Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

TÉNY-KÉPEK 1993. június 23., szerda Egy lokálpatrióta közgazdász újjávarázsolta a ligeti sörkertet Visszacsempészni a „békebeli” hangulatot A régi Széchenyi-ligeti körönd a sörkerttel. Az 1907-es üdvözlőlapon a következő szöveg olvasható: ,Jó mulatóst kívánok, mert én nagyon jól mulatok. E kertbe járunk tánciskolába. Kezeiket csókolja: Aranka” A békéscsabai Széchenyi-li­geti sörkert 1894-ben Koós Károly erdélyi polihisztor, építész tervei alapján épült. Koós Károly három ilyen épületet tervezett Magyaror­szágon, a csabai sörkert mel­lett a szarvasi és a gyomaend- rődi pavilont. Karácsonyi Pé­ter, a Vend-Cent-Tax Kft. ügy­vezetője tavaly elhatározta, hogy az addigra már teljesen leromlott, sőt életveszélyessé is nyilvánított épületet felújít­ja úgy, hogy a sörkert vissza­kapja azt az építészeti megje­lenést, ami az eredeti tervek­ben szerepelt. A városképi je­lentőségű épület rekonstrukci­ójához elsősorban a Munkácsy Mihály Múzeum anyagait használta fel. — Az épület Holzfahrwer- bau, azaz kitöltő falazatos stí­lusban épült, amit Koós Ká­roly az erdélyi szászoktól ta­nult — kezdte az ügyvezető. Karácsonyi Péter eddig 20 millió forintot fektetett a sörkertbe — Ehhez „csatlakozott” még az erdélyi épületekre oly jel­lemző bagolyvár is, ahol való­ban a legutolsó időkig laktak baglyok, de mi ezt az átalakí­tás során bedróthálóztuk. Mí­ves mestermunka a kézzel ácsolt fedélszék. A sörkert tör­ténetéről azt is megtudtam, hogy a II. világháborúig min­den vasárnap itt adott térzenét a 101-es gyalogezred fúvósze­nekara. — A múlt után kanyarod­junk vissza a jelenbe. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a lepusz­tult épületet megvegye és rendbehozza? —- Kétszáz éves vendéglátó dinasztiából származom, nagyapám és édesapám is kocsmáros volt. 888-as, azaz ismertebb nevén „három nyol­casként” üzemeltettek a mai Bartók Béla úton éttermet téli­kerttel, tekepályával. 1952- ben jöttek a bőrkabátosok és államosították ezt. Én közgaz­dászként a belker. szakon vé­geztem és felnőtt koromban így kerültem kapcsolatba a vendéglátással. Jelenleg is a Békés megyei vendéglátó igazgatóhelyettese vagyok. Lokálpatriótának tartom ma­gam és elhatároztam, hogy itt, Békéscsabán visszacsempé­szem a „békebeli” hangulatot, elsősorban a középkorosztály­ra számítva. A pénteki élő kon­certeket is elsősorban nekik szervezzük. Egyébként nyil­vános versenytárgyaláson, egyedüli indulóként jutottam hozzá tavaly az 1670 négyzet- méteres telekhez. Az előző bérlők és mások sem láttak benne fantáziát, gondolom azért, mert úgy vélték, a sör­kert csak nyári üzemeltetésre alkalmas, mintegy 9 hónapig áll az üzlet. — Ön viszont idén tavaszra létrehozott egy 200 személyt befogadó egyemeletes épüle­tet, automata tekepályával. Elárulná, mennyit fektetett be? — 20 millió forintot, a vé­telárat is beleszámítva. Ren­geteg ez a pénz, de ebbe a helybe vagyok szerelmes, és mint már mondtam, a hagyo­mányos polgári szórakozás le­hetőségét szeretném megte­remteni. Éppen ezért a belső helyiségben 30, a századfor­duló Békéscsabáját idéző fényképet helyeztünk el. A hely jellegzetessége ezt meg­követeli. Féltett kincsem a kertben lévő