Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
a 1993. június 23., szerda BOTRÁNYKÖVEK ^ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP • • Tankot kaptak a kétegylm tűzoltók? Ünnepi könyvheti keserves Hosszú időn át mostohagyerekként tengették életüket a magyar önkéntes tűzoltóságok. Ennek ellenére képesek voltak megőrizni többnyire évszázados hagyományaikat. Ma úgy érezhetik: eljött ismét az ő órájuk. Legalábbis erre következtethetnek abból a csinos kis udvarlásból, mellyel mostanában körülrajongják őket. Boldogboldogtalan fűt-fát ígér nekik, csak éppen arról hallgatnak a súgó-búgó szavak, hogy egyetlen esélyük van a megmaradásra: a településükhöz való feltétlen kötődés. A felsőbb sugallatra indult, alulról jövő „spontán” kezdeményezéssel szövetségbe tömörültek mindenekelőtt a technikai fejlesztésben bíznak. Nem annyira a helyi erők összefogásából, hanem valami fel- sőbbség jóvoltából. Olyan erőben hisznek, mely az elmúlt időkben is jogot formált a felettük való gyámkodásra. Feltételezzük, hogy a Kétegyházán készült felvétel még nem a maga teljességében tükrözi a várható változásokat... .. . . A nemrégen Kétegyházán, az önkéntes tűzoltók szertára előtt lencsevégre kapott életkép láttán arra a következtetésre jutottunk: ha üzemanyagtartályt helyezünk egy lóvontatású kocsifecskendőre, attól még nem megy majd gyorsabban. Viszont jobban égne... fotó: lehoczky péter Veszélyes anyagok a megye útjain Mi lesz, ha megsérül egy tartály? Kell-e félniük a gyulaiaknak a városon átdübörgő tartályos kamionoktól? Egyre több emberbe fészkeli be magát a nyugtalanító gondolat — Gyulán is, másutt is. Bármi legyen is a rejtélyesnek tűnő tartályokban, nyilvánvaló, hogy valahogyan el kell juttatni azokat az egyik helyről a másikra. A kérdés csak az: akadnak-e a szállítmányok között veszélyes anyagok, s ha igen, szigorú szabályok rende- zik-e a közúton való haladásukat, átlépésüket a határon? Felkészültek-e az illetékesek e szállítmányok fogadására, az esetleges balesetek következményeinek elhárítására? Szemtanúk szerint június 9-én a reggeli órákban nyolc olyan kamion húzott át Gyulán, mely — mint kiderült — nagy mennyiségű glicerin-alfa-mo- noklórhidrint szállított. Ez egészségre ártalmas, éghető folyadék. Felmelegedéskor a levegővel egészségre ártalmas, robbanóképes elegyet alkot. Sűrűsége nagyobb a levegőnél, ezért a talaj mentén kúszik. Forró felülettől, szikrától vagy nyílt lángtól meggyullad. Bomlása során mérgező és maró hidrogén-klorid, illetve sósavgőz keletkezik. A szállított anyag tehát mérgező, gőze marja a légutakat, a szemet, a bőrt. A folyadék a bőrön át is felszívódik. Bénítja a központi idegrendszert. S ez a félelmetes, robbanni is képes anyag még csak nem is a legveszé- lyesebbike azoknak, amelyek rendszeresen megjelennek a megye közútjain. — Jogszabály jelöli ki azokat a határátkelőhelyeket, ahol a veszélyes anyagot szállító közúti járművek ki- és belép- tethetők — mondta Novák Mihály főhadnagy, a gyulai vámhivatal parancsnoka. — Gyula nem tartozik ezek közé, ahogy például növényégészségügyi zárszolgálatunk sincs. A veszélyes anyagot szállító járműveket nemzetközi szabványban előírt jelzőtáblával játják el. Elvileg az okmányaiknak is pontosan meg kellene határozniuk a szállított anyag lellemzőit. Sajnos, ez nem mindig van így. Előfordul, hogy Gyulán is átlépik a határt veszélyes anyagok. Ilyenkor viszont mindig beszerezzük a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának előzetes, egyedi engedélyét. Ilyesmire annak érdekében kerül sor, hogy — bár tudniuk kell a szállítóknak: Nagylaknál léphetnek ki és be — minél előbb elhagyják az országot, s itteni utaztatásukkal ne fokozzuk a veszélyt. Ez történhetett az említett kamionok esetében is. — Kellően felkészültünk Magyarországon a veszélyes anyagok szállítása során keletkező havária-jelenségek hatásainak csillapítására? — Érdemben nem tudok rá válaszolni. Tény viszont, hogy tapasztalat szerint egyfajta kényszer szüli a beavatkozási módokat. Valószínűleg senki sincs felkészülve minden lehetséges esetre. A magunk részéről annyit tudunk tenni, hogy az ilyen szállítmányokat soron kívül átjuttatjuk a határon. Ez nem könnyű feladat manapság, hiszen a hosszú várakozásra kárhoztatott kamio- nostársak nehezen fogadják el a kivételes elbírálást. Természetesen nem a vám- és pénzügyőrség dolga a probléma komplex módon való kezelése. Az is gyanítható, hogy a roppant nehéz feladathoz létszámmal, korszerű eszközökkel, kiképzettséggel sem a tűzoltóság, sem a polgári védelem nem rendelkezik. Sőt, évek óta ádáz és áldatlan — hellyel- közzel presztízsharc dúl annak eldöntéséért, hogy külön irányítású legyen-e a két szervezet, illetve melyik kebelezze be a másikat. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a rendőrségnek is irányítói jogosítványai vannak ilyen ügyekben. Amíg—mint a mesékben— minden jóra nem fordul, reménykedjünk: településeinken nem borul fel, más járművekkel nem ütközik össze egy-egy ilyen kamion, nem romlik el a robbanásveszélyt folyamatosan elhárító fűtő-, illetve hűtőszerkezetük. Reméljük, hogy óhajunk a legmagasabb körökben is meghallgatásra talál... Kiss A. János A hétfőn készült felvételen látható tartálykocsik nem azonosak a cikkben említettekkel, könnyen lehet nem is veszélyes anyagokat szállítanak. Hogy mit, az csak sok órás, egynapos várakozás után derülhet ki pontosan Friderikusz Sándor műsorkezdéséhez hasonlóan vagyok kénytelen indítani ünnepi könyvheti visszapillantásomat: ha a megyei könyvtár és a Tevan Könyvkiadó nem lett volna, akkor Békés megyében észre sem vesszük, hogy a könyv ünnepének napjait éljük június első hetében. A boltokba alig jutott el néhány példány a nagy készülődéssel megjelent 160 műből, s az önkormányzatok ma már nem érzik feladatuknak (vagy nincs rá pénzük), hogy a településeken a kulturális intézmények fenntartásán túl többet is tegyenek polgáraik szellemi színvonalának emeléséért. A megyei könyvtár is súlyos anyagi gondokkal küzd, de a Tevan Könyvkiadó fenntartására végleg elfogyott a pénz, jövője teljesen bizonytalan, mégis áldozott könyvhéti rendezvények megszervezésére. Miért? — kérdeztük dr. Cs. Tóth Jánostól, a kiadó igazgatójától. — Nekünk ehhez személyes érdekünk is fűződik, hiszen mi magunk is bemutatkoztunk öt új kiadvánnyal az ünnepi könyvhéten, s Budapesten a Vörösmarty téren például Gergely Ágnestől, vagy az országos sajtóban Tárján Tamástól kapott elismerő szavak számunkra valóban ünneppé varázsolták pár napra a könyvkiadást. Sajnálatos, hogy a vidéki önkormányzatok nem érzik feladatuknak a könyvheti rendezvények felvállalását, hiszen egy ilyen alkalmat kár kihagyni olyan országban, amely irodalmi nagyhatalomnak számít a világon. Á főváros önkormányzata közel egymilliót áldozott arra, hogy felmutassa a világnak szellemi gazdagságunkat, s egy olyan megyeszékhelynek, amely könyvkiadóval is dicsekedhet, meg kellene ragadni a lehetőségét annak, hogy néhány napra a figyelem középpontjába helyezze a megyei alkotókat. Az itt élők közérzetét mindenképpen javítaná, ha találkozhatna lakóhelye művészeivel, részesülhetne a szerzői dedikálások varázslatából. Ahogy a focicsapatára büszke egy város és ünnepli sikerét, ugyanúgy megmutathatná szellemi értékeit is. — Sokan úgy vélekednek, hogy ma már mindennapos az utcán a könyv, nem jelentene külön eseményt az ünnepi könyvhéten eggyel több sátor. — Az ünnepi könyvheti sátor nem ugyanaz, mint az utcai könyvárusok standja. Az előbbiben színvonalas könyvterjesztés folyik, s a A Tevan Könyvkiadó tevékenységéről az irodalmi közvélemény elismeréssel nyilatkozik FOTÓ: FAZEKAS FERENC könyv ünnepén még azoknak is lehetőséget teremt a vásárlásra, akiknek kevesebb a pénzük, hiszen nagyon sok kiadó kínálja ilyenkor tekintélyes. kedvezménnyel a könyveit. A vidéki városokba a könyvterjesztés gondjai miatt nem jut el a könyv. Ma már minden kiadónak magának kell megoldani a terjesztést is, s mivel a könyvesboltokat gazdasági vállalkozások látják el, nekik nem a teljes körű könyvterjesztés az érdekük, hanem a nyereséges gazdálkodás. Nem jelent túl nagy költséget egy városnak az ünnepi könyvhét megtartása, csak ki kellene alakítanunk a formáját, s erre az elmúlt egy-két év még nem volt elegendő. — Befejezésül arra kérem, mondjon néhány szót a Tevan Könyvkiadó sorsáról is. — Az a pénz, amit az egykori Művelődési Minisztériumtól kaptunk az induláshoz, már nem teszi lehetővé a nyereséges működtetést, így kénytelenek vagyunk fenntartót keresni, s az ajánlattevők közül azé lesz a kiadó, aki a legnagyobb összeget teszi le az asztalra. Lenthár Márta Közéleti konfliktusaink kulisszatitkai A rendszerváltozás örömét napról napra megkeserítik azok a közéleti csatározások, amelyek miatt egyre gyakrabban kell szégyenkeznünk a fejlett demokráciák előtt. Nem csoda hát, hogy szociológusok, politológusok kutatják a látványos viszályok okait, amelyek tudatosítása esetleg megteremtheti a változtatás lehetőségét is. Dr. Kulin Ferenc, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke az elmúlt napokban Békéscsabán a kultúra átmeneti korunkban elfoglalt helyéről beszélt egy szakmai fórumon, s közben roppant tánulságos elemzést adott a politikai, gazdasági háttérről is. A köztudatban a gazdaság és a politika után következik a kultúra — kezdte bevezető gondolatait —, pedig a rendszerváltozás szereplői a politikusok mellett elsősorban a kultúrahordozó értelmiségből verbuválódtak. Szerinte minden politikai ellentét levezethető a politikai értelmiség kultúrából hozott konfliktusaiból. Elgondolkoztató példát említett állítása bizonyítására: a két világháború között elevenen élő népi-urbánus ellentét csak átmenetileg került le a napirendről, most ismét fellángolt. Évtizedek múltán sem tud közös érdeket képviselni a népi és az urbánus értelmiség. Város-falu ellentétével párhuzamosan rámutatott az előadó a nálunk olyan nehezen zajló polgárosodás akadályaira is. Véleménye szerint a 18. századtól a 20. századig többször is nekirugaszkodó polgárosodási folyamat azért akadt el újra és újra, mert mindig csak egy rétegben próbált meggyökeresedni. Növelte a társadalmi ellentéteket az a tény, hogy a legkorábban polgárosodott réteg idegen ajkú volt, így a szociológiai ellentéteket megterhelték az etnikai konfliktusok is. Rámutatott, hogy a mai polgárosodási folyamatban ugyanígy jelen van az érdekellentét a polgári réteg és a polgárosodók között. Ez a feszültség jelenik meg az SZDSZ és az MDF viszonyában, de az MDF különböző irányzatainak csatározásaiban is. Tartalmas összefoglalójából érdemes kiemelni azt a gondolatot, amely napjaink gazdasági és kulturális életének viszonyát jellemzi. Mint mondta, ma mindenki azon háborog, hogy az állam nem finanszírozza a kultúrát, pedig a jelenlegi helyzet a piac- gazdaság természetéből fakad. A fejlett nyugati államokban is a civil szféra tartja el a művelődés, a művészeti élet intézményeit, rendezvényeit. Többpárti demokráciában nemcsak technikailag lehetetlen megvalósítani a kultúra állami támogatását, de a kultúra érdekeiért küzdő képviselő is elbizonytalanodik, ha ugyanabból a kosárból kell pénzt követelnie a szellemi élet támogatására, amelyből az egészségügyre, a nyugdíjazásra, s más alapvető területek finanszírozására is alig futja. A megoldást abban látná, ha az új társadalombiztosítás önállóságához hasonlóan létrehoznának egy kulturális alapot, amelyet független önkormányzat kezelne, és elosztásának irányításába más szférák nem szólhatnának bele. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szükség van a kultúra különböző ágazatainak a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolására, amellyel újabb anyagi források jelenhetnének meg. A felsőoktatás rendszerében már vannak is erre példák. Amíg mindez ki nem alakul, addig az állam fenntartja az eddig létrehozott intézményhálózatot, de fejleszteni nem tudja — mondta hallgatóságának dr. Kulin Ferenc. L. M.
