Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

ißEKL'MDiUIHIRUP

MEGYEIKÖRKÉP

1993. június 16., szerda

O

Sarkadi nyugdíjasok Székelyföldön

A közelmúltban négynapos székelyföldi kiránduláson vettek részt a sarkadi nyugdíjasok érdekvédelmi szervezetének tagjai. A nyugdíjasok megismerték Erdély egy részét, jártak a Székely-múzeumban és látták Erdély legszebb városait. A sarkadi nyugdíjasok énekes művészeket is vittek magukkal az útra, akiknek fellépése még emlékezetesebbé tette a székelyföldi emberekkel kialakult barátságokat.

//

Ősszel:

templomépítés

Újszalontán ez év őszén megkezdődik a református templom építése — kaptuk a hírt Szabó Lajos polgármestertől. A tervek szerint az építkezés három év múlva fejeződik be.

Választás a VOSZ-nál

A Vállalkozók Országos Szövetsége Békés Megyei Területi Csoportja tisztújító taggyűlést tartott, ahol a csoport elnökévé választották Bényei Gábort, társelnökeivé pedig Bődi Jánost és dr. Futaki Gézát.

„Nagyon nehéz másfél évet tudhatunk magunk mögött”

Gazdára vár az Orosházi Üveggyár

Csont József másfél éve ül az igazgatói szék ben

Lassan egy éve tart már a Pan- nonglas Ipari Rt. gazdasági felszámolása. Az Orosházi Üveggyár az ország egyik legnagyobb üzeme és sorsa nem közömbös Békés megyében sem, hiszen több mint ezer embernek adott megélhetést fennállása óta folyamatosan. Nehezíti az iparág helyzetét, hogy a konzervgyárak, a bor- palackozók, általában a feldolgozóipar válságban van. Ezért a piac beszűkült, több nagy hírű nyugat-európai üveggyár is csődbe ment már.

Mi a helyzet Orosházán? — erre a kérdésre kerestük a választ Csont József igazgatótól, aki másfél éve tölti be az igazgatói tisztet.

— Nagyon nehéz másfél évet tudhatunk magunk mögött, mert a piacvesztés sok gondot jelentett. Termelési kapacitásunkat is ehhez kellett igazítani. Hosszas vezetői vita folyt arról, hogy mennyire fejlesszük vissza a termelést, hiszen a korábbi években a gyár teljes kapacitással működött, ennek megfelelő monumentális infrastruktúrával. Személy szerint nekem és munkatársaimnak az volt a célunk, hogy mindenáron életben tartsuk a gyárat és megőrizzük az emberek munkahelyét. Létszámcsökkentést nem hajtottunk végre, azonban a periférián dolgozó kisegítő egységeket arra ösztönöztük, hogy kft.-kbe, betéti társaságokba tömörülve dolgozzanak, s így segítsék a fő tevékenységet az üveggyárban. Jelen pillanatban 6—8 ilyen jogi személyiség alakult a gyár területén és most is van

1—2 folyamatban. Az emberek ilyen módon megőrizhették munkahelyeiket — kezdte beszélgetésünket Csont József.

A felszámolást végző Re- org Kft. az igazgatóval együttműködve megoldotta a szinte lehetetlennek látszó feladatot és működés közben hajtják végre a felszámolást, amelynek jövő év közepére be kell fejeződnie. Az Orosházi Üveggyár eközben nemcsak termelt, hanem eredményt mutatott és gyarapította a vagyont. Az is szinte példa nélküli, hogy a felszámolás alatt bérfejlesztést hajthattak végre és ma is alkalmazzák a teljesítménytől függő mozgóbérrendszert, ami havi átlagban százalékosan eléri a dolgozók alapbérének 25—-30 százalékát. Tehát a kereseti viszonyok nem romlottak, hanem javulást mutatnak.

