni. O hangosan azt felelte: „Úgy is akartam!” Majdnem kiemeltem az ülésből. Remélem, ez a vezető nem érdemli meg a prémiumot! Fél évszázad együtt A nyolcvannegyedik esztendejében jár Varga Mátyás csabai asztalosmester, élete párja, a Lökösházáról való Csípai Teréz néni pedig 72 éves. Békéscsabán, a Bánát utca 22. alatt éló' házaspár ötven esztendővel ezelőtt kelt egybe
