Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
fj&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mezőgyán, élelmiszerbolt Az oldalt írta: Magyar Mária és Fábián István. A fotókat Fazekas Ferenc készítette Falu a Falurádióban Újszalonta. — A község életéről a közelmúltban egy félórás riportot hallhattunk a Falurádióban. Kovács Pál riporter Szabó Lajos polgármestert, a földrendező bizottságot, egy kertészcsaládot és Kenéz István személyében egy földvisszaigénylőt szólaltatott meg. „Világháborús” parkosítás Kötegyán. — Nem régen fejeződött be a község centrumában felállított I. és II. világháborús emlékművek környékének rendezése, parkosítása. Országjárás segítséggel Sarkadkeresztúr. — A község általános iskolájában hagyomány, hogy minden tanév végén tanulmányi országjárásra viszik a pedagógusok a gyerekeket. Az iskola 80 ezer forintnyi támogatást kapott az önkormányzattól a kirándulások (és a gyermeknapi rendezvények) lebonyolítására. A közbiztonságért Méhkerék. — Önkormányzati támogatással és rendőrségi segítséggel a községben július 1-jén megalakul a polgárőrség, amely célul tűzte ki a közrend, a közbiztonság megszilárdításában, valamint a va- gyonvédelemi feladatok ellátásában való aktív részvételt. A polgárőrség felállítását a lakosság szorgalmazta. Startolt a gyógyszertár Geszt. — Befejeződött a községben működő fiókgyógyszertár felújítása, így háromhetes szünet után ismét helyben kaphatják meg gyógyszereiket a geszti lakosok. A gyógyszertár heti három alkalommal másfél óráig tart nyitva. Festés és gaztalanítás Mezőgyán. — Május 1-jétől tíz közhasznú munkást alakal- maz a helyi önkormányzat. Az ideiglenesen felvett munkások a közterületek gondozásáért felelnek. Ezidáig a nagygyan- téi közterületek gaztalanítá- sát, a temetők parkosítását és az orvosi rendelő festés-mázolását fejezték be az alkalmazottak. / Útalap 2 km-en Kötegyán. — A községben közel 2 km hosszúságban épült útalap a közelmúltban a Bartók, a Táncsics és a Köztársaság utcákon. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 9., szerda Arcul csapott parasztok Geszt. — A kisgazdapárt geszti szervezete élén „Öcsi bácsi” áll. A faluban legalábbis mindenki így szólítja a nagyszülői ágon orosz származású Balogh Vladimírt, akivel találkozásunkkor a helyi parasztság helyzetéről beszélgettünk. — Amióta megkezdődtek a munkák a földeken, nagyon kevés időnk marad gyűlésezni — mondta bevezetőjében. — Persze nemcsak ez az oka, hogy egyre kevesebbet találkozunk egymással. Mindenki úgy érzi, arcul csapták a parasztot. Nem jutunk elfogadható hitelekhez, a magyar mezőgazdasági támogatás messze elmarad a Nyugat-Európai szinttől, az állatszállítások igazságtalanul folynak, sok a visszaélés, aminek nincsenek következményei, rengeteg a külföldről behozott termék, ami a porig sújtja a magyar parasztot, elhúzódnak a földlicitek, s a gazdálkodni akarók nem jutnak időben a földjeikhez. Szóval kicsit kiA községben ezidáig 25 gazdálkodónak oldódott meg a földügye, a júliusi licitre további 20-an várakoznak — mondta a kisgazdák vezetője ábrándultak vagyunk. Sokan érzik úgy, hogy a gyűléseinkkel sehová sem jutunk... Az általános gondokon túl a geszti kisgazdáknak egyéb helyi problémákkal is meg kell küzdeniük —■ tudhattuk meg ezek után. — A képviselő-testületben kisebbségben vagyunk, s ez bizony a szavazásoknál igencsak rossz pont a számunkra — folytatta beszélgetőpartnerem. — Csak egy példát említek. Mi nem akartuk elherdálni a község vagyonát azzal, hogy eladjuk a szolgálati lakásokat. De mindhiába. A többség máshogy voksolt. Vagy itt van a tsz. Ha kicsit is rugalmasabbak lettek volna, már régen kiadták volna az egyéni gazdálkodóknak a földet, hogy azok minél előbb munkához lássanak. De említhetném a