— A felszámolás minél gyorsabb végrehajtása nagyon fontos számunkra, de ez alatt az idő alatt megvalósult az itt dolgozók régi álma, a sokat áhított önállóság. Jelenleg minden tekintetben független és önálló lesz a cég. A piaci viszonyok 75 százalékos kapacitáskihasználást engednek ismert okok miatt, azonban az itt gyártott termékek minőségileg igen magas követelményeknek tesznek eleget. Exportálunk üvegárut Német-, Francia- és Olaszországba, a FÁK államaiba és Horvátországba is. Néha ér emiatt bennünket bírálat, mert magas a szállítási költség (az üvegár 30 százaléka), így kevés nyereség képződik a terméken. De úgy hiszem, még mindig jut annyi, amennyi a kiadásainkra és a bérre szükséges. Ha ezt nem csinálnánk, komoly gondjaink keletkeznének — tájékoztat az igazgató.

A fölszámolás ideje alatt az Orosházi Üveggyár vezetőinek nehéz előre tervezni, nem kezdhetnek új beruházásba, nem végezhetik el a szokásos kemencefelújításokat sem. Ebből a helyzetből igyekeznek minél előbb kilépni. Céljuk, hogy mihamarabb eladják a gyárat. A hitelezők kielégítése után tiszta lappal indulhatna tovább az üzemeltetés.

— Tavaly meghirdették eladásra a gyárat. Három jelentkező volt, egy külföldi, aki gyorsan vissza is lépett, és két belföldi. Közülük az egyik látszott komolyabbnak, de az anyagi fedezetet ő sem tudta felmutatni. Legalább — a megvételen túl — egymilliárd

forint kellene forgóeszköz finanszírozására. Nagyon kevés magánszemély tudná ezt az összeget produkálni. Bízom azonban abban, hogy három-négy hónap múlva már új tulajdonos irányítása mellett dolgozhatunk tovább. Addig is mindent megteszünk, hogy a gyárat működésben tartsuk. Reménykedünk abban is, hogy az élelmiszergyártás fellendül és a piaci helyzet is kedvezőbbé válik. Most is van érdeklődő az üveggyárra, mindannyian magyar természetes személyek, befektetők, olyanok, akik üveggyártási tapasztalattal valószínűleg nem rendelkeznek. Talán ez is erősíti bennünk a hitet, hogy az itt dolgozó 1600 személy megőrizheti munkahelyét, mert az új tulajdonosnak is szüksége lesz szakemberekre — mondotta Csont József igazgató.

A gyár vezetőitől megtudtuk, hogy elbocsátást a jövőben sem terveznek, bár átszervezések lesznek. A piac felfutásával még létszámnövekedés is várható az Orosházi Üveggyárban. A négy öblöshuta közül három termel, egy felújítás alatt áll. A hengerelt síkhuta szintén üzemel. Az elmúlt másfél év alatt komoly szervezetkarcsúsítást hajtottak végre. Például a 40 főosztályból, osztályból ma már mindössze 15 létezik. Ez is elég az irányításhoz. Az igazgató vállalta, hogy a privatizáció befejezése után, október végén lapunk számára újabb tájékoztatást ad.

Papp János

Áll az új víztorony Kígyóson

Szabadkígyósón tegnap a helyére emelték a Lajosmizsei Hidrofém szakemberei az új víztornyot — felsó'képünkön —, amely 200 köbméter víz befogadására szolgál. A hidrogló- busz biztosítja a településen az állandó víznyomást a vezeték- rendszerben, valamint a víztartalékot. Az alsó fotón: hatalmas csavarokkal rögzítik a tornyot fotó: fazekas ferenc

Lapát, kapa, locsolócső - Battonyai rendőrök zöldben

Parképítés - Rágyánszky-adományból

Aki látta korábban a jelenlegi battonyai rendőrőrs udvarát, most elámul az ott tapasztalható változásokon. Pedig nem történt semmi különleges dolog, csupán szakszerűen parkosították a hatalmas udvart. Ottjártamkor az éppen ráérő rendőrök féltő szeretettel ápolták a friss gyepet, locsolták a nemrégiben kiültetett cserjéket és egyéb dísznövényeket.

— Erre is telik? — kérdeztem az őrs parancsnokát, Ki- nyó György alhadnagyot. Válaszként az irodába invitált, s elébem tett egy levelet: „A rendőrőrs környezetének szépítésére küldünk 35 db örökzöld növényt, 10 db nyírfát, 10 db tulipánfát és 50 darab örökzöld és lombos kicsiny növényt térítésmentesen, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre. A földlabdás növények földlabdáján lévő zsákszövetet nem szabad lebontani, levenni, azzal együtt szíveskedjenek elültetni. Az elültetést követően pedig a talaj felszínén öntözési tányérokat szíveskedjenek kiképezni, és bő- .ségesen beöntözni az elültetett növényeket. A nagyobb, hosszabb fenyőket célszerű beöntözés előtt műanyag zsineggel három irányban kikötni, hogy az esetlegesen keletkező szélvihar ki ne döntse az elázott talajban lévő növényeket. Környezetszépítő munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok Önöknek, Batto- nya város lakosságának.” Aláírás: Rágyánszky János arborétumvezető, Orosháza.

— Ez igen!—adom vissza a levelet. — Hogyan kezdődött? — kérdezem már ismét az udvaron.

— Sorja van ennek, mint a lepényevésnek — mosolyog a bajsza alatt Kinyó György. — Ez egy iszonyatosan mély fekvésű elhanyagolt terület volt.

— Először is le kellett bontanunk a régi, rogyadozó melléképületeket — emlékezik vissza Szitás Ferenc törzs- zászlós. — Utána a három battonyai téesz segítségével fel- töltöttük az udvart. Összesen 104 kocsi föld kellett ide. Mikor a gépek elvonultak, kézzel folytattuk a „finomítást”, az egyik zugba, amit a tolólap nem tudott megközelíteni, belapátoltunk vagy 2-3 teherautónyi földet. Délután kettőkor letettük a szolgálatot, hazamentünk, átöltöztünk, és utána csináltuk, ameddig láttunk. Senki sem húzta ki magát a munkából, az egész őrs itt dolgozott. A betonozáshoz kaptunk segítséget a polgármesteri hivataltól. Mindez még tavaly történt.

— A füvet is tavaly vetettük — veszi át a szót Balázs József törzszászlós. — A magot a kapitányságtól kaptuk, aztán Nenádov Bandi hozta a kis kézi vetőgépét. Sajnos az aszály, no meg ez a töltött talaj nem kedvezett a fű növekedésének. De locsolással megmentettük, megemberelte magát, gyep lett belőle.

— Most, mikor jött, a csemetéket locsoltuk — folytatja Szitás Ferenc. — Orosházán jártam középiskolába, kellemes és szép emlékek fűznek a Rágyánszky Arborétumhoz, a rózsakerthez. Ezért én külön örülök Rágyánszky úr ajándékának.

Szabó László főtörzs még hozzáteszi az elhangzottakhoz, hogy Rágyánszky László ingyen látta el őket szaktanácsokkal, sőt a növényekét a saját költségén szállította ide.

— Vajon mi ennek a nagylelkűségnek a magyarázata? — kérdezem.

— Említhetném a személyes ismeretséget — mondja a parancsnok —, lenne is ebben igazság. Mégis inkább azt hiszem, hogy Rágyánszky úr szakma-, illetve ügyszeretetében rejlik a magyarázat. Itt volt egy gyönyörű üres tér, szinte kínálta magát a kertművésznek. Azon leszünk kollégáimmal, hogy megfeleljünk a bizalomnak. Néhány év múlva egy csodálatos Rágyánszky- kertben gyönyörködhetnek a hozzánk betérők. M. Gy.

„Még ezt kellene felújítani!” — mutatják az őrs udvarán álló filagóriát