Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

a 1993. június 1., kedd HAZAI TŰKOR/SOROZAT A szolnoki tájház A Zagyva partján épült Szolnok egyik régi városrésze, a Tabán. Apró, kétosztatú deszka- oromzatos, zsúp- vagy zsindelytetős vályogházak épültek itt — meglehetősen sűrűn — szabálytalan zeg-zugos utcákat alkotva. A régi idők állapotát tükröző tabáni épületet felújították — a felvételen a szoba és berendezési tárgyai mti fotó: medgyasszay béla Príma a Prímagáz? A botrányszagú pénznek sincs szaga? Légi mentoorseg Néhány hónapos szünet után ma Székesfehérvárott ismét megkezdi működését az Aero- caritas. A szervezet a székes- fehérvári tűzoltók bázisáról indulva 100 kilométeres suga­rú körben nyújt segítséget a rászorulóknak. Az immár több éve légi mentőszolgálatként működő Aerocaritas tavaly december­ben — svájci, illetve németor­szági mintára — légi mentőőr­séggé alakult. Ez annyit jelent, hogy a mentésnél a szervezet csupán a helikoptert adja, a betegellátást azonban nem sa­ját munkatársai végzik, hanem a kórházakban, illetve az Or­szágos Mentőszolgálatnál dol­gozó szabadnapos, önkéntes mentőtisztek, ápolók, orvosok és asszisztensek. Ily módon az Aerocaritas nem tartozik sem a Népjóléti Minisztérium, sem pedig az Állami Népegész­ségügyi és Tisztiorvosi Szol­gálat felügyelete alá. A székesfehérvári Rebeka központ a 06 (22) 334-455-ös telefonszámon hívható reggel 7 órától napnyugtáig. A men­tőhelikoptert súlyos sérültek­hez, betegekhez, valamint minden indokolt esetben bárki riaszthatja, de kérhető kórház- kórház közötti légi szállítás is. Benczúr-kerti hangversenyek Az idén is tartanak Benczúr- kerti esték címmel hangver­senysorozatot a fővárosi Pos­tás Művelődési Központban. A másodízben rendezett nyári program nyitóhangversenyét június 16-án a Benkó Dixiland Band tartja. Június 25-én a Magyar Szimfonikusok lép­nek közönség elé Medveczky Ádám vezényletével. A Magyar Virtuózok kama­rakórus július első napján lesz vendége a Benczúr-kertnek. Rossini, Csajkovszkij, Men­delssohn népszerű darabjai csendülnek fel előadásukban. A dzsessz műfaját Dresch Mi­hály és együttese képviseli. Sajtótájékoztatóra hívta Sze­gedre, az algyői töltőállomásra az újságírókat és a partnereket az egy éve alakult Prímagáz. Győrfi László kereskedelmi igazgató összegezte az egy év tapasztalatait, elért eredménye­iket. — Kétszáz viszonteladóval, fuvaroztatóval tartjuk a kapcso­latot — hallottuk az igazgatót. — 1992. május 1-vel indult a holland—francia—angol— magyar érdekeltségű vegyes vállalat. Az ország területén hét töltőüzemünk működik főváro­si székhellyel. Meglehetősen elhanyagolt állapotban vettük át az algyői telepet, s amint majd tapasztalják, igyekeztünk kor­szerűsíteni olyannyira, hogy a telep jelenleg Közép-Európa legkorszerűbb és legszebb üze­me. Ötvenezer tonnára ter­veztük a töltést, jelenleg napon­ta 15-16 ezer PB-gázpalackot töltünk. Érdekességként említem, hogy dolgozóink 50 százaléka nő, akik szalagrendszerben végzik munkájukat Vagyonvédelmi és bizton­ságtechnikai berendezéseink­kel — amelyet korszerűsí­tettünk — hosszú távon nem lesz gondunk. Bemutatótermünk van már Békéscsabán, Szegeden, Ma­kón és Kiskunfélegyházán. A jövőt illetően beszélt a ke­reskedelmi igazgató arról, hogy továbbra is maradnak a palac­kos kiszerelésnél, korszerűsítik, címkékkel látják el és a szele­pek biztonságán javítanak. Ajánlja a tartályos felhaszná­lást amely ezidáig még nem terjedt el csak nagyobb üze­mekben. A kisfogyasztók ke­vésbé ismerik a tartályos meg­oldást, ami ugyan nem olcsó, de hosszú távon nyereségessé vál­hat a családi házak fűtésénél. B.V. Családi véradás A gyermeknap alkalmából szerveztek családi véradó napo­kat szombatra, vasárnapra és hétfőre a Margitszigeten. Nem elsőosztályú laboratórium a szi­get északi végénél a Bringóhin- tó Gmk „garázsa”, mégis több százan keresték fel az ideigle­nes véradó helyet hogy a gyer­meknap alkalmából véradással segítsenek a rászorulókon. Ta­valy, két nap alatt hétszázöten keresték fél a Bringóvárat. Idén már rekordot döntöttek, este 7 óráig 991 véradó látogatta meg a véradó helyet A véradás csa­ládi, jönnek kisgyerekekkel úgy, hogy amíg a szülők vért adnak, addig az ideiglenes óvo­dában játszanak a gyerekek. A legfiatalabb várakozó családtag egy négyhónapos csecsemő volt. A kerékpárkölcsönző vállal­kozók, Lefkovics Péter és Sza­bó László elmondták, hogy sze­retnék, ha kezdeményezésük hagyományt teremtene. Ha lecsúszna szeméről a ken­dő, Justitia tán a mérleget is leejtené meglepetésében. Ré­gen találkozhatott ennyi bot­rányszagú alapítványi, priva­tizációs, pénzügyi skandalum­mal, suba alatti ingatlan adás­vétellel és egyéb kétes ügylet­tel, mint amennyivel mostan­ság közéletünk szolgál... Az átlagpolgár persze túl van már a csodálkozáson, lassan a há­borgáson is. Lehangoltan tu­domásul veszi — mint az aszá­lyos időjárást —, hogy süllyed a közmorál barométere, „oda­fenn” megkezdődtek a pén­zért, posztért, gazdasági had­állásokért a kíméletlen hatal­mi harcok. Ahol a pénz, ott a választási siker? A tehetősebb politikai alakulat természetesen jobb önpropagandával, hatéko­nyabb akciósorozattal szállhat ringbe a szavazatokért, mint vékonypénzű versenytársai. A választási felkészülésnek épp úgy része a programalkotás, a szervezeti önerősítés vagy de­monstratív események szerve­zése, mint az ehhez szükséges anyagi háttér biztosítása. Ez a tény fölmentést ugyan nem, de magyarázatot adhat az eszkö­zökben nem válogató pénz- szerzési manőverekre. Magyar és cseh egyetemek in­gyenesen jutottak — a korsze­rű oktatásban nélkülözhetelen — amerikai tankönyvekhez a Soros és az Andrew Mellon Alapítvány, illetőleg a Citi­zens Democracy Corps (CDC) segítségével. A hazai oktatás­ban hiányzó kiadványok listáját maguk a felsőoktatási intézmé­nyek állították össze. Az egye­temi, főiskolai kérelmeket a CDC magyarországi irodája gyűjtötte össze a Rektori Kon­ferencia közreműködésével. Anyagi erőfölény minden áron? A politikai hovatartozás eldöntésében azonban—a ra­cionális elemek mellett — meghatározóak a szubjektív, érzelmi mozzanatok. A gazda­sági krízistől, a munkanélküli­ségtől meggyötört, várakozá­saiban csalódott választónak pedig manapság a tiszta kéz, a hiteles hang, a morális feddhe­tetlenség sokszorta értéke­sebb, mint a degeszre töltött pártbuksza vagy az elementá­ris erejű kampány. Az ügyeske­dő önszponzorálás ilyen kö­zegben roppant kockázatos politikai üzlet, mert a titkos határozatoktól a diszkrét üzle­ti megállapodásokig minden „kiszivárog”... Változik a harcmodor? A jo­gilag menthető, de mégiscsak etikai normasértésnek számító ügyek sarát persze le lehet mosni, a folt azonban sokáig megmarad. A jövő év tavaszá­ig egész biztosan. Önmaga vá­lasztási esélyeit rontja az a párt, amely ezt nem ismeri föl. Ezért még reménykedhetünk, hogy nem folytatódik a közéle­ti környezetszennyezés. De sajnos a remény nem bizonyos­ság. A könyvadomány csak egy részét képezi annak az ameri­kai tevékenységnek, amelyet a CDC és más szervezetek vé­geznek a magyarországi felső- oktatás támogatásának érde­kében. Az amerikai szakem­berek magyarországi tapaszta­lataikat összegezték Az átala­kuló egyetemek és a Javasla­tok a felsőoktatási törvényter­vezethez című tanulmányban. A kötetek magyar nyelven is beszerezhetők a CDC Ostrom utcai irodájában. Bajnok Zsolt, FEB Amerikai tankönyvek magyar egyetemeknek Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban I. fejezet-Margó története 1.-— Halló! Margó vagyok. Mit szólnál hozzá, ha ma indul­nánk? — Szia, Margó! — kiáltotta Sanyi lelkesen. — Ez szinte hihetetlen. Nagyon örülök és várlak. Beszéljünk meg egy időpontot, mikor és hol talál­kozunk? — Várjál, megbeszélem a családdal és pár perc múlva visszahívlak. Izgatottan tettem le a kagy­lót és már intézkedtem is. — Anyu, anyu, készülj, in­dulunk Frankfurtba! — Te normális vagy? Erre föl kell készülni, én... — Ha nem jössz, akkor ma­radsz, de vedd tudomásul, hogy ilyen lehetőséged soha többet nem lesz. Vendégként jönni-menni és még szórakoz­ni is, de ha nem, hát nem. — Nem úgy gondoltam, persze, hogy megyek, de én ott nem mászkálok veled le-föl. — Tudod mit, anyu? Kihí­vom Gigit is. O benne van min­den buliban. — Jó ötlet, eredj, beszélj vele. Hát persze, hogy Gigi, a ba­rátnőm igent mondott. Láza­san csomagolt, én meg közben vázoltam neki csupa nagy be­tűvel, hogy mi vár ránk. A végén már elhittük, hogy El­dorado — ahhoz képest ami ránk vár —, szükségállapot volt. Visszahívtam Sanyit. Az el­ső csöngésre felkapta a kagy­lót, biztos ott kuksolt a telefon mellett. — Hogy döntöttél? — Sanyika, még ma indu­lunk, de nagyon szeretném, ha velem jöhetne az egyik barát­nőm. Jobban érzem magam, ha nem vagyok teljesen egyedül. — Hogyhogy egyedül? És én? — Nem úgy gondoltam, de szeretném, ha a barátnőim közül valaki lenne a közelem­ben. — Rendben van, de lega­lább csinos? —Olyan, mint én — mond­tam nevetve. — Ki van zárva, olyan nem lehet, de nekem elég, ha ma­gadhoz hasonlítod. Jöhet! — És még egy. Jönni akar anyu is. Szeretne kocsit venni, és reméli, reméljük, hogy a te segítségeddel ez jobban si­kerül. — Mondd, milyen megle­petést tartogatsz még a szá­momra? — Ennyi, nem több. —Oké, jöhet mindenki. Ül­jetek egy taxiba és gyertek el az osztrák határig, Nickels- dorfban várlak benneteket. Ha elindultok még ma, akkor éjfél körül már itt lehettek. *** Szinte hihetetlen. Végre egy kis kikapcsolódás a taposóma­lom után. Munka éjjel-nappal. Nem rossz, csak fárasztó. De most ez maga a mennyország kitárult kapuja. Gondolhattam volna, hiszen a horoszkópom már hetek óta csak jót ígér. íme a beteljesülés. Ha ezt nem használom ki, hülye vagyok. Ez a Sanyi igazi úriember. Kö­zel két éve ismertem meg egy családi közös ismerősünkön, Erzsin keresztül. Szórakozó­helyen jöttünk össze. Nagyvo­nalúan rendelt és nekem, a pin- cémőnek ez imponált. Nagy rendelés, kis fogyasztás, me­sés borravaló. Hiába, a nyugat az nyugat — Maga igazán bájos. Hogy bírja ennyi munka után ezt a kedves viselkedést? — kezdte a beszélgetést. — Ilyen úriemberrel szem­ben, mint Ön, igazán nem esik nehezemre — bókoltam vissza. — Meghívhatom egy italra? — Nagyon kedves, köszö­nöm, elfogadom. Ez az ital volt a legdrágább az összes között, de a poha­ramba csak teát töltöttem. A kecske-káposzta elmélet. A vendég büszke, hogy meghív­hatott, én meg kifizettettem vele a 347 forintot egy teáért, amely jó, ha 2 forintot ér. Is­merős vagy nem, szimpatikus vagy nem, az üzlet az üzlet. Záróra után ottmaradt és kellemesen elbeszélgettünk. Elmondta, hogy jugoszláviai magyar, de évek óta kinn él Németországban. Beilleszke­dett, németül él és gondolko­dik, már majdnem igazi né­met. Ez aztán a főnyeremény! Ettől kezdve mindennapos volt a „Pipában”. Jött, látott és kicsit győzött. Kár, hogy nem fiatalabb. De hát ilyen az én szerencsém. Aki fiatal és tet­szik, az csapongó, szertelen, könnyelmű, lezser. O meg kel­lemes, kiegyensúlyozott, „született úr”. Fájdalom, hogy nem a legfiatalabb korosztály. így hát marad a szimpátia és semmi több. Bosszantott, ami­kor visszautazott. Jó volt látni a bal 3-as asztalnál és tudni azt, hogy ha megjelent, vele együtt legalább kétezer forint jött. Elment, vége. Igaz, formaságból elkérte a telefonszámomat, de hát ez nem jelent semmit, nem az el­ső eseL Volt, nincs, fene bánja — bár azért egy kicsit bántam. Pár nap elteltével telefonhoz kértek. , —Halló, Margó vagyok. — Szia. Sanyi vagyok Frankfurtból. — Csak nem? Mi újság, hogy értél haza? Beszélj! — Örülök, hogy hallak, hi­ányzol. Margó! Nagyon ked­ves vagy nekem, szeretném, ha barátok maradnánk. Kér­lek, fogadj el jó ismerősnek és engedd meg, hogy néha meg­látogassalak! — Sanyi, örülök neked! Gyere amikor kedved van, én mindig szívesen látlak. — Köszönöm. Szia! — Szia! Jó egy ilyen ismerős külföl­dön, főleg nyugaton, különö­sen pedig Németországban. Pár hét elteltével ismét tele­fonhoz hívtak. — Tessék, Margó vagyok. Kivel beszélek? — Sanyi vagyok Szegedről. — Milyen Sanyi? — Hát a frankfurti. — Á, szia! Hiába, nekem a Sanyi csak akkor ugrik be, ha Frankfurttal együtt emlegetik. Tényleg Szegeden vagy? — Igen, itt vagyok, mikor találkozhatunk? — Kilenckor kezdek, este kilenckor, a Pipában. Legyél ott. — Oké, szia! Nem véletlenül jöhetett ilyen gyorsan vissza. De hát mit akar? Nem biztattam sem­mivel. Lehet, hogy Erzsi mon­dott neki valamit? Ez az öreg tyúk nem tetszik nekem. Ked­ves, de legalább 10 lépésről pattogtatja a szavakat. Csupa számítás az egész nő. Az a típus, aki mindenütt csak pénzt lát, semmi mást. Pénzt az asz­talnál, az ágyban, a kocsiban, mindenütt. Hogy kerülhetett kapcsolatba ez a rendes fiú ez­zel a boszorkány idegenveze­tővel. Csak nem behálózta? Hiába, a jóindulat, a hiszé­kenység gyakran szül ilyen visszás helyzeteket. Kezdtem sajnálni ezt a derék fiút. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom