Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
TÉNY-KÉPEK 1993. június 23., szerda Egy lokálpatrióta közgazdász újjávarázsolta a ligeti sörkertet Visszacsempészni a „békebeli” hangulatot A régi Széchenyi-ligeti körönd a sörkerttel. Az 1907-es üdvözlőlapon a következő szöveg olvasható: ,Jó mulatóst kívánok, mert én nagyon jól mulatok. E kertbe járunk tánciskolába. Kezeiket csókolja: Aranka” A békéscsabai Széchenyi-ligeti sörkert 1894-ben Koós Károly erdélyi polihisztor, építész tervei alapján épült. Koós Károly három ilyen épületet tervezett Magyarországon, a csabai sörkert mellett a szarvasi és a gyomaend- rődi pavilont. Karácsonyi Péter, a Vend-Cent-Tax Kft. ügyvezetője tavaly elhatározta, hogy az addigra már teljesen leromlott, sőt életveszélyessé is nyilvánított épületet felújítja úgy, hogy a sörkert visszakapja azt az építészeti megjelenést, ami az eredeti tervekben szerepelt. A városképi jelentőségű épület rekonstrukciójához elsősorban a Munkácsy Mihály Múzeum anyagait használta fel. — Az épület Holzfahrwer- bau, azaz kitöltő falazatos stílusban épült, amit Koós Károly az erdélyi szászoktól tanult — kezdte az ügyvezető. Karácsonyi Péter eddig 20 millió forintot fektetett a sörkertbe — Ehhez „csatlakozott” még az erdélyi épületekre oly jellemző bagolyvár is, ahol valóban a legutolsó időkig laktak baglyok, de mi ezt az átalakítás során bedróthálóztuk. Míves mestermunka a kézzel ácsolt fedélszék. A sörkert történetéről azt is megtudtam, hogy a II. világháborúig minden vasárnap itt adott térzenét a 101-es gyalogezred fúvószenekara. — A múlt után kanyarodjunk vissza a jelenbe. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a lepusztult épületet megvegye és rendbehozza? —- Kétszáz éves vendéglátó dinasztiából származom, nagyapám és édesapám is kocsmáros volt. 888-as, azaz ismertebb nevén „három nyolcasként” üzemeltettek a mai Bartók Béla úton éttermet télikerttel, tekepályával. 1952- ben jöttek a bőrkabátosok és államosították ezt. Én közgazdászként a belker. szakon végeztem és felnőtt koromban így kerültem kapcsolatba a vendéglátással. Jelenleg is a Békés megyei vendéglátó igazgatóhelyettese vagyok. Lokálpatriótának tartom magam és elhatároztam, hogy itt, Békéscsabán visszacsempészem a „békebeli” hangulatot, elsősorban a középkorosztályra számítva. A pénteki élő koncerteket is elsősorban nekik szervezzük. Egyébként nyilvános versenytárgyaláson, egyedüli indulóként jutottam hozzá tavaly az 1670 négyzet- méteres telekhez. Az előző bérlők és mások sem láttak benne fantáziát, gondolom azért, mert úgy vélték, a sörkert csak nyári üzemeltetésre alkalmas, mintegy 9 hónapig áll az üzlet. — Ön viszont idén tavaszra létrehozott egy 200 személyt befogadó egyemeletes épületet, automata tekepályával. Elárulná, mennyit fektetett be? — 20 millió forintot, a vételárat is beleszámítva. Rengeteg ez a pénz, de ebbe a helybe vagyok szerelmes, és mint már mondtam, a hagyományos polgári szórakozás lehetőségét szeretném megteremteni. Éppen ezért a belső helyiségben 30, a századforduló Békéscsabáját idéző fényképet helyeztünk el. A hely jellegzetessége ezt megköveteli. Féltett kincsem a kertben lévő tizenkét fa is, amelyek között százévesek is akadnak. — A pénteki koncerteken kívül milyen rendezvényeket szerveznek? — Lesz a nyáron sramlizene, sörfesztivál és augusztus elején itt tartják az országos fúvószenei találkozót is. — A sörró'l jut eszembe, hogy különleges „kísérőt” kínálnak hozzá. — Valóban. Bajor receptek alapján grillételeket — csülköt, csirkét — készítünk. —A területen további átalakításokat is tervez? —Ősszel kezdünk hozzá egy 12 szobás panzió, valamint étterem és éjszakai bár építéséhez. Nyemcsok László A belső, emeletes helyiségben 200-an szórakozhatnak FOTÓ: FAZEKAS FERENC Az ügyvezető elhatározta: visszaadja az épületnek az eredeti építészeti megjelenést lesz több iszapbirkózás? A szociáldemokraták az egyesülésre készülnek A Dohány utcában nem Volt idő, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt háza tájáról naponta érkeztek a — rosszabbnál rosszabb — hírek. A párt önmarcangoló politikája áthághatatlan akadályt jelentett a fejlődésben, a kizárások, a szétválások, a székházcsaták megbélyegezték a szervezet jövőjét. Azután elcsitultak a viharok, hosszú ideig nem hallattak magukról a szocdemek. Nemrégiben azonban újra összehozta a különböző irányzatokat az összefogás szelleme. Újabb, békésebb korszak előtt áll a szociáldemokrata mozgalom? Létrejön-e az egység, és megerősödhet-e a párt a jövő esztendei parlamenti választásokra? Mielőtt Garai Jánossal, a párt megyei elnökével az országos értekezlet részleteiről beszélgetnénk, egy kis gondolati kitérőt teszünk. —Régen hallottunk Petrasovits Annáról, a párt exvezéralakjá- ról. Hallottak-e mostanában róla, egyáltalán: végleg szakított a szociáldemokratákkal? —Ezt nem tudhatjuk. Tavaly áprilisban a közakarat nyomán létrejött csepeli kongresszus úgy határozott, minden tisztségviselő adja vissza mandátumát, s válasszanak új vezetőséget. Petrasovits Anna nem nyugodott bele, hogy alulmaradt, s pert indított a bíróságon. A bíróság azonban nem adott helyt a keresetének, s dr. Borbély Endrét fogadta el elnöknek. Azóta nem tudunk Petrasovits Annáról, csupán annyit, hogy az MSZDP-ben 10 milliós hiányt hagyott maga mögött. Ez önmagában is óriási összeg, de tudni kell, hogy a 90-es választások kapcsán is produkált már egy 25 milliós mínuszt. — Térjünk vissza a jelenhez! Kik és milyen eredményre jutottak az országos értekezleten? — Ezen a fórumon részt vett a Borbély-féle MSZDP, a Király Zoltán vezette szociálde- morata néppárt, a mozdonyvezetők, a komlói bányászok, a húsipari dolgozók szakszervezetének képviselői, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomtól Farkas Béla, az SZDSZ szociáldemokrata szárnyától pedig Podkoniczky István és Heisler Vilmos. Meg kell jegyezni, hogy a Szociáldemokrata Párt nevében Takács Imre kijelentette, nem kíván részt venni az egyesülésben, és nem is tud hozzászólni a programtervezethez, mert nem hívták meg. A programelőkészítésben egyébként már eddig is sokat tett Kapolyi László, aki egy korábbi munkáját továbbfejlesztette, és az a pártvezetőség javaslataként került az értekezlet résztvevői elé. Ez a program a történelmi örökség szellemében készült— természetesen a mai társadalmi problémákra koncentrálva —, és alapot ad a további munkának. Ennek mentén, vitatkozva, a különféle véleményeket ütköztetve kell végül eljutniuk a különböző irányzatoknak az egységesüléshez. Az értekezlet határozata értelmében programszövetséget kell alkotnunk, bevonva minden, szociáldemokrata értékrendet magáénak valló pártot, személyiséget. A programbizottságot Kapolyi László vezeti. Még ebben az esztendőben, feltehetően ősszel létrejöhet az egység, s elkészülhet a végleges program. —A jövő évi választások még az úgynevezett nagy pártoknak sem lesz könnyű mérkőzés. Az együttműködés terén kik jöhetnek számításba? Számolhatunk-e Békés megyében is a szociáldemokratákkal? — Baloldali párt vagyunk, és mindenkire számítunk, aki a szociáldemokrácia eszmerendszerében gondolkodik. A bérből és fizetésből élők, a kisemberek pártja voltunk és azok is maradunk. A szakszervezetekkel mindenképpen együttműködünk, sőt, bizonyos tekintetben egymásra utaltak is vagyunk. Őszintén szólva nagyon nehéz feladatunk lesz Békés megyében. Gyomaendrődön, Dévaványán kívül szeretnénk találni Szarvason, Orosházán, Gyulán is legalább egy-egy embert — mint ahogyan Kondoroson sikerült—, hogy segítsenek az alapszervezetek létrehozásában. Csak így érhetjük el célunkat jövőre, amely nem más, mint bejutni a parlamentbe. A párt budapesti, Dohány utcai székházának konferenciatermében nemrég még iszapbirkózás is folyt. Igaz, nem a politikai csaták sajátos formájáról volt szó, hanem fiatal lányok — show- műsor keretében — iszapban fürödve püfölték egymást. Most, hogy az MSZDP-ben rendeződni látszanak a sorok, az ifjú hölgyek produkciójának befellegzett. A szocdemek őszintén remélik, ezzel végleg száműzték a székházukból a sárdobálást. L. E. Mindörökké, ámen „Itt élünk egy káposztán. Hátosztán!” Isten szokás szerint az angyalok fanfárjára ébredt. Évezredek óta ugyanarra az isteni zenére. Kikászálódott ágyából, és papucsába bújt. Már előző nap eldöntötte, kimozdul otthonából. Mostanában elég gyakran úgy érezte, megöli az unalom. Felvette kényelmes szabadidőruháját, zsebrevágta régi, szakadozott világegyetem-térképét, és kilépett a Paradicsomba. Angyalai kellő alázattal borultak térdre, s a Dicsérd az Urat kezdetű zsoltárral köszöntötték, amit ő illedelmesen végig is hallgatott. Pedig hogy utálta ezt a számot. Kilépett a Mennyek Kapuján, beült ütött-kopott űrladikjába, és fénysebesen elszáguldott. Boldog volt. Imádott repülni, bár nem sokszor volt rá alkalma, hiszen a teremtés igen komoly és fáradtságos munka. Meghatottan nézett körül: ez mind az ő műve. Csak nagyon kevés bolygó helyére emlékezett már, ezért is kellett a térkép. Oly sok év után szabadnak érezte magát. Igazán szabadnak. Szeme csillogott, egész teste lázban égett. A Naphoz érve lelasított. Felvette kedvenc napszemüvegét, és kétszer is körülrepülte az izzó gömböt, hogy arca mindenhol, egyenletesen bámuljon le. Kinézett a kabin ablakán, és meglátta azt a gyönyörű kék bolygót, amit réges-rég, sok millió évvel ezelőtt alkotott, s kedvenc háziállatáról, Földről nevezett el. És ekkor Isten a homlokára csapott: — Az ördög vigye el! Ezekről évezredek óta megfeledkeztem.
