Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
a 1993. június 2., szerda MEGYEI KÖRKÉP i 1 Tetemes kiadás Dombiratoson elkezdték a középületek érintés-, villám- és tűzvédelmi felülvizsgálatát. A hiányosságok megszüntetése várhatóan 300 ezer forintba kerül. / Épül az új piac Füzesgyarmaton befejezéséhez közeledik az új piac építése. A butiksor tető alatt van, a kivitelezők már a térburkolat lerakásához is hozzáfogtak. Ha minden rendben megy, május végére elkészül a falu dekoratív új piactere. Fúvóssiker Szeghalmon Péntek este ismét előrelépett a Szeghalmi Ifjúsági Fúvószenekar. A városi művelődési központban rendezett minősítő hangverseny szigorú szakértői zsűrije a show-kategóriá- ban ezüst, a koncert katagóriá- ban arany minősítésre tartotta alkalmasnak őket. Mint Balázs Árpád, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke, aki most a zsűri elnöke volt, a díjátadáskor elmondta, nagyon kevés zenekarvan, amelyik az igen szigorú nemzetközi minősítő feltételeknek ilyen magas szinten megfelel és ez csak növeli az ifjú zenészek és karnagyuk, Kiss Tamás érdemeit. Tbvább bővül a szennyvízhálózat A Martinovics és a Belencéresi utca sarkán készül az átemelő FOTÓ: FAZEKAS FERENC A tavasszal kezdték el építeni Mezőberényben a 62 millió forintos költséggel készülő szennyvíztisztító és hálózat- bővítés részeként a 7. számot viselő szennyvízöblözetet. A munkálatokat versenytárgyaláson a szolnoki székhelyű Ke- viterv AQVA Kft. nyerte el, mely cégnek alvállalkozója a mezőtúri Vízgazdálkodási Társulat és a helyi RÉV Kft. A 830 méter hosszúságú 7-es öblözet 200 milliméter átmérőjű gerincvezetéke a Belencéresi utcán halad, melyhez csatlakozóan folyik egy újabb, ötven lakást tömörítő társulat szervezése. A program keretében a jelenleginek kétszeresére bővül a városi szennyvíztisztító telep is, elkészültével a napi tisztítókapacitása 1150 köbméter lesz. Az építést a RÉV Kft. szakemberei végzik. —sz— Védtelen természetvédelem Az egyesület megvenné a szürkemarhát Régóta húzódik a Körös—Maros Nemzeti Park megalakításának ügye. Csütörtökön Gyoma- endrődön jöttek össze a Körös—Maros Nemzeti Parkért Egyesület tagjai, hogy — lehetőségükhöz mérten — felgyorsítsák az eseményeket, a legégetőbb kérdésekben megoldást találjanak. Dr. Sípos András elnöktől megtudtuk, hogy ennek a kibővített elnökségi ülésnek az is a célja, hogy helyzetjelentést állítson össze, amit azután eljuttatnak a legilletékesebbeknek (minisztériumok, országgyűlési képviselők). — A 24. óra utolsó percei vannak hátra, hisz az érintettek csak gyarapodnak, a terület viszont rohamosan romlik. A ten- niakarók pedig egyre magasabb falakba ütköznek — mondta az elnök. A témához kapcsolódva többen sérelmezték, hogy régiónk mostohán kezelt terület, az Alföld-program is csak arra jó, hogy mentőövet dobjon a halódó intézményeknek. Az egyik felszólaló határozottan kijelentette: keményíteni kell, ha a törvényes eszközökből kifogyunk. — Egyértelmű, hogy íróasztal mellől nem lehet a terület átrendeződését látni — mondta Réthy Zsigmond társelnök, aki kételyeit fejezte ki a terület kezelése kapcsán is. A napirendek között szó volt az Alföld fásításáról, valamint a nagy nyilvánosságot is foglalkoztató szürkemarha-állomány sorsáról. Szelekovszky László megyei természetvédelmi felügyelő a fél éve tartó huzavonáról tájékoztatta a megjelenteket, elmesélte kezdeményezéseiket, eredménytelen tárgyalásaikat, az ígérgetésekben ugyan bővelkedő, de megalapozatlan biztatásokat. Mint arról már mi is többször írtunk, a kardoskúti Fehértón lévő telep (az orosházi Új Élet Mezőgazdasági Szövetkezet tulajdona) nemcsak a szürkemarhának „otthona”, hanem különböző juhfajtáknak. Van itt cigája, racka, merinói. De visszatérve az országosan jegyzett törzstenyészetre: az állomány tartása komoly veszteséget termel a szövetkezetnek. (Az állami támogatás 5 éve nem