sertésszállításokat is. A helyi felvásárló csak azokat sertéseket viszi el, amelyekre a központtól utasítsát kap, hogy elviheti. Márpedig a geszti paraszt sem eszetlen, hogy ne lássa meg: a szállítások bizony nem a lejelentés sorrendjében folynak. Mindennek ellére Balogh Vladimir a jövő évi választásokon újra csak a kisgazdákra voksolna, de mint mondta, a helyi vezetést már szeretné valaki másra átruházni, akinek több energiája lesz harcolni a parasztságért. Kígyó, de uborkában... Az ifjú Netye Tivadar édesapja (képünkön jobbról) a Sluis & Groot vetőmagokról nevelt saját „uborkáskertjét” mutatja be az érdeklődőknek Méhkeréken — talán nincs is porta fólia nélkül. Netyééknél húsz éve családi a vállalkozás a Sluis & Groot-féle vetőmagok hajtatása, termesztése. Hetente kétszer szednek, hathét mázsát, s irány a pesti „nagybani”! Most negyvenért veszik, egy hete 33 forint volt kilója. A legnagyobb baj, hogy eljutottak a határhoz, amikor csak éppen megéri a hatalmas befektetés. Korábban mással is foglalkoztak, de az utóbbi években az ő kertjükben a kígyóuborka a sláger. Mivel mesterfokon termesztik, nem véletlen, hogy az ismert vetőmagcég gyakorta náluk rendezi szakmai konzutációját. Ifjabb Netye Tivadar a bőséges kora délelőtti locsolás után beszél a feltehetően más gazdákat is érdeklő újdonságokról: — A nem régen nálunk rendezett termékbemutatón a Kertészeti Egyetemen tanító Terhe tanár úr tartott előadást. Új műtrágyákat mutatott he. A kálium-nitrát megakadályozza az uborka meggörbülé- sét, a kálcium-nitrát pedig egészségesebbé teszi az új hajtásokat. Nem mellékes az sem, hogy ezer négyzetméterre ezekből csak I kiló kell... Még „korszerűbb” újdonság a Ferticare komlex műtrágya, amely olcsóbb és Netye gazda szerint hatásosabb a Holdungernél. Végül azonban hangsúlyozza: ezek a növények nagyon kényesek, lehet, hogy három portával arrébb már sok minden módosul—ha kis mértékben is — a vízből, trágyából, szóval majd mindenből. Győztesek és galagonyafa Sarkad. — Az elmúlt hétvégén Sarkadon tartották meg a környezetvédelmi világnap megyei rendezvényét. Ezen a napon hagyomány, hogy az óvodások és az iskolások számára a természetvédelemmel összefüggő aszfaltrajzversenyt hirdetnek meg a rendezők. így volt ez Sarkadon is. A legszebben rajzolókat Nadabán János, a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója ajándékokkal jutalmazta meg. Óvodás kategóriában Kovács Gábor, Széplaki Enikő és Tokai Katalin rajzait találták a legszebbnek, a legötletesebbnek. A kisiskolások körében Balogh Anikó, Regensburger Ildikó és Nagy Ildikó kaptak jutalmat, míg a nagyobbak közül Csepre- gi Mátyás, Balogh Imre és Besztercei Balázs vitték el a pálmát. Ugyanezen a napon a természetvédelmi ünnepség emlékére galagonyafát ültetett el Tóth Imre polgármester és Kádár Péter országgyűlési képviselő a Bartók Béla Művelődési és Szervező Központ előtti téren. Földisten 35 családban Mezőgyán. — A sarkadi és a mezőgyáni önkormányzatok által létrehozott Ceres (Földisten) Alapítvány a gyakorlatban is megkezdte tevékenységét. Mint arról Szabó István polgármester tájékoztatta lapunkat, Mezőgyánban az említett földprogram keretén belül 35 szociálisan rászorult család kapott kukoricával bevetett földet, amelyet az önkormányzat az állami tartalékföld terhére ingyenesen bocsájtott « családok rendelkezésére. Egy szebb kastélyparkért Geszt. — A községben június 1-jén megkezdődtek a közhasznú munkák. Az önkormányzat 15 olyan személyt alkalmazott, akinek semmiféle járandósága nem volt, s a többségük még csak a munkanélküli nyilvántartásban sem szerepelt. A munkások feladata a temető, a kastélypark és egyéb közterületek rendbetétele. Nem értem... A politikusok első körön azt ígérték, legkésőbb augusztusban véglegesen megnyílik