Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
1993. június 1., kedd Hét éve jóban, rosszban együtt az Unicum Klembucz János: Az úszónak a Csendes-óceán sem akadály Béla bácsi, az aktív világbajnok „A sikerért csúszni-mászni kell!” Az Unicum kispályás labdarúgó-együttese az elmúlt néhány évben markáns, meghatározó szereplőjévé vált a békéscsabai városi kispályás futballéletnek. Ezen a néven így együtt hét éve küzdenek egymásért a parketten, az aszfalton, s ezalatt jó kis csapattá formálódott a baráti társaság. Kétszer nyertek téli kupát, egyszer-egy- szer nyári- és Univerzál-kupát, s a legutóbb lezajlott szuperbajnokságon is megvédték elsőségüket. Ezenkívül persze több második és harmadik helyezéssel is büszkélkedhetnek. ^ A legek embere — röviden így jellemezhetnénk az orosházi születései dr. Bánki Horváth Bélát, akit a közönség a „Leg, leg, leg” televíziós produkcióból már ismer. Ugyanis ő Magyarország legidősebb aktív világbajnoka. S hogy azok se maradjanak információ nélkül, akik nem látták a műsort, most bemutatjuk Béla bácsit. A szuperbajnokság győzteseként beszélgettünk az együttes vezetőjével, edzőjével Klembucz Jánossal és a csapatkapitánnyal, Rózsa Zoltánnal, hogy ők miként értékelik ezeket a sikereket? — Elsődlegesen a jó csapatszellemnek köszönhető a diadal — kezdi Klembucz János, majd így folytatja. — Mindenki odaadóan és fegyelmezetten játszott, és persze eredményesen is. Nagy erény, hogy tudnak a srácok egymásért hajtani, küzdeni. Megfelelő a csapat összetétele is, igaz, az átlagéletkor 35 év körüli, tehát eléggé idősek vagyunk a többiekhez viszonyítva, de a lelkesedéssel, az akarattal, s ha nem hangzik nagyképűen, a tudással ellensúlyozzuk ezt, ami úgy érzem kidomborodott most legutóbb is. — Kik a legmeghatározóbb játékosok a csapatban? — Név szerint senkit nem emelnék ki szívesen, mert ez csapatjáték, s valóban mindenki megtette a magáét. Természetesen egyéniségnek számít Rózsa Zoltán, Erőss Imre, a gólzsák Deres Gábor, s ők a kulcsjátékosok. De még egyszer mondom, hogy mindenki kiteszi a lelkét, hajt a mérkőzéseken. — Milyen összetevői voltak a szuperbajnokság, illetve a rájátszás megnyerésének? — A sikerért csúszni-mászni kell ! Kihangsúlyoznám a fegyelmet, a feladatok maximális végrehajtását. Ehhez a játékhoz sokkal gyorsabb észjárásra, futásra és cselekvésre van szükség, s ezzel együtt képzettebb labdarúgókra is. Azt hiszem ezek mindegyike ötvöződik csapatunkban, s ezt bizonyítják az elért sikereink is. Természetesen ebben részük van támogatóinknak, a Pikk Dámának és a Hetes Kft.- nek is. — Tehát a kor nem számít? — kérdezem Rózsa Zoltán csapatkapitányt. — Igaz, hogy már negyven éves elmúltam, de még egyáltalán nem érzem magam öregnek. Aki látott már játszani, azt hiszem, egyetért velem. Bízunk abban, hogy a gárda még nagyon sokáig együtt marad, de ugyanakkor szeretnénk egy-két ügyes fiatalt beépíteni, s így egynéhány évig szerintem még eredményesen futballozhatunk. — Annyi mindenben győzedelmeskedett a csapat. Mi az, ami hiányzik a közös vitrinből? —Igen, ez valóban így van, de csak a termi tornákra igaz! Ugyanis szabadtéri bajnokságot még sohasem tudtunk nyerni, de most olyan pozícióban vagyunk a városi bajnokságban, hogy több rúgott góllal vezetünk az I. csoportban, s ha a hátralévő négy mérkőzést megnyerjük, akkor bajnokok lehetünk ott is. Tehát már csak ez a címünk hiányzik, s akkor elmondhatjuk, hogy mindent megnyertünk már, amit ebben a sportágban, ebben a városban megrendeztek. Azonban most lehetőségünk nyílik egy nemzetközi versenyen is kipróbálni az erőnket, ugyanis június 18-ára meghívtak bennünket Grazba. Bízunk benne, hogy amit tudunk, arra minden körülmények között képesek vagyunk — mondotta a csapatkapitány. (Gyurkó) — Tizenkilenc éves koromig éltem szülővárosomban, Orosházán. Itt ért az első igazi sportsiker: 1938-ban megnyertem az országos ifjúsági bajnokságot a 100 méteres hátúszásban. Érettségi után sem lettem hűtlen a vízhez, egyetemistaként a Budapesti Műegyetem Atlétikai Futball Clubjának (MAFC) színeiben úsztam, vízilabdáztam, nyáron viszont visszaigazoltam Orosházára. A négyéves hadifogság után Szentesen, Hódmezővásárhelyen dolgoztam, majd Szegedre kerültem, ahol ma is élek — meséli élete történetét a tanáremberként nyugdíjba vonult Bánki Horváth Béla. — Harminchárom évesen újra vízbe szálltam — a magyar bajnokság kedvéért — 36 évesen még megnyertem a Csongrád megyei bajnokságot. Szinte veteránként úsztam a fiatalok között. — Nyugdíjazásom után, 65 éves fejjel ismét aktív sportolóvá váltam. Immár nyolc éve, hogy minden jelentősebb hazai és külföldi szenior versenyen rajthoz állok. 1991-ben négyszer úsztam Európa-csú- csot 50 méteres és 100 méteres háton. ’92-ben Rómában — mint legidősebb versenyző — kaptam egy rézserleget attól a klubtól, amelyik éppen századik jubileumát ünnepelte. De kijutottam az Egyesült Államokba is a világbajnokságra, ahol az 50 méteres hátúszásban — új Európa-csúcssal — világbajnok lettem. 100 méteres háton szintén Európa- csúccsal a második helyet szereztem meg. A 4x50 méteres vegyes váltónk világcsúcshoz közeli idővel lett világbajnok. Mindez a dicső múlt az elmúlt esztendők mérlege. Dr. Bánki Horváth Béla azonban az idén sem tétlenkedett, a magyar szenior csapat tagjaként Új- Zélandra utazott. À csendesóceáni szenior úszóbajnokságról három érmet is sikerült hazahoznia. íme a lista: aranyérem —a 4x50 méteres vegyes váltó tagjaként első helyet szerzett; ezüstérem — az 50 méteres hátúszásban második; bronzérem — a 100 méteres Ki hinné, hogy az aktív világbajnok az idén tölti be 73. életévét FOTÓ: JÓZSA MIHÁLY hátúszásban harmadik. A 73 esztendős aktív sportember lapunk hasábjain is szeretné megköszönni szülővárosának azt az anyagi segítséget, amellyel hozzájárult sikeres külföldi szerepléséhez. Csete Ilona Sportolói vélemények a természetgyógyászról Horváth Béla: „Egyszerűen csodálatos, amit csinál!” Az idei győztes Unicum csapata, állnak balról: Kanál, Szász, Klembucz János edzó', Lipták J., Lipták M, Lovas. Elöl: Erős, Szlancsik, Rózsa, Deres, Kovács J. fotó: kovács Erzsébet Hurrikán Kupa Mezőberényben A Sportesamok DSE tenisz szakosztálya által rendezett Hurrikán Kupa országos korosztályos teniszversenyén Mezőberényben kevésbé népes, de rangos mezőny indult. A serdülő számban a csabai Goldmann István, az elődöntőben a nála rangosabb mezőtúri Rózsa Endre, a serdülőszám első kiemeltje ellen győzött. A másik ágon a megyebajnok mezőberényi Szűcs Krisztiánt az orosházi Gelego- nya Zoltán 6:4, 6:2-re verte meg. A döntőben Goldmann közel kétórás küzdelemben 6:4, 6:4-re diadalmaskodott Gelegonya ellen úgy, hogy a második játszmában 4:3-ig az orosházi teniszező vezetett. Az újonc kategóriában a második döntőjét játszó Gelegonya a nála 105 helyezéssel rangosabb hajdúszoboszlói Sallai Lajos ellen biztosan győzött. A megyei versenyzők közül a mezőberényi S. Nagy Imre harmadik lett. Az újonc leányoknál az elindult megyei versenyzőknél jóval rangosabb MTK-s Kristóf Luca játszotta a döntőt és 6:0,6:4-es eredményt ért el a csongrádi, korábbi mezőberényi versenyeken már kétszer tomagyőztes Miklós Rita ellen. A megyeiek közül a csabai Kovács Gabriella és a mezőberényi S. Nagy Katalin harcolt ki magának harmadik helyezést. A Hurrikán Kupa végeredménye. Fiúk. Serdülők: I. Goldmann István (Békéscsabai Előre Teniszklub), 2. Gelegonya (Orosházi Városi TK), 3. Szűcs (Mezőberényi SDSE) és Rózsa (Mezőtúri Sportiskola). Újoncok: I. Gelegonya Zoltán, 2. Sallai (Hajdúszoboszlói Gázláng), 3. Papp (Szolnoki Utánpótlás SE) és S. Nagy (Mezőberényi SDSE). Leányok. Újoncok: 1. Kristóf Luca (MTK), 2. Miklós (Csongrádi TK), 3. Kovács (Békéscsabai Előre TK) és S. Nagy (Mezőberényi SDSE). A győztes és helyezett versenyzők a békéscsabai Hurrikán sportszakiizlét tiszteletdíjait vehették át. Talán még emlékszenek rá a kedves olvasók, néhány héttel ezelőtt „Nincsen szó csodáról!” címmel terjedelmes írásban mutattuk be Husvéth Dávid György gyulai természetgyógyászt. Az akkori riportban elhangzott, hogy azok a sportolók, akik a paciensei voltak, többnyire panaszmentesnek bizonyultak a kezelést követően. Jelen írásunkban főként olyan élversenyzőket kérdeztünk, akik kezelésre jártak hozzá: mondják el, hogyan érzik magukat azóta! Ugyanakkor hozzászólt a témához néhány érdekelt edző is. Miután a sérülések esetében szoros az összefüggés a sporttal a nagyobb fizikai igénybevétel miatt, így érthetően erről a területről igénylik leginkább az orvoslást az érintettek. Az atlétika igazán jól példázza az előbb elmondottakat. Leczki Ervin, a nemrégiben a mexikói Világkupán járt gyalogló, a Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület sportolója például így emlékszik vissza fájdalmaira: —Tavaly ősszel jártam hozzá kezelésekre. Feltérképezte a problémát a bal lábamban, s megállapította, hogy ínszalag jellegű a sérülésem. Akkor tudott is segíteni rajtam. Később kiderült, hogy kopásom van, ezért másként kellett kezelni a lábam. Kenőcsöt ajánlott, ám az nem vezetett a végső sikerre, ezért javaslatára ortopéd orvoshoz fordultam. Azt mondhatom, hogy a maga területén amit lehetett, azt megtette. Pillanatnyilag jól érzem magam. Tóth Sándor, a Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület ügyvezetője jó ismerője a gyógyásznak: — Elfogultnak kell lennem vele kapcsolatban, mert sok mindenben megegyezik a véleményünk. O tulajdonképpen azt csinálja, amit mi edzők elhanyagolunk. Bebizonyítja azt, hogy minden betegség és minden sérülés lelki eredetű, abból indul ki. Ugyanakkor a lelket is gyógyítja, vannak ráérzései, s ezzel közel kerül mindenkihez. Munkácsi István békéscsabai tomászedző sokakat invitált sérülésükkel, fájdalmaikkal Husvéth úrhoz: — Valóságos nemzetiségi találkozót rendeztünk nála, hiszen annyi külföldi sportolónak ajánlottam a figyelmébe, akik jórészt éltek is a próba-szerencsével. Az idegbecsípődéses problémákat elsőrendűen kezeli, amelyek orvoslása amúgy hosszadalmas lenne normális körülmények között, de ő ezt felgyorsítja. Lelkiismeretes, sokszor jobban bántja, ha esetlegesen nem tud segíteni, mint maga a szenvedő alany. Csak jó véleménnyel vagyok róla! Ónodi Henrietta, olimpiai bajnok tornász sokáig izomgörccsel bajlódott: — Tavaly tavasszal kezdett el fájni a hátam, s akkor kerestük meg a természetgyógyászt. A kezelések hatására rendbejött a derekam, s hál’istennek panasz- mentesen készülhettem fel az olimpiára. Ősztől azonban hol fájdogált, hol nem a derekam, s bizony nem mentem vissza kezelésre. Nemrégiben, amikor kint versenyeztem Amerikában, elvittek egy orvoshoz, akitől olyan gyógyszert kaptam, amit azelőtt három héttel hoztak csak forgalomba. A neve Daypro, amely kifejezetten izomlazító hatású. Most újra dolgozom, nincs különösebb bajom, bár tudom, hogy véglegesen nem múlik el a fájdalmam. Természetesen nem „szakítok” Gyurival, s ha valamilyen problémám lesz, feltétlen elmegyek hozzá. Horváth Béla, a Békéscsabai Előre FC kapuvédője ujj- sérüléssel bajlódott, az őszi szezonban éppen a Ferencváros ellen „szedte össze baját”: — Egy ideg becsípődött a kéz- középcsontom közé,,s egyszerűen nem tudtam fogni sem. Megkerestem a természetgyógyászt, aki szépen kiszedte onnan a sajátos masszázstechnikájával. Augusztusban sérültem meg, de szeptemberben már védhettem a bajnokin. Azóta sincs vele semmi problémám. Egyszerűen csodálatos, amit csinál! Bohus Bea, a Békéscsabai Előre Kézilabda SE beállós játékosa nagy kínoktól szabadult meg: — Volt egy térdsérülésem, ami a hosszú távú futásoknál borzasztó fájdalmakkal járt. Olyankor se ki, se behajlítani nem tudtam a lábam. Borogattam, keneget- tem, de senki és semmi nem segített, egyszerűen kezelhe- tetlennek bizonyult. Edzeni pedig hogy tudtam volna így teljes intenzitással? Amikor Gyuri a csapatunkhoz került, én voltam a kísérleti alanya. Kiderült, hogy egy ideg becsípődött, amit háromnegyedórás kezeléssel orvosolt. Ez tavaly ősszel történt, azóta semmi bajom!... Gyurkó Mihály