változott!) Ahogy az Új Élet képviselője, Huszárik István fogalmazott: tovább nem tartható ez az állapot, a szövetkezet minden megoldást szívesen fogad. Ekkor egy Kovács László nevű vállalkozó emelkedett szólásra, aki tájékoztatta az egyesület tagjait szándékáról: ha tisztázódik a tulajdonosváltás kérdése, akkor ő és cége hajlandó besegíteni az állomány tartásába. Ezért cserébe a pitvarosi pusztán legelőterületet kér. A vita végén a Körös—Maros Nemzeti Parkért Egyesület elnöke szavazásra bocsátotta a kérdést: ha az egyesület anyagi helyzete úgy alakul, akkor megvegyék-e a fehértói szürkemarha állományt? Két tartózkodás mellett a tagok elvi támogatásukról biztosították az elnököt. Cs. I. Olvasóink írják ■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Kompromisszummal zárult a garázsügy Lapjuk május 5-ei számában, B. Sajti Emese és Kiss A. János tollából a gyulai autóbusz-pályaudvar melletti terület beépítésének körülményeit boncolgató írás jelent meg. A szerzők többek között arra hívják föl az újságolvasók figyelmét, hogy az önkormányzat az ügy intézése kapcsán hozzá nem értést tanúsított. Természetesen én ezt másképpen látom, ezért engedjék meg, hogy néhány, elsősorban szemléletbeli változásra hívjam föI a figyelmet, egyúttal rávilágítva azokra a megfontolásokra, amelyek a döntéseinket motiválják. A garázsépítésben érintett körzet lakásainak száma körülbelül 280, az építhető garázsoké pedig 33. Valószínű tehát, hogy nem elégíthető ki minden igény, a beépítési helyzet ugyanis adott, s az alapvető városképi-városrendezési szempontok, valamint a jogszabályok által előírt védőtávolságok figyelembevételével több garázs itt nem helyezhető el. Elsősorban azért, mert az autóbusz-pályaudvar nagy forgalmú üdülővárosunk fontos érkezési pontja, ahol a vendégeket nemfogadhatja egy külvárosi jelleget adó garázssor. Ezért döntött úgy a testület, hogy a pályaudvar mellé olyan vonzó homlokzatú üzletsor kerüljön, amelynek ügyét a garázsépítéstől külön és eltérő árakkal kell kezelni. Egyébként jogos és indokolt akarata lehetett volna a testületnek az is, ha környezetvédelmi és esztétikai okok miatt egy belvárosi zöldterületen nem engedélyezi garázsok építését. Érdemes lenne bővebben kitérni a szempontok sokféleségére, amelyek egy-egy beruházás kapcsán jelentkeznek. Ez esetben például üdülőterületi határon belül vagyunk és egy olyan ipari üzem szomszédságában, amelynek zajkibocsátása 10 decibellel meghaladja az engedélyezett határértéket. Ezért egy néhány évvel ezelőtt megkötött szerződés értelmében az önkormányzat bizonyos terület átengedése fejében zajvédő zöldsáv telepítését vállalta. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a zaj előírt szintre való csökkentéséhez 120 méter széles örökzöldekből álló sáv létesítésére lenne szükség. Ilyen műszaki, fizikai és városképi adottságok között rendkívül bonyolult érdekegyeztetési folyamatot kellett a polgármesteri hivatalnak levezényelnie. Még figyelemreméltóbb, hogy milyen sok érdek kerül szembe egymással egy ilyen kedvező fekvésű telek beépítése esetében. A szabó ktsz-t üzleti szempontok vezetik, a garázsépítő közösség tagjai lakásukhoz közeli garázsokat akarnak, ugyancsak mások nyugodt, csendes, tiszta és esztétikus környezetet, s minél nagyobb zöldfelületet szeretnének. Az egész város érdeke továbbá az, hogy vonzó külső kialakításával a gazdasági hasznot hozó üdülőterületi jelleg erősödjék. Az üzletek tulajdonosai pedig minél forgalmasabb helyre igyekeznek telepedni. Ez mind választópolgári érdek, ezért a jövőben számítani kell arra, hogy mennél többféle érdek jelenik meg egy-egy beruházás kapcsán, annál hosszabb egyeztetési folyamat fogja az engedélyezést megelőzni. Akkor hozható jó, a későbbiek során nehezen támadható döntés, ha abba előzőleg már minden szereplő belenyugodott. Ez a demokrácia sajátja és a fejlett nyugateurópai országok gyakorlata is ezt igazolja. A konkrét eseményeken túl van a cikknek más üzenete is. Azt érezteti többek között, hogy az elmúlt évtizedek városrendezési hibái folytatódnak a rendszerváltozás utáni gyakorlatban is. Ami a kommunizmus éveiben történt a várossal, azt érdemes lenne több, hasonló méretű cikkben földolgozni. Kár, hogy a megyei sajtó vagy akár a ,,Garázsfészek Gyulán” írói annak idején nem jeleskedtek azok védelmében, akik egzisztenciájukat kockáztatva a nyilvánosság előtt is felléptek az esztelen városrombolás ellen. Az elmúlt negyven év városrendezési öröksége sajnos éppoly realitás számunkra, mint például az egész országnak a felelőtlenül fölhalmozott 20 milliárd dolláros államadósság. A kényszerpályát pedig — amelyen haladunk — nem azok építették, akik most annak hátrányaival küszködve minden jó szándékuk ellenére sem hozhatnak olyan döntéseket, amelyek meg nem történtté tehetnék a múlt durva hibáit. Helyes törekvése a sajtónak, hogy ellenőrző szerepét komolyan vegye. Köszönettel vesszük tehát a határidők betartására vonatkozó megjegyzést, s igyekszünk ezeket a hibákat elkerülni. Ettől eltekintve úgy érzem, eljárásjogi kifogás az ügy kapcsán nem hozható föl. Ami az újságírók és az olvasók számára valóban szokatlan lehet az, hogy a hivatal, mint a testület döntéselőkészítő szerve, az érdekegyeztetést is végezte. Amint azt már említettem, ez volt az időbeni elhúzódás oka, nem pedig az ügyintézés hosszadalmassága. Az ügy végül is kompromisszummal, tehát a felek legkisebb érdeksérelmével zárult, az adott körülmények között pedig ez a legjobb megoldás. Talán sikeresebb lett volna a közvélemény tájékoztatása, ha előzőleg a másik fél is me ghall gatt atik. Végezetül engedjenek meg egy kérdést. Hogyan kell értelmezni a cikkükben előforduló „lakótelepszerű televény" kifejezést? A „tele- vény” szóval ugyanis ebben az összefüggésben még nem találkoztam. Olvasáskor egy pillanatra elbizonytalanodtam, de a Magyar Értelmező Kéziszótár megerősített abban, hogy jelentése: „szerves eredetű anyag a talajban”, illetve az „ebben bővelkedő, zsíros termőtalaj”. Gyula, 1993. május 14. További hasznos munkálkodást kíván Béres István VÁROSFEJLESZTÉSI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI OSZTÁLYVEZETŐ * * * Nem volt rossz gyakorlat korábban, hogy a közigazgatásban elhelyezkedőknek legalább egy alapfokú szaktanfolyamot miha- marébb el kellett végezniük. A hallgatóknak az egyszeregy tájékán azt tanították: az ü- gyintézési határidők — mint az állampolgári jogok fontos garanciái — szentek és sérthetetlenek. S ha elvéti a hivatal, viselnie kell akár anyagi következményeit is. Persze velünk — nem vagyunk ügyfelek — egy köszönetféléve] is el lehet intézni a dolgot. Amúgy a cikk csupán a hivatal egy darabkájának packázásairól szól. Arról nem kívánunk véleményt nyilvánítani, hogy a kevésbé jó értelemben vett bürokrácia milyen — például demagóg? — érvekkel igyekszik védeni a mundér becsületét, de azt sejtjük: jó oka lehet rá. A másik fél meghallgatásáról: két év dokumentumai között tallózva a cikkben mindkét féltől bőven idéztünk, s kérdés számunkra, hogy hol olvasható az egyik fél közvetlen nyilatkozata? A „televény” adott szövegkörnyezetben való értelmezését nagy természetességgel rábíztuk az olvasóra: hittünk irodalmi pallé- rozottságában. Mondhatnánk, hogy az említett városépítészeti megoldás olyan „szerves eredetű anyag a talajban”, amelyet oda csinált valaki, de nem mondjuk. Csak tájékoztatásként: a szótárban az idézett szócikk utáni kis jel arra utal, hogy a címszó etimoló- giailag (a szófejtés tudománya szerint) összetartozik a jel után található szóval, ez esetben a „telek”-kel. Ennek jelentése pedig: „(Lakóterületen lévő) kisebb földterület, amelyen ház áll v. amelyen építkezni lehet”. Mi tagadás: trágyát is jelent. S nekünk valami tényleg bűzlött... B. Sajti Emese—Kiss A. János