a határ Nagyszalonta és Sarkad között. Az átkelő helyén azonban mély csönd van. Csak a szél dúdol néha áfák, a bokrok és a néhány ideiglenesen felállított sorompófa között. „Én már a decemberi megnyitást is kétlem” —legyintett lemondóan néhány nappal ezelőtt dr. Rúzsa György méhkeréki polgármester. Hiába a határ- menti települések lelkesedése, a polgármesterek időt, pénzt, fáradságot nem kímélő energiája, hiába a nép akarata, ha a „nagy tárgyalóasztalnál" nem egyeznek a felek. Eddig mindig úgy tudtuk, a „román partnerek miatt” nem haladnak a dolgok előre. De biztos, hogy így van ez? Antall József miniszterelnök nemrégen kijelentette, hogy a magyar—ukrán államközi megállapodás „nem precedens” érvényű. Magyarul az ukránok esetében lemondtunk ugyan mindenféle területi igényről, de ugyanilyen megállapodást a többi szomszédunkkal nem írunk alá. A mindig gyanakvó román politika persze azonnal tiltakozni kezdett, mire Antall József így indokolta kijelentését: ,A régi szomszédainkkal a háború után egyszer már aláírtunk efféle szerződést. Miért ismételgetnénk hát folyton magunkat?” Igen ám, csakhogy közben volt nálunk egy rendszerváltás, és a román fél talán azt szeretné tudni, hogy az új rendszer vezetői is ugyanúgy gondolkodnak-e a területi igényekről, mint az elődeik. És ha csakugyan nem akarunk háborúzni Erdélyért, akkor nem értem, miért ne lehetne megerősíteni a korábban már aláírt területi kérdéseket. Ha a célunk valóban a békés egymás mellett élés minél több és minél könnyebben átjárható határokkal, akkor miért nem lehet ezt a gesztust megadni a román partnereinknek!? Nem értem... Nem csak én, a határmenti településeken élők sem. ( a/"' oUg/mÍX, Lelkésznő a végeken Geszt. — A debreceni tájon született Gáspár Katalin református lelkésznőt hétvégén beiktatták a geszti gyülekezet szolgálatába. Ezáltal a község teljes jogú lelkipásztorává vált. Egy ifjú lelkésznő a végeken. Geszten, ahol a madár is csak ritkán jár. Vajon miért döntött így? — kérdeztük tőle a beiktatás előtt. íme a válasza: — Isten előtt nincs reménytelen eset, így reménytelen község sem. Isten egyetlen településről sem feledkezik meg, így a gesztieknek is kiparancsolta lelkipásztorukat, aki most én lehetek. Másfél éve szolgálok e községben, volt időm megismerni az embereket, akik közül eddig soha senki nem mondta azt, hogy nem segít nekem, bármit kértem is. Egy munka eredményét pedig csak hosszabb idő elteltével lehet látni, s én úgy Gáspár Katalin a beiktatás pillanatában gondolom, ezek az emberek megérdemlik, hogy egy lelki- pásztor hosszú időt töltsön közöttük... • Emberből Méhkerék — Sorozatunkban közismert Sarkad térségi személyiségeket mutatunk be egy-egy emberközeli kérdés kapcsán. „Kiszemeltünk” ezúttal Szegedi Lajos, Méhkerék jegyzője. Kérdésünk a következő volt: — Mit csinálna azon a napon, amelyiken megtudná, hogy 10 millió forintot nyert a lottón? Mit vásárolna belőle legelőször? — Azon a napon nagyon elcsodálkoznék, mert nyerési vonatkozásban mindeddig nagy ívben került a szerencse—válaszolta a jegyző. — Csodálkoznék, de nem annyira, hogy ez megbontaná a napi munkaprogramomat, hiszen jelenleg még elég nyugodt idegrendszerrel rendelkezem. És bár nagyon szépen hangzik a 10 millió, majdnem biztos vagyok afelől, hogy mire én ekkora összeget nyerek (ismerve az infláció mavagyunk gyarországi sebességét), már korántsem fog annyit érni, mint most, amikor erről beszélgetünk. Hogy mit vennék legelőször a pénzből? Nem hiszem, hogy vásárlási lázba esnék, tudniillik a legszükségesebb dolgaim megvannak. De ha már 10 millióról beszélünk, igencsak szerencsés helyzetben vagyok, mert a családom éppen 10 tagú, és így mindenkinek adnék egy- egy milliót. A magam egymillióját pedig talán lakáscserére használnám.