tizenkét fa is, amelyek között százévesek is akadnak. — A pénteki koncerteken kívül milyen rendezvényeket szerveznek? — Lesz a nyáron sramlize­ne, sörfesztivál és augusztus elején itt tartják az országos fúvószenei találkozót is. — A sörró'l jut eszembe, hogy különleges „kísérőt” kí­nálnak hozzá. — Valóban. Bajor receptek alapján grillételeket — csül­köt, csirkét — készítünk. —A területen további átala­kításokat is tervez? —Ősszel kezdünk hozzá egy 12 szobás panzió, valamint étte­rem és éjszakai bár építéséhez. Nyemcsok László A belső, emeletes helyiségben 200-an szórakozhatnak FOTÓ: FAZEKAS FERENC Az ügyvezető elhatározta: visszaadja az épületnek az eredeti építészeti megjelenést lesz több iszapbirkózás? A szociáldemokraták az egyesülésre készülnek A Dohány utcában nem Volt idő, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt háza tájáról naponta érkeztek a — rosszabbnál rosszabb — hírek. A párt önmarcangoló politikája áthághatatlan aka­dályt jelentett a fejlődésben, a kizárások, a szétválások, a székházcsaták megbélyegezték a szervezet jövőjét. Azután elcsitultak a viharok, hosszú ideig nem hallattak magukról a szocdemek. Nemrégiben azonban újra összehozta a különbö­ző irányzatokat az összefogás szelleme. Újabb, békésebb korszak előtt áll a szociáldemokrata mozgalom? Létrejön-e az egység, és megerősödhet-e a párt a jövő esztendei parla­menti választásokra? Mielőtt Garai Jánossal, a párt megyei elnökével az országos értekezlet részleteiről beszél­getnénk, egy kis gondolati kité­rőt teszünk. —Régen hallottunk Petraso­vits Annáról, a párt exvezéralakjá- ról. Hallottak-e mostanában ró­la, egyáltalán: végleg szakított a szociáldemokratákkal? —Ezt nem tudhatjuk. Tavaly áprilisban a közakarat nyomán létrejött csepeli kongresszus úgy határozott, minden tiszt­ségviselő adja vissza mandátu­mát, s válasszanak új vezetősé­get. Petrasovits Anna nem nyu­godott bele, hogy alulmaradt, s pert indított a bíróságon. A bíró­ság azonban nem adott helyt a keresetének, s dr. Borbély End­rét fogadta el elnöknek. Azóta nem tudunk Petrasovits Anná­ról, csupán annyit, hogy az MSZDP-ben 10 milliós hiányt hagyott maga mögött. Ez önma­gában is óriási összeg, de tudni kell, hogy a 90-es választások kapcsán is produkált már egy 25 milliós mínuszt. — Térjünk vissza a jelenhez! Kik és milyen eredményre jutot­tak az országos értekezleten? — Ezen a fórumon részt vett a Borbély-féle MSZDP, a Ki­rály Zoltán vezette szociálde- morata néppárt, a mozdonyve­zetők, a komlói bányászok, a húsipari dolgozók szakszerve­zetének képviselői, a Szociál­demokrata Ifjúsági Mozgalom­tól Farkas Béla, az SZDSZ szo­ciáldemokrata szárnyától pedig Podkoniczky István és Heisler Vilmos. Meg kell jegyezni, hogy a Szociáldemokrata Párt nevében Takács Imre kijelen­tette, nem kíván részt venni az egyesülésben, és nem is tud hoz­zászólni a programtervezethez, mert nem hívták meg. A prog­ramelőkészítésben egyébként már eddig is sokat tett Kapolyi László, aki egy korábbi munká­ját továbbfejlesztette, és az a pártvezetőség javaslataként került az értekezlet résztvevői elé. Ez a program a történelmi örökség szellemében készült— természetesen a mai társadalmi problémákra koncentrálva —, és