Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPGAZDASÁG 1993. június 23., szerda J é \ Hogyan privatizálnak a németek? 1. Toké, tudás, aktivitás Emlékezetes próbaszántás Sarkadon Európa legkorszerűbb ekegyára ez év májusától Magyar- országon működik, ugyanis az osztrák Vogel & Noot mező- gazdasági gépgyár ekegyára Mosonmagyaróvárra „költözött”. Az osztrákok a mosoni Kühne mezőgazdasági gépgyárral vegyes vállalatot alapítottak abban a reményben, hogy Magyarországon a közeljövőben jelentős piaca lesz az eddig csak Nyugat-Európá- ban elterjedt váltva forgató ekéknek. A szolnoki székhelyű Gitr Agrárfejlesztő és Kereskedelmi Rt. segítségével megtalálták az első Békés megyei vásárlót is Dobi Imre sar- kadi vállalkozó személyében. Képünkön éppen az idő- és energiatakarékos váltva forgató eke beüzemelése folyik a sarkadi gazda lucernásában egy osztrák szakember segítségével. A próbaszántást nemcsak a környékbeli földművesek figyelik, hanem az önkormányzat képviselői is, akik a városukban augusztusban megrendezésre kerülő megyei agrárfórum mezőgazdasági bemutatójára szeretnék meghívni a mosonmagyaróvári céget.----RIA F OTÓ: FAZEKAS FERENC Németország keleti tartományaiban befejezéséhez közeledik a privatizáció. A mintegy tizenkétezer vállalat közül immár csak néhány száz eladása várat magára. A német vagyonügynökség, a Treuhandstalt képviseletet nyitott Magyarországon, melynek vezetője dr. Arndt Fleischer, akit legelőször arról kérdeztünk, miért fontos Németországnak a budapesti jelenlét. — Valamenniyünknek érdeke, hogy ez a bizonytalanság, amely a többi között a privatizáció miatt létezik még keleten, megszűnjön és stabilizálódjon a helyzet ebben a térségben. Németország olyan konw-how-val rendelkezik, amely máshol is használható, ahol a tervgazdaságról a piac- gazdaságra térnek át. —Milyennek látja ön a magyarországi privatizációt? — Magyarországon még haboznak a nagyvállalatok „felaprításával”. Ez kezdetben így volt nálunk is, aztán rájöttek: ahhoz, hogy eredményes legyen a vállalatok magánkézbe adása, nincs más lehetőség: fel kell darabolni a nagy gyárakat, és úgy kell eladni, így ugyanis könnyebben lehet vevőt találni. — Magyarországon azért más kondíciókkal megy végbe a privatizáció, mint Németországban. Önöknél ugyanis jelentős összeget fordítanak a költségvetésből erre a célra. — Ez így van. Ugyanakkor Magyarországon a vállalatoknak már mintegy 25 százalékát sikerült magánkézbe adni, ez a többi kelet-európai országhoz viszonyítva jó aránynak mondható. Mégis azt kell mondanom, hogy Önöknek aktívabban kellene fellépniük a vevőkkel szemben. Tudniillik, míg korábban Magyarország szinte egyedül volt a privatizálandó vállalataival, azóta a többi keleti ország is beállt a sorba, tehát jobban meg kell mutatnia magát annak, aki nyerő akar lenni. — Az embereknek kétfajta aggodalmuk van a privatizációval kapcsolatban: egyik, hogy nem jön a külföldi tőke, a másik épp az ellenkezője : kiárusítják az országot. — Hallottam én is olyan véleményeket, miszerint Magyarországon sokat adnak el külföldieknek. Ez így azonban nem igaz. Egyrészt: fontos, hogy bejöjjön a tőke, másrészt a management know-how-t is meg kell vásárolni. Ez főleg a nagyvállalatokra vonatkozik. Ugyanis csak a kisebbeknél lehet rávenni a magyarokat, hogy aktivizálódjanak. Ami pedig a legfontosabb, hogy a privatizációs folyamat mind gyorsabban menjen végbe, hiszen a cél az, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatok minél kevesebb deficitet termeljenek. —Hangyál— A parlament küldjön esőt Mi veszélyezteti a szövetkezetét? A szövetkezetek és a privatizáció A mezőgazdasági szövetkezetek egy része részt kíván ugyan venni az élelmiszeripari vállalatok privatizációjában, de nem volt elegendő pénzügyi forrása. Ugyanakkor nagy mennyiségű kárpótlási jegy áll a szövetkezetek rendelkezésére, abban az esetben, ha már megtörtént területükön a földárverés. Addig viszont kénytelenek voltak tétlenül nézni a tulajdonátadást. E probléma áthidalására hozta létre az ÁVÜ a kárpótlási jegy-előlegutalványt, amellyel a szövetkezet részt vehet a privatizációban. Az e „rendszerrel” kapcsolatos kérdésekre dr. Kovács Kálmán, az ÁVÜ Portfolió Menedzsment Igazgatóságának főtanácsosa válaszol. —Mi a kárpótlási jegy-előlegutalvány? — Igazolás, amelyet azok a szövetkezetek kapnak, amelyeknek földjeit kijelölték kárpótlási célokra, de eddig nem jutottak hozzá a nekik a földárverésekből járó kárptólási jegyekhez. Az előlegutalvány tulajdonképpen kárpótlási jegyként szolgál. A privatizációs vásárlás során az AVÜ- nél felhasználható két papír .között az az egyetlen különbség, hogy az előlegutalvány kizárólag az élelmiszeripari privatizációban használható fél, kárpótlási jeggyel pedig lehet többek között hitelt vagy tb-tartozást is törleszteni. —- Miért van szükség a kárpótlási jegy-előlegutalvány- ra? — Azért, hogy a szövetkezetek is részt tudjanak venni a privatizációban. Lehetőséget kell teremteni a szövetkezetek részére, hogy állami tulajdonú eszközt vagy vagyonrészt vásárolhassanak annak ellenére, hogy a földárverések még nem zajlottak le és még nem kaptak kárpótlási jegyet. —Mit vásárolhatnak a szövetkezetek utalványokkal? — Vagyontárgyakat, eszközöket elsősorban a tej-, hús- és gabonaiparban. Ezt szolgálta az élelmiszeripari decentralizáció is. Lehetőségük van továbbá arra, hogy megvásárolják élelmiszeripari társaságok üzletrészeit, részvényeit. — Hogyan juthatnak a szövetkezetek kárpótlási jegy- előlegutalványhoz? — Az utalványt a megyei kárpótlási és kárrendezési hivatalok állítják ki a szövetkezetek képviselőjének kérésére. A szövetkezeteknek ehhez mindössze a jogosultságát kell igazolnia. A kiállítás határideje 30 nap. Az előlegutalványon szerepelnie kell a szövetkezet és a megvásárolandó vagyontárgy adatainak, valamint az előlegutalvány értékének. —Hogyan állapítják meg az előlegutalvány értékét? — A forintértéket úgy kapjuk meg, hogy a kárpótlásra kijelölt föld (helyi) aranykorona értékét megszorozzuk a föld nagyságával. A módszert az Országos Kárpótlási és Kár- rendezési Hivatal dolgozta ki. — Hogyan használhatja fel egy szövetkezet kárpótlási jegy-előlegutlaványát? — Ha nem nyer a kiszemelt vagyontárgyra, részvényre, üzletrészre kiírt pályázaton, akkor visszakapja az előlegutalványt és legközelebb újra pályázhat vele egy másikra. Ha nyert a pályázaton, akkor adásvételi szerződést köt az ÁVÜ-vel vagy a tanácsadó céggel — ahogy a kiírásban szerepel — és az óvadéki nyilatkozat, illetve zálogszerződés alírása után átadja neki az előlegutalványt, amikért letéti igazolást kap. — Mit tartalmaz az óvadéki nyilatkozat? — Az óvadéki nyilatkozat szerint a szövetkezet mindaddig óvadékba adja a megvásárolt értékapír (részvény) tulajdonjogát, amíg az árverést meg nem tartják és a kárpótlási jegy nem kerül az ÁVÜ-höz. Ha ez 1994. december 31-éig nem történik meg, akkor a tulajdonjog visszaszáll az eladóra — az AVÜ -re. V agyontárgy értékesítése esetén a felek zálogszerződést kötnek. Amennyiben a szövetkezet nem fizet, az ÁVÜ él zálogjogával. — Ezzel teljesen ki tudják küszöbölni a visszaéléseket? — Visszaélésre nincs sok lehetőség, mert a kárpótlási jegy-előlegutalvány a szövetkezet nevére szól, más nem használhatja fel. Azt pedig a letéti igazolás révén könnyen lehet ellenőrizni, az adott szövetkezet valóban letétbe helyezte-e az előlegutalványt. —A letétbe helyezés után mi történik az előlegutalvánnyal? — Az utalványokat összegyűjti a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt., majd figyelemmel kíséri, mikor folyik be a földárverésekből annyi kárpótlási jegy, mint amennyi az előlegutalványon szerepel. Amikor ez megtörténik, a kárpótlási jegy-előlegutalványt megsemmisítik. — Mikortól lehet kárpótlási jegy-előlegutalvánnyal fizetni? — Az előlegutalvány már most is felhasználható. Véleményünk szerint egyébként az első cég, ahol a vevők ezzel fognak fizetni, a pécsi Mőbi- usz Rt. eladása lesz. — Becslések szerint összesen mennyi kárpótlási jegy- előlegutalvány kibocsátására lesz szükség? — Pillanatnyilag összesen mintegy 20 millió aranykorona értékű földön nem tartották meg az árveréseket. A föld ára egyébként változó: egy aranykorona értékű földért minimum 500 forintot adnak. A maximumot — ez az árveréseken alakul ki — nem lehet megbecsülni, az átlag pedig 700 forint körül van. Az utalványokat kiállító megyei kárpótlási és kárrendezési hivatalok címe és telefonszáma megtalálható a kárpótlási hivatalban és az ÁVÜ ügyfélszolgálatán. Címe: 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. Telefon: 269-8990, telefax: 269-8991. Ha az ember a tévét nézi, a rádiót hallgatja, vagy a sajtóra hagyatkozik, az a benyomása támad, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek lába alól kicsúszott a föld, s az összeroppanás szélén állnak. Ám odakint a földeken, ahol keményen kell dolgozni, kitéve az időjárás viszontagságainak, az ózonlyuk veszélyeinek, bizony egészen más a kép. Okoskodás ide, vészharang kongatás oda, a szövetkezetek léteznek. Különösen ott, ahol megfontoltan gazdálkodtak, ahol a vezetés jó kapcsolatot tartott a tagsággal, s a gépparkot nem prédálták el sógorkoma módjára. A telekgeren- dási Vörös Csillag Tsz-ből, mely 1992-ben a Földművelők Szövetkezete nevet vette föl, 350 tagja közül mindössze heten váltak ki. Vajon mi rejlik a számok mögött? — Ketten magángazdálkodók lettek, öten összefogva, együtt gazdálkodnak. Nem könnyű elkezdeni a magán- gazdálkodást. Pénz kell hozzá, gépek, szakértelem — válaszolja Kerekes József, a szövetkezet elnöke. — A tagok átlagkeresete a múlt évben 195 ezer forintot tett ki, ehhez társult a háztáji jövedelem. — Úgy hiszem, a különbség ott van, hogy a magángazdálkodó nem élheti fel a jövedelmét, akármilyen csekély is az. Újra be kell fektetnie, hogy biztosítsa magának a holnapot. De hogyan gondolkodnak a kárpótlásra jogosultak? — Jelneleg 2360 hektáron gazdálkodunk. A terület 65 százaléka van kijelölve kárpótlásra. Eddig egy árverést tartottak 50 hektáron. Akik kárpótlási jeggyel földhöz jutottak — noha nem propagáltunk — felkerestek minket és megkötötték a bérleti szerződést. Vannak egy és öt évre szóló szerződéseink. Kidolgoztunk egy szabályzatot — az APEH is jóvá hagyta —, mely a mezőgazdasági utalvánnyal rendelkezőkre vonatkozik. Azaz mezőgazdasági vállalkozókkal is kötünk megállapodást. Ennek lényege a kockázatviselés. A részesedés teljes mértékben a termés eredményétől függ— Sokan azt állítják, a törvénykezés tönkre teszi a szöve- tekezetet. Mármint a kárpótlási törvény. — Szövetkezetünk tagságának zöme ebből a faluból tevődik össze. Ki részaránytulajdonhoz jutott, ki viszont tagságánál fogva kap földet. Végeredményben mindenki tulajdonos. A tagság úgy döntött, hogy szövetkezetbe marad. Velük is bérleti szerződést kötünk ugyanúgy, mint a kárpótoltakkal. A bérleti díj mértéke egy bizonyos határon túl a termés átlagától függ. Tehát a bérbe vevő szövetkezet és a bérbe adó érdeke egyre inkább azonos lesz. Mégpedig, hogy a szövetkezet minél eredményesebben gazdálkodjon. A gond nem itt van. Azaz nem a törvénnyel van gondunk. —Hát? — Csak helyeselni tudom a parlament mezőgazdsasági bizottságának azt a törekvését, amikor a gazdasági ésszerűséget figyelembe véve törvényjavaslatot fogalmazott meg, hogy ne csak a tanyatulajdonosoknak, hanem a családtagjaiknak is egy tagban legyen a földje. Sajnos a gyakorlat nem ezt követi. Több helyen ugyanannak a tulajdonosnak külön van a részarányföldje és a kárpótlási tulajdona, holott a törvény a tanya körüli földekkel kapcsolatban kimondja, hogy a különböző címen járó földet az árverésre úgy kell előkészíteni, hogy lehetőség legyen egy tagban kimérni. A szövetkezetnek is az az érdeke, mint a jogosulté, hogy a tulajdon ne aprózód- jon. —Jelenleg mi okozza a legnagyobb gondot? — A közelmúltban a telek- gerendási polgármesteri hivatalban járt Pásztor úr, a kisgazdák országgyűlési képviselője. O is ezt kérdezte tőlem. Szövetkezetünk bizakodással kezdte az évet. Erőgépeink viszonylag jó állapotban vannak. Sőt, vásároltunk egy korszerű vetőgépet is 3 millió forintért. Elsősorban vetőmag- termesztéssel foglalkozunk. Csak a műtrágyára és a növényvédő szerre 15 millió forintot költöttünk. Ezzel szemben a várható termés átlagban 40—50 százaléka a múlt évinek. De ha a búza nem kap esőt, akkor csak ocsut fogunk aratni. Azt válaszoltam a képviselő úrnak, küldjön esőt a parlament. — Mennyiben fog közelíteni egymáshoz a szövetkezetek és a magángazdálkodók érdeke? — Azt hiszem az érdekek sok mindenben közelednek és azonosak lesznek. A mező- gazdasági termékek értékesítésében éppúgy, mint más területen. Szövetkezetünknek 600 kocás sertéstelepe van. Évente 8—9 ezer sertést adunk le. Tavaly decemberben 140 forintot kaptunk kilogrammonként, most 65 forintot. Kistermelőktől még nyomottabb áron veszik át a sertéseket. A mező- gazdasági árak lefele mennek, az ipari termékeké pedig felfele, ami egyaránt sújtja a szövetkezeteket meg a magán- gazdálkodókat. Summa summárum: ha a birtokviszonyokat és a termékek értékesítését sikerül megfelelően rendezni, a mezőgazdaság ismét felfelé ívelő szakaszba lép állami dotáció nélkül is. Más kérdés, milyen változásokat fog előidézni a készülő szövetkezeti törvény. Elsősorban az állóeszközökben és a gépparkban. Az viszont vitathatatlan, hogy a parasztság sokkal józanabbul gondolkodik, mint ahogy azt egyesek feltételezik. Serédi János