alapot ad a további munká­nak. Ennek mentén, vitatkozva, a különféle véleményeket üt­köztetve kell végül eljutniuk a különböző irányzatoknak az egységesüléshez. Az értekezlet határozata értelmében prog­ramszövetséget kell alkotnunk, bevonva minden, szociálde­mokrata értékrendet magáénak valló pártot, személyiséget. A programbizottságot Kapolyi László vezeti. Még ebben az esztendőben, feltehetően ősszel létrejöhet az egység, s elkészül­het a végleges program. —A jövő évi választások még az úgynevezett nagy pártoknak sem lesz könnyű mérkőzés. Az együttműködés terén kik jöhet­nek számításba? Számolha­tunk-e Békés megyében is a szo­ciáldemokratákkal? — Baloldali párt vagyunk, és mindenkire számítunk, aki a szociáldemokrácia eszmerend­szerében gondolkodik. A bérből és fizetésből élők, a kisemberek pártja voltunk és azok is mara­dunk. A szakszervezetekkel mindenképpen együttmű­ködünk, sőt, bizonyos tekintet­ben egymásra utaltak is va­gyunk. Őszintén szólva nagyon nehéz feladatunk lesz Békés megyében. Gyomaendrődön, Dévaványán kívül szeretnénk találni Szarvason, Orosházán, Gyulán is legalább egy-egy em­bert — mint ahogyan Kondoro­son sikerült—, hogy segítsenek az alapszervezetek létrehozásá­ban. Csak így érhetjük el célun­kat jövőre, amely nem más, mint bejutni a parlamentbe. A párt budapesti, Dohány utcai székházának konferen­ciatermében nemrég még iszapbirkózás is folyt. Igaz, nem a politikai csaták sajá­tos formájáról volt szó, ha­nem fiatal lányok — show- műsor keretében — iszap­ban fürödve püfölték egy­mást. Most, hogy az MSZDP-ben rendeződni lát­szanak a sorok, az ifjú höl­gyek produkciójának befel­legzett. A szocdemek őszin­tén remélik, ezzel végleg száműzték a székházukból a sárdobálást. L. E. Mindörökké, ámen „Itt élünk egy káposztán. Hátosztán!” Isten szokás szerint az angyalok fanfárjára ébredt. Évezredek óta ugyanarra az isteni zenére. Kikászálódott ágyából, és papucsába bújt. Már előző nap eldöntötte, kimozdul otthonából. Mostanában elég gyakran úgy érezte, megöli az una­lom. Felvette kényelmes szabadidőruháját, zsebrevágta régi, szakadozott világegyetem-térképét, és kilépett a Paradicsomba. Angyalai kellő alázattal borultak térdre, s a Dicsérd az Urat kezdetű zsoltárral köszöntötték, amit ő illedel­mesen végig is hallgatott. Pedig hogy utálta ezt a számot. Kilépett a Mennyek Kapuján, beült ütött-kopott űrla­dikjába, és fénysebesen elszáguldott. Boldog volt. Imádott repülni, bár nem sokszor volt rá alkalma, hiszen a teremtés igen komoly és fáradtságos munka. Meghatottan nézett körül: ez mind az ő műve. Csak nagyon kevés bolygó helyére emlékezett már, ezért is kellett a térkép. Oly sok év után szabadnak érezte magát. Igazán szabadnak. Szeme csillogott, egész teste lázban égett. A Naphoz érve lelasított. Felvette kedvenc napszemüve­gét, és kétszer is körülrepülte az izzó gömböt, hogy arca mindenhol, egyenletesen bámuljon le. Kinézett a kabin ablakán, és meglátta azt a gyönyörű kék bolygót, amit réges-rég, sok millió évvel ezelőtt alkotott, s kedvenc háziállatáról, Földről nevezett el. És ekkor Isten a homlokára csapott: — Az ördög vigye el! Ezekről évezredek óta megfe­ledkeztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom